A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában

Swami Niranjanananda Saraswati

A kirtan és a kántálás a mantra jóga részei, egyben a jógaoktatás fontos elemei. Ősi időkben a szavakat és a zenét arra használták, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el. A zene segítség volt a tudat, a szellem, az érzelmek és az érzékenység fejlesztéséhez. A modern időkben különféle zenei stílusok alakultak ki, mint például a rock, a heavy metal, a dzsessz, stb. Korábban azonban a zenét nem arra használták, hogy örömet okozzon az elmének, hanem arra, hogy lecsöndesítse a tudat háborgását. A mantra nem azt jelenti, hogy „az erő szava”. Hanem valamit, amit mélyen belül érzel, valamit, ami feltör a tudat mélyéről az elméd felszínére. A mantra, a szív ki nem mondott nyelve. A mantra helyes használata képes felidézni egy bizonyos érzést és érzékennyé tenni a tudatot arra, hogy fogékony legyen sok élményre, belsőre és külsőre egyaránt. Ámbár azt mondják, hogy Ráma és Krisna indiai istenek nevei, vagy hogy Dévi egy istennő neve, ez pusztán egy vallási értelmezés. A Ráma szó, egy csakrának is a hangja és a jógik már Ráma születése előtt régen ismerték a Ráma szó legkülönfélébb minőségeit. A mantrák megelőzik időben a vallást; kapcsolatot képeznek az egyén és az isteni között.

A kirtan egyrészt művészet, másrészt pedig tudomány is. Azért éneklik, hogy felemelő és tiszta érzést idézzen elő. Nem igazán a név kántálása az, ami fontos, hanem a bháva, az ehhez kapcsolódó hangulat és érzelem felébresztése. Van egy történet Akbar császár udvari zenészeiről. Bármikor, amikor egy zenész énekelt, minden udvaronc táncolt és rázta a testét, a kezét, a fejét és ezt mondta, „Ó, milyen csodálatos zene!” Akbar azt gondolta magában, “Ezek az emberek igazán értik a zenét, igazán méltányolják azt, vagy csak imitálják azt, hogy értik?” Hogy ezt kitalálja, egy kiáltványt tett közzé: „Bárkit, akit meglátnak, hogy táncol a zenére, azt lefejeztetik”. Ezután senki sem mozdult, mindenki mozdulatlanul ült az udvarában! – mindenki, kivéve pár embert, akik képtelenek voltak uralkodni magukon, valahányszor felhangzott a muzsikaszó. Így Akbar megkérdezte tőlük: „Nem hallottátok a kiáltványt, hogy mindenkit, aki táncol a zene ütemére, azt lefejezik?” Erre azt válaszolták: „Igen, hallottuk a királyi rendelkezést, de a halál elfogadható lenne számunkra, mivel élvezhettük a zene gyönyörűségét.” Így Akbar tudta, hogy az udvarában csak kevesen értékelték valójában a zenét és a többiek csak talpnyalók voltak. Annak érdekében, hogy igazán értékelni tudjad a zenét, a kirtannak négy szakaszát kell követned: (i) az éneklést, (ii) meg kell tartani a ritmust vagy taalt, (iii) fel kell ébreszteni a helyes hangulatot, hogy a tudat elkezdjen táncolni és (iv) hintáztatni kell a testet a zene ritmusára, amely amúgy természetesen megtörténik, amikor a tudat elkezd táncolni. Próbáld ki és érezni fogod minőségi különbséget a kirtan során.

A megtapasztalás különböző szintjei

A kirtan fontos szerepet játszik a jógikus vagy spirituális életben épp úgy, mint a hatha jóga, a rádzsa jóga, a meditáció vagy a kundaliní jóga. Ez azért van, mert a megtapasztalás különböző szintjein létezünk egyszerre: (i) az érzékek szintjén, ahol az élmények csak az érzékszerveken keresztül érkeznek hozzánk, (ii) értelmi szinten, ahol a racionális tudat létrehozza a rokonszenvet és az ellenszenvet, az elvárásokat és a becsvágyat, stb., (iii) érzelmi szinten, a hangulat és az érzékenység szintjén, ahol képesek vagyunk kapcsolódni valami nem racionálishoz és képesek vagyunk ráhangolódni arra az energiára, ami átalakítja az érzékenységet és az érzéseket érzelmekké, (iv) pszichikai szinten, amely magába foglalja a látens benyomásokat, rögzült viselkedésformákat és szokásokat, a szamszkárákat és karmákat, amelyek meghatározzák a karaktert és az identitást, és (v) spirituális szinten, amely közvetlenül csak akkor tapasztalható meg, amikor a másik négy szint harmóniában van. Jógázás közben apránként minden egyes szinthez el kell érni és összhangba kell hozni őket egymással, nemcsak egy szintre vagy dimenzióra kell fókuszálni – csak a testre, vagy csak az elmére vagy csak az érzésekre. Ha képesek vagyunk kifejleszteni egy minden részletre kiterjedő tudatosságot, akkor a hagyomány alapján, a tökéletes beteljesedés, a poornata megtapasztalható ebben az életben. Ebben a folyamatban a kirtan ugyanolyan mértékben javasolt és ugyanolyan fontosságú, mint a rádzsa jóga, a gjána jóga, a krijá jóga vagy a kundaliní jóga. Miért? Mi a kirtan? A kirtan kántálás az Én többféle elnevezéséről, arról, amelynek a része vagyunk, egyfajta kifejeződése vagyunk; mindannyian ennek az énnek a különféle megnyilvánulásaiként és identitásaiként létezünk. Ezek a nevek a szanszkritban aksharakból vagy kinyilatkoztatott szótagokból állnak, amelyek soha sem változnak. Ámbár úgy tűnhet, hogy ez az istenség egy megnyilvánulási formájára utal, mint amikor például Ráma felidézheti Ráma képét hasonlóképpen igaz ez Krisna, Buddha és Krisztus esetében. De a mantrák nem az istenség megszemélyesülését, hanem inkább az isteni erőnek és energiának a megnyilvánulását jelentik. Amikor a neveket kántálod, akkor a szótagok azok, amelyek a tudat mintázatát megváltoztatják a különböző hangfrekvenciák és rezgések alapján, ezáltal tisztábbá, nyugodtabbá, befogadóbbá, és teljesebbé téve azt, így növelve érzékenységét és az érzékelést. Ez az érzékenység segíteni fog abban, hogy kapcsolódj önmagad eredetéhez és aztán megtapasztald a jógát. Ez a kirtan célja és jelentősége. Éppúgy, mint ahogy van IQ-unk, azaz intelligencia hányadosunk, ugyanúgy van EQ-unk is, azaz érzelmi intelligenciánk. Az érzelmi intelligencia nemcsak a szeretetre, a ragaszkodásra, az együttérzésre és a jóindulatra korlátozódik. Sokkal inkább egyfajta érzékenység, ami minden területen megmutatkozik, függetlenül attól, hogy a tudatod merrefelé irányul. A tudatod lehet, hogy egy bizonyos pont, fókusz felé irányul, de jelen van egy tudatosság, amely mindent érzékel. A név kántálásakor olyan érzéseket juttatsz kifejezésre, amelyek függetlenek az ilyen külső behatások benyomataitól vagy a szamszkáráktól, így ezeket az érzéseket befelé, a tiszta lény felé, a te személyes Istened felé fejezed ki.

Ha a tisztaság az Isten egyik megnyilvánulása, akkor miért ne tanulnánk meg azt, hogy hogyan kapcsolódjunk hozzá? A kirtan segít elérni azt az állapotot, ahol az egyén képes kifejezni legtisztább formában az érzéseit saját tiszta alaptermészete felé. Ez az áhítatosság különbözik a vallási érzelem megnyilvánulásától. Ez felszínre hozza a tiszta önvalót és fokozza az érzékenységet, és az ember képes kapcsolatba kerülni a tiszta lényével. És ez egyenlő a jógával. Ezért a kirtannak nagyon kimagasló helye van az áshram életben, a jógikus életformában és spiritualitást keresők életében. A kirtan az érzések jógája. Éppúgy, mint ahogy a hatha jóga a fizikális megtisztulás jógája, a rádzsa jóga az elme megértésének a jógarendszere, a krija jóga a pszichikus felébredés folyamata, a kundaliní jóga a kundaliní felébredésének a folyamata, és a kirtan az érzékenység felébredésének a folyamata.

A mantrát érzelem nélkül kellene kántálni?

Hogyan képzelheti el bárki is a mantra gyakorlását bháva nélkül, hangulati minőség nélkül? Ha elgondolkodsz ezen, akkor arra jutsz, hogy bármilyen cselekedet vagy gondolat, érzelem nélkül csupán képmutatás. Amikor dühös leszel vagy megijedsz, az bháva nélkül van? Amikor idegeskedsz, az bháva nélkül van? Bármely mentális állapot, függetlenül attól, hogy az gyűlölet, irigység, frusztráció, szorongás, stressz vagy szenvedély, nem létezhet bháva, a hozzá kapcsolódó érzelem nélkül. A mantrában kell, hogy legyen szenvedély. A mantra kezdeti gyakorlásakor a mantrát mechanikusan ismétlik, mert az emberek nem tudnak a bhávahoz kapcsolódni. De amikor tudod, hogy hogyan kapcsolódj, akkor a mantra és a bháva összekapcsolásával a mantra energiája felerősödik. Ennek az erőnek megvan az a képessége, hogy felidézze az Istent anyagi formában előtted, ami azt jelenti, hogy képes megváltoztatni bármely szabályt a teremtésben. A bhávával gyakorolt mantrának megvan az a potenciálja és képessége, hogy Isten fizikai testet vegyen fel és megjelenjen előtted. Így, ha megvan az a képessége, hogy előhívja Istent a darshan megtételére, akkor el tudod képzelni, hogy milyen hatalommal bír a mantra. Még az Isten is a mantra erejének van alávetve. Nem az emberi elme az, amely megjeleníti Őt előtted. Ez az Isten kinyilatkoztatása mantra formájában és Ő köteles ekkor megnyilvánulni. Egyszóval, ha Isten el tudja fogadni a mantra felsőbbségét, akkor miért is nem képes a mantra hatalma mindenféle természeti törvényt megváltoztatni?

Azok, akik a mantrát bhávával gyakorolták, azok képesek voltak tökéletesíteni ezt a képességet és kihasználni a mantra teljes erejét. Valójában éretlen elmére vall bármely gyakorlatra bháva nélkül gondolni, mivel a mantra csak akkor lesz gyümölcsöző, ha bhávával végezzük. Éppúgy, mint ahogy egy érzést társítunk a düh, a féltékenység vagy a stressz és a feszültség állapotához, vagy ahhoz, amit eszel és iszol, vagy egy baráthoz vagy ellenséghez, hasonlóképpen egy érzés társul a mantrához. Akkor hogyan lehetséges a mantra gyakorlását elkülöníteni attól a hangulattól, amit a mantrához társítottunk? Ez nem logikus. Ezért, bármikor, amikor a mantra szádhana részeként egy mantrát gyakorolsz vagy kirtant énekelsz, meg kell próbálnod átélni az érzést, ami a mantrához társul. Ezután amikor mantrát kántálsz vagy énekelsz, akkor képes leszel az érzelmeidet teljes mértékben irányítani és ez éppen elég eredmény bármely ember életében. Általában, a logika egy előre meghatározott utat követ, míg az érzelem egy másik utat követ. Sok esetben az érzelem zavarossá teszi a gondolkodást, és a logika sok esetben képes elnyomni az érzelmet. De amikor kiegészítik egymást, akkor a logika megismeréssé, az érzelem pedig intuícióvá alakul át, ami bölccsé tesz. Ezért, próbáld megérezni a mantra érzelmét, amikor ismételgeted. Ez a mantra igazi gyakorlása.

A mantra gyakorlásának első fázisában kerül sor a mechanikai ismételgetésre, annak érdekében, hogy megállítsa a tudat természetes szétszórtságát. Amikor a szétszórtság megszűnik, akkor annak érdekében, hogy elérjük a tudatosság állapotát, hogy megtapasztaljuk a mantrában rejlő megváltozott állapotot, a bhávát, érzelmeket kell hozzáadni. A mantra mechanikus ismétlése javasolt a kezdeti időszakban azért, hogy kialakítsunk egy tudatmintát, és hogy hosszabb időre fejlesszük ki a mantra tudatosságát. Amikor erre már képes vagy, akkor a második lépcsőben add hozzá az érzelmet, a bhávát a mantrához és az eredmény nagyon jótékony hatású és felemelő lesz.

Kell-e a mantra jelentését érteni?

A korai szakaszban, amikor mechanikusan ismétled a mantrát, akkor nem szükségszerű, hogy ismerd a mantra jelentését. De amikor a mantra befészkelte magát a tudatba és nincs semmiféle erőfeszítésre szükség ahhoz, hogy a mantrát tudatosítsd, akkor a mantra jelentése feltárul. A bháva társul a mantrához és a jelentés megmutatkozik. Ez intuitíve történik; ráismersz a mantra felszín alatt létező valóságára. A guru segíthet abban, hogy megértsd a mantra jelentését, de nem mondhatja el. Két egymástól elkülönülő dolog az, amikor feltárul előtted a mantra jelentése és az, amikor elmondják neked azt. Óm Nama Sivája szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy „Leborulok Siva előtt, köszöntöm Sivát”. Nos, a szó szerinti jelentés jelezheti az ember isten felé megnyilvánuló kapcsolatát a hit, a tisztelet, a hűség, az odaadás, bhakti révén. Azoknak, akik megértették Siva alapelvét, ez a mantra nagyon tetszeni fog. Ők kapcsolatba kerülnek a bhaktival, azzal a szemléletmóddal, hogy tisztelettel, hálával és hűséggel átadják magukat annak az isteni minőségnek, amit az életükben éreztek. Hasonlóképpen, más emberek a szívükön és a lelkükön keresztül Rámára vagy Krishnára, Durgára, Devire, Krisztusra, Mohamedre, Buddhára vagy Mahavirra találnak rá, amelyek mind az isteni erő különféle képmásai. Azokban az emberekben, akiknek ilyen lelki alkatuk van, a szó szerinti jelentés egy érzést fog létrehozni. De a legtöbb ember számára a mantrák egy vallás hitrendszeréhez való ragaszkodást jelképezik. Az egyén valamiféle egyedülálló és tiszta felé irányuló érzései átalakulnak egy hitrendszerré, és ez a hitrendszer pedig vallássá alakul át. Az emberi tudat extrovertált természete mindig mindenre ki fog alakítani egy ésszerű magyarázatot, még akkor is, ha az pontatlan vagy nem helyénvaló. Azonban a mantra feltárulkozó jelentése más, mint a szó szerinti fordítása. A feltárulkozó jelentés azonnal elvezet a Siva megtapasztalásához. Ezért van az, hogy a guru valójában nem mondhatja el a mantra jelentését, de segíthet abban, hogy megértsd a jelentését. Ez minden mantrával így van; így van ez a ”Hare Ráma Hare Ráma, Ráma Ráma Hare Hare“, a “Dzsai Dzsai Ráma SzitaRáma, Dzsai Dzsai Ráma Szita Ráma”, vagy az “Om Namo Bhagavate Vasudeva” mantrával és minden más mantrával is. A mantra jelentése akkor tárul fel, amikor a bháva, egy intenzív érzés társul hozzá. Így, végül is a mantra igazi jelentése, a bháva.

Forrás: Yoga Magazin, 2004. december