Tantra

Swami Satyananda

A tantra a spirituális ébredés legrégebbi és leginkább tudományos rendszere, mely még a Védák előtti időkből ered. Hosszú ideig ez a nagy erőkkel bíró tudomány feledésbe merült, olyannyira, hogy még ma is azok, akikről úgy gondolják, hogy gyakorolják a tantrát, társadalmilag érinthetetlenek. Az emberek mindig is úgy tekintettek a tantrára, mint egyfajta boszorkányságra, vagy varázslásra, így egy igen sajátos fogalmuk lett arról, mi az, ami tantrikus. Ezért is kell elemezni és megérteni a tantra tudományát.

A tantra az ősi időkben az ember azon vágyából alakult ki, hogy megértse az elme pszichés viselkedését. Például, egyes emberek transzba léptek és csodákat tettek, amelyeket nem lehetett volna végrehajtani közönséges állapotban. Próféciákat, és később valóra váló előrejelzéseket mondtak. Honnan van az elmének ez a tudása, ez a nagyobb kapacitása? Ezek a megmagyarázhatatlan jelenségek vezették ténylegesen az embereket, hogy felfedezzék a tantrát.

Valójában ez az, ami történik napjainkban is. Az évszázad első felében a pszichés jelenségeket egyáltalán nem találták elfogadhatónak, és úgy ítélték meg, hogy bárki, aki ilyeneket tapasztal az elmegyógyintézetbe való. És így is maradt a század második feléig, mikor is kutatási központokat hoztak létre New Yorkban, Genfben, Tokióban és sok más helyen szerte a világon, hogy vizsgálják és feltárják az elme képességeit. Lassanként arra a következtetésre jutottak, hogy a tudattalan valami nagyon is létező és titokzatos dolog.

Gyarapítva ezen kutatásokat, sok könyvet írtak a szuper-elme megnyilvánulásának lehetőségéről olyan kiváló tudósok, mint Aldous Huxley, HG Wells, Annie Besant, Bertrand Russell, Carl Jung és mások. A legnagyobb inspirációt Sri Aurobindo tette, aki egyértelműen kijelentette, hogy a szuper ember el fog jönni. Végül Timothy Leary, az LSD atyja, teljesen szétrobbantotta a normális elme mítoszát. Széles körben ismert kísérletei újabb meghatározást eredményeztek: “kiterjesztett tudat”. Ma, bár a legtöbb ember még nem tapasztalta a szuper-elmét, úgy hiszik, hogy fennáll a lehetősége létezésének. Az emberek nagyjából meg vannak győződve arról, hogy túl ezen az elmén, létezik egy nagyobb elme.

Szerte a világon egy nagy ébredési folyamat zajlik. Amikor látom ezt az ébredést, a vad Káli képe villan az eszembe, amint Siva testén áll. Évtizedekkel ezelőtt, amikor először láttam ezt a képet, nem hittem, hogy valaha meg fogom érteni vagy csodálni fogom. De azóta a tudósok felhasították az atomot, felszabadítva az energiát az anyagból. Ez nagyon világossá tette számomra a kép jelentőségét. Az energia átvette az uralmat az anyag fölött; a test is életképes, de az elme sokkal életképesebb, mint a test. A tantra ezt az elvet még egy lépéssel tovább vitte, és elkülönítette az elmét annak módosulásaitól, még nagyobb energiát szabadítva fel ez által.

Az elme bővítése

A jóga és az összes spirituális tudományok megalapozó filozófiája a tantra. Etimológiai értelmében a tantra az elme bővítését és az energia felszabadítását jelenti. A tantrában a bővítésre és felszabadításra az elme birodalmában kerül sor. Annak érdekében, hogy felszabadíthassuk az energiát, az első dolog, hogy ki kell terjesztenünk az elmét. Mit jelent ez? Tudatunk kondicionáltságainkra korlátozódik. A társadalomnak, kultúrának, szokásoknak, politikai ideológiáknak és a sok személyes vágynak köszönhetően tudatunk nagyon kondicionált, és nem tud megszokott határain kívül mozogni.

A közönséges elme függ az érzékektől, és ha azokkal nem működik együtt, egyszerűen nem működik, nem észlel. Ha elvonatkoztatunk az érzékektől, még mindig korlátozott dolgokra gondolunk: ebéd, vacsora, üzlet, ház, konyha, férj, feleség, szerelem, válás, csokoládé. Ez az elme kötöttsége. Észlelésünk nem lép túl az érzékeken. A legtávolabbi ahová jut, hogy álmodik, és ott észlel.

Vannak más szintű tapasztalatok is, de az elme nem képes érzékelni őket. Nem tudja bővíteni a mentális képességeket egy adott tartományon túl. Annak érdekében, hogy egy bizonyos határon túli távolságba lássunk, tudnunk kell, hogy növeljük és finomítsuk észlelésünk kapacitását, vagy kell egy távcső. A vírusok és baktériumok nem láthatóak szabad szemmel. Ha szeretnénk látni az ilyen miniatűr dolgokat, növelnünk vagy nagyítanunk kell az észlelés kapacitását, vagy kell egy mikroszkóp.

Az elme egy meghatározott területen belül működik, azon kívül nem, de ez e terület bővíthető. Az elmének nincsenek határai. Tud utazni a múltba vagy a jövőbe, nagyon erős. Nem csak egy rakás szokás, gondolkodási folyamat vagy érzelem. Ezek csak az elme módosulásai, és nem az elme maga. Ezek az elme vrittijei, külső megnyilvánulásai. A hő nem a Nap maga, hanem a Nap módosulása. Ugyanilyen módon, az elme egy másik anyag.

Az elme – chitta, vagyis tudat. Képesnek kell lennünk arra, hogy az érzékelt tárgyakon túl bővítsük tudatunkat. El tudod képzelni azokat a dolgokat, amelyeket nem tudsz érzékszervekkel észlelni? Nem! Nem tudjuk érzékelni a hangot egy bizonyos tartományon kívül, mert korlátozottak vagyunk. A Jóga Szútrák szerint az elmének öt alap reakciója van. Azaz, az elme öt különböző módon szerez ismereteket, és ez az elme határa. Ha ezt a kötöttséget megtörjük, átlépjük, és az elme képes lesz az öt érzéken túl is működni, akkor azt mondjuk, az elme túllépett egy határon.

Ezt az elmét, amely elismerten a tudás és az energia forrása, egyszerűen korlátozzák az emberi érzékek. Az öt karmendija (motoros szervek: kezek, lábak, nyelv, kiválasztó és szaporító szervek) és az öt gjánendrija (érzékszervek) korlátozza az elmét. Ha visszavonjuk az érzékeket, blokkoljuk őket a pratjahára gyakorlatával, az elme egyáltalán nem reagál. Az érzékek a vezető tényezők. Ha vissza tudjuk vonni az érzékeket, és tudunk mentális szinten működni, el lehet képzelni, milyen erős lenne az elme. Az élet minden területén erős nagy emberek mindig is az elmén keresztül működtek. Olyan nagy emberekről beszélek, mint Nagy Sándor, Napóleon, Shivaji, Einstein, Newton, Gandhi, Nehru és Tagore. Mindannyian a mentális szinten működtek, túl az érzékeken.

Mik azok, amik az érzékek mellett még feltartóztatják az elmét? Ezek a szamszkárák, az archetípusok, amik a kaput őrzik. Ezek nem teszik lehetővé a szellemi energia felszabadulását. Nincs ráhatásunk a karmára vagy a szamszkárákra, mert nem ismerjük őket. Ezek az archetípusok, ezek a láthatatlan karmák, az ember teljes öröklési tárháza ismeretlenek számunkra. Minden alkalommal, amikor ki akarjuk szabadítani az elmét, a szamszkárák jönnek és megragadják, nem engedik az elmét kiszabadulni.

Mi történik, amikor füvet, vagy LSD-t fogyasztunk? Néhány érzéki, karmikus akadályt ideiglenesen eltávolítunk, és megtapasztaljuk az elmét, amely egyébként általában elkülönül. Sok telefonhívást kapok, mert az összes telefon nálam cseng. De, ha lekapcsoltok róluk, akkor elszigeteltek és nem kapok hívásokat. Hasonlóképpen kell elkülöníteni az agyat. El kell zárni az elmét és az idegrendszert, amely az alapvető impulzusokat szállítja. Ez történik, ha füvezel, vagy ha pránajámát gyakorolsz vagy mantrázol. Néha megtörténik magától. Bővítésnek nevezhetjük ezt, amit egyébként nem tapasztalhatunk meg az érzékeken keresztül. Néha hallunk hangokat vagy látunk színeket. A meditáció látomásai is az elme bővülései.

Egyszer találkoztam egy művésszel, aki elmesélte, hogy látott egy színt a fejében, amit később megpróbált megfesteni, de csak elpazarolt húsz tubus festéket. Vizualizált egy színt, amelyet az érzékek nem tapasztaltak. Másvalaki hallhat egy dallamot belül, amelyet az érzékek nem fognak. Ezt a kiterjesztést bármilyen hosszan lehet végezni.

A bővülés az észlelés erejének növelésével érhető el. Azáltal, hogy megengedjük az elmének, hogy olyan dolgokra gondoljon, amelyek még nem ismer, lásson dolgokat, amiket még soha nem látott, halljon dolgokat, amiket soha nem hallott, és tapasztaljon dolgokat, amelyek teljesen újak. Amikor az elme kitágul, akkor a dolgokat egy teljesen új dimenzióban látja, a fiatalok ezt hívják “utazásnak”.

Egyszer Katmanduban láttam néhány fiút chillumot szívni. Megkérdeztem őket, mit csinálnak, és azt válaszolták, hogy átlépik a határokat, kiterjesztik az elmét. Megkérdeztem, mi történik, amikor megteszik. Azt mondták, hogy az egy “észbontó utazás”. Én most nem azt javaslom, hogy szívjatok chillumot, sokkal inkább szeretném megértetni, mit jelent az elme bővítése. Egy olyan tapasztalás, amely hatályon kívül helyezi a szokásos észlelést.

Az energia felszabadítása

Amikor az elme bővül, egy szétválási folyamat veszi kezdetét. Egy ponton energia szabadul fel. Hogy mi is az energia felszabadítása? A fizikában az anyag energiája tud felszabadulni. Amikor az anyagot tartjuk a kezünkben, akkor nem látjuk az energiát. De a maghasadás és a fúzió tudományos folyamatában az energia felszabadul az anyag kötelékeiből. Tehát az elme kötelékeiben is van energia, amelyet fel kell szabadítani. Ez az energia felszabadítása.

Ezért a tantrában két fontos elemet tartunk számon: az egyik Siva, a másik pedig Shakti. Siva képviseli a tudatosságot, Shakti az energiát. Siva a nem-cselekvő, a nem-élvező. Csak egy megfigyelő, egy tanú, nem vonódik be a karma vagy a sors folyamába. Ez a tudatosság vagy Purusha természetes, ugyanaz mindig és mindenhol, nem számít, hogy anyagba van-e rejtve vagy anyag nélküli.

Shakti az alapvető istenség a tantrában, a kreativitás ereje. A tantra célja Shakti felszabadítása. Kilenc nagy shakti ismert a tantrában Nava Durga néven, melyek Shakti különböző formái. Annak érdekében, hogy fejlesszük eme shaktikat, tizenhat rendszer létezik, melyek neve mahavidja. Ebben a tudományban nem törődünk a természetes energiával, csak a nem-anyagi energiával. A tantra minden gyakorlatának az a célja, hogy kibontakoztassa ezt az energiát az anyagból.

Shakti kettős – anyagi aspektusát Prakritinek hívjuk, s az aktív rész a Shakti. A tantrában a Shaktit, az aktív energiát kell felszabadítani Purushából, a tudatból, továbbá Prakritiből, az anyagból. Képzeljük el, hogy bennünk van a Purusha, atma vagy Siva. Bennünk van Prakriti természete is a test, az elme és az érzékek révén. Prakritin belül ott van rejtetten Shakti. Ezt a Shaktit kell elkülöníteni Purushától és Prakrititől. Ezt a koncepciót nagyon nehéz megérteni. Az egész emberiség és a teremtés Purusha és Prakriti közötti interakció csupán, nem Purusha és Shakti közötti. Csak nagy jógikban jön létre Purusha és Shakti közötti kölcsönhatás, amely Siva és Shakti egyesülése.

Siva és Shakti egyesülése

Számunkra Siva a hímnem, Shakti a nőnem, de a tantrában Siva az energia pozitív pólusa, Shakti a negatív. Amikor az energiának e pólusai összeérnek, robbanás történik, és az energia felébred.

Van egy hindu istenség, Brahma, a Teremtő, aki az egyetemes elmét képviseli. Mi az egyetemes elme tudományos elképzelése? Az egyetemes elme olyan dolog, amit nem látunk, mégis létezik. Tojás alakú: a tojás alja a mínusz vagy negatív sarok, és a teteje a plusz vagy pozitív energia pólus.

Ez a két energiapólus a tantrában Siva és Shakti. A plusz képviseli az időt, a mínusz képviseli a teret. Siva képviseli az időt, Shakti képviseli a teret. Rendes körülmények közt Siva és Shakti elkülönülnek egymástól. De koncentrációs és meditációs gyakorlatok révén elmozdulnak a központi pont vagy az egyetemes elme magjának irányába. Ez a mag a bindu, a teremtés magja. Amikor Siva és Shakti közeledik egymáshoz, egy robbanás történik a teremtés magjában, és teremtés elkezdődik az anyagi síkon kívül, a mentális síkon. Már láthattuk Sivát és Shaktit átölelni egymást. Most meg is érthetjük.

A tantrában Siva és Shakti egyesülésének neve maithuna. A tantrikus gyakorlatokban a legfontosabb, hogy e két erőnek egyesülniük kell valamikor. Az egyetemes világban nem hiszem, hogy bárki is tudja, hogy ez az egyesülés hogyan megy végbe, bár sokat írtak róla a Puranákban. De tudjuk, hogy az egyénben idá és pingalá, amelyek a múladhára csakrából induló fő pránikus csatornák, és végül egyesülnek az agjá csakrában, Sivát és Shaktit képviselik.

Miért él együtt férfi és nő? Talán azért, mert társadalmi vagy vallási kényszer, vagy egy vágy válik valóra? Az állatok nem élnek együtt, de mégis vannak gyermekeik; vannak szexuális aktusaik. Az összes egyesülés célja hármas: utódlás, örömszerzés vagy szamádhi. Az utódlás és az örömszerzés az alacsonyabb rendű életformák számára elegendő, míg Siva és Shakti egyesülése kizárólag a magasabb energia felfedezéséért van. A tantra nagyon egyértelmű ebben az értelemben.

A vallások mindig is félreértették Siva és Shakti egyesülését, és ez sok lelki problémát okozott. Természetesen Siva és Shakti egyesül, de ez nem egy isteni aktus. Ez bűn, és mi bűnben születtünk – mondják. A tantrában nincs ilyen elképzelés, Siva és Shakti egyesülése a középpontja mindennek.

A tantrikus rituálé

Annak érdekében alakultak ki a tantra gyakorlatai, hogy kihasználjuk a bennünk rejlő pozitív és negatív erőket a tudatosság mélyebb régióinak felrobbantásához. Ezoterikus értelemben, a tantrikus rituáléban a mindennapi életben is használt öt elem avagy tattva vesz részt. Azonban ezeket nem mindenki értelmezte ugyanúgy, mert a szádhakák, a spirituális törekvők különböző kategóriákba tartoztak: (i) pashu avagy ösztönös, (ii) vira avagy hős, (iii) deva avagy isteni. Ezért néhányan a tantrikus rituálét pontosan úgy hajtották végre, ahogyan meg volt írva. Számukra a bor bor volt, a hús hús. Azonban fejlettebb törekvők, szádhakák, a bort, mint a binduból eredő nektárt tapasztalták. A kecsári mudra gyakorlata által képesek voltak előállítani ilyen nektárt, és keringtetni a testben. Aztán sikerült elérni az unmanit, az extrovertált és introvertált állapot közötti közömbösségi küszöböt. Tehát számukra a bor a kecsári által tapasztalt boldog nektár lett.

Hasonlóképpen, a maithunát csak a szexuális interakcióval kapcsolatban értették a tamaszikus és radzsaszikus keresők. De a szattvikusok a maithunát úgy látják, mint idá és pingalá egyesülését az agjá csakrában. Amennyiben e kettő kapcsolódik, Siva és Shakti megjelenik a finom síkon.

Ugyanilyen módon beszélhetünk a húsról is. Egy tamaszikus vagy radzsaszikus temperamentumú ember számára a hús húsevést jelent. De egy szattvikus ember számára a hús a test tudatosságára utal, és ha meghaladja a testet, felülemelkedik rajta.

Ezért mondják a tantra útján, hogy azok, akik gyakorolni szeretnék a tantrikus rituálét a maga nyers formájában, először fel kell készíteniük magukat. Mi haszna borivásnak, ha elveszítjük érzékeinket, vagy a szexuális interakciónak, ha elveszítjük a spermákat? Mire jó a húsevés, ha csak az íze miatt esszük? A tantra gyakorlatokat végző szádhaka számára a gyakorlatok általi legnagyobb élmény megszerzése érdekében sok előkészítés szükséges.

A tantra útja ezért nem a tantrikus szertartásokkal kezdődik. Mantrával, jantrával és hatha jógával kezdődik. Ha a tantrát gyakorló szádhaka nem tudja, mit csinál, és nem jártas a vadzsróli mudrában, meg tudja ölni magát. Lehet tantrát gyakorolni számos emberrel, de kell egy szakértő a vadzsróli mudrában, nők számára a szahadzsóli mudrában. Ezen kívül képesnek kell lennie arra a gyakorlónak, hogy a figyelmét összpontosítani tudja a bhrumadhjában, a szemöldök központban, vagy az agjá csakrában, és lássa a bindut, vagy egy fénylő pontot ott. Amíg ez nem megy tökéletesen, a szádhakának folytatnia kell a felkészülését. Minden tudományban szükséges a felkészülés. A tantrában is van felkészülés. Ha valaki tantrát akar gyakorolni és vesz egy üveg italt, egy nőt, és elmegy valahova, ez nem elég. Ez csak egy ürügy arra, hogy kielégítse az érzékeit, nem több.

A tantra gyakorlata nem korlátozódhat csak az öt elem rituáléira. A tantra egy rendszer, amelyben kibontjuk az elmét, és felszabadíthatjuk az energiát. Amikor gyakoroljuk a tantrát, az életet magunkban tapasztaljuk, nem magunkon kívül. A tantra teljes körű, nem kizáró. A világ minden vallása kizár dolgokat, de a tantra nem zár ki semmit. A tantra tehát korunk dharmája, kötelessége.

Előadás a zinali konferencián 1979. májusában

Forrás: Yoga Magazine, 1980. október