Csend

Sw. Sivananda

Az élet célja a csend. A csend Isten vagy Brahman nyelve. A béke – csend. A csend a szív nyelve. A csend a bölcsek nyelve. A csend roppant erő. A csend ékesszólás. A csend hatalom. A csend élő erő. A csend az egyetlen valóság. Minden zajon és hangon túl a csend van, a legbensőbb lélek. A csend intuitív tapasztalat. Elcsendesedni annyi, mint Istenné válni. Nincs jobb gyógyító balzsam azok számára, akiknek valamilyen kudarc, csalódás vagy veszteség miatt sebzett a szívük, mint a csend.

Az a csend, melyet mély alvás során élvezünk, vagy a csend, melyet az éjszaka kellős közepén tapasztalunk, segít minket a csend óceánjának mibenlétét megérteni.

A fizikai hallgatás és a tudat csendje

Hétköznapi értelemben a hallgatás nem más, mint nyugodtan ülni anélkül, hogy beszélnénk valakivel. Ha egy barátunk hosszú ideig nem ír nekünk, azt mondjuk: „A barátom hallgat. Nem tudom, miért.” Ha senki nem szólal meg egy nagy előadó teremben, amikor egy izgalmas előadást tartanak, azt mondjuk: „Amikor a filozófus tartotta az órát, akkora volt a csend, hogy egy gombostű leesését is meg lehetett volna hallani.” Ha a gyerekek nagyon hangosak az osztályban, a tanár azt mondja: „Csendet kérek!” Ez mind a fizikai értelemben vett csend.

Ha nem engedjük, hogy szemünk lássa a tárgyakat, ha visszavonjuk őket a tárgyakról a pratjahára gyakorlatának segítségével, akkor ez a szem csendje. Ha nem engedjük, hogy fülünk hangokat halljon, ez az adott érzékszerv csendje. Ha teljes böjtöt tartunk úgy, hogy akár csak egy csepp vizet is magunkhoz vennénk, ez a nyelv csendje. Ha nem végzünk semmilyen munkát, és három óra hosszat padmászanában ülünk, ez a kéz és a láb csendje.

Amire igazán szükségünk van, az a bugyborékoló, fortyogó elme csendje. Tehetünk akár némasági fogadalmat, de az elme akkor is folyamatosan képeket alkot. A csitta emlékképeket fog előhívni. A képzelet, a gondolkodás, a reflexió és az elme többi funkciója megállás nélkül megy tovább. Akkor hogyan tudunk igazi békét vagy csendet elérni? Az intellektusnak be kell szüntetnie működését. A belső asztrális érzékelésnek tökéletes nyugalomban kell lennie. Az elme valamennyi hullámának teljesen le kellene csillapodnia. Az elmének a csend vagy Brahman óceánjában kellene pihennie. Csak ekkor tudjuk élvezni az igazi örökké tartó csendet.

Mauna, avagy némasági fogadalom

A mauna némasági fogadalmat jelent. A maunának több fajtája létezik. A beszéd ellenőrzése a vang mauna. A fizikai tevékenység teljes felfüggesztése a kasta mauna. Nem szabad bólintani. Nem szabad írni sem, hogy gondolatainkat kifejezzük. Az előzőek egyikében sincsenek azonban az elme hullámzásai megszüntetve. A szusupti mauna a látottak egyformaságát, és az elme nyugalmát jelenti azon elképzelés alapján, hogy az univerzum nem más, mint Brahman, miután biztosan ráébredtünk a világ illuzórikus jellegére. Brahmant mahá maunának is nevezik, mivel ő a megtestesült csend. A mahá mauna az igazi mauna. A beszéd csendje csupán segítség a mahá mauna eléréséhez. A mentális csend messze magasabb szintű, mint a beszéd mauna.

A beszéd szerve

A beszéd a mája veszélyes fegyvere, mellyel félrevezeti az embert, és megzavarja az elmét. A beszédes emberek nem tudják élvezni az elme békéjét, mivel az elméjük állandóan kifelé irányul. Veszekedések és viták alakulnak ki e nyughatatlan érzékszerv játéka vagy bajkeverése folytán. A szavak olyanok, mint a nyilak. Megsértik mások érzéseit. A beszéd nagy bajkeverő, kellemetlen, féktelen és indulatos. Határozottan és fokozatosan meg kell fékezni. Amikor az ember elkezdi ellenőrzés alá vonni, megpróbál visszaütni. Legyünk bátrak! Ne engedjünk semmit kijönni az elméből a beszéd szervén keresztül. Ha maunát tartunk, a zavaró tényezők egy jelentős forrását zártuk el. Ha a beszéd ellenőrzött, a szem és a fül már könnyebben kontrollálható. Ha a beszédünket felügyelet alatt tudjuk tartani, már uraljuk az elme felét.

A mauna gyakorlásának előnyei

Üres fecsegéssel és pletykálkodással energiát pocsékolunk el. A mauna megőrzi az energiát, és így több szellemi és fizikai munkát tudunk elvégezni. Sokat tudunk meditálni. Ez csodálatos nyugtató hatással van az agyra és az idegekre. A beszéd energiája lassan odzsasz saktivá, azaz spirituális energiává alakul, szublimálódik. A mauna fejleszti az akaratot, lefékezi a beszéd lendületét, és békét ad az elmének. A mauna nagy segítség az igazság észlelésében, és a düh féken tartásában. Az érzelmeink uralmunk alá kerülnek, és az izgatottság eltűnik. Ha az ember gyengélkedik, a mauna nagy békességet ad az elmének. Aki hallgat, békés, erős és boldog lesz. A csendben bölcsesség van, szabadság, kiegyensúlyozottság, öröm és üdvösség.

Hogyan tartsunk maunát?

Elfoglalt emberek naponta tartsanak maunát egy rövidebb, és vasárnaponként egy hosszabb időre. Barátok és családtagok ne zavarjanak ilyenkor. Tudniuk kell, hogy ekkor és ekkor maunát tartunk. Használjuk ki ezt az időszakot dzsapára és meditációra. Ha a hely nem alkalmas maunára, menjünk egy olyan elhagyatott helyre, ahol a barátaink nem tudnak meglátogatni bennünket. Ha maunát akarunk tartani, foglaljuk el magunkat dzsapával, meditációval és mantra írással. Kerüljük mások társaságát. A beszéd energiáját szublimáljuk spirituális energiává, és hasznosítsuk a meditációban. Csak ilyen módon fogjuk élvezni a nyugalmat, a békességet és a belső spirituális erőt. A mauna ideje alatt ne olvassunk újságot. Az újságolvasás új életre kelti a világi szamszkárákat, és megzavarja tudatunk békéjét. Mauna közben ne írjunk túl sok cédulát, vagy írjunk az ujjunkkal az alkarunkra, hogy így fejezzük ki gondolatainkat másoknak. Ne nevessünk. Ezek mind megtörik a maunát és rosszabbak, mint a beszélgetés.

Néhány ötlet

Amikor némasági fogadalmat teszünk, sose hangsúlyozzunk túl sokszor magunkban, hogy: „Nem beszélek.” Ez némi forróságot okoz az agyban, mert az elme bosszút akar állni. Egyszerűen határozzuk el magunkat, és aztán maradjunk nyugodtak. Foglalkozzunk más dolgokkal. Ne gondoljunk állandóan arra, hogy „nem fogok beszélni, nem fogok beszélni”. Ha nekiállunk maunát tartani, kezdetben nehézségeink lesznek. A vrittik keményen támadni fognak. Különböző fajta gondolatok támadnak, és a némaság megtörésére akarnak kényszeríteni. Ezek mind az elme üres képzelődései és fortélyai. Foglaljuk le teljesen az elmét. A beszélgetés és a társaság utáni vágy el fog halni. Megtaláljuk a békét. A mauna gyakorlása legyen fokozatos. Ha nehéznek találjuk hosszabb időre megtartani a maunát, vagy nem hasznosítjuk az időt dzsapára és meditációra, szakítsuk meg rögtön. Ha a beszéd energiáját nem uraljuk, és nem hasznosítjuk megfelelően spirituális tevékenységre, amikor ez az energia nem tökéletesen szublimálódott, akkor elkezd garázdálkodni és manifesztálódni, vagy kitör pl. „hu-hu-hu” hangok, különböző gesztusok vagy más hangok formájában. Ezáltal jóval nagyobb energiaveszteséget okoznak, mint egy normális beszélgetés.

Érezzük meg, hogy a mauna megtartásából mennyi előnyünk származik, és tapasztaljuk meg a nagyobb békét, belső erőt és örömöt. Csak ekkor fogjuk örömünket lelni a mauna megtartásában. Csak ekkor fogjuk megkísérelni, hogy ne beszéljünk egy szót sem. A szimplán utánzásból vagy kényszerből magunkra erőszakolt mauna nyugtalanná és komorrá tesz bennünket. Az erőltetett mauna csupán birkózás az elmével. Erőlködés. A maunának magától kell jönnie; természetesnek kell lennie. Ha igaz módon élünk, a mauna magától jön. Csak ekkor lesz tökéletes a békénk.

A beszéd megfegyelmezése

Próbáljunk megfontolt beszédű emberré válni. Szigorúan kerüljük a hosszú beszédet, a nagy beszédet, a túlzó beszédet, minden szükségtelen beszédet, az üres vitákat és szócséplést, és húzódjunk vissza a társaságtól, amennyire csak lehetséges. Ez már önmagában mauna. Figyeljünk minden szóra. Ez a legjobb fegyelmezés. A szó nagy erő. Óvatosan bánjunk vele. Ellenőrizzük beszédünket. Ne engedjük nyelvünket garázdálkodni. Ellenőrizzük szavainkat, mielőtt elhagyják ajkunkat. Keveset beszéljünk. Tanuljunk meg csöndben lenni. A hangzatos szavak kifárasztják a nyelvet; egyszerűen kimeríti maga a beszéd. Használjunk egyszerű szavakat, és őrizzük meg az energiánkat. Szenteljünk mind több és több időt a belső életünkre, meditációra, elmélkedésre. Tisztítsuk meg az elmét, és meditáljunk. Legyünk csendesek, s tudjuk, hogy mi vagyunk Isten. Csendesítsük le az elmét. Csillapítsuk a bugyborékoló gondolatokat és a hullámzó érzelmeket. Merüljünk le mélyen szívünk legbelsőbb zugába, és élvezzük a nagylelkű csendet. Misztikus ez a csend. Lépjünk be a csendbe. Ismerjük meg a csendet. Legyünk a csend maga.