Az ásram környezet

Swami Niranjanananda Saraswati

Szatszang a tanárképző tanfolyamon
Ganga Darshan, 1994.08.02.

Tegnap az ásram, ma pedig a magam nevében köszöntelek benneteket, akármilyen céllal jöttetek is, legyen az karma jóga, az ásram élet vagy a jógatanár –képző tanfolyam. Biztos vagyok abban, hogy célotok és szándékotok megtalálja a helyes irányt, és teljesülni fog.

Mindazonáltal meg kell tanulnotok megérteni, és elfogadni annak a helynek a szabályait, ahova jöttetek, ami egy ásram. Az ásramnak meghatározott szerepe van minden ember életében. Persze, az egész dolog a ti hozzáállásotokon múlik. Lehet, hogy rosszindulatú a hozzáállásotok az ásrammal, az emberekkel, és mindennel szemben. Vagy lehet, hogy igen derűs ez az attitűd mindenkivel és mindennel szemben, míg az ásramban vagytok. Lehet, hogy lelkes ez a hozzáállás, vagy éppenséggel kedvetlen. Ezek egyéni megközelítések, de ezek a személyes érzések nem befolyásolják vagy változtatják meg semmilyen módon az ásram célját és irányultságát.

Az ásram olyasmit kínál nekünk, ami – azt mondanám – nem könnyen elérhető a társadalomban. Nem azt mondom, hogy az ásram elzárkózik a társdalomtól; az ásram ténylegesen a társadalom része, de egy speciális intézményt vagy szervezetet jelent, a képzés és tanulás olyan helyét, mely valami különleges és meghatározott dologra szakosodik.

Mi ez a specializáció? Egy olyan tréning terep, ahol megtanuljuk képezni, igazából újraképezni teljes lényünket, személyiségünket, testünket, és – mindenünket. Miért és milyen célzattal? Azért, hogy mélyebb tapasztalatokat nyerjünk saját cselekedeteinkről, kölcsönhatásainkról és kreativitásunkról. Ha nagyon alaposan megnézzük, mit is tapasztaltunk meg születésünktől ezidáig, az semmi más, mint késztetés az életben egy státusz elérésére, névre és elismerésre, valamint a fájdalom és gyönyör, a kielégületlenség és kielégülés örökké visszatérő élményeivel való szembesülés. Ezek életünk legfőbb cselekvései. De az ásramban megtanuljuk, miként vonuljuk vissza ezektől a napi eseményektől, és próbáljunk meg egy kiegyensúlyozott, harmonikus, pozitív és kreatív attitűdöt kialakítani a fegyelmezettségen keresztül, mely lényegi része az ásram környezetnek.

A fegyelem itt nem azt jelenti, hogy egy bizonyos napirendet vagy órarendet kell követni, hanem, hogy megtaláljuk azokat az utakat és módszereket, melyekkel ellenőrzés alatt tudjuk tartani a karmendriják (a cselekvés szervei) és a gjánendriják (az érzékelés szervei) érzékeinek szétszóródást és elterelődését, valamint irányítani és követni tudjuk az elme aktivitásait. Ezt hívjuk fegyelemnek.

E fegyelemhez minden külső segítséget fel lehet használni. Ne korlátozzuk a jógát csak az osztálytermi környezetre. Ne korlátozzuk csupán az ászanára és pránájámára. Hanem használj minden erőfeszítést arra, hogy életed részévé tedd, és ne billentsenek ki az érzékek és az elme szokásos destruktív hajlamai.

Melyek ezek a természetes és destruktív hajlamok? A pletykálkodás az egyik. A kritizálás is ezek közül való. (Ezek azok a gyakorlati dolgok, amiről most beszélek.) Negatívan beszélni egy másik ilyen. Elkészítheted a saját listádat. A gyűlölet vagy a düh vagy a féltékenység megint mások ezek közül.

A fegyelmezettség végül elvezet minket a sanyam-hoz (önuralom), az elme és az érzékek megfékezéséhez. Az ember jógivá válik. Ezt kell magunkba szívni az ásram környezetből. Én most mindenkihez beszélek, és így még inkább a szvámikhoz, mint a vendégekhez, mert a szvámik a legnagyobb bűnösök. Őket folyamatosan kibillenti a saját egójuk, és az a próbálkozás, hogy inkább lássák más emberek egóját és cselekedeteit, mint a sajátjaikat. Tehát szeretném megismételni, hogy a jóga nem korlátozódik az ásram környezetre, abban az értelemben, hogy tanuljunk valami érdemlegeset az életre. Ha tanulsz, ha írsz vagy olvasol egyedül a szobádban vagy a könyvtárban, akkor ez legyen a gjána jóga része. Ha kirtanon vagy szatszangon ülsz, akkor ez legyen az önátadás és a bhakti jóga része. Ha magadért dolgozol, vagy takarítasz, vagy söpörsz, valamilyen kitűzött céllal vagy anélkül, ez legyen folyamatos erőfeszítéseid és a karma jóga része. Ilyen módon életed minden pillanatát ténylegesen jógikus életté tudod tenni. Ez a szellemiség, ez a gondolat, ez az elgondolás, az ilyesfajta gondolkodás és élet az, amit magadba kell szívnod az ásram környezetből.

Ezért kell, hogy tudjad a hely fontosságát, ahova jöttél. Ez nem egy „ötcsillagos” és nem egy „nulla csillagos” ásram. Ez nem olyan ásram, ami „nagy” vagy „kicsi”. Ez egy ásram, ami megpróbálja bizonyos eszmékkel átitatni a környezetet, hogy magadba szívhasd. Ha képes vagy ezt felszívni, akkor az szép és jó; ha nem, te vagy a vesztes.

Indriya sanyam (az érzékek ellenőrzése vagy megfékezése) és man sanyam (az elme ellenőrzése vagy megfékezése) az ásram élet fontos aspektusai, melyek mindenkire vonatkoznak, aki átlépi az ásram kapuját, akár először jár itt, akár húsz éve él itt.

Egyszóval, míg itt vagytok, az ásram szentsége szerint éljetek, és semmiképpen ne lépjétek át a határt! Ezzel, és még egyszer, óvatos üdvözlet mindnyájatoknak.