Swami Niranjanananda Saraswati
Szanszkritül az antar mauna “belső csend”-et jelent. Ez az egyik technika azok közül, amit Swami Satyananda tanított az elme lecsendesítésére. Ha nem tudjuk elkezdeni a lecsendesíteni az elmét, nem érhetünk el pozitív hatásokat a személyiségünkben. Valamennyi jógagyakorlat ezzel jár együtt.
A csend nem a tapasztalat hiányát jelenti, hanem új irányt ad a mentális kifejeződéseknek. Ebben a pillanatban 30 km/óra sebességgel fúj a szél. Érzékeljük a mozgását és a hangját, de ha hirtelen leáll, és gyenge, mondjuk 1 km/óra sebességű szellővé válik, akkor nem érzékelhető az érzékszerveken keresztül. A mozgás még mindig ott van, de az érzékeink nem észlelik. A levegő még akkor is mozogni fog, ha becsukod a szobád ajtaját és ablakait, de észlelhetetlen lesz. Ezt az észrevehetetlen természetet nevezzük csendes természetnek.
A jógában a belső monológot a vrittik tevékenységeiként ismerjük. A mentális kifejeződések vagy vrittik nem csak tudatosak, hanem tudatalattiak és tudattalanok is. Ezért a csendet szanszkritül maunának hívják. A mauna ütemes csendet is jelent. Például amikor gondolatok vagy érzések láncolata nagy erővel bukkan fel az elmében, az belső nyugtalanságot okoz és szétszórja az energiákat. Azonban, amikor tudatába kerülünk a gondolatoknak és érzéseknek, és megpróbáljuk őket egy olyan állapot felé irányítani, ahol nagyobb a kontroll e kifejezések felett, akkor megismerjük a természetüket, és ez ismert maunaként vagy csendként.
A teljes csend nem lehetséges. Ha eléred a teljes csendet, akkor a test, az elme és az érzések nem léteznek. A teljes csend csak a halálban érhető el, ami a teljes személyiség megsemmisülése. Azonban még az életünk során próbálunk csendet találni. Ezért meg kell érteni, hogy a csend az elme meditatív állapota, amelyben kontrolláljuk a mentális vagy belső kifejeződéseket.