Swami Niranjanananda Saraswati

Sri Swami Satyananda mahá szamádhija alkalmából 2009. december 22.

Namo Narayan,

Ma fejezzük be gurunk, Sri Swami Satyananda mahá szamádhija után tartott tizenhat napos Shodashi Anusthanát.

Sri Swamiji 1989-ben jött Rikhiába, és húsz évvel később, 2009-ben hagyta el testét. Sri Swamiji saját maga mondta: “Az életem húsz éves ciklusokból áll.” Születésétől húsz éves koráig otthon élt. Huszonegy éves korától negyven éves koráig guruját, Sri Swami Sivanandát szolgálta a rishikeshi Sivananda Ásramban. Negyvenegy éves és hatvan éves kora között a gurujától kapott útmutatásnak megfelelően Mungerben létrehozta a jóga emlékművét és ezt gurujának ajánlotta. A következő húsz éves ciklusa 1989-ben kezdődött, amikor Rikhiába jött. Itt az életét Swami Sivananda tanítása szerint élte és tanítása népszerűsítésének szentelte. Ezáltal Rikhiapeeth a második olyan emlékmű, amelyet ő hozott létre és a gurujának ajánlott fel. Az általa létrehozott két örökkévaló emlékmű, Munger és Rikhia – melyek közül az egyiket a guru felhatalmazásának, a másikat a guru tanításának szentelt – tisztelettel adóznak a nagy látnok, Sri Swami Satyananda előtt, aki szadgurunk, Sri Swami Sivananda tanítványainak ékköve volt.

 

Rikhiapeeth

Miután Sri Swamiji létrehozta Rikhiapeethet és felajánlotta Sri Swami Sivanandának Swami Satsangit kinevezte ennek a helynek a Peethadishvarijává vagy ácsárjává. Meglátta benne azt a lehetőséget, hogy még nagyobb magasságokba emelje az általa elkezdett munkát. Látva elkötelezettségét, odaadását és eltökéltségét, paramahamszává avatta őt, és ma Swami Satyasangananda mint Paramahamsa Satyasangananda ül előttetek.

Ő fogja továbbvinni gurunk, Sri Swami Satyananda vízióját. Ő gondozza, terjeszti és megéli Sri Swami Sivananda tanítását a szolgálatról, szeretetről és az adásról. Ezért a Rikhia Panchayat embereinek soha nem kell tartaniuk attól, hogy mi fog történni velük. Sri Swamiji mindent teljesen elrendezett. Nemcsak az emberekről gondoskodnak, hanem egy olyan embert is idehelyezett, aki teljesíteni tudja kívánságait és jövőbeni elképzeléseit. Rikhiapeeth ezért nem lett árva, hanem megerősödött Swami Satsangival.

Swami Satsangi hamarosan az ország és a világkülönböző részeire utazik el, hogy a spirituális élet üzenetét elvigye a jelölteknek és a keresőknek. Lehetőségetek van arra, hogy találkozzatok vele, hogy meghívjátok őt a városotokba, az országotokba, az otthonotokba, a falutokba, akárhova ahova meg akarjátok hívni. El fog menni oda és elviszi magával a guru áldását arra a vidékre.

A következő időszak

Az emberek fejében megfordul a kérdés, hogy mit fog tenni most Swami Niranjan. Sri Swamiji nagyon világossá tette számomra, hogy ebben az évben, 2009-ben életem egy fejezete lezárul, és egy új kezdődik. Azt mondta nekem, hogy negyven évig utaztál és egy parivarjaka (vándorló szerzetes) életét élted. Beutaztad az országot és a világot. Elvitted a jóga üzenetét és paramparánk áldását. A parivarjaka életednek most véget kell vetni. Így az életem következő szakaszára egy világos irányt határozott meg.

Az ő kívánságának megfelelően alakult ki a helyzet. 2008-ban Swami Suryaprakasht neveztük ki a Bihar School of Yoga elnökének és én megszabadultam intézményi kötelezettségeimtől. A jógával kapcsolatos teendőket a jövőben Swami Suryaprakash fogja irányítani Swami Satsangi áldásával, támogatásával és inspirációjával. Én a saját utamat fogom járni figyelembe véve Sri Swamijitől kapott irányt és útmutatást.

Amikor Sri Swamiji az utódjának nevezett meg, nem egy szervezet vezetését bízta rám, nem egy állást, nem a jóga világában betöltött pozíciót, hatalmat bízta rám, nem a névvel és a hírnévvel járó virágfüzéreket és elismeréseket hagyományozta rám. Egy szervezetben a tisztviselők változnak, és bárki lehet tisztviselő.

Amit örökül kaptam a gurumtól, az a szannjásza. A szannjásza iránti elkötelezettség az, amit örökségül kaptam. Az ő szannjásza élete teljes mértékben maga volt a lemondás, a hit, az önfeladás és a józan mértékletesség. Amikor az utódjának nevezett meg, a szándéka az volt, hogy kövessem a szannjászában, a szankalpájában, az elkötelezettségében, a meggyőződésében és a hitében. Annak érdekében, hogy ezt gyakorolhassam, megszabadított a társadalmi és szervezeti kötelezettségeimtől.

Én nem Munger vagy Rikhia szannjászinja vagyok, hanem Swami Satyananda szannjászinja vagyok. Nem tartozom Mungerhez és nem tartozom Rikhiához sem. Ezek sokkal később jöttek létre, miután az életemet a gurumnak szenteltem. Amikor megszülettem, ő tartott a karjaiban. Három éves koromban kinyilvánította, hogy én vagyok az ő szannjászájának, a spirituális szádhanáinak és a szellemi örökségének az utódja. Van egy szankalpám – az életben megvalósítani azt az örökséget, amit a gurumtól kaptam.

Ma nem ácsárjaként vagy tanárként, egy szervezet tagjaként vagy alkalmazottjaként ülök előttetek, hanem szannjászinként, kérve hogy imádkozzatok azért, hogy a gurum szannjászájának méltó követője lehessek.

Imádkozom Sri Swamijihez bölcsességért, megértésért és erőért, hogy azt az életet éljem és azt az utat járjam, amit ő járt szannjászinként. Biztos vagyok benne, hogy minden imátok segíteni fog célom elérésében és a törekvéseim beteljesítésében.

Hari Om Tat Sat

Namo Narayana

Hari Om Tat Sat

Namo Narayana