Swami Niranjanananda Saraswati
A kirtan és a kántálás a mantra jóga részei, egyben a jógaoktatás fontos elemei. Ősi időkben a szavakat és a zenét arra használták, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el. A zene segítség volt a tudat, a szellem, az érzelmek és az érzékenység fejlesztéséhez. A modern időkben különféle zenei stílusok alakultak ki, mint például a rock, a heavy metal, a dzsessz, stb. Korábban azonban a zenét nem arra használták, hogy örömet okozzon az elmének, hanem arra, hogy lecsöndesítse a tudat háborgását. A mantra nem azt jelenti, hogy „az erő szava”. Hanem valamit, amit mélyen belül érzel, valamit, ami feltör a tudat mélyéről az elméd felszínére. A mantra, a szív ki nem mondott nyelve. A mantra helyes használata képes felidézni egy bizonyos érzést és érzékennyé tenni a tudatot arra, hogy fogékony legyen sok élményre, belsőre és külsőre egyaránt. Ámbár azt mondják, hogy Ráma és Krisna indiai istenek nevei, vagy hogy Dévi egy istennő neve, ez pusztán egy vallási értelmezés. A Ráma szó, egy csakrának is a hangja és a jógik már Ráma születése előtt régen ismerték a Ráma szó legkülönfélébb minőségeit. A mantrák megelőzik időben a vallást; kapcsolatot képeznek az egyén és az isteni között. „A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában” bővebben