Magyarországon Alapítvány
A nyár vége és a tél kezdete, valamint a tél vége és a nyár kezdete az év két nagyon fontos találkozási pontja az időjárási viszonyok és Nap hatását illetően. Testünk és tudatunk változáson megy keresztül a külső természet változásainak következtében. Ezt a két alkalmat Indiában alkalmas időnek tekintik szádhana elkezdésére és az isteni imádására; ezt jelzi a Chaitra Navaratri áprilisban és az Ashwin Navaratri (októberben). “A tisztulás kilenc napja” bővebben
A szádhana (spirituális gyakorlás) folyamatának végigvitele sok időbe telik, sőt még az is jelentékeny időt igényel, hogy az előkészítő lépésekben kellő alapokat szerezzünk. Még ha úgy is érezzük, hogy a legfelsőbb igazság már elérhető közelségbe került, akkor is ébernek kell lennünk. Ha a törekvő akár csak egy pillanatra is lazít éberségén, és szellemi vagy etikai értelemben elszunnyad, az alsóbb elme érvényre jut. Az éberséget egész addig meg kell őrizni, míg az ember ténylegesen meg nem éli minden pillanatban a legfelsőbb igazságot. Nem elég, ha az igazság fénye csupán megvilágítja az ember szádhanájának egy sötét sarkát. A leghatékonyabb módszerek egyike, hogy az ember elméjét folyamatosan és teljesen éberen a szádhana célján tartsa, a szvádhjája, az önvizsgálat. “A szvádhjája gyakorlása” bővebben
Tisztulás, összpontosítás, elmélkedés, meditáció,
Tisztán látás, azonosulás, elmélyedés, megváltás.
Ez a spirituális szádhana nyolc lépése.
Önfeláldozás, önátadás, vágyak elengedése.
Ez az egoizmus meghódítása.
Önzetlenség, önmegtartóztatás, tisztulás,
Önvizsgálat, önmagunkban elmélyedés, elemzés,
Mindezek célja az önmegvalósítás.
Avahan Magazin 2014. május-június
Sanpaul, India, 1976 március
Időtlen idők óta ellentétes egymással az élet érzékelhető részének jelentőséget tulajdonító materiális felfogás, és az érzékelésen túlmutató spirituális felfogás. Mindkettőnek megvan a saját filozófiája és jelentősége. A materiális felfogás a kényelmet, az élet gyönyöreit és élvezeteit kínálja, míg a spirituális felfogás az örökkévaló békességet és a megvilágosodást ígéri. Manapság mindkét út ismert előttünk, de nehezen választunk közülük.
Ausztrália, Mangrove Mountain, 2006. április
A széva az ásram kultúra fontos része. Angolra „szolgálat”-ként fordítják, a széva jelentése azonban az világba történő emberi bevonódás végső szakaszát jelenti, a tudatosság egy magasabb állapotában. A „seva” szó irodalmi jelentése „vele lenni”, saha eva. Együtt lenni, mivel? Együtt lenni azzal, ami emberi, könyörületes és szeretetteli. Más szavakkal, a széva jelenti a kapcsolódást az istenhez, a transzcendentális természethez, és jelenti ennek a természetnek a kifejezését gondolatokban, szavakban és cselekedetekben. Természetesen ahhoz, hogy ezt megtedd, el kell engedned számos olyan azonosulást és eszmét, amelyekhez hűen ragaszkodsz. Az ásram az a hely, ahol az elengedésnek vagy átengedésnek ez az eszméje megvalósul. Hogy önmagunkat átadjuk az isteni akaratnak és eszközévé váljunk az isteni békességnek, ez a széva eredménye.
A vairágja jelentése szenvtelenség, vágynélküliség vagy nem-ragaszkodás. Közömbösség az érzéki dolgok iránt nemcsak most, hanem ezek után is. A vairágját a szad-vivéka, a helyes megkülönböztetés képessége hozza létre és tartja fenn. A vairágja a raga (kötődés) ellentéte. A raga a szamszárához köti az embert; a vairágja megszabadít a fogságtól. A vairágja lefogyasztja a zsíros, elhízott érzéki elmét, és befelé fordítja. A szellemi törekvő számára a vairágja a legfontosabb tulajdonság. E nélkül nem lehetséges spirituális élet.
„Az ily Tudást csak azoktól nyerheted el, ha törekszel,
kik az igaz valóságot valójukban megismerték;
szolgálni kész áldozattal, szerényen és kérdésekkel
fordulva a bölcs Mesterhez, részesülhetsz e Tudásban.”
Bhagavad Gíta (4:34)
Rikhia, 1994. november
Azt a szankalpát tettem, hogy öt éven keresztül fogom végezni a Pancsagnít. A szankalpát egy évig, öt évig, hét évig, tizenkét évig vagy egy életen keresztül kell követni. A Pancsagní nehéz, egyáltalán nem könnyű. Csak Isten kegyelmének köszönhető, hogy egyetlen napra sem betegedtem meg, mert az öt tűz, legyen az belső vagy külső, folyton égeti az embert. Az öt belső tűz: káma, a szenvedély, kródha, a düh, lóbha, a kapzsiság, mada, az arrogancia, és mohá, a ragaszkodás. Ezek belső énünket égetik és megbetegítenek mentálisan, illetve spirituálisan. Teljesen kimerítik a belső mentális és pszichés energiákat.
Minden tanítványnak egyedi érzései vannak, amelyek egyéni módon irányulnak saját guruja felé. Bennem is van egy érzelem a gurum irányába. Kisgyermek koromtól fogva az ölében nőttem fel, de soha nem kívántam őt azonosítani egy apa, egy anya, egy rokon vagy akár egy guru alakjával. Csak úgy láttam és tapasztaltam meg őt, mint egy inspiráló személyt, aki arra bátorított bennünket, hogy fejlődjünk az életünkben, minden nehézség és probléma ellenére. A jövőben is így szeretném őt látni és megtapasztalni. Benne látjuk a Parasuramu tüzes ragyogásának, Ráma egységes személyiségének, Yoga Vasishtha nyugodt bölcsességének és a Bhagavad Gita erőteljes karma jógájának elegyét.
Ha a guru jelenlétét akarjuk érezni életünkben, fel kell készíteni magunkat, hogy erre nyitottak és készek legyünk. Mindegyikünk másként látja a gurut, és a maga módján kapcsolódik a guruhoz. Mindegyikünknek egyedi értelmezése van a guru fogalmáról.