A lótuszvirág

Swami Muktidharma Saraswati
(Új-Zéland)

A világ számtalan, különböző virágfajtái közül van egy, amely különös módon magára vonja a figyelmem sajátos szépségével, és legfőképpen, mert spirituális téren nagyon jelentős. Indiában szentnek tartják a lótuszvirágot, mivel az anyagi világ közepette felemelkedett lelket jelképezi. Jelenti a jógit, aki világi környezetben él, mégis szépséget és spiritualitást sugároz mindenfelé. A lótuszvirág az iszapból nő ki és hosszú gyökerével az iszapos tavak felszínére emelkedik. A víz szintje fölé nő, miközben érintetlennek és fenségesnek mutatkozik a mocsok közepén.

Két fajta tapasztalás van (többek között), amely a lélek felé vezető zarándoklatunk során találkozunk. Az első az, hogy néha nem tudjuk, hogyan birkózzunk meg a külső környezettel, így könnyen elménk mocsarába ragadunk, szem elől tévesztve a lótuszvirágot. A másik hozzáállás az anyag fizikai világára adott kiegyensúlyozatlan reakció, amikor is megrekedünk egyfajta ál-spiritualitásban, figyelmen kívül hagyva gyökereinket, álmokba menekülünk. Mindkét körülmény jelentős akadályt képez a spirituális kiterjedés folyamatában, mivel abból ered, hogy kép­telenek vagyunk önmagunkon belül összpontosítottak maradni, miközben célunk felé haladunk.

Az első esetben, ha mélyebbre megyünk, láthatjuk, hogy oly sok rendelkezésre álló lehetőség van, amit nem használunk ki. Ha korlátozzuk képességeinket, halogatóvá válunk és elfeledkezünk valódi célunkról. Belefulladunk egy csepp vízbe, mivel nem tudjuk észlelni valódi természetünket. A második esetben a túlsó végletbe esünk, reagáló módon, és elfelejtjük, hogy a világ a tanítónk. Ehelyett úgy hisszük, hogy az anyagi világban élni rossz. A bűntudat meggyűlölteti velünk azokat a helyzeteket, amelyekhez nem kiegyensúlyozott elmeállapottal közelítünk. Semmi baj nincs az anyagi világgal egészen addig, amíg tapasztalás közben fenn tudjuk tartani tudatosságunkat azért, hogy tanuljunk belőle.

Az élethelyzeteket nem kell elutasítani, ehelyett fogadhatjuk ezeket szeretettel, a jelenben maradva azért, hogy megkapjuk azt a megfelelő leckét, amelyet az élet tanítani kíván nekünk. Ezek az élmények elkerülhetetlenek, és kiegyensúlyozottan szembenézhetünk velük. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az anyag is nagyon fontos, és a valódi spiritualitás csak akkor tapasztalható meg, ha már megtanultuk kiegyensúlyozni az anyag és a szellem közötti kapcsolatot. A testben való élet tanítás számunkra, azért, hogy spirituális célunk irányában növekedjünk.

Ezt a leckét tanultam a lótuszvirágtól: meggyökerezni, a földön állni, keresztülnőni az iszapon, és karjaimat az ég felé nyújtani. A jóga és a meditációs technikák olyan eszközök, amelyek segítenek szilárd talajon maradni, keresztülnőni az elme mocsarán, és elérni valódi belső természetünket.

Forrás: Yoga Magazine, 2003. január