Magyarországon Alapítvány
Gurunk, Swami Satyananda három víziót inspirált. Az első vízió a jóga, amely mutatja odaadását, elkötelezettségét, engedelmességét és saját maga alárendelését guruja parancsának. A jóga műemléke Mungerben, amelyet ő alapított, fejlesztett és hozott létre, jelképezi a jóga szellemét: odaadás, elkötelezettség, engedelmesség és meggyőződés, az, hogy ’El fogom érni, győzni fogok’.
Két fontos típusú lemondás létezik az emberi életben. Az egyik az, amikor az egyén lemond az alacsonyabb szintű ösztönökről, az emberi kísértésekről és elmebeli szeszélyekről. Ez a lemondások gyakoribb típusa, a legtöbb ember ezt teszi. Vannak, akik félnek lemondani az egóról, mert attól tartanak, hogy elveszítik az egyéniségüket. Ők nyilván nem is tudnak róla, az élet mennyi egyéb területén mondanak le az egójukról mindeközben. A másik indíték a guruért, a belső lényegért való lemondás. Ha valaki igazi tanítvány, lemond mindenről a guru számára: érzelmekről, agyról, értelemről, jó és rossz cselekedetekről, egóról, hiúságról, múltról, jelenről, jövőről, biztonságról, félelmekről és szenvedélyekről. Semmi sem tartozik ekkor a tanítványhoz, mindent átad magából gurujának.
“Szamarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban” bővebben
Nem éreztem vágyat arra, hogy valamilyen nagy körutazással vagy pódiumról tartott szenzációs előadásokkal világhírre tegyek szert. Soha nem kíséreltem meg, hogy bárki guruja is legyek. Még a szamarak vagy más állatok előtt is földre borulok gondolatban. Tanítványaim és híveim előtt elsőként én végzek namaszkárát. Felismerem a lényeget minden név és forma mögött. Ez az igazi Védánta a mindennapokban.
Rikhia website blog bejegyzések, Satyananda Yoga Asram
Forrás: http://www.rikhiapeeth.net
1. rész
Bejegyzés: 2010. július 19.
A szamarpan egy nem-megfogható tapasztalás, amely az egyén lényének legmélyebb részéből tör fel a spirituális fejlődés egy bizonyos pontján, amikor az ember el akarja veszíteni önmagát azáltal, hogy beleengedni magát valami nagyobb dologba. Sokan, hogy megragadják ezt a tünékeny tapasztalást megpróbálnak belemerülni a természetbe, költészetbe vagy Istenbe, de ez többnyire így is kicsúszik a kezeik közül. Ez egy kritikus pont és fontos megérteni, hogy az ebbe az állapotba való megérkezés egy utazás végét jelenti és egy új út megkezdését. Bepillantást nyertek, de a teljes megtapasztalás még várat magára.
A Shraddhanjali Saptah befejező napján, Ganga Darshan, 2009. december 30.
Hari Óm
December 5-én éjfélkor Sri Swamiji mahá szamádhiba lépett. A mahá szamádhiba lépés idején volt húsz éve, hogy Sri Swamiji Rikhiába érkezett. Tudnod kell róla, hogy élete húsz éves ciklusokra van osztva. Az első húsz évben otthon élt. A következő húsz évben guruja ásrámjában, Rishikesben élt, és elmerült a széva gyakorlásában.
Hari Óm
Swami Niranjanji, Nagyrabecsült Miniszterelnök úr, Munger lakosai – szeretetteljes üdvözletem mindannyiuknak! Áldott vagyok, hogy itt lehetek ma. Munger nem ismeretlen hely számomra. Igen, Rikhiában élek, de Mungerben születtem, itt történt meg spirituális születésem. Huszonnyolc évvel ezelőtt kaptam szannjásza beavatást Gurudevtől, itt a mungeri Ganga Darshanban. Éppen azon a napon fektette le Sri Swamiji a Ganga Darshan alapkövét. Azóta ismerem Mungert. Sok-sok év eltelt azóta, amely éveket Gurudev mellett töltöttem. Hadd mondjak el néhány dolgot azokból a tanításokból, amelyekből ez idő alatt részesültem.
Hari Óm
Param Gurudevünk, Swami Satyananda december 5-én az adzséja muhurta (éjfél) idején a mahá szamádhi állapotába lépett Rikhiapeethben. December 6-án este bhu szamádhiban (szent temetési szertartás) részesült. Ezután a rikhiapeethi tapobhoomijában (hely, ahol imádkozott) a szannjásza tradíciónak megfelelően tizenhat napos Shodashi Anushthanát végeztünk. Végül december 24. és 30. között Shraddhanjali Saptaht szerveztünk a Ganga Darshanban Sri Swamijinek ajánlva tiszteletünket.
Namo Narayan,
Ma fejezzük be gurunk, Sri Swami Satyananda mahá szamádhija után tartott tizenhat napos Shodashi Anusthanát.
Sri Swamiji 1989-ben jött Rikhiába, és húsz évvel később, 2009-ben hagyta el testét. Sri Swamiji saját maga mondta: “Az életem húsz éves ciklusokból áll.” Születésétől húsz éves koráig otthon élt. Huszonegy éves korától negyven éves koráig guruját, Sri Swami Sivanandát szolgálta a rishikeshi Sivananda Ásramban. Negyvenegy éves és hatvan éves kora között a gurujától kapott útmutatásnak megfelelően Mungerben létrehozta a jóga emlékművét és ezt gurujának ajánlotta. A következő húsz éves ciklusa 1989-ben kezdődött, amikor Rikhiába jött. Itt az életét Swami Sivananda tanítása szerint élte és tanítása népszerűsítésének szentelte. Ezáltal Rikhiapeeth a második olyan emlékmű, amelyet ő hozott létre és a gurujának ajánlott fel. Az általa létrehozott két örökkévaló emlékmű, Munger és Rikhia – melyek közül az egyiket a guru felhatalmazásának, a másikat a guru tanításának szentelt – tisztelettel adóznak a nagy látnok, Sri Swami Satyananda előtt, aki szadgurunk, Sri Swami Sivananda tanítványainak ékköve volt.
“Sri Swami Satyananda mahá szamádhija alkalmából 2009. december 22.” bővebben
Milyen kapcsolat van guru és tanítványa között és milyen feladataik vannak egymással?
A guru és a tanítvány kapcsolata mélyebb minden emberi viszonynál, mint a férfi-nő-, a barátok-, vagy az apa-fia közötti kapcsolat. A feleség képes a férje nélkül élni, és a férj a felesége nélkül, de a guru és a tanítvány tiszta szeretettel van egymás iránt, kapcsolatukban a kettősség tudatát felülírja az egység.
Íme az igazi guru jellemzői. Ha ezeket a tulajdonságokat megleled valakiben, fogadd el őt azonnal gurudnak.
Az igazi guru tökéletesen ismeri az Önvalót és a Védákat. Látásmódja higgadt, elméje kiegyensúlyozott. Mentes a vonzódástól, a taszítástól, az egoizmustól, a dühtől, az érzéki vágytól, a kapzsiságtól, a ragaszkodástól és a büszkeségtől. Ő a könyörületesség óceánja, és a szeretet megtestesülése. Tökéletesen félelemmentes. Nem vár el senkitől semmit. Jelleme példamutató.
A guru Brahman. A guru Ishwara. A guru Isten. Az ő szava Isten szava. Kedves mosolya fényt, üdvösséget, örömet, tudást és békességet sugároz. Keresi az igazi törekvőket. Társaságában élni szellemi tanulást jelent. Már a puszta jelenléte is felemelő, inspiráló és lelkesítő. Maga a társasága eszköz a megvilágosodáshoz. Egy igazi guru áldás a szenvedő emberiségnek.
Üdvözlés a guru lótusz lábainak. Én teljes mértékben hiszek az igazi guruban. Legmélyebb tiszteletem a gurumé. Szívem arra vágyik, hogy az ő lótusz lábait szolgálja mindörökre. Hiszek abban, hogy nincs semmi, ami az elme szennyeződéseinek eltávolításával erősebben tisztítana, mint guru szolgálata. Tökéletesen hiszek abban, hogy a guru állandó társasága az egyetlen biztonságos csónak, ami átvisz minket a halhatatlanság túlpartjára.