A belső utazás

Swami Satyananda Saraswati

Én is, ahogy mindenki más is gondolkodom a meditációról, de hogyan kezdjünk neki? Biztosak vagyunk benne, hogy a meditáció egy erő, és meg vagyunk győződve arról, hogy a meditáción keresztül képesek leszünk megismerni a legmagasabbat, de hogyan kezdjük, mi a módja?

Amikor egy távoli helyre autózol, előtted van az út, a megállók, a térkép, a benzin az autóban, az autó is kész az útra, és van egy vezetőd, egy fáradhatatlan sofőr. Épp úgy, ahogyan felkészülünk egy utazásra a külső világban, ugyanúgy fel akarunk készülni a belső utazásra. De a belső tér végtelen, és nem tudjuk, hogy ki a sofőr.

A tudatosság belső repülése – ismernünk kell a tudatosság belső repülésének részleteit. Amikor a tudatosság a belső térbe tart, mivel találkozik útközben? A totális ürességgel, a súnnyatával (shoonyata)? A tudatosság ezen az ürességen halad át, a fényen halad át, víziókon halad át? A tudatosság tudatában van önmagának? Megtartja a név és forma identitását? Ez néhány azon fontos dolog között, amely közvetlenül a befelé történő utazásunkra, a lélek felé történő spirituális utazásunkra vonatkozik.

Az első dolog, amire emlékeznünk kell, hogy ott kezdjük, ahol vagyunk, és a saját elhatározásunkból tesszük. Senki más nem tud az én ajtómhoz jönni, és megkezdeni az utat helyettem. Tehát, ha a tamogúnához tartozom, akkor az utazást a tamaszikus állapotból kezdem, a lustaság állapotából, a letargia állapotából, a halogatás állapotából, az alvás és alvás és alvás állapotából.  Ha radzsaszikus a temperamentumom, akkor a mohóság, irigység, szenvedély, szerzés, megkaparintás, élvezetek, luxus, ez-is-kell és az-is-kell, ez-is-szép és az-is-szép dinamikus és aktív állapotából. Ha szattvikus a temperamentumom, akkor tudással, békés elmével és a világi, átmeneti élet jelentéktelen ügyeihez való nem-kötődéssel, és nem-bevonódással kezdem az utam az ajtómból, távol tartom magam.

Az ember számára ez három küszöb, és minden egyén a saját temperamentumának megfelelően kell válasszon spirituális gyakorlatot. Nincs értelme azt mondani, hogy mindenkinek pránajámát kell gyakorolni, vagy felébreszteni a kundalínijét, vagy hogy mindenkinek meditációt kell gyakorolnia, vagy hogy ez a meditáció jó és fantasztikus az egész univerzum számára. Ó nem, ennek nincs értelme, ez nem igaz! Világszerte voltak tanárok, akik egyetlenegy meditációs rendszert hangsúlyoznak mindenki számára. Ez helytelen! Nem csak egy meditációs rendszer létezik. Nem tudsz eljutni Indiába, ha Melbourne felé indulsz. Ha Indiába akarsz eljutni, akkor más utat kell követned, és ha Tahitira akarsz jutni, akkor meg egy másikat, ugyanígy van a spirituális életben is.

A karmája szerint mindenkinek megvan a maga útja, de először is ki kell találnod, hol vagy. Szattvikus vagy, radzsaszikus vagy tamaszikus? A temperamentumodnak megfelelően, és az evolúciódnak megfelelően, amelyen millió és millió éven át keresztülmentél a mai napig, kell választanod egy szádhanát, vagy spirituális gyakorlatot a magad számára.

Ha már megvan, hogy milyen temperamentumú vagy, a következő lépés a jármű. A test a jármű, az egész test, és a prána az üzemanyag. Ha nincs prána saktid, pránikus energiád, akkor nem leszel képes messzire jutni a meditációban. A meditáció egy pontján visszaesel, megfeneklesz az úton. Ezért, hogy minél több pránát és prána saktit halmozz fel és őrizz meg, bizonyos mentális fegyelemmel kell, hogy rendelkezz, hogy a mentális energiát megtartsd. Minél többet gondolkodsz, annál jobban lemeríted a prána saktit. Gondolkodás, aggódás, szorongás: mindennek üzemanyagra van szüksége, és a prána az üzemanyag. A prána sakti nélkül nem tudsz gondolkodni, nem tudsz elképzelni semmit sem, nem tudsz mozdulni, nem tudsz beszélni, nem értesz semmit sem. Ezért mindenkinek, aki befelé akar menni, és meg akarja ismerni a meditáció magasabb és mélyebb állapotait, találnia kell egy módot, hogy erősítse, megtartsa és megőrizze a pránát ehhez a belső repüléshez. És ez a prána nem a légzés, az egyszerű lélegzet, amely az orrjáratokon át megy ki-be, nem oxigén, szén-dioxid, nitrogén, stb. A prána nem oxigén, inkább a bioplazmához hasonlatos. Energia és sakti. Mostanában már a tudósok is megpróbálják látni a pránikus sugárzást.

Ezt a pránát a tantra rendszerének krijá és kundalini jóga gyakorlataival lehet felébreszteni és felhalmozni, amely gyakorlatok a meditációba tartoznak. Nem tudom, hogy valójában értitek-e a tantrát? Ha nem ismeritek a tantrát, akkor hadd mutassam most be nektek, és ha félreértettétek a tantrát, akkor hadd javítsam ki a tévhiteket. A különböző tantrikus rendszerek utak, amelyek által fel tudod ébreszteni a benned meglévő alvó pránikus erőt. Ez a prána felelős a kundalini felébredéséért. Ez a prána felelős azért, hogy fenntartsa egy szimbólum nem hullámzó tudatosságát a meditáció alatt. Egyedül a prána felelős azért, hogy megtartsa az elmének ezt a szilárdságát. Ha a meditációban az elméd kóborol, ha a tudatosságod hullámzik, ha nem vagy képes az elmét egy pontban pihentetni, az a prána hiánya miatt van. Idegösszeomlás, depresszió, variálás, letargia, renyheség, hanyagság, mindezt a prána alacsony feszültségi szintje okozza. A pránikus feszültségi szint növelésére a tantra, a jóga és más tudományok sok módszert javasolnak.

Először is a prána saktit, az életerőt, amely a meditációban a magasabb lépések üzemanyaga, fel kell halmozni és meg kell őrizni, többletet kell felhalmozni belőle. Indiában a saját autómmal utazom, és néha az éjszaka közepén nem találok benzinkutat. Ezért benzint tartok két-három tartályban, és az utam mindig zavartalan. Ehhez hasonlóan, mindannyitoknak kell legyen ilyen extra üzemanyag tartály odabent, hogy amikor a tudatosság feljebb és feljebb szárnyal, fenn tudjátok tartani. Máskülönben, amikor az elme elkezd kóborolni, a víziók elkezdenek áramlani, hirtelen vissza fogsz esni az alacsonyabb, sűrű létezésbe.

Beszéltünk az üzemanyagról, most beszéljünk a sofőrről. Az elme a sofőr. Egyenesen vezet, ha nincs berúgva, és ha ivott, akkor simán levisz az útról. Ez az elme az erő, ez az elme az eszköz. Ezért a jógában az első lépés az elme tréningezése, amelyet fegyelmezni kell, épp úgy, ahogyan a testet is fegyelmezni kell. Egy jó sofőr fegyelmezett, egy osztály vezetőjének, a hadserege főparancsnokának, őrnagyának, dandártábornokának van fegyelme. Fegyelem nélkül a dolgok nem mozdulnak.

Az elme fegyelme a mantrával kezdődik. Ahogyan a katonák a parádékra képzettek, „balra át, jobbra át, hátra arc, jobbra fordul”, ugyanígy az elmét is fegyelmezni kell a mantrával. Ezért minden spirituális keresőnek kell, hogy legyen mantrája. Hogy pontosan mi is a mantra, azt most nem fogom elmondani, talán majd később. Elég azt tudni, hogy a mantra nagyon erőteljes. Egy óriási erő, amely meggyógyítja az elme betegségeit. Olyan, mint egy nagygenerál a teljes elmének. Azoknak, akik magasra akarnak jutni, akik mélyre akarnak menni, kell, hogy legyen egy mantrájuk.

Azt látom, hogy sokan állandóan cserélgetik a mantrát, és amikor hozzám jönnek egy újért, azt mondom: ”Nem. Egy mantra örökre szól!”. A mantra nem a feleséged, akitől bármikor elválhatsz. A mantra része a tudatosságodnak, része a tudatalattidnak, a mantra része a lelkednek, része az elmédnek, része a szellemednek. Hogyan tudsz lemondani egy mantráról, és elfogadni egy másikat? Pszichológiailag elemezve is egy mantra, amely részévé vált a tudatosságodnak, mindig konfliktusba fog kerülni egy másik mantrával a meditáció mélyebb állapotaiban. Ezért, ha már egyszer van egy mantrád, legyen az az Aum, Sham, Sri vagy Klim, tőlem, tőle, vagy bármely más gurutól – mindegy -, az úgy jó, és ezt a mantrát neked kell jól kezelned. Sose próbálj egy jobb mantrát kapni. Bár lehetséges, hogy kaphatsz egy jobb férjet, de minden mantra ugyanolyan. Őszintén szólva, amikor Nyugaton az emberek hozzám jönnek mantráért, mindig az az első kérdésem, hogy „Volt már mantrád korábban?” „Igen.” „Mi az?”- kérdezem. Azt mondják Aum vagy Klim. „Honnan van?” Egy másik tradícióból. Azt mondom: „A mantra ugyanaz, de most tőlem kapod.” Nem akarom senki mantráját megváltoztatni, legyen az Allah, Buddha vagy Jézus vagy Dam vagy Ram vagy Govinda, Klim, Rim, Aim, Srim. Azt gondolom bármi képes vezetni téged, feltéve, ha van hited benne. Ha meg akarod változtatni a mantrádat, akkor meg fogod változtatni azt az új mantrát is, mert az a szokásod, hogy ezt csináld. Ragaszkodj egy mantrához.

És most mihez kezdj ezzel a mantrával? Van egy módszer, amit dzsapának neveznek, amely során ezt a mantrát mentálisan ismétled, a légzéssel együtt. Minek és miért? A körök, a mantra ismétlése a légzéssel minimalizálja a mentális hullámhosszat, lenyugtatja az elmét. „Felrobban” az elmében, a tudatalattiban robbanásokat hoz létre, és az alvó, elnyomott karmát felszínre hozza. A legtöbbeteknek ez a problémája, hogy egész nap, amikor a munkában vagytok, az elmétek rendben van. De abban a pillanatban, hogy felveszitek a málát, látjátok, hogy mindenféle dolog és szellem kavarog az elmében. Igazam van? Ez nagyon elbátortalanító, de ez olyasvalami, ami szükséges, aminek meg kell történnie. A karmákat fel kell robbantani, a tisztátalanságnak ki kell jönnie, hogy megszabadulhass tőlük. A mélyen fekvő, elnyomott érzelmek és vágyak, karmák és gátlások mélyen el vannak temetve a tudatalattidban, amelyek elől menekülsz, elszaladsz és rejtőzöl napközben, de a mantra ismétlése alatt, a koncentráció egy pillanatában fel kell, hogy jöjjenek. Amikor bármely módszerrel mantrát gyakorolsz, és ha egy robbanás megtörténik, és az elme elkezd hullámozni és vacillálni, ne nyomd el a gondolatokat, hanem próbáld meg látni azokat. Egyrészről a mantra megy tovább, vagy a málával, vagy a lélegzettel a gerincen vagy, ahogy a gurud tanította neked, másrészről légy tudatában a mentális erőknek, a gondolkodás és tudatosság folyamatának. Emlékszel a barátodra, a házadra, az agóniáidra, fájdalmaidra, múltra, jelenre és jövőbeni problémákra, tragédiákra és komédiákra. Folyamatosan nézd ezeket a nem-bevonódás hozzáállásával. A gondolatfolyamot sosem szabad visszautasítani. Minden gondolat, amit elnyomsz, visszajön újra és újra, még erősebben, különösen a legszörnyűbb, obszcén és bűnös gondolat. Minden gondolat egy erő, minden gondolat olyan, mint egy bomba. Minél jobban elnyomod, annál inkább előbújik. És minél később jön elő, annál szörnyűbb lesz.

Találtunk egy módszert, és ez az, hogy hagyjuk a gondolatfolyamot áramlani, és hagyjuk, hogy ezzel egy időben a dzsapa is történjen. Világos? Ennek a két folyamatnak egyszerre kell történnie. Néha a gondolkodási folyamat lesz felül, máskor a mantra ismétlése kerekedik felül. Néha nagyon elmerülsz a gondolataidban, és aztán visszanyered a mantra tudatosságát, Aum, Aum, Aum … Az elkalandozás és a koncentráció, a hullámzás és egység tudatossága változik, így kell történnie. A mantrán kívül minden más gondolatnak spontán módon kell eltűnnie, és sohasem erő által. Másodszor, sosem szabad azt kívánnod, hogy teljesen szabaddá válj a gondolatoktól meditációban, és hogy csak a dzsapa vagy a mantra tudatossága legyen. Soha sem szabad erre vágynod, ez nem gyakorlatias gondolkodás, és sosem fog megtörténni; a hullámzásnak meg kell történnie, az emlékek visszatérnek, az emlékek erre – arra kóborolnak. Ez természetes, és ha nem történik meg, akkor biztos lehetsz benne, hogy valahol egy mentális blokk van, és ezt meg kell gyógyítanod. Ismétlem, ott egy blokk van, és meg kell szabadulnod tőle. Tehát a mantra mellett antar mounát, a gondolkodási folyamat megfigyelésének művészetét is gyakorolnod kell.

Később növelned kell a robbanások erejét. Hogyan csináld? A mantrádat mély udzsáji légzéssel gyakorold a gerinc mentén, mintha a légzés a gerinc mentén haladna az aljától a tetejéig és a tetejétől az aljáig. Minél inkább a gerincen tartod a tudatosságod, a robbanás annál mélyebb lesz. És ezek a robbanások nem gondolatok formáját öltik majd, hanem víziók formáját, amelyek nem mások, mint szimbolikus gondolat-tudatosság. Ne vedd ezeket a víziókat valami felsőbb, isteni, de még csak nem is szuper-pszichikus vízióknak. A fény, amit látsz, a formák, amit tapasztalsz a pránájáma legmélyebb állapotaiban, nem más, mint a tudatalatti elme kifejeződése szimbolikus formában. Ez az, ami vagy, és ez az, aminek ki kell ürülnie, merülnie. Amikor az elme elcsendesedik, és a csapongása minimálissá válik, amikor képes vagy az elme néhány ferdülését rendbe hozni, akkor ezek a víziók jelennek meg előtted.

Itt jutunk el egy pontra, amelyet szimbólumnak vagy formának neveznek. Háromféle létezik: anyagi, közepes és szubtilis. Találnod kell egy fix szimbólumot magadnak. Van, aki fordított háromszöget használ, mások gyertyalángot, van, aki apró, fénylő csillagot, mások a szívre, lótuszra – kék lótusz, piros lótusz, sárga lótusz –, mások a keresztre, van, aki Jézusra, van, aki Sívára, van, aki a saját gurujára, és így tovább fókuszál. Amikor a mantra képes lesz víziós állapotot létrehozni, és minden gondolatod szimbolikus formában jön felszínre, azonnal fel kell ébresztened a saját szimbólumodat, és behunyt szemmel meg kell próbálnod látni azt. Például tegyük fel, a szimbólumod a tűz lángja, ahogyan kívül látod a lángot, ugyanúgy behunyt szemmel képesnek kell lenned látni a lángot. És ennek a tűz lángnak meg kell maradnia, stabilizálni kell. Vannak, akik ezt a tapasztalást a szív bizonyos terében szeretnék látni, mások a bruhmadjában, a szemöldökközéppontban. Rajtad múlik.

Amikor megpróbálsz tudatában lenni a szimbólumodnak, víziók jelennek meg az elmében. Mit fogsz tenni ezekkel? Nagyon nehéz dolog, mert minél inkább tudatában leszel a szimbólumodnak, annál inkább jönnek a víziók, annál gyönyörűbb álmaid lesznek, tudjátok, mint azoknak az embereknek a gyönyörű víziói, akik LSD-t vagy gandzsát szívnak. Egyszer, úgy húsz-huszonkét évvel ezelőtt a Gangótrinál voltam, azon a helyen, ahol a Gangesz ered a Himalájában. Kilenc hónapig éltem ott, teljesen egyedül egy másik szádhuval, szvámival. Csak havazott és havazott, és éjjel-nappal a szobában maradtam, hogy tápláljam a tüzet. Egész nap teát ittam, és volt egy csillummom gandzsához. Érted, gandzsát – hasist, amit te a cigarettában szívsz, mi meg egy kicsi cserépedényen keresztül szívtuk, aztán hara-hara-mahadév! Szóval kilenc hónapon át szívtam egész nap, végig, amíg ébren voltam, és aztán meg leültem. Hosszú vízióim voltak, nagy alagutakkal, kis alagutakkal. Láttam tevéket átmenni a kis alagutakon, nem tudom, hogyan voltak képesek rá. Egyszer volt egy gyönyörű vízióm, fantasztikus volt, nektek is tetszeni fog! Értsétek meg legyetek szívesek, hogy vízióról mesélek, ami olyan, mint egy álom, nem pedig a valóság. Reggel volt, a szemem be volt hunyva, láttam amint a folyó felé sétálok egy edénnyel, ami olyan volt, mint egy rézből készült teáskanna vagy neti lóta. Aztán észrevettem, hogy egy elefánt üldöz. Végül közel ért hozzám, mert óriásiakat lépett. Nem volt hová elbújnom, és az az óriási ötletem támadt, hogy elbújok az edényben. Az elefánt odaért, keresett itt, meg ott, hová lett ez a szvámi. Aztán belenézett az edénybe, és látta, hogy ott vagyok. Nagyon mérges lett, és ő is bemászott az edénybe. Szörnyen megijedtem, annyira, hogy kimásztam az edény csőrén keresztül. Az elefánt tudta, hogyan szöktem el, és ő is átbújt az edény csőrén. Mi történt ekkor? Az elefánt nem tudott itt kimászni, mert a farka beszorult a csőrbe. Ész nélkül rohantam, és nem lévén más menekülési lehetőség, felmásztam egy másfél méteres magas fára. Ezalatt az elefánt kiszabadította a farkát, és hamarosan a fa alatt termett.

Nos, eddig lehetett követni a sztorit, de innentől kezdve kicsit nehéz lesz. Az elefánt elkezdett felmászni a fára. Hihetetlenül féltem. A szörnyű félelem miatt bevizeltem. Az elefánt boldog volt, és elkezdett felfelé mászni a vizeleten, mintha kötél lenne. Egy újabb sokk ért a szörnyű félelem miatt, és elállt a vizeletem, és az elefánt leesett, mert a „kötél” elszakadt. Ez volt a vízió, de annyira valóságos volt, hogy még a mai napig is emlékszem rá, és miközben meséltem nektek, szinte éreztem, hogy bebújok az edénybe.

Hát, ilyen dolgok történnek. Ezek a tapasztalások megtörténnek, akár meditáció, akár valamilyen gyógynövény vagy gyógyszer hatására. A pránikus energiának ezek a szimbolikus megjelenései az elmében a vikalpák a jóga sasztrák, a jóga filozófia szerint. Ezek a legnagyobb akadályok a spirituális tudatosság számára. Erős és tiszta elmével és taktikával rögzíteni tudod a gondolataidat, az elme hullámzását. De biztosíthatlak róla, hogy nagyon nehéz rögzíteni ezeket a vikalpákat. Amit elmeséltem nektek, az csak egy az élményeim közül. Fantasztikus vízióim voltak. Ezek alatt a víziók alatt teljesen megfeledkeztem önmagamról, a mantrámról, és a szimbólumomról is, amelyre az elmémet kellett volna fókuszálni. Néha ezek a víziók órákig tartottak. A Gangotrinál töltött kilenc hónap alatt próbáltam a legjobbat kihozni magamból, és fixálni az elmémet a szimbólumon, és minden alkalommal, amikor ez sikerült, azt láttam, hogy nagyon messzire szállok. Gyakran láttam gyönyörű rishiket, munikat szakállal a hófödte hegycsúcsok között, és isteneket és istennőket a hindu mitológiából. Tudtam, hogy mind az én részem, de nem tehettem róla, látnom kellett őket. Sosem mondanám, hogy ez hallucináció vagy képzelődés volt. Úgy tekintek rájuk, mint az elmém mélyebb rétegeinek legerőteljesebb kifejeződései, mert a fantázia az elme, és minden lényben alvó állapotban van.

Minden ember elnyomja a fantáziáit. Lezártuk az agyunkat egy óriási lakattal, amelynek elveszett a kulcsa. Sosem engedjük, hogy ezek az elnyomott fantáziák működjenek, mert azt tanították nekünk, hogy a fantáziák rosszak, és nem, nem, nem, százszor is nem a fantáziákra. Én meg azt mondom, hogy igen, a fantáziák jók. Használnod kell ezeket. Mindjárt a kezdetektől fogva fel kell használnod a fantáziálás képességét. A későbbiekben segíteni fog túljutni a vikalpákon, a pszichikus robbanásokon, a pszichikus akadályokon.

Tehát a meditáció, a befelé utazás, ahogy meséltem nektek, sok ösvényen és sok élményen keresztül visz át, ha a prána sakti nagyon magas, és ismered az utat, vagy van egy vezetőd, ha nem ismernéd az utat. A külső vezető a guru, de ki a belső vezető? Ha én vagyok a te gurud, akkor addig tudlak vezetni, amíg éber vagy. De amikor nem süt a nap, amikor az elme, az érzékek és a külső tudatosság visszahúzódik, az idő-tér-tárgy tudatosság nincs többé, ki lesz a vezetőd? Ki fog tovább vezetni? A szimbólum lesz a belső vezető, és abban a pillanatban minden jóga törekvőnek, minden meditációs tanulónak lennie kell egy saját szimbólumának, és ehhez a szimbólumhoz kell ragaszkodni. Bármi lehet. Lehetek én, lehetsz te, lehet a szíved vagy a kék lótusz, a kereszt, Jézus vagy siva lingam. Bármi lehet, de csak egyetlenegy valami. Nem cserélgetheted, mint a feleségedet vagy a férjedet minden évben. Nem cserélheted le, mint ahogyan cseréled a házadat minden évben. Ez nem a közted és a spirituális életed közötti szerződés része, véglegesnek kell lennie. Amíg valóságként fel nem ismered, ez a szimbólum a belső gurud, emlékezz rá. A külső guru tán én vagyok, vagy valaki más, nem érdekes, mert egy és ugyanaz. De a belső gurud a szimbólumodnak a fényessége lesz akkor, amikor teljesen és totálisan halott vagy a külső élet számára, amikor nem vagy többé, amikor a név és forma eltűnik, amikor a teret és időd meghaladod. Akkor lesz szükség a fényre. Ezért van az, hogy a jógik mindig is hangsúlyozzák a szimbólum szükségességét.

Isten forma nélküli, ezt tudjuk. A mindenhatónak nincs formája, neve, de neked szükséged van egy vezetőre, aki az alatt az idő alatt is vezetni fog, amikor nem lesz segítséged kívülről. Tehát a befelé vezető úton eljön egy pillanat, amikor vagy teljesen elveszel a súnnyatában, az ürességben, mert nincs fényed, ami vezessen, vagy kiemelkedsz, felemelkedsz és követed a fényt, Aum, Aum. Víziók jelennek meg, eltűnnek, aztán visszatérnek. Aum, Aum, Aum. A tudatosság minden állapotában, a személyiséged minden birodalmában, a tudatosságod minden dimenziójában nem számít, mennyire magasra jutottál, nem számít milyen messzire jutottál, az Aum előtted kell, hogy legyen, fénylőn, piros Aum, vagy kék Aum, vagy színes Aum. Remélem, ez teljesen világos, mert ez a titok. A spirituális törekvőnek két végzete van. Minden meditációs tanulónak, aki járja vagy járni fogja az utat, emlékeznie kell arra, hogy két lehetséges végzete van: az egyik út a fény, a másik út az üresség. Az üresség útja a súnnyata, a tudat teljes és tökéletes megsemmisülése. A fény útja az, ahol van valaki, valami, valami élmény, talán egy személy, talán egy fény, talán zene. Két út van: az egyikben biztos kell, hogy legyél.

Két dologról beszéltem, a mantráról és a szimbólumról. A meditáció teljes rendszere, a dhjána jóga teljes szerkezete ezen a két oszlopon áll, és ezeknek nagyon erős oszlopoknak kell lenniük. Emlékezz, egy mantra és egy szimbólum. Nem változnak. Még ha nincs is sikerélményed, végül sikerülni fog majd. Sose érezd azt, hogy a mantrádnak nincs ereje, és ezért egy jobbat akarsz kipróbálni, ahogyan egy jobb állást keresel. Hagyd abba a mantrával való flörtölést, a dévatával való flörtölést, a spirituális élettel való flörtölést, elég legyen! Ne sértődj meg, ha az igazat mondom.

Így jutunk  el a következtetésre: a guru az első, a jóga gyakorlás a második, aztán a mantra, és ezt követi a tudatosság, amely a szimbólum állandó, nem ingadozó és töretlen tudatossága. Mi történik akkor, amikor ennek a szimbólumnak a tudatossága állandóvá válik?

Hogy ezt bemutassuk, vegyük például a kék lótuszt, mint szimbólumot. Amikor a lótusz tudatossága állandó, hullámzás nélküli és végleges marad, van egy pillanat, amikor csak a kék lótusz van. Olyan tisztán és világosan látod, amennyire csak lehet. Azon a ponton kezdődik a meditáció. Bár azt mondod, már most is meditációt gyakorolsz, de valójában nem meditációt gyakorolsz, hanem a meditációra készülsz fel.

A meditáció ott kezdődik, ahol a gyakorlás megáll, amikor a külső világ tudatossága elveszik, amikor teljesen eggyé válsz önmagaddal. Ez az állapot a tapasztalásé, valódi tapasztalásé, amely során önmagadban találkozhatsz az isteneddel, a guruddal és sok nagyszerű spirituális lélekkel.

A guru és tanítvány két nagy erő, két nagy pólus. De a köztük lévő kapcsolatot nagyon nehéz megérteni vagy meghatározni. A társadalom eddig nem tudta meghatározni a guru és tanítvány közötti kapcsolatot. A guru nem isten, és a tanítvány nem egy követő, hívő. A guru és a tanítvány teljes szeretetben él egymással egy magasabb síkon. A kapcsolatuk teljes. A férj és feleség közötti kapcsolat nem teljes, az csak egy aspektusa a teljességnek. Az apa és fia, az anya és lánya, vagy a testvérek közötti kapcsolat nem teljes, csak egy aspektus: apai, anyai, testvéri, és így tovább. Nem teljes. De a guruval teljes a kapcsolat. Számomra ő minden, és én vagyok minden a számára, nem csak a fizikai világban, de a spirituális síkon is. A világi síkon, a földi vagy fizikai síkon ő az életem beteljesedése.

Abban a pillanatban, amikor meghaladjuk a fizikai síkot, én is az ő közvetítője leszek, egy hatékony vezető. Én leszek az ő mentális és spirituális energiáinak a közvetítője, vezetője. A gurunak sok tanítványa van, de a guru egy olyan tanítvány nélkül, amelyről beszéltem olyan, mint egy erőmű villamos vezeték nélkül. Mire jó? Rengeteg energiája van, rengeteg ereje, rengeteg elektromos árama, de a város mégis sötét, mert nincs villamos vezeték, ami összekötne. Ezért minden tanítványnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy közvetítse az erőt, és minél erősebb a tanítvány, annál nagyobb lesz az áram. Néha előfordul, hogy a guru hatásos energiája egy gyenge tanítványon keresztül áramlik, és kiég a biztosíték. És ha nincs biztosíték, akkor a vezeték fog elégni, és tűz lesz. Nagyon sok tanítvány égett ki, és semmisült meg ily módon. Nekem is nagyon sok ilyen volt. Az energia annyira hatalmas, a spirituális energia annyira erőteljes, hogy a tanítványnak nincs más választása, mint hogy átadja magát, és összekötő vezetékké válik. Ez minden tanítványra érvényes. Ha nem tudsz fő összekötő vezetékké vagy al-állomássá válni, akkor legalább legyél egy kis oszlop, amelyen egy kis vezetékkel be lehet kötni egy házat vagy közösséget.

A tanítványság nem vicces dolog, és ugyanakkor a guruság sem öröm. Nagyon fájdalmas gurunak lenni, és nagyon kemény tanítványnak lenni. Ezt el kell fogadnod. A gurunak teljesen el kell fogadnia a tanítványt, és a tanítványnak teljesen el kell fogadnia a gurut. De mi nem szoktunk hozzá az elfogadáshoz, a feleség nem képes teljesen elfogadni a férjét, és a férj a feleséget. Bár mindannyian teljesen elköteleztük magunkat – test, lélek, szellem –, mégsincs teljes elfogadás. Miért? Ez így van mindenkivel. Hozzászoktunk ehhez a nem-elfogadó állapothoz, és ez a hozzáállásunk a guruhoz is. Ez nagyon fájdalmas, annyira fájdalmas, hogy elkötelezed magad egy ember mellett, és mégsem fogadod el őt. Ez ellentmondás, egy paradoxon. Nem más, mint ostobaság, hogy elkötelezed magad valaki mellett, de nem fogadod el ezt a személyt.

Ezért mind a hétköznapi életedben, mind a spirituális életedben nem mondanám azt, hogy a guru és tanítvány kapcsolata szent és megszentesített kell, hogy legyen. Inkább teljesen logikus, abszolút tudományos kell, hogy legyen, összhangban kell lennie azzal, amiért valakit a guruddá vagy tanítványoddá tettél. Vannak tanítványaim, és én csak az energiát akarom nekik adni, ennyi. Ha képtelenek teljesíteni a feladatukat, akkor kiveszem ezt a pólust, és beteszek a helyére egy másikat. A teremtés kezdete óta mind a mai napig, mióta az ember a spirituális misztériumokról tűnődik, nem képes megérteni ezt a legmélyebb, legnemesebb, legmagasabb, legközelibb, egyedüli, egyesült és egyesített kapcsolatot a guru és tanítvány között. Egy szinten a guru és tanítvány kettő, de egy másik szinten egyek. Egy ponton, amikor teljesen átadod magad a meditációban, te és a guru eggyé váltok. De ha van egy feladat, amelyet teljesíteni kell, akkor elkülönülsz a gurutól, viszed a vezetékét, viszed az energiájának az áramlatát, az erőáramát. Tehát, mindenki, aki hozzám vagy bármely más guruhoz tartozik itt, igenis emlékezzen arra, hogy tanítvánnyá kell, hogy váljon. Erős tanítványnak kell lennetek, erőteljes tanítványnak kell lennetek. Nem sok értelme van sokat beszélni a gurudról, vagy állandóan dicsérgetni. Nincs értelme cikkeket tenni a falra a gurudról. Éld a kapcsolatod békében és egységben.

Ezt az előadást más guruk tanítványainak, és ennek a tanítványnak a tanítványainak szenteljük. Azoknak, akik járják az utat, akik befelé akarnak menni, akik messzire akarnak menni, nagyon messzire, túl azon, amin fény és sötétség át tud hatolni, ahol nem lehet hangot hallani, és az érintést nem lehet tapasztalni. Ezt transzcendensnek hívjuk, és azoknak szenteltük ezt az előadást, akik ezt meg akarják tapasztalni.

Őszintén imádkozom, hogy mindannyian elérjétek az életben, a meditációban, a dhjánában a legmagasabb célt. Az ember nem azért az életért született, amelyet és ahogyan most él. Az élet célja, hogy az ember a meditáció állapotába lépjen.

Forrás: Yoga Magazin: 1977. január