Időpont: 2010. május
Helyszín: Gangotri a Himalájában
Alkalom: Swami Niranjan és Szvámi Satsangi zarándokútja
Fenn a magas hegyekben
Egy időtlen templom hódol az égi folyónak,
Ahol Bhagirath kérlelte, hogy jöjjön le a földre
Ahol Síva felnyitotta csapzott fürtjeit,
hogy fogadhassa érkezését Gangotri-n.
A szentélyben Bhagirathi Anya, Gangesz Anya lakozik,
Hatalmas sziklákon táncol át,
folyamának visszhangja
úgy hallatszik, mint Anáhat náda.
Barlangokban, kunyhókban és házakban önmegtartóztatásban
élő szádhuk az Ő kegyeiért esdekelnek.
Eme örök zarándoklat
spirituális rezgései
új életet adnak mindazoknak, akik a levegőjét beszippantják,
vagy az Anya jéghideg leple alá bújnak.
Ó Bhagirathi Anya, Ó Gangesz,
Ki áldást hozol mindenkire.
Te vagy minden szenvedés eltávolítója.
Te vagy minden bűnös megtisztítója.
Te vagy e világ oltalmazója.
Te vagy mindenek éltetője.
Földre borulunk Teelőtted, Ó Anya.
Om Namo Bhagavati Ganga Rani.
Egyedülálló élmény olyan helyen lenni, ahol India legszentebb folyója ered. E havas tájhoz vezető hosszú hegyi út kanyarulatai folyamatosan a folyó kanyarulataival játszanak, miközben fokozatosan felfelé kapaszkodnak. Olyan ez, mint amikor valaki az idá és pingalá útját járja, és csakráról csakrára emelkedik. A megérkezés végül Gangotrira olyan, mint a hazatérés – mint szahaszrára boldogságának megtapasztalása, mint egy hosszú nap után újra megpihenni az anyai ölben.
A Himalája magaslati levegője, a fenyő illata, a hófödte csúcsok, a folyó, e vibráló kozmikus valóság jelenléte, és az évezredek során megvilágosodott bölcsek energiaáramlásának finom jelenléte… nem meglepő, hogy Gangotri nevezetes a tírthák, azaz a szent helyek között, mint a tisztaság, szentség és spirituális áramlás legvégső megtestesítője. A fönséges Garhwal hegyekben, a tengerszint felett 3.048 méter magasságban fekszik ez a szent hely, ahol a Gangesz ered.
A folyó jobb partja mentén fekszik az Istennőnek felajánlott Gangotri szent helye. A szentírások szerint Úr Síva elégedett volt Bhagirath király intenzív vezeklésével és hagyta, hogy az égi Gangesz folyó a földre ereszkedjen. A templomhoz közel szent szikla jelképezi azt a helyet, ahol a Gangesz először érintette a földet. Az áldást adó, mindenkit megváltó Gangesz olyan az odaadó spirituális törekvőnek, mint az anya az újszülött számára.
Erre a szent helyre, Gangotrira érkezett Swami Niranjan mantra anushtánát végezni 2010. májusban Swami Satsangival együtt, aki nem sokkal azelőtt érkezett vissza a Mahaszamádhi utáni első külföldi útjáról, amely során Franciaországban, Olaszországban és Görögországban járt.
Így ketten utaztak Gangotrira Haridwaron, vagyis azon a helyen át, ahol a Gangesz eléri a síkságot. Gangesz Anya darsanja és vizében Har-ki-Paudinál való megmártózás után , továbbmentek Rishikesh-be, Paramguru Swami Sivananda székhelyére. Itt meglátogatták az Ananda Kutírt, azt a házat ahol Swami Sivananda lakott, és amit most szentélyként őriznek. Az éjszakát a Gangesz partján lévő Glass House-ban töltötték, ami Tehri maharadzsájának egyik menedékhelye volt, és amit mára csendes pihenőhellyé alakítottak át. Másnap nekivágtak a Gangotrira vezető nyolc órás festői útnak.
Késő délután érkeztek meg Gangortira, ahol a templomoknál lévő Garhwal Nigam Menedékházban szálltak meg; ez szolgált otthonukként a következő négy éjszakán. Miután beköltöztek a menedékház egyik eldugott részébe, a szvámik meglátogatták a Gangesz templomot. Itt hódolatukat fejezték ki a Gangesz Anya előtt, majd ezt követően sétára indultak a Gangesz partján. Délután négy óra körül járt az idő. Ahogy a friss levegőn és a hely spirituális töltetében fürdőzve sétáltak, Swami Satsangi megállt egy magas hegycsúcsra mutatva. Swami Niranjan odanézett. A kiálló sziklákra eső hó és a természetes hóbuckák tisztán kivehető képet formáltak: Srí Szvámidzsí arcát, fején koronával, Swami Niranjan leborotvált fejjel és Swami Satsangi hosszú hajjal. Olyan volt mintha Gangotri, szeretett fiának, Swami Satyanandának két utódját üdvözölte volna; és ott volt Srí Szvámidzsí hegybe vésve, megáldva és emlékeztetve két tanítványát arra: „Mindörökké velem lesztek.”
A következő naptól kezdve minden reggel 6 és 11 óra között Swami Niranjan egy távol eső sziklán ült a Gangesz közepén, jéghideg hullámokkal körülvéve, és mantra anushtánát gyakorolt, zarándokok vagy látogatók nem zavarták. Eközben Swami Satsangi is saját szádhanáját végezte.
Aztán mindketten elsétáltak a templomhoz, hogy púdzsát hajtsanak végre. Délutánonként 2 és 5 óra között a templom udvarában ültek, sztótramokat kántáltak, dzsapát végeztek és részt vettek a templom áratí szertartásán, hogy Gangesz Anya áldását és kegyét kérjék. Swami Niranjan mikor visszatért a szobájába, folytatta a mantra anushtánát este 7 és 10 óra között, majd nyugovóra tért.
Miután a három napos anushtána véget ért, a szvámik együtt hajtották végre a gondosan kimunkált Gangesz Púdzsát a templomban, és megfürödtek a Gangesz hűs, frissítő vizében. A hegycsúcson levő kép még mindig ott volt. A Himalája hófödte csúcsain Srí Szvámidzsí utolsó darsanját követően elhagyták Gangotri szent helyét, és visszatértek az ásramjaikba.
Avahan 2012. 01-02.