A szeretet útja

Swami Sivananda Saraswati

A Szeretet útja pont olyan nehéz, mint a Védántiné vagy a rádzsa jógié. Egyik út sem igazán könnyű. A spiritulitásban nincs királyi út. Az csak a törekvők bátorítására szolgál, mikor a látnokok az mondják, hogy az odaadás vagy más néven a szeretet útja a legkönnyebb. Minden út és minden jóga megköveteli az egoizmus teljes megsemmisítését. A karma jógi önzetlen szolgálattal öli meg saját önzését. A bhakta az ön-átadással vagy az átma szamarpána által (szarana-gati) öli meg egoizmusát. A Védántin önmegtagadással pusztítja el önzését.

Milyen nehéz is e világban valaki kedvére tenni, és elnyerni annak szeretetét, ragaszkodását! A férj a legjobb dolgokat adja feleségének, értékes ruhákat és dísztárgyakat vesz neki, sokféle módon szolgálja éjjel és nappal, és mégsem képes őt teljesen kielégíteni. A hivatalnok reggeltől napnyugtáig dolgozik az irodában, mégsem tud kedvében járni főnökének, és elnyerni a szeretetét. Egy apró hibáért akár 24 órán belül felmondanak neki. A dévan (miniszterelnök) mindent megtesz, hogy a maharádzsa kedvében járjon, és elnyerje szeretetét, de sosem sikerül maradéktalanul örömöt szereznie neki. Ha ez a helyzet a világi szeretet terén, milyen megpróbáltatás lenne az, amin ne menne át egy hívő, hogy elnyerje Isten szeretetét? Miféle fájdalmakat ne viselne el türelmesen, mielőtt belépést nyerne a legfelsőbb szeretet birodalmába?

Milyen nehéz időpontot kapnod, ha kihallgatást akarsz az alkirálytól vagy a királytól! A magántitkár ezt válaszolja neked: „Őexellenciája vagy Őméltósága nagyon elfoglalt mostanában. Várjon két hetet!” Ha találkozni akarsz a helyettes megbízottal, a küldönc azt mondja: „A sahib nagyon elfoglalt, jöjjön holnapután!” Ha így áll a dolog a világi ügyekben, milyen nehéz lehet meghallgatást nyerni az Úr Krisnánál, a három világ Uránál?

A Szeretet útja göröngyös, nehéz és meredek. A penge éle maga. Emellett rendkívül keskeny is. Csak egyvalakit tud befogadni. Amikor az Úr ott van, nincs „Én”. Amikor az „Én” van jelen, ott nincs az Úr. Ahogy a légtornász sétál a vékony dróton, úgy tesz a törekvő is. Ha figyelmetlen, bármikor megbotolhat, és lezuhanhat a végtelen szakadékba. Továbbá Mája kardja is a feje felett lebeg. Krokodilok tanyáznak odalent a mélységben. Szemben hatalmas tűz ég. Hátul skorpiók és kobrák nyüzsögnek. Milyen bátornak is kell lennie a törekvőnek! De a Nem-látható láthatatlan keze mindig támogatja őt.

A nektár örökké csöpög a szeretet forrásából, amely a szív kamráiban található. A hívő iszik belőle, és minden lépésénél érzi, hogy az Úr melegen átöleli. Ez az oka annak, hogy a hívő félelmet nem ismerő lélekkel végigmegy az úton. Az Isteni Kegyelem nélkül, egymaga nem képes megnyerni a csatát. Az Ő segítsége és kegyelme nélkül egy tapodtat sem tud előre jutni a veszélyes úton.

A szeretet útja végtelen sok türelmet és kitartást kíván. A hívő az Úr kegyelméből egyszer majd győztesen kerül ki a csatából, ahogy az akadályverseny első helyezettje is diadalmaskodik, miután túljutott a dobon, a gyűrűn, a csúszós padlón, és a többin. Mégis, a hívőnek száraz vadonokon és ciklonokon kell átjutnia. Vadul tajtékzó folyókon kell átkelnie. Meredek csúcsokat kell megmásznia. Az élet viharos tengerén sok örvény között kell hibátlanul kormányoznia. Súlyos zaklatásokat kell türelmesen elviselnie. Nincs helye siránkozásnak vagy kétségbeesésnek még akkor sem, ha ezer meg egy nehézséggel kell szembenéznie. Mindezek szertefoszlanak, mint a nap előtt felszakadozó felhők vagy a köd, ha a törekvő őszinte és állhatatos, ha elszántsága kemény, mint a vas, eltökéltsége szenvedélyes, és ha imádságaiban rendszeres.

Mily bátran cselekszik az, aki tudja, hogy kell védekezni, miközben minden oldalról egy csomó ember kövekkel dobálja! Rendkívüli ügyességgel hárít el minden követ, és csodálatos módon meg tudja védeni magát. A hívőnek is pontosan ilyen bátornak kell lennie, mikor a szeretet útjára lép. Az Úr csak akkor jelenik meg, mikor a hívő az egoizmus utolsó maradékát is elhagyta már, amikor elérte a teljes ön-átadás állapotát. Sokféle módon tesztelik őt.

Divaraka Ura csak akkor jött azonnal Draupadi megmentésére, és adott neki ruhát, mikor Draupadi már teljes mértékben egyedül csak az Úr segítségére számíthatott, és egészen Srí Krisna lábához helyezte magát.

Mirának heves megpróbáltatásokat kellett kiállnia, mielőtt a legfelsőbb szeretet birodalmába léphetett, ahol szeretett Krisnája páratlan pompában és dicsőségben uralkodott. Minden elképzelhető üldöztetésen keresztülment. Mezítláb gyalogolt Rádzsputána égető homokjában. Alamizsnán élt. A földön aludt. Folyton éhezett. Mindezen megpróbáltatások ellenére az Úr kegyelméből az elragadtatott öröm állapotában élt.

Az Úr kegyelme folytán a tűz jéggé változott Prahlada számára. Az égő olajhűsítő szantál olaj volt számára. Giridhari Gopal kegyelme a kobrát Krisna-bálvánnyá (szaligrámmá, virágfüzérré) változtatta Mira számára, a méreg nektárrá alakult, és a hegyes szögekkel kivert ágy rózsaággyá. Madhava kegyelme a némát ékesszólóvá tette, míg a bénát képessé a legmagasabb csúcs megmászására is.

Mi ez az isteni szeretet? Nem a világi gondolkodású ember önző szeretete, aki csak egyszerűen akar valamit másoktól. Nem az a szeretet, mely egy fiatal lány csinos arca vagy átható pillantása vagy gyönyörű ruhája után sóvárog. Nem is egy bizonytalan érzelem átmeneti kitörése. A szeretet nyelve a könnyek nyelve. Alig lehet ezt leírni megfelelő szavakkal. A szerencsés tanítvány egyszerűen megtapasztalja belül ezt az édes szeretetet. Az isteni szeretet lángja éjjel-nappal ég a szomjas tanítvány szívében. Saját ételével, italával sohasem törődik. Lefogy. Emészti az Úrtól való elkülönültség. Nem alszik éjjel. Nem tudja, mikor részesülhet a szeretett Lény darsanjában. Ezért egész éjjel virraszt.

Mikor a hívő tökéletesen megölte egoizmusát, mikor elérte a teljes ön-átadást minden fenntartás vagy valamiféle jutalom iránti titkos vágy nélkül, amikor szomjazik a szeretett Lénnyel való találkozás után, mint kifogott hal a víz után, amikor intenzíven érzi az Úrtól való elkülönültséget, amikor a Vimhá-Ágni rendkívüli mértékben égeti őt, az Úr akkor jelenik meg a hívő előtt. Csak ekkor törli le az Úr a könnyeit, táplálja őt Saját kezével, és viszi őt a vállán.

A teljes és fenntartás nélküli ön-átadásban nincs veszteség. Semmiképp sem rossz üzlet. Éppen ellenkezőleg: hatalmas nyereség! Oda kell adnod a tested Őneki, az elmédet, a lelkedet és a vagyonodat. Az Úr pedig Önmagát adja neked. Az Úr minden vagyona a tiéd. Maga az Úr lesz a Tiéd. Megvetted őt azáltal, hogy megmutattad Iránta való szeretetedet. Most Ő a te szolgád. Eggyé válsz az Úrral, ahogy a cukor eggyé válik a vízzel, mikor elolvad benne. Amit Ő akar, az a teljes szíved, tele tiszta szeretettel. A hívő azt mondja: „Én a Tiéd vagyok, és Te az enyém.”

Ha csak a legenyhébb árnyalata is megmarad az önzésnek, nem érheted el Őt. Aki a szeretet útján jár, aki a legfelsőbb szeretetet fejlesztette ki magában, nem rabja a formáknak, a formalitásoknak és a dogmáknak. Nem kötik a társadalom szabályai. Nem játssza meg magát kifelé. Nem győzköd senkit semmiről. Nem törődik a világ gúnyos megjegyzéseivel. Állapota leírhatatlan. Folyamatosan árasztja szeretetét a szeretett Lény felé és ez a szeretet spontán. A szeretet folyama szakadatlanul árad. Szünet nélkül. Néha, mikor a szeretettől való elkülönültség heves fájdalmát érzi, olyan érzése van, mintha forró serpenyőben sütögetnék egy tűzhelyen. De az isteni nektár abban a pillanatban elkezd csepegni. S akkor úgy érzi, mintha megmártózott volna a Gangesz hűs vízében.

A szerető ember nem bírja elviselni a szeretett Lénytől való elkülönültséget egy pillanatra sem. Az elkülönültség egyetlen pillanata is halálos kín a számára. Egyetlen másodperc is számára egy évnek tűnik. Mikor ezt az elkülönültséget érzi, szomjazik az Ő jelenlétére, és kapkod utána, mint fuldokló a levegőért. Szeme kifejezéstelenné, arca üressé válik, mikor az elkülönültség a szívét égeti. Nem eszik, nem iszik, nem alszik. Nyugtalanná válik. A szeretet könnyei záporoznak a szeméből. Ezekben a könnyekben talál vigasztalást. Vágyakozása enyhül egy kicsit. Ezekkel a könnyekkel táplálja a szeretet finom és tökéletes kúszónövényét. Nincs más gondolata a szeretett Lényen kívül. A szeretet kútja a szívében mindig csordultig tele van. Sohasem szárad ki. A szeretet ebből a belső forrásból folyamatosan árad kifelé. Ez a legfelsőbb szeretet örökké tartó áramlata. Semmi nem tudja megakadályozni folyását.

A szeretet útja kétségkívül nehézségekkel teli, de a hívő, aki hajthatatlan fogadalmában, aki szenvedélyes a szádhanában és a vairágjában, aki magát és mindenét az Úrnak ajánlotta, aki mindig Őrá emlékezik, egész könnyen túljut minden nehézségen. Minden kritikus helyzetben megkapja az isteni kegyelmet. Istenben él.

A Bhakta azt mondja: „A Tiéd vagyok.”; a Védántin azt mondja: „Én Ő vagyok.” A hívő, aki azt ismételgeti: „A Tiéd vagyok”, végül ráébred az „Én Ő vagyok” képlet értelmére. A „Daszóham” a „Sivoham”-ban vagy a „Szóham”-ban vagy a „Gopalóham”-ban éri el tetőpontját, mikor kifejlődik a para bhakti, vagyis a legfelsőbb szeretet. A szeretet gyümölcse a gjána. A szeretet az egységben kezdődik és ott ér véget.

Ó, szeretett kereső! Nem akarsz olyan szívet kifejleszteni, mely örömkönnyekben tör ki az Úr nevének hallatán?  Hagyd, hogy a szeretet hullámai megállás nélkül emelkedjenek a szívedben. Érezd az Isteni ölelés melegségét! Süttesd magad az Isteni szeretet napsugaraival! Ízleld meg az örök Szeretet üdvösségét! Igyál nagyot az isteni szeretet nektárjából, és légy mindig boldog!

Yoga Magazine, 1992. 07.