Swami Satyananda Saraswati
A tantra sasztra titkos és a legerőteljesebb tudomány az indiai okkult tudományokban. Ez egy tudomány, amelyet az indiaiak évszázadok óta gyakoroltak és gyakorolnak ma is. Bár ezt a tudományt időről időre elnyomták mindenféle félreértések és vádak miatt, még mindig létezik eredeti formájának és módszereinek köszönhetően a pszichikus birodalmak felfedezésére.
A tantra sasztra önmagában egy rendszer, amely az egyéni képesség és tudás – amelyre azt mondják, hogy az emberi tudatosság mélyénél található – technikáival, közvetítő eszközeivel és alkalmazásával foglalkozik. Rendszerint úgy gondolják, hogy csak egy szannyászin, egy visszavonult, cölibátusban élő brahmacsári vagy egy teljes elszigeteltségben élő birtokolhatja a pszichikus erőket, és hogy egy hétköznapi családos ember nem juthat azokhoz az erőkhöz, amelyek a tudatosság mélyebb rétegeihez tartoznak. Azonban a tantra sasztra nyíltan kijelenti, hogy sem az étel, sem a karakter, társadalmi vagy házastársi helyzet nem áll az ilyen szuper képességek kifejlesztésének útjába.
Míg az indiai gondolkodás egy része hirdeti az elvonulás kultuszának egyedülállóságát a magasabb tudatosság képességeinek fejlesztése érdekében, a másik része úgy hiszi, hogy az élet hétköznapi haladása nem jelent semmilyen akadályt. Ez a rész fokozatosan a tantra margává nőtte ki magát, míg az előző a jóga kultuszává fejlődött.
A tantra sasztrában minden gyakorlatot egybeolvasztottak és hozzáigazítottak az átlagember viselkedéséhez és hozzáállásához, aki arra kényszerül és tanácsos is számára, hogy az élet természetes lépteit kövesse. Ezért a bor, hús, a házastársi kapcsolat, gabona és hal a sasztra általános szerkezetében elfogadott. Ez a sokak által nagyon félreértett tantra sasztra rendszer tisztázza, hogy ezek nem jelentenek semmilyen akadályt a sakti felébresztésében, inkább segítenek.
A bhakti sasztrában sincs megtagadva az élet megszokott fejlődése és a természet kihívásai, inkább beleillenek és alkalmazkodnak az élethez. Ha valaki a tantra sasztrát ebben a megvilágításban nézi, az okkult technikák és az odaadó hozzáállás boldog keverékét találja. Mint ilyen, ez feltétlenül szükséges az ezoterikus rituálékkal és ceremóniákkal együtt és a gyakorlónak át is kell adnia magát saktinak, az isteni erőnek.
Saktinak való áldozás
A tantra sasztra legfőbb istensége Dévi, az úgy nevezett női istenség, akinek áhítattal ajánlják fel az összes mantrát, mudrát (speciális mozdulatok) és az áldozás többi elemét. A fürdés, öltözködés, az ülés áldozás közben, a különböző alkotóelemek felajánlása, állat áldozatok, a férj vagy feleség, vagy társsal való együttélés, a felajánlott ételek elfogadása és sok más tevékenység a teljes odaadás és felajánlás szellemében történik. A hatvannégy tantra így megfelel az egyén különböző temperamentumának, ahol éppen jár, botladozik vagy halad az emberi fejlődés különböző szintjein.
Az összes tantrikus rendszernek egyetlen célja van, mégpedig az, hogy az anya aspektust fejlessze és kifejezze, amely történetesen kiindulópontja és középpontja az élőlények teljes tudatosságának, az egyéni tudatosság központi tere, amely sakti vagy energia. A tantra sasztra nem keveri ezt össze az úgynevezett anyai ösztönnel és nem is fejleszt érzelmi anya komplexust. A kifejezés, hogy „maitri” az emberben lévő legnagyobb erőt szimbolizálja és nem a hétköznapi értelmében vett anyát jeleníti meg.
A tantrikusok sakti követői, még azoknak az esetében is, akik Sívának vagy Visnunak áldoznak. Mi a sakti? A sakti egy nagyszerű folyamat, amely szinte szüntelenül, az egyéni tudatosság legmélyebb szféráiban zajlik, és amely képes teremteni, fejleszteni és rombolni. Ez az az erővel rendelkező tudatosság, amely jelenleg odabent szunnyad.
Hol van a sakti? Mindenhol. Sívának a bal fele. Síva a tudatosság, sakti az energia. Síva a nyelv, sakti a beszéd képessége. Síva és sakti együtt élnek, de síva nem tudna megjelenni és cselekedni sakti aktív részvétele nélkül. Ezért a sakti a tantra sasztra tárgya, legyen az sakti tantra vagy saiva tantra. Bár saktit feminin formában ábrázolják, istennőnek nevezik, gyönyörű nőként írják le, a tantrák egyhangúlag jelentik ki, hogy sakti a mindent átható és mindent magába ölelő létezés egy szentben, egy bűnösben, egy férfiban, egy nőben, egy hívőben és egy nem hívőben.
Tantrikus szádhana (spirituális gyakorlat)
A tantra sasztrának alaposan kidolgozott és pontosan körülírt rendszere van arra, hogy minden egyénben megidézze ezt a transzcendentális létezést mantrákkal, jantrákkal (geometrikus formák), dévatákkal (istenségek), krijákkal (speciális gyakorlatok) és mudrákkal (speciális tartások), beleértve a tantra leginkább becsmérelt öt alkotóelemét is. A tantrának ezeket a kifinomult és világos rendszereit arra használják, hogy fejlesszék az egyéni éberséget a külső világban azért, hogy a fizikális létezés fölötti képességeket aktivizálják. A mantrákat arra használják, hogy szisztematikus rezgést hozzanak létre, a jantrákat arra használják, hogy ez energiát megerősítsék és más krijákat azért, hogy felébresszék a pszichikus központokat az emberben.
A tantrikus szádhana sokféle utat kínál a kundaliní felébresztéséhez. Ez egy nagyon erőteljes módszer és ezért mindig ott van a lehetőség, hogy visszaéljenek ezekkel az erőkkel. Más módszerek nagyon unalmasak, nehezek, időigényesek, erőltetettek; gyakorlatilag a módszerek következtében felébredő erőkkel való visszaélés nem lehetséges más esetben, csak a tantrában. Az embernek nincs türelme, hogy hosszan várja a vágyott ébredést, tehát a legtöbb aspiráns félúton abbahagyja a gyakorlást.
Mivel a tantrikus szádhana közvetlen, világos, hatásos, kényelmes, nem merev és kellemes a gyakorló azonnali sikert érhet el benne. Ezért a tantra élő tudomány Indiában, egyáltalán nem elavult, sohasem hal meg. A komolyan gondolkodó aspiránsok számára léteznek beavatási központok, ahol a tantrikus gyakorlatokat tanítják. A különböző csoportok teljes titoktartásban gyakorolnak, saját tradíciójuk iránymutatása mellett.
A tantrák meghatározása
A tantra szó két folyamatnak, a „tanóti”-nak és „trajati”-nak, a kiterjesztésnek és felszabadításnak a kombinációja. A „tan” gyökérszó a tanóti-t jelenti és a „tra” gyökérszó a trajati szót jelenti. A tanóti szó azt jelenti nyújtani, kiterjeszteni, kiformálni, terjedni. A trajati szó azt jelenti felszabadítani, szabaddá tenni, függetlenné válni. Tehát világos, hogy a tantra a kiterjedésnek egy folyamata és végül a teljes szabadság a legmagasabb létezésben.
Sok tantra tisztán védikus eredetű. Könnyedén a sruti-k (napvilágra került szentiratok) és smriti-k (memória által átadott) két haladó rendszerére osztható. A tantrák, amelyek a srutik-on alapulnak és fenntartás nélkül követik a védikus tanításokat értelemszerűen a srauta tantrák. Azok a tantrák, amelyek minden vonatkozásban tisztelik a srutikat, de alkalmazkodnak a folytonosan változó társadalmi fogalmakhoz, azokat smarta tantraként ismerik.
A srauta tantrák, amelyekre azt mondják védikus tantrák, tele voltak az abszolút értelemben vett tisztasággal és igazhitűséggel. Ennek eredményeképpen itt fejlődött ki az erkölcsi korlátozások hagyománya, mint az áhimszá vagy nem-ártás és ehhez hasonlók. Azonban azok, akik régebben állat áldozatokat hajtottak végre és más korábbi szokásokat tartottak, azok nem értettek egyet az ortodox tisztasággal vagy áhimszával. Így a védikus tantrák természetes módon két csoportra oszlottak idővel: az egyik követte az áhimszá ösvényét, a másik követte az állatáldozást, a borivást, és ehhez hasonlókat. Abban az időben azonban nem használták a tantra szót, a jagja szót használták. Később a védikus tantrának ez a két természetes felosztása két fő ortodox áramlattá fejlődött, név szerint sakta tantrára – a Saktinak való áldozás, és a saiva tantrára – Sívának történő áldozás.
Sakták és saivák
A saivák egyszerű életet éltek, amely nem volt előírva az eredeti védikus tantrában és tartózkodtak az áldozásoktól, bortól, stb., amely elfogadott volt a sakták népszerű hagyománya által. A sakták a saját rendszerüket sakti fogalma köré építették, kényelemben és luxusban élve, mint a védikus hívek, és az áldozások, a bor, stb. útját követték. Az ismétlődő kritikák nyomásának hatására szükségessé vált, hogy a sakta tantra követői kifejlesszenek egy spirituális filozófiát, hogy bizonyítsák rendszerük helyességét és hatékonyságát. Így a tantra fő áramlata három csoportra oszlott.
- A kifinomult védikus áldozások, amelyeket széles körben gyakorolnak még ma is a jagják, rudri-k és más karmakanda szertartások formájában.
- A saiva tantra, amely szisztematikusan fejlődött ki Síva központi fogalma körül, amelynek a gerince önmegtartóztatás, a jóga a világnézete, a visszavonultság az irányelve és a szamádhi a legfőbb jó benne. Ennek a kultusznak a tisztelői megtalálhatóak a hinduk mindenféle csoportjaiban. Tizenkét fő központja van és sok temploma, ahol a saiva tantrát, mint napi szertartást gyakorolják.
- A sakta tantra, amely eredeti védikus tantra volt, sakti tiszteletének klasszikus rendszerévé fejlődött ki. Azonban nem hagyták abba a primitív hagyományokat, mint áldozatokat, a bort, halat, mézet, a házasságot vagy azon kívüli együtt élést és az okkult mantrákat. Hatvannégy fő központjuk vagy sakti pít-jük (szent hely) van, azonkívül számtalan templomuk, ahol a sakti tantrát naponta, vagy alkalmi ünnepségeken is gyakorolják. Hatvannégy tantrikus szöveg is tartozik ehhez az áramlathoz.
Jobb és bal tantra
Ez az a (3.) tantrikus hagyomány, amely újra két részre oszlott, a bal tantrára és jobb tantrára, vagyis váma tantrára és daksina tantrára. Miért és hogyan történt meg ez a felosztás? Egy ember nem tartozhat tisztán csak egy világnézethez, az ember mindig a szomszéd gondolatainak a befolyása alatt áll. Néhány sakta szintén felismerte a saiva rendszer üdvösségét, tisztaságát, nemességét és áldását, aminek a fénypontja a mértékletesség, tisztaság, jóga és szamádhi. Ennek eredményeképpen saktit a saivizmus szellemében tisztelték és tartózkodtak a hústól, stb. Ők lettek a jobb oldali tantra gyakorlói. Más sakták folytatták szokásos gyakorlataikat és balos, vagy váma ösvényként ismerték őket.
Voltak olyan saivák is, akiket a sakták viselkedése befolyásolt. Úgy érezték, hogy nincs értelme mértékletesen élni és jógát gyakorolni, mikor az eredmény könnyen elérhető az állatáldozások, stb. által. Tehát Dévi tiszteletét összekapcsolták saját rendszerükkel azért, mert megtalálták benne érzelmeik és ambícióik beteljesedését. Siva tisztelőiről nem feltételezték az állat áldozatok, stb. végzését, bár azok elfogadták azt és a sakta tantra hagyományát a saiva tantra hagyománya mellett követték.
A tantrikus filozófia újraértelmezése
Ez a fejlődés spontán volt, bár az idő folyamán alávetették magukat a szervezetnek. Különböző világnézetek szerveződtek, de a központi cél ugyanaz maradt: valamit felébreszteni az emberben, amely nem-tudott, de nem volt teljesen ismeretlen. Igaz, hogy lehettek olyan emberek, akik a világnézethez spirituális elképzelés nélkül csatlakoztak, de ilyen emberek kevesen voltak. Indiában a legtöbb ember az alvó erő felébresztésének és a magasabb célok kihasználásának határozott céljával csatlakozik ezekhez a különböző hagyományokhoz.
Időről időre minden egyes rendszer változásokon és igazításokon ment át a ceremóniát s az áldozás eredeti elemeit illetően. Míg az állatáldozásokra, stb. való hivatkozások a szó szoros értelmében elfogadottak voltak a régi hagyományban, a későbbi tradíciók már az emberben lévő állat feláldozásának folyamatát értették alatta. Így jött el a tantrikus filozófia újraértelmezése.
Ebben a bor nem jelent mást, mint amrit-ot, a nektárt, amely belsőleg jön létre bizonyos titkos, ezoterikus módszerekkel. A majthúna sem (szexuális) együttélést jelent, ahogy azt általánosan értelmezik. Cselekedetet vagyis az egyesülésnek az állapotát értik alatta, amely az egyén és a kollektív tudatosság, a dzsívatman és a paramatman között jön létre. Így a teljes kép megváltozik.
Továbbá a mantra nem a védikus mantrákat jelenti, a hallható kijelentést. A mantrát már úgy értelmezik, mint az elmélkedés folyamatát egy rejtett értelmű hangon, azért, hogy megtörjék az alacsonyabb tudatosság béklyóit. A gyökérszó „man” azt jelenti az elmélkedés folyamata, és a „tra” azt jelenti szabadság, felszabadulás, megszűnés, elengedés és ehhez hasonlók. Tehát a mantra most már bizonyos hangok éneklésének folyamatát jelenti, egy bizonyos módon, azért, hogy létre hozza a tapasztalati létezés és a transzcendentális létezés egyesülését.
Így a tantra egész filozófiája egy finomodási folyamaton ment át. Bár nem fogsz találni semmilyen változást a kimondott mantrában „Felajánlom ezt az állatot”, ez az, amit recitálnak, de a hozzáállás az lett, hogy az emberi tudatosságban az állati ösztönt áldozzák fel. Síva Pasupativá, avagy az „állatok urá”-vá válik. Mialatt az áldozó a feláldozási mantrát énekli, tudatában van a lehetőségnek, hogy uralja az állati ösztönt.
Hogyan lehet megölni azt az állatot, és hogyan lehet meghaladni az alacsonyabb tudatosságot? Lehetséges, hogy valaki magasan szárnyal a spirituális életben anélkül, hogy elnyomná a természetes életet, amelyet az evolúció során fejlesztett ki. Itt a tantrikus szádhana igazi mentőhajóvá válik. Senkitől sem kéri, hogy tagadja meg az élet természetes kívánságait. Spiritualizálnod kell azokat és így kimeríted a szamszkárákat (tudattalan memória). Ha nem tudod feladni azt a régi szokásodat, hogy iszol, nem számít. Folytasd, mint a tantrikus szertartásod alkotóelemét.
Egy nem-etikus rendszer
Az emberek általában intellektuálisan etikusak. Ez a helyzet a világ minden részén. Az intellektust befelhőzi a világ társadalmiasított etikája. Ugyanakkor mindenki megsérti ezt a filozófiát. A világ lakosságának nagy része mindig enged magának azon a téren, hogy mit tekint etikátlannak vagy erkölcstelennek. Következésképpen, kivétel nélkül mindenki szenved a saját maga által elképzelt gyötrelmektől. Ez az, ahol a pszichológiai és pszichoszomatikus betegségek eredete van.
A tantra azt javasolja, hogy ne tekintsük ezeket a cselekedeteket erkölcstelennek vagy etikátlannak, hanem fogadjuk el és spiritualizáljuk őket. Hogy ha tudod, hogy mindenki egy bizonyos fajta életet vezet, amelybe beletartozik a bor, nők, húsevés, stb., akkor mi értelme arra kérni őket, hogy mondjanak le mindenről a pokoltól való félelem vagy a mennyország kedvéért? Az biztos, hogy sem a pokoltól való félelem, sem a mennyország utáni vágyakozás nem fogja visszatartani őket az élet örömeitől. Inkább konfliktusokat és pszichológiai útvesztőt hoz létre az ember személyiségében.
A kérdés az, hogyan kell ezeket és az egyéni tudatosság más természetes kifejeződéseit felhasználni a magasabb ébredéshez. A tantra sasztrának világos módszerei, technikái és szabályai vannak az ötszörös dolog gyakorláshoz, amely sok misztikus tradícióban ismeretlen a modern és ókori történelem krónikáiban. Az etika és erkölcs hivatásos tanára, a magukat prédikátornak kinevezők és az áhimsza hívei sohasem fogják elfogadni a tantrának ezt a nézetét. De az teljesen bizonyított, hogy mindenkinek, bármi is legyen a gyengéje, ugyanolyan lehetősége van a spirituális erő kifejlesztésére önmagában. Az ilyen ember végig fog menni a tantrikus szádhanán és előbb vagy utóbb a jóga ösvényén találja magát. Ez az, amit mindenki akar.
A tantra elemei
Nagy hasonlóság van a tantra sasztra és a jóga sasztra között. Mindkettőben találsz utalást ászanákra, légzőgyakorlatokra, mudrákra, bandákra, csakrákra, nádikra, dáranára, djánára, krija jógára, kundaliní jógára, hatha jógára, mantra jógára, gjána jógára, stb. A kecsari, sambávi, vadzsróli, uddijána és ehhez hasonló gyakorlatok szerves részei a tantra sasztrának. A hatvannégy tantrában több száz olyan módszer van, amelyeket mind a magasan fejlettek, mind a fejletlen egyéneknek egyaránt alkalmazhatnak. Minden tantráról elmondhatjuk, hogy csak bizonyos típusú vérmérsékletű ember számára hozták létre.
Vannak írott és íratlan tantrák. Az írott tantrák száma hatvannégy, de íratlan tantra számtalan van. Szájhagyományok és csak azoknak a tanítványoknak tanítják, akikben a guru nagy megértést talál és még néhány egyszerű tulajdonságot. Még ma is vannak olyan tanítók Indiában, akik nagyon is jártasak a tantra szájhagyományaiban, és akik folytatják ennek a nagyszerű tudásnak a továbbadását tanítványaikon keresztül. Ez a tradicionális szájhagyomány erőteljesebb, szabadon terjeszthető és könnyedén elérhető, de nem könnyű feladat rátalálni ennek a tantrikus rendszernek a tanítóira.
A szertartás módszerei
A tantrikus szertartás egy fajta rituálé, amelyben a valóság különböző elemeit elfogadják. Az az általános hit, hogy ezeknek az istenségeknek való áldozás óriási fogékonyságot, és az ember pszichikus világának felébredését generálja, és ezáltal az áldozó bőséges áldásban részesül.
A mantrák tudománya annyira precíz és tudományos, hogy a pszichikus mezők felébredését eredményezi. Ezért a tantra sasztra alapja a mantra sasztra. Az ember belső terében található más és más tartományok mindig egy hullámhosszon vannak azokkal a vibrációkkal, amelyeket egy erőteljes mantra képes létrehozni. Ezért egy mantra, amely a tantrikus hagyományhoz tartozik nagyon hatékony eszköz. Lehetséges, hogy van, vagy lehetséges, hogy nincs értelmes jelentése, de képes áttörni a pszichikus tudatosság különböző állapotain.
A tantrában a szertartás módja nem csak áhítatos, hanem tudományos és előre megtervezett, így a résztvevőnek a rituálé minden lépésénél tudatosnak kell maradnia. És mint ilyent, a szertartást nem végezheti automatikusan. A folyamat, amely az éberséget irányítja, tökéletesen meghatározott és tudatában kell lennie, hogy mit csinál. Alkalmazni kell a mantrákat, mudrákat, a bhávanát és krijákat a gyakorlat során. Ezért a szertartás módszere tisztaságot hoz létre az egyéni tudatosságban.
A tantrikus istentisztelet nem a templomban kezdődik és nem is ott ér véget. Abban a pillanatban kezdődik, amikor felkelsz az ágyadból és minden utána következő cselekedetedet a tantra szabályai vezetnek. A szertartás során a tantrikus rituálé minden alkotóeleme az éberséget hozza működésbe. A szertartás végén a kereső Síván és Saktin meditál.
A tantrikus meditáció teljesen vezetett és ezért a szádhakának (gyakorlónak) nagyobb könnyebbséget ad, hogy túljusson az elme problémáin. Nem kell gondolkodnia a következő lépésen és az intellektus természetes módon húzódik vissza. Ez egy nagyon fontos esemény a spirituális életben. A guru és a tantrikus módszerek magukban segítenek leküzdeni az intellektuális elakadást.
A meditáció teljes programozása segíti a törekvőt, hogy hosszú órákig gyakoroljon. Amikor egy bizonyos istenségen meditálsz, az egyéni tudatosságnak szüksége van egy programra, amelyet anélkül követ, hogy bármilyen intellektuális folyamat belekeveredne. Ezen kívül a jantrákat és mantrákat szintén arra tervezték, hogy képesek legyenek egy képet felidézni, és előidézni a tudatosság megmozdulását a különböző pszichikus mezőkön. A tantrának ezen elemei vezetik az éberséget a tudatosság különböző síkjain.
A tantrikus guru
A jóga ösvényén rengeteget beszélnek a guru szükségességéről. A tantrikus spirituális gyakorlatban a guru a legelső és a legnélkülözhetetlenebb elem. A tantrikus szádhanában a guru kiválasztása a legelső. Egy női gurut nagyon erőteljesnek tartanak. Bárhol is van a tantrikusbeavatás szokása, az anya a beavatás gurujává válik. Ez a szokás népszerű Bihar állam (India) bizonyos részein, ahol az anya a hagyomány gurujává válik. A tantrikus szertartás beteljesedéséhez kívánatos egy női gurutól, vagy bhajrávitól beavatást kérni. A bhajrávától kapott beavatás nagyon erőteljes.
Azonban a tantrikus beavatás gurujának kiválasztása igazán nehéz feladat, azon egyszerű oknál fogva, hogy az ilyen guruk egyáltalán nem teszik ismertté magukat. Ezért a tantrába való beavatás a gurutól függ, míg a tanítványnak csak fel kell készítenie magát. Amikor a guru azt érzi, hogy a tanítvány kész, akkor beavatja őt a tantrikus hagyományba. Így tehát a tantrikus szádhanához megfelelő guru megtalálásának problémája egyáltalán nem merül fel. Amikor a tanítvány kész, a guru megjelenik.
A tantrikus guru lehet egy szannyászin vagy egy családos ember, de az ami kívánatos, hogy szakértő legyen a tudományában és ne használja az erőt ördögi célokra. Bár egy családos gurunak meg lehet a jogosultsága, hogy átadja a tudást, de ez mégsem jelentheti, hogy valaki guruvá válhat, csak azért mert családos. Mivel a családos ember elfogadott, mint a társadalom egy felelősségteljes tagja, és nagy megértéssel rendelkezik az átlagemberről, megengedett számára, hogy mint guru cselekedjen feltéve, ha ismeri a tudományt.
Indiában a brahminok, akik ismerik ezt a tudományt és beavatást adnak, az átlag családos ember életét élik. Azonban arra emlékezni kell, hogy a hindu brahmin házas élete, és legfőképp a spirituális beállítottságú hindu brahminé emelkedett, fegyelmezett és önkontroll alatt van. Óriási különbség van az eszményképekben, az életfelfogásban, szokásokban és ezek következményeit illetően egy hindu családos és egy átlagos nyugati családos ember között.
Még ha egy ilyen gurunak két felesége is van, nem probléma. A sasztrák megszentelik az ilyen házasságot azokban a kivételes esetekben, amikor az utódok kérdése felmerül. Az ilyen guru azonban teljesen a tantra spirituális gyakorlatának szenteli magát, míg az anyagi szükségleteinek biztosítására ott vannak a tanítványai.
Spirituális gyakorlat a temetőben
Néha elég ellenszenves képet festenek a tantrikusokról, akik meztelenül ülnek a temetőben, emberi koponyákkal és ittas nőkkel. Valójában a tantra nagyon messze van ettől. A boszorkányságot szintén nem szabad összetéveszteni a tantrával, bár a tantra gyakorlója lehet, hogy kifejleszt bizonyos erőket. Mivel a temetők, magányos erdők és a késői órák jók a csöndes és zavartalan meditációra, a tantra sasztra javasolja az ilyen helyeket. Amikor az elmének biztosítják az atmoszférát, akkor a mentális hajlamok sokkal csendesebbekké válnak.
A meditáció mélyebb állapotaiban, amikor a tudatos elme elveszíti a kapcsolatot a vegetatív idegrendszerrel, a benne rejlő félelem jelenik meg és a pszichikus tartalmak szimbólumok formájában kirobbannak a kollektív tudattalanból. Még az olyan élethelyzetek is képesek a psziché alsóbb régióit stimulálni az egyénben, mint a temető elhagyott, csendes és misztikus atmoszférája, képes az egyén mélyebb személyiségének misztikus és okkult tartalmait előhozni.
Nincs a világon jobb hely a meditációra, mint a temető, ahol az elme teljes egészében a tünékeny élet, a céltalan erőfeszítések, a halál és sok más értékes felismerést fejleszt ki. Az aspiráns időnként bort használt azért, hogy az első félelem fázisait elűzze. Azonban ez a szádhana egy szertartás, amely ösztönzi az elmét és az agyat, hogy mélyre merüljön az egyén saját önvalójában. Amikor tantrikus szertartást végzel a temetőben, az egész beavatást abban az emelkedett mentális állapotban kell órák hosszat végezned, és megpróbálni szétválasztani a pszichét az anyagtól a tudatosság különböző fázisaiban.
Amikor a gyakorló tudatossága mélyen leás az egyéni tudatosság különböző szintjeire, túl kell jutnia félelmeken, formákon, képzeteken és tudathasadáson és végül egy békés állapotban megmaradnia. Amikor az iszonyatos kollektív tudattalan tartalom megjelenik, az egó elkülönül az anyagtól, és a dolog megmutatkozik szemtől szemben, mint egy valóság.
Együttélés kontra brahmacsárja (önmegtartóztatás értelemben)
Az együttélés, legyen az házasságban vagy azon kívül nem lényeges része a tantrának. Gyakorolhatod a tantrát a feleségeddel, ha van, vagy más társsal vagy a nélkül, ha brahmacsári vagy. A hinduk számára a házasság dharma (életfeladat) ugyanúgy, mint a brahmacsárja, ami egy nagyszerű képesség. Míg egy házas, családos ember egy nagyszerű dharmát teljesít be, addig a brahmacsári eléri a létezés magasabb állapotát.
A házasságon belüli egyesülés nem szentségtelen, mégis piszkálja a lelkiismeretet. Akkor hogyan lehet a tantrát gyakorolni, mikor mind a kettő éjszaka gyakorlandó? Hogyan tud valaki túljutni a bűntudat érzésén és az izgatottság okozta nyugtalanságon? A tantra gyakorlójának spiritualizálnia kell a házassági aktust és a tantrikus szertartás részévé tenni, így szabaddá válhat a cselekedettel együtt járó érzelmektől.
A bölcs emberek a házassági aktust beemelték a tantra rendszerébe, hogy elkerüljék a bűntudat komplexusát, a testi nyugtalanságot, a pszichológiai utóhatásokat, a spirituális célról való megfeledkezést és végül, hogy a férj és feleség egyesülésének mélyebb kötődését alapozzák meg pszichológiai, társadalmi és spirituális téren. Ezért van az, hogy a tantra rendszerében a majthúna (önmegtartóztatás) nem kívül, hanem belül van. Nem szabad nem-spirituálisnak tekinteni, mivel kinyitja a hátsó agyalapi mirigy bizonyos részeit és kiüríti a mérgeket, amely a szexuális szervekben és máshol halmozódtak fel.
A tantra gyakorlatait különböző időszakokban kell végezni: éjszaka, kora reggel, otthon, a temetőben, a férj vagy feleség társaságában, más társaságában, vagy egyedül. Mindez a gyakorló fejlettségétől függ. Míg a kezdőtől azt kérhetik, hogy gyakorolja a szertartást a feleségével éjszaka, később lehetséges, hogy ő és a felesége egyénileg kell, hogy gyakoroljon és a spontán brahmacsárja életet kell élnie.
A tantra szerint a brahmacsárja nem lemondás, hanem inkább előírás, de az sem azonnal. Ez szakaszonként történik. Amikor valaki a spontán brahmacsárját már megszilárdítja, akkor megengedett számára, hogy gyakoroljon vagy szertartást végezzen a temetőben vagy bármilyen más ehhez hasonló helyen. Ezután engedélyezett számára a gyakorlás a reggeli órákban, amikor teljes a nyugalom úgy az atmoszférában, mint az elmében.
A temetőben történő szertartást a nők számára is előírják, de ez nem egy közös szertartás a férj vagy a feleség társaságában; egyedül kell gyakorolniuk. A reggeli tantrikus szertartást is elrendelhetik a férjnek és a feleségnek, de egyedül kell gyakorolniuk. Csak a bevezető szertartások vannak megszabva mindkettőnek, a férjnek és feleségnek, gurunak és tanítványnak, férfinak és nőnek, amiket együtt kell gyakorolniuk.
Tehát a tantrikus nem egy őrült fazon, üveggel az egyik kezében és nővel a másikban, csúnya arccal, piszkos kinézettel, mélyvörös ruhákban, vérben forgó szemekkel és félelmetes természettel. Akiknek ez a kép él a fejükben, azok nem ismerik az igazságot. Az igazi tantrikus egy szent személyiség, egy jógi, aki a jógát egy más módon gyakorolja a spirituális erő felébresztéséért, amely az ego rétegeiben rejtőzik. A tantra egy sokkal könnyebb út, egy ösvény, amelyen a legtöbb ember tud haladni. A tantrikus rendszert rosszul alkalmazták és visszaéltek vele, ezért a félrevezetett emberek ködös és hamis képet alakítottak ki a tantráról, és szélhámosok felhasználták arra, hogy megalkossák saját tantra tanításaikat.
Az önvaló felismerésének természetes folyamata
Ha el tudnám mondani nektek a tantrikus szertartás részleteit, az istenségek definícióját, a mantra tudományát, a bídzsa mantra pszichikus képességét és használatát, a meditációs módszereket, a helyet, az időt és a szertartást kísérőket, akkor azonnal megértenétek, hogy a tantrikus spirituális gyakorlat annyira erőteljes, hogy nem csak a kóborló elme vonható irányítás alá, hanem a tudatosság magasabb elemeit is igába lehet hajtani.
Sívának és saktinak úgy egyéni mint kollektív létezése van. Ők a legfelsőbb tudatosság minden létezőben. Síva és sakti tökéletes megnyilvánulását a jógik szamádhinak nevezték el, míg a vaisnavák ezt Visnu darsanjának (látás) nevezik. Síva a minden létezőben meglévő minőség nélküli tudatosság és sakti az anyag, a nevezett tudatosságot megtartó és megjelenítő. Sakti irányítja a három gúnát (teremtés három minősége) azért, hogy az egyéni tudatosság működni tudjon.
Sakti a mája, az illúzió és az avidjá, a nem-tudás is. Amikor a szertartást végző kiengeszteli saktit, akkor tulajdonképpen a pratjahárá-n, az érzéki észleletek visszavonásának ösvényén halad. A folyamat akkor teljes, amikor az egyéni tudatosság hullámzása megszűnik, amikor a saktiról való tudatosság megmutatkozik. A magasabb tudatosság állapota könnyedén elérhető a saktinak való áldozás folyamatában.
A védanta egy emelkedett filozófia, de tisztán intellektuális. A gjána jóga gyakorlatai negatívak, pesszimisták, egoisták és tisztán mentálisak. A rádzsa jóga teljes rendszer, de egy csomó követelményt állít az egyén elé olyannyira, hogy számtalan befelé forduló embert, neurotikust és gátlásos személyiséget hoz létre. Máskülönben egy páratlan ösvény, de hiányzik belőle az átlagember megértése.
A bhakti jóga a legkönnyebb út, de a gond az, hogy nincs szisztematikus tervrajza a belső fejlődéshez, és tele van az etika, erkölcs, tisztaság, ortodoxia lehetetlen felfogásával és javíthatatlan gőggel. Másrészről a tantra egy sima út mindenkinek és nem fekteti le a tiltások listáját. A fejlődés különböző pontjain járó egyének számára van gyakorlata. Legyél akár vegetáriánus vagy nem vegetáriánus, brahmacsári vagy házas, jó helyre született, vagy rossz helyre született, önző vagy önzetlen, a móksát (felszabadulást) vagy sziddhiket (csodás képességek) kereső, a tantra sasztra az, amely a neked való utat kínálja. Még a szannyászinok is gyakorolhatják a tantra szádhanát, kifejleszthetnek magasabb erőket és használhatják az emberiség javára. A Mahánirvána tantra a szannyászinok, brahmacsárik és a remeték tantrája.
Mindazoknak, akik még nem sikeresek a szádhanájukban évek teltével sem, el kell fogadniuk a felismerés tantrikus módját. A káli júgában, amikor az elme többé nem tiszta, a szokások eltorzultak, feltörnek a szenvedélyek, az Istenben való hit csak egy szokás és az élet teljesen anyagiassá vált, a tantra az út a spiritualitásra pályázó lelkeknek Keleten és Nyugaton egyaránt.
Előadás a Bihari Jóga Iskolában, a Nemzetközi Jóga Társulás rendezvényén 1967-ben, eredetileg a YOGA újságban jelent meg (VOL 7., No.10, 1969)
Forrás: Yoga Magazin, 2007. március