Magyarországon Alapítvány
Az összes probléma, mellyel az emberiség manapság szembesül, a béke körül forog. Ha megmondanák nekünk a szilárd, biztos alapokon álló béke titkát, az ember képes lenne egy józan civilizáció, egy virágzó társadalom, boldog otthonok és értelmes egyének kifejlesztésére.
Gondolatok más gurukkal és tanítókkal kapcsolatos kérdésekről, melyek sok tanítványban felmerülnek. Rögzítve Ausztráliában, 1980.11.30.
Sok tanítvány érdeklődik különféle szentek, tanítók és szerzők munkája iránt. A jóga vonatkozásában azonban a lényeg a spirituális tudatosság, az, hogy hogyan szabadítjuk fel az energiát. Gyakran inspirálnak bennünket nagy tanítók, és ebben semmi ártalmas nincs, de a hagyomány szerint csak egy guru van. Fejleszthetsz maximális spirituális energiát más forrásokból is, de ne hagyd magad félrevezetni olyan tanítóktól, akik esetleg meggyőzik az elméd alacsonyabb szintjét. Amikor egy tanító engedi, hogy olyan módon élj, ahogy akarsz, természetesen szeretni fogod őt. Hallgatni fogsz mindenre, amit mond, nem azért, mert igaz, hanem mert kényelmes számodra.
Az igazi tanítvány az, aki az utolsó betűig és annak szellemisége szerint követi guruja utasításait, és terjeszti a guru tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdeklik a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru az guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Sose felejtsük el, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.
Soha nem gondoltam arra, hogy ásramot alapítsak. Mikor a tanítványok és követők nagy számban özönlöttek hozzám szellemi útmutatásért, akkor azzal a céllal, hogy segítsek nekik, és őket is hasznossá tegyem a világ számára, kiderítettem képességeiket és rejtett tehetségüket, megteremtettem a fejlődésükhöz szükséges és a közjót is szolgáló tevékenységek különböző területeit, bátorítottam őket tanulmányaikban és szádhanájukban, és gondoskodtam ellátásuk és szállásuk szükséges komfortjáról és kényelméről. Így jött létre a Sivánanda Ásram. Idővel aztán egy hatalmas ásramot találtam magam körül, egy kellemes környezetben lévő ideális intézményt – egy nagy spirituális telepet – a Sivánanda Nagart.
Mi, emberi lények nagyon gyengék vagyunk. Nincs olyan alkotóeleme életünknek, amely bepillantást engedne a személyiség állandó természetébe. A világon a személyiségek 99%-a nem állandó. Lehetünk boldogok, becsületesek, megelégedettek, erényesek, istenfélők, irgalmas szamaritánusok, de ez nem a személyiségünk állandó jellegét tükrözi. Ez csak természetünk kifejező jellegét türközi.
A hit a spirituális szádhana előfeltétele. A hit után jön a gyakorlás. Neki kell fognunk. A hitnek cselekedetté kell válnia. Ha egyszer elkezdtük a szádhanát, ne adjuk fel könnyen. A világegyetemben minden folyamat fokozatos; megvannak a maga állomásai. Türelmesnek és állhatatosnak kell lennünk.
A szannjászin a nivritti márgán (a forráshoz való visszatérés ösvénye) halad. A nagyobb nyilvánosság ezt belső ösvénynek nevezi, szemben a pravritti márgával (a külső ösvény, a világi cselekvés). Tulajdonképpen ez a kifejezés, hogy „belső ösvény”, helytelen elnevezés. A szannjászin nemcsak belső lényével foglalkozik; a világban is cselekszik. Tulajdonképpen erőteljesebben cselekszik a külvilágban. A belső ösvény valójában azt jelenti, hogy a belső és a külső világ egyesült és harmóniába került, úgy, hogy nincs többé semmiféle merev határvonal e kettő között. A belső ösvény nem azt jelenti, hogy az ember kizárólag a pszichéjével (lélek) foglalkozik; ez a pszichikus vagy ida ösvény. Ez az ösvény pszichikus erőkhöz vezet, de nem szükségszerűen spirituális realizációhoz. A szannjászin belső ösvénye a szusumná ösvénye, tökéletes egyensúly az ida és a pingala között, a belső és a külső birodalmak között.
Meg tudná magyarázni Sri Swamiji (Swami Satyananda) következő szavait? “Amikor az anya visszavonul, megjelenik a guru.”
A 2003-as Sat Chandi Maha Yajna alatt Sri Swamiji azt mondta, hogy a guru szerepe véget ér, amikor megjön a kozmikus anya. Amikor az anya távozik, a guru szerepe újra kezdődik. Ez elég logikus. Egy guru szándéka az, hogy az aspiránst az istenség, a transzcendentális természet, Isten vagy a magasabb tudat elé vigye.
Paramahamszadzsí (Swami Satyananda) vezetése mellett és a Sivananda Math (szociális és jótékonysági intézmény) támogatásával erőfeszítések történnek a rikhiai emberek minden területre kiterjedő fejlődéséért, gyarapodásáért. Mi a jelentősége ezen erőfeszítéseknek és tevékenységeknek jóga mozgalmunk számára?
Először is, meg kell értenetek azt, hogy a jóga mozgalom nem a ti saját személyes önző növekedésetekért van, habár a jóga egy nagyon önző hozzáállással kezdődik. Ha valaki beteg, azért jön el jógázni, hogy meggyógyuljon, hogy ez segítse, hogy túljusson a betegségen. Ha valaki mentálisan zavart állapotban van, eljön jógázni, hogy túljusson mentális zavarain, vagy azért, hogy megszabaduljon a feszültségtől, hogy békére leljen, vagy hogy egy bizonyos kivételes spirituális megvilágosodásra tegyen szert. Bármi is a cél: önző szükséglet, vágy és indíték miatt jövünk jógázni.
Az idő becsesebb, mint a pénz. Az idő becsesebb, mint a legértékesebb dolog a világon. Az idő a legdrágább kincs. Az idő a világ lelke. Az idő – élet. Hasznosítsd az időt gazdaságosan spirituális tevékenységekre. Ne pazarolj el egyetlen másodpercet sem.
Az idő alaktalan. Mégis felfal mindent. Az idő nem kímél senkit. Az idő könyörtelen. Az idő az Úr Yama. Az idő Kala. Elpusztítja még azt is, ami látszólag nagyon tartós. Az idő nem kíméli még a legnagyobb embert sem, egy pillanatig sem. Az idő áthat és irányít mindent. Feloldáskor az égő tűz félelmetes formáját veszi fel, és az egész világot hamuvá égeti. Semmi nem tudja megállítani folyását. Csupán az Istent realizált bölcsek, próféták és szentek dacolnak hatalmával.