Magyarországon Alapítvány
A Hold reprezentálja elménket és személyiségünket. A telihold fejezi ki a tudatosság fényével teljesen megvilágított elmét; a nap pedig a magasabb Ént, az Átmant. A telihold szerencsés és jó hatású időpont spirituális gyakorlatok végzésére. “Guru Púrnima” bővebben
“Rikhiapeeth Satsang 4” című könyvéből
A prarabdha karma folytán találta meg a guruját?
Nem, a guru nem a prarabdha miatt található meg (prarabdha karma: a jelenlegi életet okozó karma – a szerk.) A gurut csakis az isteni kegyelem következtében lehet megtalálni: „Rama kripa bina sulabha na soee” – Nem tudsz semmilyen kedvező vagy sikeres dolgot elérni az isteni kegyelme nélkül. Gurut kapni és a gurut felismerni nagyon nehéz. Ha azt mondod egy koldusasszonynak, hogy menjen az ékszerészhez és vegyen gyémántot, hogyan tehetné ezt meg, mikor fel sem ismeri a gyémántot. Meg fog kérdezni valakit, hogy az most valóban gyémánt-e vagy sem. Ha te ismered a gyémántot, akkor azt mondod: „Igen, ez gyémánt.” Ha nincsenek ismereteid a gyémántról, akkor azt mondod: „ Igen, ez úgy néz ki.” A guru olyan, mint egy gyémánt, egy igazán erőteljes tattva (elem) az életben. Indiában majdnem minden közösségben és régióban él a hagyomány, hogy az embereknek van guruja. Madhya Pradesh államban azokat az embereket nem engedik be a konyhába, akik nincsenek beavatva, akiknek nincs guruja. Madhya Pradeshben az a szokás, hogy az ifjú asszonyt addig nem engedik be a konyhába, amíg egy guru be nem avatta.
Az életben nem mindegyik tanító guru. A guru az, aki felnyitja a szemed a tudásra, és elűzi a sötétséget az életedből. Hányan találtak ilyen gurut? Swami Vivekananda talált, és élete értékessé vált, de ez nem a prarabdha folytán történt. Ha egy elveszett utazó a sűrű őserdőben találkozik egy erdésszel, aki kivezeti őt az erdőből, ezt prarabdhának mondanátok? Az nem a prarabdha, hanem Isten kegyelme, hogy az erdész pont arra a helyre ért, és megmutatta az utazónak a kivezető utat.
Yoga Magazin: 2014.07.
Csak az igazi, szomjazó szellemi törekvők ismernek engem. A törekvőknek nem kell félniük a spirituális ösvényen lévő csapdáktól és buktatóktól. Az egész spirituális világ kész támogatni az őszinte tanítványokat, akik megpróbálják kiemelni fejüket a szamszára ingoványából. A törekvőknek táplálniuk kell a jó szamszkáráikat dzsapával és rendszeres meditációval.
Sokan vannak, akik teljesen szabadon tudnak az élet dolgaiban független és végső döntéseket hozni. Ugyanakkor mély érdeklődést tanúsítanak a spirituális élet iránt, és ismerik a tjága, a lemondás dicsőségét. Mindazonáltal létezik valami, ami megakadályozza őket abban, hogy lemondjanak arról, amit ideiglenesnek tartanak, és elfogadják azt, amit állandónak hisznek.
Nagyon jól tudják, hogy az élet ambíciói, amelyeket nem sikerült elérniük a világi életben, megvalósulnak a lemondás ösvényén járva, de ennek ellenére nem mondanak le róluk.
Swami Sivananda Saraswati
A történelemben vannak példák arra, hogy valaki tökéletes emberi lénnyé vált, és akként létezett. Vannak esetek, hogy emberek, akik az érzéki világban éltek, mégis isteni életet folytattak. Az ilyen emberek világosan jelezték, melyek az isteni világ dimenziói, megjelenési formái és alapjai; miként kell meghatározni az erényt, a jóságot, a dharmát; milyen az ember viszonya az idősekhez, a fiatalokhoz, a partnerekhez, a barátokhoz, a versenytársakhoz, stb. Struktúrákat, rendszereket és technikákat határoztak meg, melyek elvezethetik az embert az isteni élet megtapasztalásához. Hangsúlyozták a purusarthákat, azaz az életben bizonyos minőségek elérésére tett egyéni erőfeszítéseket, hogy megváltoztassuk saját természetünk korlátozó aspektusait.
Swami Chidananda a Rishikési Divine Life Society elnöke és Swami Satyananda gurutestvére.
Október 25-én vonatra szálltam Deoghar (Bihar állam) felé, hogy meglátogassam az egyik gurutestvéremet, akit jó pár éve nem láttam már. Ő Swami Satyananda, aki akkor már 11 éve élt Rikhiában, mint avadhúta szannjászin és a Pancsagni tapasz szigorú önmegtartóztatásait gyakorolta. Ezt a nehéz tapaszját 6 egymást követő évben gyakorolta. Minden évben Makar Szankrantitól (január közepe) Karka Szankrantiig (július közepe) hat hónapon keresztül, megszakítás nélkül ült a nap alatt, miközben 4 másik tűzzel volt körülvéve minden irányból, elől, hátul, jobbról és balról. Ez a reggeli napfelkeltétől az esti naplementéig tartott.
Ganga Darshan, 1999. december 17.
A „guru” szót már sokféleképpen használták, becsmérelték és vissza is éltek vele. Ma a guru egyszerűen annyit jelent, hogy tanító vagy mester, de ezek a meghatározások nem adják vissza teljesen a szó jelentését. A guru a sötétség és tudatlanság eloszlatóját jelenti. Ez, az Isten egy minőségét jelölő név.
Gondolatok más gurukkal és tanítókkal kapcsolatos kérdésekről, melyek sok tanítványban felmerülnek. Rögzítve Ausztráliában, 1980.11.30.
Sok tanítvány érdeklődik különféle szentek, tanítók és szerzők munkája iránt. A jóga vonatkozásában azonban a lényeg a spirituális tudatosság, az, hogy hogyan szabadítjuk fel az energiát. Gyakran inspirálnak bennünket nagy tanítók, és ebben semmi ártalmas nincs, de a hagyomány szerint csak egy guru van. Fejleszthetsz maximális spirituális energiát más forrásokból is, de ne hagyd magad félrevezetni olyan tanítóktól, akik esetleg meggyőzik az elméd alacsonyabb szintjét. Amikor egy tanító engedi, hogy olyan módon élj, ahogy akarsz, természetesen szeretni fogod őt. Hallgatni fogsz mindenre, amit mond, nem azért, mert igaz, hanem mert kényelmes számodra.
Az igazi tanítvány az, aki az utolsó betűig és annak szellemisége szerint követi guruja utasításait, és terjeszti a guru tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdeklik a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru az guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Sose felejtsük el, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.
Most kora nyár van Mungerben, és mi mind a mangó érését figyeljük a fákon. Ez egy érdekes folyamat, olyan, amelyből mi mint tanítványok, tanulhatunk.
A mangófák olyan hihetetlenül szépek. A leveleik sötét, fénylő zöldek, karcsúak és hosszúak. A fák előkelően formáltak. Néha az ágaik olyanok, hogy úgy tűnik, mintha táncolnának, máskor pedig magasak és parancsolóak, mint egy tábornok. Kora tavasszal virágoznak, és nagyjából két héten belül a teljes fát aranyló virágú ágacskák borítják, édesen illatozva, mint valamiféle méz vagy nektár. Ekkor a mangófa úgy néz ki, mint egy földre szállt angyal.