Magyarországon Alapítvány
A hit a spirituális szádhana előfeltétele. A hit után jön a gyakorlás. Neki kell fognunk. A hitnek cselekedetté kell válnia. Ha egyszer elkezdtük a szádhanát, ne adjuk fel könnyen. A világegyetemben minden folyamat fokozatos; megvannak a maga állomásai. Türelmesnek és állhatatosnak kell lennünk.
Ha van két halom, egy aranyból és egy szemétből, melyiket fogod választani? Az aranyat. Ha csak egy halom van, amelyikben az arany keveredik a szeméttel, mit fogsz tenni? Elválasztod az aranyat a szeméttől, és elviszed az aranyat. Meg tudod ezt tenni önmagaddal is? A személyiség az arany és a szemét kombinációja. Az emberekre általában a szemét van hatással, és figyelmen kívül hagyják az aranyat.
A spirituális élet hosszú, kimerítő, sivár és eredménytelen a legelején. Ez egy fejesugrás az ismeretlenbe, ezért bizonytalan. Az embernek törekednie, törekednie és törekednie kell – néha életeken keresztül! Folyamatos éberségre és figyelemre van szükség. Ez egy hősökhöz illő küldetés. A gyáva és félénk emberek szörnyen nehéznek és túl erősnek fogják ezt találni. Egyedül a merész és bátor harcosok tudják teljesíteni e küldetést. Az érzelgős és indulatos egyének terhesnek fogják ezt találni. Végül is, ki képes elviselni a vajrágja (nem ragaszkodás) kérlelhetetlenségét?
A világ számtalan, különböző virágfajtái közül van egy, amely különös módon magára vonja a figyelmem sajátos szépségével, és legfőképpen, mert spirituális téren nagyon jelentős. Indiában szentnek tartják a lótuszvirágot, mivel az anyagi világ közepette felemelkedett lelket jelképezi. Jelenti a jógit, aki világi környezetben él, mégis szépséget és spiritualitást sugároz mindenfelé. A lótuszvirág az iszapból nő ki és hosszú gyökerével az iszapos tavak felszínére emelkedik. A víz szintje fölé nő, miközben érintetlennek és fenségesnek mutatkozik a mocsok közepén.
Az élet a halál felé halad, azonban hétköznapi életünkben ennek nem igazán vagyunk tudatában. Csak amikor e tény az elmében teret nyer, akkor bukkan fel sok transzcendentális kérdés, az állandó fejlődési folyamatnak köszönhetően. Valószínűleg ekkor keresünk egy Gurut, aki segíthet transzcendens utunkon. Miután megtaláltuk őt és beavatást nyertünk, útmutatását kérjük. Ekkor kezd kiépülni a ”Guru-tanítvány” kapcsolat és ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy szolgáljuk őt fizikai formájában, vagy azt reméljük, hogy ásramjában vele lehetünk, vagy az a célunk, hogy legjobb képességeink szerint szolgáljuk őt.
Különböző okok miatt ez nem mindig lehetséges mindannyiunk számára. Ezért a másik alternatíva, ami egyaránt fontos, az az, hogy dolgozunk a Guru küldetéséért. Ez épp olyan jó, mint őt szolgálni. Néhány embertől eltekintve nekünk, a többieknek, akik mi magunk nem tudunk a Guru ásramjában élni, jobb, ha dolgozunk az ő küldetéséért, azért hogy elérjük az élet legmagasabb betetőzését – a megszabadulást vagy móksát.
Meg tudná magyarázni Sri Swamiji (Swami Satyananda) következő szavait? “Amikor az anya visszavonul, megjelenik a guru.”
A 2003-as Sat Chandi Maha Yajna alatt Sri Swamiji azt mondta, hogy a guru szerepe véget ér, amikor megjön a kozmikus anya. Amikor az anya távozik, a guru szerepe újra kezdődik. Ez elég logikus. Egy guru szándéka az, hogy az aspiránst az istenség, a transzcendentális természet, Isten vagy a magasabb tudat elé vigye.
Karácsonykor két dolgot ünnepelünk: az egyik Jézus születése, a másik a Krisztus tudat eljövetele. Jézus egy ember volt, a Krisztus tudat pedig a szellem, amely megjelent, alászállt. Te egy ember vagy, van tested, vannak korlátaid, az elme és az érzékszervek korlátoznak, de ugyanakkor létezik egy életerő, vitalitás és dinamizmus, amelyet fizikai szinten vagy külsőleg szellemként tapasztalunk, és amelyet ezoterikus meghatározással, mint isteni tudatosságként vagy Krisztus tudatként ismerünk.
A világon mindenki nyugtalan és vágyik valamire. Hogy mire, nem tudja. Ambiciózus tervek megvalósításában keresi a nyugalmat, amire úgy érzi, hogy szüksége van, de úgy találja, hogy a világi nagyság, ha biztosított, csapda és csalódás. Nem talál benne igazi boldogságot és békét. Megszerzi a diplomákat, címeket, rangokat, hatalmat, nevet és hírnevet. Megházasodik, gyerekei lesznek és megszerez mindent, amiről úgy gondolta, hogy boldogságot nyújt számára. De nem talál nyugalmat. A vallási személyek, szentek és bölcsek azt állítják, hogy ez a nyugtalanság, ez az elégedetlenségi, kielégületlenségi és kényelmetlen állapot, hogy nem tudunk megbékélni önmagunkkal és a környezetünkkel, kizárólag arra vezethető vissza, hogy elveszítettük kapcsolatunkat lelki társunkkal – Istennel.
Villámcsapásszerű volt, ahogy életemben már korán arra a következtetésre jutottam, miszerint az emberi élet nem tökéletes a maga megfigyelhető tevékenységeivel, és van valami az emberi észlelésen túl, amely ellenőriz, és irányít minden láthatót. Elkezdtem megérteni a valóságot a mögött, amit földi életnek nevezünk. A nyugtalanság és a lázas aggodalom, amelyek az emberek normális létezését itt jellemzik, egy magasabb célról árulkodnak, melyet az embernek egyszer majd el kell érnie.
Előadás a Sorbonne Egyetemen
Párizs, 1994. október 14.
Nehéz beszélni a karma és a végzet tárgyköréről, és nehéz megérteni, mert a karma és végzet tapasztalása egy élethossznyi folyamat, amely túl van az emberi felfogóképességen. A múltban sok próbálkozás történt, hogy leírják a karma és végzet folyamatát, a folyamatot, amely irányítja az emberi életet, természetet és személyiséget. Azonban ahelyett, hogy filozófiai szempontból közelítenénk meg, próbáljuk meglátni azt, hogyan integrálja saját személyiségünk a karmát és végzetet, lássuk ezek létjogosultságát a hétköznapi emberi életben.