Swami Sivananda Saraswati
A félelem (bhája) és a ragaszkodás (rága) az elme módosulásai (vritti). Átmeneti örvények vagy hullámok. Az elme lényegisége semmi más, mint ragaszkodás és félelem. Ezek ketten ikrek, így szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha elpusztítod a félelmet és a ragaszkodást, akkor az elme számára nem marad sem élet, sem létezés. Az Upanishadok kijelentik: „Szenvtelenség, hit, félelem, ragaszkodás, félénkség, szerénység, szégyen, stb. – ezek mind az elme.” A félelem a tudatlanság (ávidja) terméke. Az ember elvakultsága (maha) és a testtel való azonosulása következtében elfelejti lényegi, isteni természetét. Az ember volt kezdetben a mindent átható, halhatatlan, félelem nélküli Lélek vagy Brahman. Ő volt a „Santam (békés), Ajaram (romolhatatlan), Amritam (halhatatlan) Abhayam (félelemnélküli) Brahman”. Egoizmusa miatt azonban lázadó gyerekké vált. Leválasztotta magát Atyjáról. A vagyon felosztására lázított és megkezdte saját önálló életét a földi síkon. Házat bérelt a földi világban. Beköltözött a húsból álló, romlandó test-házba, és pici, félénk ember, egy pici kis dzsíva lett, mindenfajta félelemmel. És így elindította saját bukását a Mindenható Atyával való vitája és egy új, önző, rágával és dvésával (vonzódás és ellenszenv) teli élet megkezdése következtében.
“Félelem és ragaszkodás” bővebben