A szolgálat magasabb rendű, mint a meditáció

Swami Sivananda Saraswati

Tanítás a széváról és a karma jógáról

A kumbhaka segítségével két órára megállítani a légzést; forgatni a málát 24 órán keresztül; étel nélkül, egy földalatti pincében szamádhiban ülni 40 napon át, miközben átvágott nyelvfékkel kecsari mudrát végzünk; fél lábon állni a nyári nap perzselő forróságában; tratakát végezni a déli napon; az Óm, Óm, Óm-ot kántálni a csöndes és elhagyott őserdőben; egy óceánnyi könnyet hullatni a szankirtan alatt – mindezeknek semmi haszna mindaddig, míg az ember nem kapcsolja össze az Iránta érzett forró szeretetet a minden lény iránti szeretettel, és az Ő szolgálatának szenvedélyes szellemiségét minden lény szolgálatával.

Isten képmutató szolgálata

A legtöbb törekvőből sajnálatos módon hiányzik a fenti két elengedhetetlen minőség. Ez az igazi oka, hogy nem mutatnak semmilyen előmenetelt a magányos meditációban. Nem készítették elő a talajt, az antahkaraná-t, azaz a belső eszközt, a kezdeti időszakban hosszasan gyakorolt szeretettel és szolgálattal. Számtalan ilyen bhaktát láttam életem során szerzett tapasztalataim folytán; – bhaktákat, akik fél tucat rózsafüzért viseltek a nyakukban és a csuklójukon, és éjjel-nappal a Hare Rama, Hare Krishná-t motyogták, egy hosszú dzsapa málát tartva a kezükben. Ezek a bhakták soha nem fognak egy haldokló beteg emberhez odamenni, adni neki egy korty vizet vagy tejet, vagy megkérdezni: „Mit kívánsz, testvérem? Hogyan tudnék segíteni Neked?” Ehelyett csak úgy, kíváncsiságból, tisztes távolból megnézik őt, de nem mennek oda hozzá, hogy bármi segítséget felajánljanak.

Nevezhetjük igazi bhaktának ezeket az embereket? Lehet-e akár csak egy jottányi hasznuk is a meditációból vagy a bhadzsanból? Az élő Narayana egy beteg formájában haldoklik. És nekik nincs szívük, hogy odamenjenek, és segítsenek, vagy csak mondjanak neki pár kedves és bátorító szót ebben a kritikus helyzetben, mikor élete egy hajszálon függ. Hogyan várhatják el akkor, hogy a legkönyörületesebb Hari darshanjában részesüljenek? Hogyan reménykedhetnek abban, hogy ráébrednek Istenre, mikor nincs szemük meglátni Istent minden lényben, és a szolgálat szellemében szolgálni Őt minden alakban?

Cselekvés-nélkülinek lenni

Az egyszerű, csendes üldögélés nem teszi cselekvés nélkülivé az embert, ha közben ezer meg egy gondolat jár a fejében. Az elmének tökéletesen nyugodttá kell válnia. Az embernek abszolút gondolat nélkülinek kell lennie. Csak ekkor válunk szabaddá a tettől. Ha valaki csupán annak következtében ül nyugodtan, hogy a hatha jóga gyakorlatával felügyeli a cselekvés szerveit, de elméje folytonosan az érzéki dolgokon időzik, akkor az illető kétségtelenül tökéletes hipokrita, képmutató.

A Himalája barlangjában meditáló embernek nehéz a világban dolgozni. Nem tud meditálni egy város szívében lévő épület emeletein. De az az ember, aki a világban dolgozik, az is ugyanolyan nehéznek találja egy elhagyatott helyen tartózkodni. Sem elméje nem kiegyensúlyozott, sem értelme nem tökéletes. Mindkettő féloldalasan fejlődött. Aki képes hat hónapig magányos visszavonultságban meditálni, és másik hat hónapig lelkesen dolgozni a világban, az az igazi jógi, vagyis tökéletes ember. Ő az ideális karma jógi. Egyedül az ő fejlettsége erős és teljes egységet alkotó. Semmi nem tudja megingatni az elméjét, még akkor sem, ha bármilyen kedvezőtlen feltételek közé vagy környezetbe kerül.

Ha valaki a pratjahárát, azaz az érzékek visszavonását gyakorolja, akkor elméjét is vissza tudja vonni, ahogy a teknős is be tudja húzni a páncélja alá a lábait. Semmilyen hang nem tudja az ilyen ember elméjét megzavarni. Ágyúlövés vagy az utcai forgalom zaja sem tud semmilyen benyomást tenni az elméjére. Gyakorlatilag halott a világ számára, de belül valójában nagyon is tevékeny. Egy forgalmas várost hatalmas erdőséggé képes változtatni. De ha az ember nem tudja magát kivonni vagy koncentrálni, akkor a sűrű erdőben is egy nagy várost fog találni.

A törekvőknek állandóan figyelniük és vizsgálniuk kell az elméjüket. Meg kell próbálniuk megőrizni a tökéletes egyensúlyt. Az igazi meditáció hatalmas belső erőt ad. Ha valaki nem képes felfedezni a belső békét és erőt, akkor biztosan van valami hiba a szádhanában vagy a meditációban. A légvárépítést, a szunyókálást, a merengést vagy az elme más negatív állapotait nem szabad összetéveszteni a szamádhival vagy a meditációval. Képzetlen és tapasztalatlan törekvők mindig követnek el hibákat, aztán becsapottnak érzik magukat. Csupán egy elenyésző kisebbség alkalmas a teljes és mély meditációra. A túlnyomó többségnek a meditációt cselekvéssel kell kombinálnia az elején. Mikor már tényleg előrehaladtak a meditációban, akkor lassan abbahagyhatják a cselekvést.

Az igazi jóga

A széva, amit végzel, magasabb rendű, mint a fontos, úgynevezett (alvással és légvár-építéssel kevert) meditáció. Dolgozz, mint egy oroszlán. Ordíts, akár egy oroszlán. Érezd, hogy minden munka az Ő kegyelme. Az Ő akarata munkál az elméden, az értelmeden és a testeden keresztül.

Szolgáld az embereket teljes szívedből, készségesen, fáradhatatlanul, morgolódás nélkül, és még csak ne is vágj ünnepélyes, kenetteljes arcot ehhez. Ez meglehetősen nehéz. Tedd meg a lehető legtöbbet. Így ez lesz a tiszta jóga. Nem kell meditálnod. Nem kell dzsapát végezned. Nem kell lezárni az orrlyukaidat pránájámához. Alakítsd át minden szándékodat, minden lélegzetedet, tested minden mozdulatát ilyen tiszta jógává. Tápláld azt az érzést (bháva), hogy egedül Őérte dolgozol, élsz és lélegzel. Hamarosan egyetemes tudatosságra teszel szert.

Emlékezz erre: a munka imádság. A munka meditáció. Ne felejtsd el. A munkán és a meditáción keresztül fogsz fejlődni. Az utcaseprés is jóga, ha helyes szellemben végzik. Az első kötelességed, hogy meghajolsz mindenki előtt, legyen az egy utcaseprő vagy egy nagy ember. Érezd az egységet. Eddzed az elméd, hogy minden körülmények között és mindenhol egyenletes legyen. Csak így lehetsz igazán erős.

Isten lakik mindenben. Istent fel kell ismerni. A kötelességek elvégzése Isten meglátásához vezet. A jóság elvezet Istenhez. A szeretet elvezet Istenhez. A gjána és bhakti jógát igen előnyösen lehet kombinálni karma jógával. A gjána-karma-jógi azt gondolja és érzi, hogy saját átmanját szolgálja, és az advaikus tudatosságot realizálja. A bhakti-karma-jógi azt gondolja és érzi, hogy az Urat szolgálja mindenkiben, és az Isten-tudatosságot valósítja meg, és a szeretett Lény darshanjában részesül.

Légy Isten lángja. Isteni élettel nyerd el az örök üdvösséget. Aki mások szolgálatáért él, nagyon boldog. Áldott. Ez az igazi szádhana. Érvényesítsd az Önvaló felismeréséhez való, születésedtől adott jogodat a gépelés, könyvszerkesztés és cikkek írása közepette. Jobb ez, mint barlangban élni. Ez dinamikus, teljes körű jóga. Noha a városban tartózkodsz, érezd azt, hogy az ásramban vagy, a Himalájában. Ez az igazi jóga.

Forrás: Yoga Magazin; 2009. április