Sw. Satsangi
Mióta világ a világ az egyetemes tudat két különböző módon fejezi ki magát; anyagi módon és spirituálisan. Noha látszólag távoli pólusok, ezek a kifejeződések mégis ugyanannak az egy tudatnak a megnyilvánulásai, amely ebben az eltérő teremtésben bontakozott ki. A Védák a Purusát dicsőítik, a kozmikus lényt, amely önmagát áldozta fel, hogy a világegyetemmé váljon. Ez a Purusa Szukta szelleme, a magasztos himnusz, felfedve az örökkévaló, végtelen lény átváltozását a véges, megismerhető, anyagi világba, elindítva a teremtés véget nem érő láncolatát. Te és én, a teljes növényi, ásványi és állati birodalom, a nap, a hold, a csillagok és bolygók, az óceánok, a hegyek, a sivatagok és az egek, a teremtés minden része a legkisebb amőbától a leghatalmasabb galaxisig azzal a nagyszerű és bámulatos erővel tündököl. Ennek az anyagi teremtésnek a forrása az a homogén tudat. Azonban, noha ez ennek a teremtésnek a katalizátora, mégis teljes marad, tökéletesen osztatlan, töretlen és egész.
“Meghívás” bővebben