Ásram élet

Swami Satyananda Saraswati

Jártam távoli, elbűvölő helyeken szerte a világon. Ezek egyike Thaiföld volt, ami nagy hatást gyakorolt rám a hagyományaikban és örökségükben látható védikus kultúra nyomai miatt. A védikus felfogás olyan komplikáltan szövődik bele vallásukba, társadalmi kultúrájukba, mondavilágukba, hogy biztosan nagyon erős volt a kapcsolat közöttük. Rama legendája egy családi legenda. Csak úgy, ahogy mi Indiában tesszük, a thai emberek is Rama történetét hirdetik énekükön, táncukon, művészetükön és szobrászatukon keresztül. Ahogyan számunkra, úgy számukra is Rama egyaránt jelenti a tökéletes embert és az isteni megtestesülést is. Az utcák és az utak a Ramayana hősei után vannak elnevezve és ugyanígy a hotelek és az üzletek is. Ez a Rama és Sita mesék masszív tudatosságát jelzi.

Meglátogattam egy óriási Brahma templomot. Indiától, a védák földjétől eltekintve ez az egyetlen másik hely a világon, ahol Brahmát, a teremtőt tisztelik. A védikus hármasság részeként Brahmát teremtőként imádják, Vishnuval, a fenntartóval és Maheshsal vagy Shivával, az átalakítóval vagy rombolóval együtt. Természetesen, ha egyszer a teremtés megtörtént, a teremtő nem játszik szerepet többé, ezért a Brahma templomok ritkák a Vishnu és Shiva templomokkal szemben.

A védikus rítusokban és szertartásokban, eltekintve a hármasságtól, Brahmát dicsőítik az öt mahadéva egyikeként, Vishnuval, Maheshsal, Devivel és Ganeshával együtt. 1968-ban, amikor meglátogattam azt a templomot, tízmillió rúpiánál nagyobb értékű füstölőt égettek el napi szinten az tiszteletadás során. Ezen kívül látogatást tettem grandiózus Buddha templomoknál is, melyek egyszerűen lenyűgözőek voltak hihetetlen méreteik és a részletekre való odafigyelésük miatt is. Azt is éreztem, hogy ezek nem csak egy halott vagy elmúlt hagyomány emlékművei, hanem ma is élnek és vibrálnak.

Ahogy kifelé haladtam a fővárosból, Bangkokból, a falvakba és a vidéki területre, kolostorokat látogattam meg, melyek sokszor ugyanazokat a hagyományokat őrzik, amelyeket számunkra a szannyászinok őriznek Indiában. Elvégre a szannjásza hagyomány és a vándorló koldusok vagy szádhuk azok, akik dicséretet érdemelnek e hagyományok fenntartásáért a számunkra. Ha ezt nem tették volna, egyszerűen nem lenne hozzáférésünk ehhez a tudáshoz.

A kolostorokban bhikshuként éltem, mely nevet a lemondottjaiknak adják, akik kizárólag bhikshán vagy alamizsnán élnek. A bhikshuk minden reggel elindultak a közeli falvakba, és miután öt otthonból összegyűjtötték az alamizsnát, leültek valahol, hogy elfogyasszák napi egyszeri ételüket. Ezeknek a kolostoroknak nincs konyhájuk. Minden egyes bentlakónak ki kell mennie bhiksháért.

Ősidőktől kezdve India sok ásrámjában is ez a hagyomány. India szannjásza hagyományában ez a gyakorlat nagyon fontos szerepet játszott egy szannjászin életében. Ez megadta neki az aparigráha vagy a nem-birtoklás gyakorlati tapasztalatát, ami cserében megtisztítja az egót, és egy belső megadást idéz elő az isteni akarata előtt. Manapság azonban, ha egy szádhu kimegy bhiksháért egy faluba, nem kap semmit. Amikor nincs ételed saját magad számára, mit tudsz adni másnak? Ez a hagyomány és kultúra csak virágzó társadalomban lehetséges, ahol sok van, hogy ellásd magad, így tudsz gondolni másokra is.

Láttam, ahogyan thai férfiak, nők és gyerekek jönnek a kolostorokba, és saját választásuk szerint töltenek el ott néhány napot. Ez Thaiföld egyik íratlan hagyományává vált, olyannyira, hogy még a király és királyné is kolostorban él valamennyi ideig, hogy egy újfajta megtapasztalást szerezzen. Az ottléte során minden egyes személy, még ha a királyi családból származik is, követte a kolostor napirendjét, fegyelmét és etikettjét. Varratlan anyagból készült ruhát hordtak, a földön aludtak, speciális ágy nélkül, leborotválták a fejüket, kimentek bhiksháért, mint a lemondottak, és követték annak az életnek az összes többi szabályát a cselekedetben, munkában és tettben. Aztán amikor eljött a távozás ideje, egy új és jobb fókusszal tértek haza, amely megadta számukra a képességet, ami ahhoz szükséges, hogy kiválóak legyenek az életben.

Edzőpálya az élethez

Ez a legértékesebb hozzájárulás, amit az ásramok adnak a társadalomnak. Csak úgy, mint a védikus időben, amikor Valmiki, Vashishtha és mások ásramjait minden társadalmi osztály emberei látogatták, és minden aktuális tudományt megtanítottak nekik a szükségleteik szerint, ugyanilyen módon az ásramok manapság biztosítják a teret a tanuláshoz a gyermekek, fiatalok és felnőttek számára is.

A saját életemben felismertem, hogy számomra az volt hasznos, amit a gurum asrámjában tanultam és nem az, amit a könyvekből tanultam az iskolában. Annak a tudásnak, hogy Ashoka melyik században kormányozta India birodalmát, nem volt jelentősége az életemben, de annak a tudása, hogy hogyan kell építeni egy házat, az fontos volt. Minden mesterség, amit megtanultam vagy készség, amit kifejlesztettem, legyen az írás, beszéd, menedzselés, irányítás, szervezés, tanítás és népszerűsítés, annak köszönhető, hogy teljesen és tökéletesen benne voltam az ásram tevékenységeiben és ügyeiben.

Megtanultam főzni és másokat táplálni, illetve gondoskodni a betegek és gyengélkedők szükségleteiről is. Megtanultam, hogyan vállaljam a felelősséget a kötelességeimért és a feladataimért, és hogyan végezzem el azokat sikeresen. Megtanultam a kríziskezelést is. Néha arra ébredtünk, hogy van egy probléma, és az egész nap azzal telt, hogy próbáltuk megoldani azt. Ez egy erőpróbát jelentő tapasztalat volt, amiből mindig sokat tanultam.

Egyszer, amikor építenünk kellett egy épületet és nem volt vizünk, elhatároztuk, hogy ásunk egy csatornát, ami magasan a hegyekből indul, ahol volt egy patak és lehozzuk az ásramba, amely sok kilométernyi távolságban volt. Ehhez készítettünk egy nagy tartályt, egy víztárolót az ásramban, és abba gyűjtöttük a vizet. Amikor elindítottuk a tetején, a víznek egy teljes hónap kellett, hogy elérje a tartályt – ennyire messze volt. Vannak leckék, melyeket minden egyénnek meg kell tanulnia az életről, így nyíltan szembe nézhet vele. Sajnos, ez nem biztosított az iskolákban vagy a kollégiumokban, és a szülők sem vállalják magukra a szerepet vagy a felelősséget a gyermekeik iránt. Mindazonáltal ez a tréning elengedhetetlen az egyén sikere vagy bukása szempontjából. Még ha egy gyermeknek nincs is akadémiai végzettsége, de ha megtanulta ezeket a leckéket, képes lesz fennmaradni az életben nehézségek nélkül. Mert ezek a leckék az élettel való kölcsönhatás e képességéhez kapcsolódnak, hogy képesnek legyünk meghozni a helyes döntést és kialakítani a helyes gondolatokat, hogy mit kellene, és mit nem kellene tennünk. A szerencse és a lehetőség mindenki ajtaján bekopogtat időnként, egyedül azt kell tudnunk, hogyan használjuk ki.

Itt Indiában minden család elmegy az ásramba valamennyi időre. A szülők már nagyon zsenge korban behozzák a gyermekeiket az ásramba, így elsajátíthatnak egy erős és ellenálló alapot az életükhöz. Manapság, még ez sem szükséges, mert a gyerekek maguk is lelkesednek, hogy meglátogassák az ásramot. Az ásramban esélyt kapsz, hogy néhány pillanatra megfeledkezz magadról és csak másokért élj. Ez önmagában egy új látásmódot és felfogást ad, amely tele van ígérettel és az önmagadban való bizalommal.

A legnagyobb lecke, amit meg kell tanulnunk, az élet leckéje. És ez elérhetővé válik számunkra, amikor elhatározzuk, hogy kilépünk rutinszerű létezésünkből, és egy másfajta életmódot veszünk fel, még ha csak egy rövid ideig is. Ezen módszerek egyike az ásram élet, ahol ottmaradhatsz, mint egy szannjászin és olyan életet élhetsz, ami homlokegyenest ellentétes a tiéddel, és megtanulhatod, hogyan kezeld a különböző helyzeteket, a különböző embereket, a különböző problémákat és ugyanakkor, megtanulhatod, hogyan kezeld önmagadat is. A gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt rendelkezniük kellene ezzel a tapasztalattal. A gyerekek mindazonáltal többet fognak nyerni ebből a tapasztalatból, mivel az ásrámot egyenesen a szívükből fogadják el.

Fiatal korában Rama tizenkét évig élt egy ásramban, elsajátítva egy olyan fiatal herceg számára szükséges képességeket, akinek az a sorsa, hogy uralkodjon egy nap. Sita szintén Valmiki ásramjában élt a fiaival, Luvával és Kushával. Krishna szintúgy Sandeepany ásramjában élt. Ők is kimentek bhiksháért, a földön aludtak és a legegyszerűbb ruházatot hordták, habár királyi családból származtak.

Miért küldték őket a szüleik erre az életre, akik taníttathatták volna őket magában a palotában a legjobb tanárokkal? Nem mondhatjuk csak azt, hogy ez volt a szokás. Ehelyett fel kell ismernünk, hogy az ásram a jelentősége miatt vált szokássá minden egyén életében.

Jelentősége manapság

Az ásram élet manapság ugyanolyan fontos az életünkben, mint akkor volt. Még most is, az ásramban élni néhány napig, mint egy szannjászin, a látóköröd kitágulását nyújtja magadról és az életről is. Elkezded magadat jobban megérteni, ami magában egy nagy vívmány, mert önmagunk nagyfokú félreértése az, ami diszharmóniához vezet.

Az iskolába járó gyerekeknek több önbizalmuk van miután az ásramban tartózkodtak. Elkezdik érezni a felelősséget az élet iránt, és az irányultság és fókusz érzetének szükségét. A bentlakó gyerekek jóval többet képesek elérni az ásramban való tartózkodásuk során, részt vesznek az ásram összes tevékenységében és napi rutinjában. Ezen keresztül beléjük vésődik a fegyelem és a tökéletességre való törekvés érzete, illetve a munka iránti elköteleződés, ahol a munkát nem jutalomért, hanem a kreativitás és az öröm kifejezéséért végzik. Az újonnan házasodott párok megtanulják jobban felvállalni új felelősségeiket az ásramban történő tartózkodásuk során, a felnőttek pedig részesülnek a spirituális környezetből, ami átjárja a helyet.

Az ásram sokkcsillapítóként működik minden egyén számára. Az élet traumái, megpróbáltatásai és terhei túl sokat követelnek tőlünk. Felemésztik az energiánkat és kimerítik a tartalékainkat. Az ásram egy ideális hely önmagunk újratöltésére, kiléphetünk hétköznapi életünkből, és itt nem csak önmagunkért élünk. Vagy akkor, ha úgy érzed, hogy néhány ismeretlen akadály zavarja az életedet, melyből adódóan képtelen vagy fejlődni. Gyakran a tanulásban vannak nehézségek, vagy a munka bizonytalan. Vagy a házasság nem teljesül be. Néhány esetben az irány, az elköteleződés és az élet komolyan vételének hiánya lehet a diszharmónia oka. Nem számít, hogy mi az ok, az ásram csodaszer minden bajra.

Sok olyan embert láttam, akik az eljöttek az ásramba Rishikeshbe, Mungerbe, sőt Rikhiába is, és egy áttörésük volt, miután valamennyi ideig ott éltek, részt vettek az ásram életben. Az ásram nem egy otthon, nem tartozik senkihez sem. Mindenkihez tartozik és mégis senkihez sem. Senki sem marad az örökké az ásramban. Az emberek jönnek-mennek, mint az áramló folyók, új ösvényeket és új terepet találva.

Spirituális mentőkötél

Az ásram szó a shram szóból származik, ami azt jelenti dolgozni. Így a shram formálja az ásram élet alapját. Bármi, amit a szívedben kitűzöl, hogy elérd, nem valósítható meg a te igyekezeted és erőfeszítésed nélkül. A diák keményen tanul, hogy jó jegyet kapjon. A háziasszony keményen dolgozik, hogy ellássa a családját. A férj keményen munkálkodik, hogy kielégítse gyermekeinek a szükségleteit. Minden egyes élő teremtmény keményen küzd a fennmaradásért.

Az ásramban a szannjászinok szintén nagyon keményen dolgoznak, de ez az igyekezet a gondolataik, szavaik és tetteik tökéletesítésért folyik. Az erőfeszítés a személyiség különböző oldalaiban való egyensúly elérésért történik. A fejnek, szívnek és kéznek szinkronban kell lennie, ha meg akarod valósítani a céljaidat, akár anyagiak, spirituálisak vagy mindkettő. Az ásram biztosítja a megfelelő környezetet, hogy megtörténjen ez az átalakulás, mert az ásram mentőkötele spirituális. A spirituális alatt tisztát és szennyezetlent értek.

A környezet tisztasága erősíti a személyiségnek azt az oldalát, amely kész elfogadni a bennünk lévő gyengeségeket és hiányosságokat, megváltoztatni a szemléletmódunkat és véleményünket, csak úgy, mint fejleszteni magunkat. A hiba nem a környezetben van vagy az emberekben, akikkel kölcsönhatásba kell kerülnünk; a problémák, melyekkel szembesülünk, belőlünk származnak. A körülmények csak katalizátorként működnek, hogy a felszínre hozzák ezeket. Minden, amit érzel, gondolsz, mondasz, vagy teszel, mélyen belülről jön. Az ásram élet esélyt ad neked, hogy ezen elmélkedj, és ezért a változások, melyek létrejönnek benned, miután egy időt eltöltesz az ásramban, tartósabbak és maradandóbbak.

Az ásram kultúra csodaszer lesz a modernkor embere számára, mert biztosítani fogja számára a pozitív környezetet, hogy a kreativitás benne szunnyadó magja kirobbanjon.

Forrás: Yoga Magazin, 2004. március