Sri Swami Sivananda
Őseink minden bizonnyal jót szórakoznának egy csomó bajon, melyek manapság kínozzák az emberiséget, pl. infláció, feketepiac, szesz- és fegyvercsempészet, ‘et hoc genus omne’ (és minden ilyesmi – latin). Ezek a Frankenstein-szerű szörnyek, melyek régóta pusztulással fenyegetnek minket, saját teremtményeink, minthogy csupán elkerülhetetlen következményei annak, hogy elvesztettük az életre vonatkozó spirituális látásmódunkat és egy kizárólag materialista filozófiát tettünk magunkévá. Ezek és számtalan más, hasonló probléma onnan ered, hogy szeretjük a fényűző életet, és annak a termékei, hogy minden nemzet őrült rögeszméje, hogy az életszínvonalát a szomszédjaié fölé emelje. A gazdasági blokádok, a fegyverkezési versenyek és az atombomba-bonyodalom mind az emberi hiúság, irigység, féltékenység, kölcsönös gyanakvás és gyűlölet eredményei. És mivel minden nép a biztonság kedvéért sokszorozza romboló haderőit, rendszeresen tülekedés és verseny folyik azért, hogy melyiküké legyen a legkegyetlenebb és legpusztítóbb erő! Nincs erre orvosság? – hangzik fel a kérdés immár több mint egy generáció óta az emberek ajkán. De senkiben nincs bátorság és hit, hogy megtegye a szükséges gyakorlati lépéseket a rothadás megállításáért, tekintet nélkül a költségekre és a következményekre. Minden nép a másik néptől, minden ember a másiktól várja, hogy megtegye a kezdeményezést; így ez a vidám játék mit sem lanyhulva, folyik tovább. Valakinek fel kell törnie ezt az ördögi kört; és miért ne tegyük ezt inkább mi magunk, mint mások? A végrehajtandó változás lényegének minimumát világosan magunk elé kell képzelnünk, és tudatosan és lelkiismeretesen kell követnünk, mindenkinek képessége szerint.
Az első lépés, amit tennünk kell, az életre vonatkozó nézetünk megváltoztatása. A gondolkodás és az élet valamennyi materialista módját el kell hagynunk. Az élet értékeinek egyszerű, spirituális értelmét kell gondosan belenevelnünk minden országa, és minden társadalomba. Azonnal vissza kell térnünk az „egyszerű élet és magas gondolkodás” jelmondatához, melyet oly sikeresen követtek elődeink, akik helyesen megértették, hogy a lemondás gyakorlása az irigység és félelem mélyreható kiírásának ‘sine qua non’-ja (nélkülözhetetlen feltétele – latin), mert ezek a gyökerei a világ minden bajának.
Ennek kiegészítéseként az önzetlen szolgálat szellemiségét be kell oltani minden emberbe már kora gyermekkorától kezdődően. Ennél a pontnál találkozik a vallás az etikával és a szociológiával; mert az első kijelenti, hogy egyetlen önvaló hatja át az egész mindenséget, így minden kis szolgálat, melyet másokért teszünk, minket magunkat is előnyökben részesít. Minél inkább felismerjük és alkalmazzuk ezt a magasztos megközelítést emberi cselekedeteinknél, annál gyorsabban fog előre haladni az emberi fejlődés a tökéletesedés és isteniesedés felé.
Az emberi kapcsolatokban a hangsúlynak át kell tolódnia a jogról a kötelességekre. Kommunizmus, fajgyűlölet, nacionalizmus – minden „izmus” csupán az önzés és a jogokhoz való ragaszkodás, a kötelességek semmibevételének egyazon százfejű szörnyetegén lévő különböző csuklyák, és ezért helyet kell adni az egyetlen, mindent átölelő univerzalizmusnak. A nemzeti határoknak fokozatosan el kell veszíteniük mesterséges jelentőségüket és fontosságukat; és egyesével minden – vallási és nyelvi, szociális és erkölcsi törvények közötti, kulturális és politikai intézmények terén mutatkozó – különbségnek el kell tűnnie, és át kell vennie helyüket a szemléletmód, az érdek és az életvitel egységessége legnagyobb közös osztójának.
Ma, az atomfegyverek, a fajgyűlölet, és a nemzeti kapzsiság, a szervezett kizsákmányolás, a nemzetközi kizárólagosság, a türelmetlenség és gyanakvás politikájának korában nem annyira az a feladatunk, hogy megváltoztassuk és átalakítsuk a világ népeinek kormányzati mintázatait, politikai irányelveit és terveit, mint inkább egy olyan nagyszerű világ megteremtése, mely teljes mértékben magába foglalja a tömeges szellemi oktatásra, és az egyén természetének és személyes hajlamainak megtisztítására és átalakítására irányuló mozgalmakat. Legelőször is az egyéni személyiség erkölcsi, etikai és kulturális finomításának kiemelkedő fontosságát, sürgető szükségességét és elengedhetetlen kényszerűségét kell felismerni világviszonylatban. Mert minden nagyobb csoport, pl. az osztály, a faj, a nemzet és az emberi társadalom legfőbb és legalapvetőbb egysége az egyéni ember.
Az emberiség hatalmas tömegeit kell leszoktatni azokról a szerencsétlen, hedonista gondolkodási hajlamairól, hogy egy puszta vadállat durvaságával és mohóságával érezzenek és cselekedjenek. Ez nem lehetetlen vállalkozás, mert az isteni minden lényben létezik, és lényegi része minden egyéni tudatosságnak. Ennek előhozására a helyes és igazi oktatás a módszer. E feladatot a tömegek természetének fokozatos, de biztos megújítására, a lehető legkomolyabban kell venni, és véghez vinni az oktatási és az otthoni területeken különösen, és a tágabban vett szociális szférában általában. Annak reményében, hogy ezáltal megteremtünk egy új generációt és létrehozunk egy új emberiséget, mely úgy választja és irányítja a nemzetek jövőbeni kormányait, hogy azok beteljesítsék mindenki legfontosabb érdekeit.
Tudom, ez nehéz feladat; de soha semmilyen nagy dolog nem született varázslattal. Minden létrehozott nagy mű mögött kemény munka rejlik, és még inkább kreatív és konstruktív, világméretű munka. Az eredmények nem feltétlenül közvetlenek. Az ilyen munka gyümölcse nagymértékben az utódoké lesz, míg a mozgalom tempója és őszintesége gondolkodásra készteti az idősebbeket és apránként át is alakítja őket. Az a farmer, aki gazdag és bőséges termést szeretne betakarítani, nem kísérli meg megváltoztatni és javítani a már meglévő termést, ami kint áll a földeken, – noha azon fáradozik, hogy megvédelmezze a növényeket a rothadástól és más betegségektől. Ehelyett azt a talajt kezdi el kezelni, melyben a következő aratást hozó magvak nyugszanak és csíráznak csendben. Ugyanígy mindazoknak, akik a jövőbeni békéért és egyetemes jólétért dolgoznak, először a helyes és ideális körülmények megteremtésére kell törekedniük, ami biztosítja a teljes körű szabadságot, hogy a jövő generáció képes legyen beteljesíteni mindazokat a reményeket és eszményeket, melyeket manapság mi dédelgetünk. Ha a világban béke honol, kevesebb lesz a képmutatás, az előítélet és félelem-komplexus, a rabszolgaság, és idejétmúlt tradíció, és kizárólagosan materiális értékek. Mindezek felett legelőször is fel kell ismerni az élni és élni hagyni eszményét, és figyelembe venni a másik ember jogait, szükségleteit és önérzetét, mint a sajátunkéval egyenlőt.
Soha ne tegyünk olyan cselekedetet vagy erőfeszítést, ami nem jó másoknak, vagy olyant, ami miatt szégyellnünk kell magunkat. Másrészről viszont tegyünk olyant, amit dicsérhet a társadalom. Ez annak a rövid leírása, mit értünk helyes viselkedésen. Az igazat mondani, gyakorolni az áhimszát, nem sérteni mások érzéseit gondolatban, szóban és tettel; senkit nem illetni durva szavakkal; nem mutatni dühöt senki felé; nem használni ki másokat és nem mondani rosszat róluk, és meglátni Istent minden lényben – ez az Isteni Élet.
Az életvitel az, mellyel hosszú életet lehet elérni, és az életvitel az, amivel gazdagságot és jómódot lehet szerezni. Ez egy eszköz az élet céljának elérésére. Helyes életvitel nélkül senki nem tudja elérni a célt. A helyes életvitel hírnevet, magas életkort, jólétet és boldogságot ad. Végül pedig a mokshához vezet. Az életvitel hozza létre az erényt, és az erény meghosszabbítja az életet. Az életvitel dicsőséget, hosszú életet és mennyországot nyújt. Az életvitel a leghatékonyabb módja az égiek megbékítésének. Mutassunk könyörületességet minden fajta ember felé. Az erényt az életvitel választja ki. A jók és erényesek a folytatott életvitel következtében olyanok, amilyenek. A helyes életvitel további jellemzőit a jók és tisztességesek cselekedetei adják. Valóban, az életvitel az, mellyel valaki nagy tetteken nyugvó hírnevet szerez ebben a világban és a következőben. Igazából az ember egyedül életvitelével meghódíthatja a három világot. Nincs semmi, amit egy erényes ember el ne tudna érni. Annak az embernek, aki jót tesz és kedvesen, finoman beszél, nincs párja. Az emberek tisztelik azt, aki igazságosan cselekszik, és aki jó dogokat tesz, még akkor is, ha csak hallottak róla, de ténylegesen nem látták.
„Tégy úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek. Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.” Ennyi az egész dharma. Ha gondosan követed ezt, megmenekülsz minden bajtól; gyakorold mindennapi életedben.
Korlátlan szeretetet kell gyakorolnunk. Soha nem szabad megengednünk, hogy minden fajta patriotizmus, a saját nemzetünk, a saját fajunk, a saját vallásunk szeretete olyan tényezőkké váljanak, melyek bátorítják az egység megbomlását, a viszályt, az ellenségeskedést és a felsőbbrendűségi komplexusokat. Országunk és személyes szabadságunk szeretete leginkább azt kell, hogy nyomatékosítsa, mennyire szent a másik ember szeretete az ő országa és saját személyes szabadsága iránt. Az igazi vallás, szeretet. Az igazi vallás mindenkit egyesít egy közösségben. A bölcsek felszólították az embert, hogy lássa meg a jót mindenkiben. Tanítsuk meg az embereknek az igazságot, a tisztaságot, a szeretetet, a megelégedettséget és az önzetlenséget. Legyen az emberek szívében élő hit Istenben, mert ez a leglényege az igazi vallás szellemiségének. Egyedül ebben a hitben van győzelmünk reménysége. Ha ezt elértük, akkor a legfőbb feladatokkal szinte meg is vagyunk, és az olyan társadalom, melynek ölében felgyulladt az isteni láng, spontán módon fog minden erőfeszítést mindezen eszmények megvalósítása felé irányítani.
Legyen mentes a világ a háborútól és a pusztítástól való félelemtől, a vallási türelmetlenség fanatikusaitól, a faji előítéletektől és gyűlölettől, attól a káprázattól, hogy a civilizációt a rabszolgaság mozdítja elő; a jótékonyság és a másokért tett jó cselekedetek képmutató büszkeségétől, az istentelenségtől és a materializmus ördögi dialektikájától. Békesség minden lénynek!
Békesség minden lénynek!
Yoga Magazin: 1976. január