Sánti Mantra, az Isávaszja Upanisádból

Swami Satyananda és Swami Sivananda tanításai

Az Isávaszja Upanisád első két sora a sánti mantra, avagy a béke misztikus szótagjai. Hagyomány, hogy egy upanisád egy sánti mantrának nevezett mantrával kezdődik és végződik. Ennek a mantrának csodálatos a jelentése:

Óm purnamadah púrnamidám púrnát púrnamudacsjaté,
Púrnászjá púrnamádájá púrnaméva avasisjaté
Óm sánti, sánti, sánti

“Az is teljes, ez is teljes. Ha a teljességből veszed a teljeset, az teljes lesz. Ha a teljességből kiveszed a teljeset, akkor a teljesség is teljes marad.”

Ezt így is lehetne mondani: „Ez is egy, meg az is egy. Egyből egy az egy, ha egyből kivonsz egyet, akkor egy marad.”

Ennek a mantrának a matematikai képlete így nézne ki: „Egy mínusz egy egyenlő eggyel.” Ez hogy lehet?

A púrna szó részletes magyarázatot igényel. A púrna azt jelenti, hogy ’teljes’. Szó szerint a púrna azt jelenti, hogy ’teljes’. Filozófiai értelemben a púrna azt jelenti, hogy ’végtelen’, mert semmi más, csak a végtelen lehet teljes. A végtelen kezdetét és végét nem lehet meghatározni. Ánanta és akhanda. Ánanta, avagy vég nélküli, és akhanda, avagy nem részekre bomló, nem megosztott, nem megtört.

Vjákta és avjákta

Ha a kozmoszra, erre a nagyszerű univerzumra gondolsz, amiről oly sokat beszélnek, és mégis oly keveset tudnak, akkor rájössz, hogy a létezésnek látszólag két állapota vagy formája van. A létezés egyik formája az, amelyik látható. Ezt nevezik a megtestesült univerzumnak, vagy vjaktának, az univerzum megnyilvánult formájának, amit látni, ismerni, megismerni lehet, amelyet fel lehet fedezni a távoli és közeli jövőben. A létezés másik formája nem testesült meg, láthatatlan és ismeretlen a számunkra. Tehát kétféle univerzum létezik: a megnyilvánult és a nem-megnyilvánult.

Egy kozmosz, univerzum látható a számomra, számodra és a tudósok számára. Lehetséges, hogy a tudósok a távoli jövőben képesek lesznek sokkal több mindent megismerni. A csillagok végtelen galaxisait, a Tejutat, további naprendszerek százait és ezreit, amelyek millió és milliárd fényévnyire vannak tőlünk, és amelyek az univerzumunkat alkotják.

Erről az univerzumról, amely például Földként, Napként, Holdként, Plútóként, Neptunuszként nyilvánult meg, öltött testet, és amely egy bizonyos szintig fejlődött, beszél ez a mantra az idam szóval, amely azt jelenti, hogy ’ez a megnyilvánult univerzum’.

A látható, felismerhető és felfedezhető univerzumon túl, úgy látszik, hogy létezik és léteznie kell az univerzum egy másik részének is, amelyet avjaktának, vagy nem-megnyilvánultnak neveznek. Az indiai filozófia rengeteg utalást ad a valóság ezen aspektusára, hogy az univerzumunknak lennie kell egy nem-megnyilvánult arcának is. Épp úgy, ahogy a magokat elszórod a kertedben, néhány kibújik, erre csak azt mondhatod: „Nos, van még ott néhány mag”. Hasonló módon létezik egy még nem kibújt univerzum, amely még mindig a végtelen keblén pihen, ezt jelzi az ádháhá szó: „a nem-megnyilvánult univerzum”.

A még nem formát öltött, nem-megnyilvánult sötétségben rejtőző univerzum végtelen. Nem egy véges dolog. Az a nem-megnyilvánult univerzum nem a véges dimenziókhoz tartozik. A kozmosz is végtelennek látszik. Abból a végtelen univerzumból ez a véges univerzum született meg. Minden látható a létrejött formája annak a még nem-megnyilvánult valóságnak, amelyből majd később további dolgok fognak keletkezni.

Mi a végtelen?

Az elfogadott matematikai törvény szerint egy mínusz egy egyenlő nullával. Mind a szemünk, mind az elménk számára már most nyilvánvaló és világos a megnyilvánult univerzum, amely az univerzum nem-megnyilvánult részéből jött létre, ami egyedülálló módon páratlan az egységének és az egyedülállóságának minőségét illetően, páratlan és összehasonlíthatatlan valódi és igaz egységében. Legyen nyilvánvaló, hogy beszélni és gondolkodni a végtelen dimenzió megjelent egységéről, amely része a nem-megnyilvánult egységnek és a végtelen dimenziónak is, az nem kivonás kérdése, hanem pusztán megjelenés kérdése. Kérlek, értsd meg még jobban a ’végtelen’ szó jelentését.

Amikor a végtelenről beszélsz, akkor arra gondolsz, hogy valaminek nincs kezdete és vége. Ezért ez azt jelenti, hogy ez a megjelent univerzum csak egy kiterjesztése a teremtés nem-megnyilvánult esszenciájának vagy realitásának. Így ez a mantra azt mondja, hogyha ez az univerzum a megjelent prakriti eredménye, akkor a nem megjelent változatlanul, érintetlenül maradt. A sánti mantrának ez a szó szerinti jelentése.

Hadd adjak egy nagyon egyszerű magyarázatot ehhez a jelentéshez. Valójában a védantában és az upanisádokban úgy gondoljuk, hogy bármi, amit látsz az univerzumban, az nem minden. Az csak a Legfelsőbb Erőben meglévő aspektus, és egy védantin számára, aki a tudás keresője, Isten létezése nem bizonyítható és nem lehet róla beszélni a teológia és mitológia fogalmaival.

Ha egy bhakta istene vadállat külsejű forma, vagy emberi forma, mint a hindu vagy görög istenek, akkor a védantin istene a megnyilvánult és a nem-megnyilvánult végtelen univerzum. Meg kell értenünk, hogy egy igazi védantin a végtelen, forma nélküli, mindent átható és örök esszenciával rendelkező valóságban hisz. Nem hisz egy olyan istenben, ami ki van téve az idő és az elme korlátainak, és amit ezek határoznak meg. Egy védantin, az Igazság keresője, és nem hisz egy istenben, amely ki van téve a vízióidnak, a fantáziádnak és a képzelgéseidnek. Egy védantin keresése azzal a hittel kezdődik, hogy létezik egy örökkévaló és végtelen valóság.

Az igazság két forrása

Az Igazságot két forrásból is megismerheted. Az egyik, hogy tagadod az Igazságot, a másik, hogy elfogadod az Igazságot végtelenként. Vannak emberek, akik tagadták az Igazságot azért, hogy megismerjék. Tagadták egy örökkévaló valóság létezését. Descartes nagyszerű filozófiájának bölcsességében minden tagadás a valóság pozitív kijelentésévé válik. Minél jobban tagadja a realitást, annál jobban igazolja azt logikus úton. Egy dolog létezésének tagadása egy megközelítési mód, de ez csak nagyszerű gondolkodóknak való és nem a gyáváknak. Az Igazság és a valóság tagadásához bátorságra és merészségre van szükség. Az emberek félnek attól, hogy megtagadják Isten létezését, mert azt gondolják, hogy Isten akkor meg fogja büntetni őket. De a valóságot kutató bátor emberek, nem fogadják el Isten létét pusztán feltételezés alapján. Először tagadják, majd ennek eredményeképpen megértik Istent, ha létezik egyáltalán, a legigazabb formájában. Nem hipnotizálja őket néhány közepes filozófus kijelentései. Azt mondják: „Nem, nem fogadunk el semmit sem, ami felszínes”. Ez egy valós megközelítés, ez az ateisták megközelítése. Nyugaton az ateista jelentése mást takar. Az indiai filozófiában az ateizmus a valóság keresésének egyik útja.

A második megközelítés elfogadni azt, hogy valaminek lennie kell, máskülönben nem létezne törvény, rend, egy rendszer. Ez kombinálja az ontológiai (lételmélet), teleologikus (célok tana) és kozmologikus (világegyetem elmélet) bizonyítékokat, úgy, hogy megfigyeljük az évszakok időszakos változását, tanúi vagyunk a természet működésében bizonyos törvényeknek. Úgy látszik, hogy néhány őszinte gondolkodó elkezdte az igazság keresését, de végül nem jutottak el arra a pontra, hogy megtalálják Istent, és elvesztek a sötétben. Kutatták az Igazságot, és eljött egy bizonyos szakasz, ahol elkezdtek hirdetni: ’Ó, én vagyok az igazság, én vagyok az Igazság!’. Elvesztek az Igazságban, és maguk is Igazsággá váltak. Az upanisádok ezzel a folyamattal, ezzel a témával foglalkozik.

Az upanisádok mindegyikének témája a végső tudás keresése. A Végső Igazság és a létezés után kutatnak, az örökkévaló, végtelen és Sosem-változó Lény után. Az Isávaszja csak egy az upanisádok közül. Van még több száz. Minden upanisádban azt látod majd, hogy nem fogadják el Istent teljes egészében.

A magyar ‘Isten’ szó valamint a szanszkrit ‘Paramatma’ nem megfelelő szavak. Ezért a védantinok inkább nevezik őt Brahman-nak, Purnam-nak, Advaita-nak vagy Atman-nak. Mivel ebben az univerzumban nem létezhet egyetlen egy Isten, és ha létezik az egyedülálló Isten, akkor Ő nem lehet egy kicsi, véges Isten. Végtelen és örökkévaló kell legyen. Ha Ő végtelen és örökkévaló, akkor hogyan érthetné meg Őt a mi véges és mulandó elménk?

Az upanisádokat olvasva alkalmanként időleges kételkedés foghatja el az embert. Az upanisádokat könnyen megérti, aki az integrál jógát gyakorolja: a karma, bhakti, rádzsa és gjána jóga ágakat együttesen gyakorolja. Ha valaki az upanisádok igazságát jógával gyakorolja, a tudás zavartalanul, teljességében hozzáférhető válik számára.

Forrás: Yoga Magazine, 2014. december