Asztrológia és tantra

Swami Shankarananda Saraswati (Szerbia)

Ott belül, benned meg van a mérhetetlenül hosszú korok és korszakok, az emberiség, a teremtés történelme és mikroszkópikus filmje. Semmi sincs, ami ne lenne benned.

Swami Satyananda Saraswati

A tantra szerint a mikrokozmosz és a makrokozmosz egymás türköződése.  Az asztrológia alapműve a Smaragd tábla, amelyet a mitikus alapító Hermész írt, ezt mondja: „Amint fent, úgy lent.” Nem tehetjük meg, hogy ne vegyük észre a hasonlóságot a naprendszerek térszerkezete és az atom szerkezete között. Az egész univerzum, a legapróbb atomtól a gigantikus galaxisokig, láthatótól a láthatatlanig, egyetlenegy test, az Istennő teste, amelyet a meg nem nyilvánuló tudatosság irányít, Isten.

Az asztrológia és a tantra célja ugyanaz: a tudatosság kiterjesztése és az energia felszabadítása. Az asztrológia azt állítja, hogy közvetlenül kapcsolatban vagyunk az univerzum ritmusával és kimutatja a hold, a planéták, a csillagok mozgásainak és életünk eseményeinek szinkronicitását, a hangulatokat, amelyeken átmegyünk s az álmokat, amelyeket álmodunk.

Az asztrológia felfedi a látszólag kaotikus életkörülmények mintáit, egy mintát, amely annyira finom, erőteljes, összetett, mégis dinamikus és kreatív, hogy sohasem ismétli önmagát. Folytonos változékonysága ellenére nagyon is fix vonásai vannak: a Nap minden nap keleten kel, de a Nap és a Föld pontos távolsága és relatív helyzete sohasem ugyanaz.  Az idők kezdetétől az idők végezetéig valószínűtlen, hogy két ugyanolyan napkeltét látnánk. Az idő kezdetétől a végéig nincs két ugyanolyan ember, aki ezen a Földön járna.

Ezen kívül az asztrológia lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük, nincs távolság köztünk és az univerzum között. A bolygók, a hold, a csillagok bennünk élnek, mint a psziché erőteljes archetípusai és saját testünkben is, a legapróbb sejtekben. Az öt tattva (elem) lényege: a föld, víz, tűz, levegő és éter vagy tér a testben az öt érzékként jelenik meg: szaglás, ízlelés, érintés, látás és hallás külön-külön. Nincs különbség a felettünk lévő bolygók és a bennünk lévő bolygók között, a kozmikus alkotóelemek között és azok között az elemek között, amelyek a testünket alkotják.

Egy asztrológiai képlet (horoszkóp) geometrikus megjelenítése egy kör, tizenkét egyforma övre osztva (zodiákus jelek), amely erősen hasonlít az anáháta (szív) csakra jantrájára (egy csakra geometrikus megjelenítése) vagy a tantra dvadashantájára (az egyik pszichikus központ). A körön belül vannak felrajzolva a Naprendszer bolygóinak csillagászati pozíciói, a Nap és a Hold a Földhöz képest, amelyet egy kisebb belső kör jelképez. A kör közepében a pont az Önvalót jelképezi.

Az egyszerű geometriai formák, amelyeket akkor láthatunk, ha egyenes vonallal összekötjük a bolygókat, mint háromszögek, négyzetek, hatszögek, stb. az aspektusok és ezek az aspektusok a személyiségünk, természetünk és sorsunk lenyomatai. Megmutatják az elemek pontos arányát, a kozmikus erők eloszlását és struktúráját abban a pillanatban, amikor születtünk. A képletünk valójában a személyes jantránk, a szubtilis testünk képe, amely egybeolvad a teremtés többi részével.

Ugyanazon a körön belül az egész Univerzum folyamatosan mozog, mintákat rajzol ki, amelyek többnyire megjósolhatók, de sohasem ismétlik önmagukat. Ahogyan az a rengeteg fényszög keresztezi vagy megközelíti saját asztrológiai képletünk pontjait, bizonyos tapasztalások vagy események nyílnak meg. Egy esemény természete általánosságban megjósolható, az időpont, amikor a főbb fényszögek létrejönnek könnyen kiszámítható, de a tényleges tapasztalás a fényszög megtörténtekor sohasem ugyanaz bármely két ember esetében. Például kiszámolhatjuk, hogy az első Szaturnusz visszatérés (amely kb. 29 éves kor körül történik és asztrológiailag a „gyerekkor végét” jelenti) arra fogja kényszeríteni az egyént, hogy váljon éretté (nőjön fel), vállaljon felelősséget a tetteiért és döntse el, hogy igazából mely célok fontosak az életében és mi éri meg az idő és energia befektetést. És mégis, ugyanez az állás eltérő élmény lehet, az igazán fájó tapasztalástól egy mennyei tapasztalásig (és minden a kettő között), még ikrek esetében is.

Ami a különbséget létrehozza az a saját kapcsolatunk a Szaturnusz pszichológiai archetípusával önmagunkban, ennek a tattvának az egyensúlyával a testünkben. Nincsenek olyan dolgok, hogy „jó” és „rossz” bolygó fényszögek. Amit szeretünk azt „jónak” nevezzük, amit nem szeretünk, azt „rossznak”. A Szaturnusz azt akarja tőlünk, hogy érjünk és vállaljunk felelősséget saját cselekedeteinkért, és ha ezt a célunkká is tesszük, akkor a tapasztalásunk boldogság és üdvösség lesz. Amikor akaratunk és az egész akarata egymásra van hangolva és harmóniában van, a tapasztalás mindig pozitív és kreatív. Amikor megpróbáljuk a saját akaratunkat ráerőltetni az univerzumra, azt gondolva, hogy mi jobban tudjuk, azt szenvedés követi. Ha felismerjük, hogy nincs különbség köztünk és az egész között, akkor hogyan is akarhatnánk valamit, amit az egész ugyanakkor nem akar?

Hagyd, hogy megtörténjen, ha megtörténik, és hogy úgy történjen, ahogy. Soha semmi miatt ne aggódj. Az események automatikusan a maguk meghatározott útján haladnak.

Swami Satyananda Saraswati

Ahogyan megpróbáljuk megérteni az asztrológia működését, idő, tér és tárgy érzékelésünk eltorzul. Végtelen számú kört érzékelünk a körökben: a Nap felkel és lenyugszik – egy nap; a Hold egyszer körbemegy a Föld körül – egy hónap; mindkettő körbemegy egyszer a Nap körül – egy év; a Nap körbemegy egyszer egy közös tengelyen az iker csillagával – kétezer év; a Naprendszer egyszer körbemegy a galaxisunk középpontja körül – 24 ezer év; a galaxisunk körbe megy egyszer a csillaghalmaz közös tengelye körül – hány év is ez? Sokkal kifinomultabb számítógépekre és számológépekre van szükségünk, mint amelyeket jelenleg ismerünk, hogy az időt tovább nyújtsuk.

Ha belemegyünk a mikro időbe és térbe, akkor a probléma még nagyobb: érzékelni és mérni tudjuk a különböző sejtek életét, de onnan befelé nem sokat tudunk. A sejteket molekulák alkotják, amelyek atomokból állnak, amelyeket protonok, neutronok és elektronok építenek fel, amelyek kvarkokból és neutrínókból állnak, stb. Ez egy nagyon leegyszerűsített kép, de miért mennénk tovább, amikor a valóságban még azt sem tudjuk pontosan, hogy egy atom hogy néz ki? A kvantumelmélet (a modern fizika gerince) hírhedt arról, hogy megpróbálta – sikertelenül – leírni és magyarázni mind a mikro, mind a makro világok viselkedését. Amikor felnézünk magunk fölé, a kozmoszt nem csak gyönyörűen pislákoló csillagokként és spirális galaxisokként látjuk, hanem kvazárokként, csillagködökként, felrobbanó és magukba omló csillagokként és fekete lyukakként az idő és tér egy bizonyos pontján. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan szép és tiszta elmélet, mint a kvantumelmélet fennmaradhatott egy ilyen kaotikus kép mellett?

Sajnálatosan (bár a nagyobb minta részeként) egy bizonyos fokig megtanultuk a nukleáris világ manipulálását és bizonyos reakciók kiváltását, anélkül, hogy képesek lennénk látni és megérteni a végtelen univerzumokat, amelyekre hatással vagyunk. A modern mágusok képesek a Földet kozmikus porrá pusztítani, de nem képesek kezelni a legegyszerűbb pszichoszomatikus betegséget sem. Minden tudományunkkal és tudásunkkal együtt be kell ismernünk, hogy sem a Földet, sem magunkat nem tudjuk valami hatékonyan kezelni. A legtöbben úgy töltjük az időnket, hogy csak kifelé nézünk, próbálunk gazdagok, híresek vagy csak boldogok lenni. A legtöbbünk sosem törődik azzal vagy sosem elég bátor ahhoz, hogy befelé nézzen. Odabent sötét van, felfedezetlen terület és természetesen meg vagyunk ijedve. A kollektív fájdalom tapasztalása ott van a bőrünk alatt, több millió ősünk szava, akiknek a génjeit hordozzuk, lágyan suttog a fülünkbe. Természetes, hogy fényre és vezetőre van szükségünk ahhoz, hogy átkeljünk azon az óriási ismeretlen világon. Szükségünk van a gurura – egy emberi lényre, aki már végigjárta a teljes ösvényt, amelyre rá akarunk lépni, és aki visszajött, hogy megmutassa az utat azoknak, akik képesek arra, hogy lássák őt.

Merő együttérzésből irántuk, én, ő bennük lakva, a tudás fénylő lámpájával lerombolom a sötétséget, amely a tudatlanságból született. (Krisna, az Úr beszéde Ardzsúnához, Bhagavad Gíta 10:11)

Az, amit először érzékelünk, hogy ezt a felfedezetlen vidéket a tantra és az asztrológia, mindkét ősi tudomány, nagy részletességgel ábrázolta. India tényleg a világ kincstára. Épségben őrizte meg az Upanisádok, a Puránák, a jóga, stb. nagyszerű tanításait. Lakóinak nagylelkű, béketűrő és együtt érző természete lehetővé tette az istentisztelet legnagyobb szabadságát és a bensőséges összeköttetést az istenivel. Bármit, ami inspirációt vált ki és tükrözi az istenit a saját látásmódunkban, azt úgy minősítik, mint az imádat tárgyát. Az elszigetelt aszkétikusoktól, akik az Abszolúttal eggyé váltak a banján fának és tulsi növénynek áldozó falusi lányokig és minden más, ami a kettő közé esik, a hegyek, kövek, bolygók, tűz, bármelyik Isten több száz arcából, az a formátlan Abszolút. Legfontosabbként pedig India megőrizte a guru parampara (a guru-tanítvány láncolat) élő spirituális hagyományát, amely az akhánda dzsóti, az örök tűz, s amelyet az idők kezdete óta óvott.

A Nyugati ember jó néhány spirituális hiányosságtól szenved. Legnagyobb spirituális ösztönzője Krisztus még kétezer év elteltével is a keresztre van szögezve és haldoklik. Ez egy nagyon nyomasztó kép. Miért nem tudjuk felszabadítani, s csak hagyni, hogy bármilyen formában éljen, amely vonzó számunkra, mint gyermek, barát, apa, fiútestvér, szerető … ? Bárhogy is van, Ő halhatatlan és nem sikerült megölnünk őt bármennyire is próbáltuk, vagy hogy hány évezreden keresztül tartjuk még haldokolva. Miért nézzük azt, hogy haldoklik, sajnálva Őt is és magunkat is, a szívünkkel bűntudatban égve? Miért várunk, mint a koldusok, remélve, hogy valaki majd jön és megteszi a mi kötelességünket és felvállalja a mi felelősségünket?

A világon több száz szekta van, és fél tucat vallás, de a cél mára teljesen elveszett. Manapság úgy léteznek, mint erős szervezetek, azonban még ők sem tudják, hogy miről beszélnek.

Swami Satyananda Saraswati

Nyugaton a külső világ megfigyelésének művészetét magas fokra tökéletesítettük, oly módon, hogy a megfigyelő és a megfigyelés tárgya mindig elválik. Most már megfigyelték, hogy a világ tárgyai nem viselkednek objektívan, és hogy folyamatosan mozgásban vannak, változik a megjelenésük, viselkedésük a megfigyelőnek megfelelően.

Másrészről a Kelet megőrizte és tovább tökéletesítette azt a tudást, hogy ha bármilyen tárgyat elég hosszú ideig figyelnek osztatlan összpontosítással, a megfigyelő, a megfigyelés tárgya és a megfigyelés folyamata eggyé válik. Az egész teremtés alapvető egységének tudását, Saktit, a feltételekhez nem kötött tudatossággal, Sívával – a különféle történetekben, újra és újra, más-más módon, más-más szemszögből magyarázzák el.  A Nyugat Darwin elméletében hisz, hogy a szerves anyag első cseppjéből véletlenül emelkedtünk ki. A Kelet másrészről meg abban hisz, hogy mi mindannyian istenek leszármazottai vagyunk, és hogy valójában nincs különbség az egyéni önvaló és a legmagasabb valóság között. Az ember Istentől származik és újra Istennel fog egybeolvadni.

Az asztrológus feladata nem a jövő megjósolása. Az asztrológus feladata, hogy hangsúlyozza ezt a mélyen fekvő egységet, hogy segítsen nekünk felismerni ezeket az archetípusokat önmagunkban, és hogy megtaláljuk a módját, hogy kijöjjünk velük, és hogy bátorítson minket, hogy örömmel tegyük azt, amit tenni kell. Mindennek meg van a maga ideje, az öröm ideje és a könnyek ideje, a vetés ideje és az aratás ideje. Amikor hajózunk, és vihar közeledik, itt az ideje bevonni a vitorlákat. Amikor a kedvező széljárás felénk fúj, itt az ideje kibontani a vitorlákat. Abban is segít, hogy megtudjuk: a bánat ideje nem fog örökké tartani, és hogy a boldogság ideje sem fog örökké tartani.

Ennek a testnek az alapja isteni, ezért a jóga gyakorlásának folyamatában a test fizikai alkotóelemei alakulnak át nem-fizikai alkotóelemekké.

Swami Satyananda Saraswati

Az asztrológia végső célja az egyéni minta egybeolvasztása a teljességgel, a rezgések harmóniája kint és bent, amikor a mi testünk az egész teremtés. Megtapasztaljuk a teremtés öt tattváját (elemét), amely a saját öt lényegi tulajdonságunkkal egyesül. Az ákása vagy határtalan tér megtapasztalásával a kör megtörik, és minden forma feloszlik. A vizes edény eltörik és az óceán vizével egyesül.

Élete során minden egyes ember, amíg feddhetetlen az első itteni megtestesülésében, tiszteli és követi is, amennyire csak tudja azt az istent, akinek a kórusához tartozik; és tiszteli és követi azt a módot, amelyet így megtanult, a szeretteivel ugyanúgy viselkedik, mint ahogyan a többiekkel. Így aztán minden ember kedve szerint választ egy szeretett istent, és igyekszik felfedezni annak az istennek a lényegét úgy, hogy önmagát keresi benne, és törekvése végül elnyeri jutalmát. Ezért minden erejükkel, félelem nélkül néznek az istenre és amikor emlékezetükbe vésték őt, a lélegzete inspirálja őket, részesülnek a képességeiben és életében, s ekkorra az ember képes belépni az istenibe. És ezekért az áldásokért hálát adnak a Szeretettnek, és még mélyebben szeretik őt…

Platón

Forrás: Yoga Magazin, 2007. március