Magyarországon Alapítvány
A spirituális élet magától elkezdődik, mikor megtapasztalod az átma bhávát. A védánta beszél az átma bháváról, vagyis önmagunk megtapasztalásáról mindenben. Ez azt jelenti, hogy ugyanazzal az attitűddel viszonyulsz mások érdekeihez, mint a sajátodhoz.
Ausztrália, Mangrove Mountain, 2006. április
A széva az ásram kultúra fontos része. Angolra „szolgálat”-ként fordítják, a széva jelentése azonban az világba történő emberi bevonódás végső szakaszát jelenti, a tudatosság egy magasabb állapotában. A „seva” szó irodalmi jelentése „vele lenni”, saha eva. Együtt lenni, mivel? Együtt lenni azzal, ami emberi, könyörületes és szeretetteli. Más szavakkal, a széva jelenti a kapcsolódást az istenhez, a transzcendentális természethez, és jelenti ennek a természetnek a kifejezését gondolatokban, szavakban és cselekedetekben. Természetesen ahhoz, hogy ezt megtedd, el kell engedned számos olyan azonosulást és eszmét, amelyekhez hűen ragaszkodsz. Az ásram az a hely, ahol az elengedésnek vagy átengedésnek ez az eszméje megvalósul. Hogy önmagunkat átadjuk az isteni akaratnak és eszközévé váljunk az isteni békességnek, ez a széva eredménye.
A szintézis jóga az emberek túlnyomó többsége számára alkalmas. Ez egy különleges jóga. Az ember az akarat, az érzelem és gondolat furcsa, komplex keveréke. Olyan, mint egy háromkerekű harci szekér. Birtokolni akarja vágyainak tárgyait. Érzelmei vannak, tehát érez. Értelme van, tehát gondolkodik. Néhány emberben az érzelmi elem lehet domináns, míg másokban a racionális elem a meghatározó. Ahogy az akarat, az érzelem és a gondolat sincs egymástól elkülönülve és elválasztva, úgy a munka, a vallásos áhítat és a tudás sem zárják ki egymást. A szellemi törekvőnek ezért a szívet, az értelmet és a kezet is fejlesztenie kell. Csak így lehet a tökéletességet elérni.
Ganga Darshan, 1994.
A szannjászának két kifejeződése van: az egyik a vairágja, azaz a nem-kötődés, a másik a vivéka, vagyis a megkülönböztetés, a megkülönbözető megismerés. A szannjásza célja egy olyan [tudat] szint elérése, ahol a vivékát és a vairágját meg tudjuk tapasztalni. Ehhez a szannjásza öt alapelvét követve tudunk eljutni. Ez az úgynevezett „5 sz”: a szvadhjája, azaz önmagunk megismerése, a széva, más néven a szolgálat, a szatszang, vagyis az igazság társaságában való időzés, a szamarpan, azaz az önátadás és a szantósa, vagyis a megelégedettség.
Ganga Darshan, 1982. október 16.
Swami Sivananda a dél-indiai Tirunavalli tartományban született 1887. szeptember 8-án, egy neves indiai szent és tudós, Appaya Dixit leszármazottjaként, aki egy személyben volt sziddha és bhakta. Swami Sivananda 1923-ban feladta malajziai állását; akkoriban Maláj Államszövetség volt az ország hivatalos elnevezése, itt praktizált orvosként. Visszament Indiába, Rishikesh-be, és beavatást kapott egy szannjászintól, Swami Vishwanandától, aki a Sringeri Math hagyomány őrzője volt.