Az inspiráció fenntartása az ásramban és a szannyászin életben

Swami Niranjanananda Saraswati

Ganga Darshan, 1994. december 3.

Sok év púrna szannyászinként eltöltött év után belefáradhatunk az intézményi életbe, és bepenészesedhetünk, belerozsdásodhatunk. Amikor a saját gurunkkal való fizikai kommunikáció egyre kevesebb, milyen filozófia, milyen gondolkodásmód és hozzáállás tudja megújítani a belső ösztönzést és inspirációt?

Kétféle módja van a kérdés megválaszolásának: az egyik intézményi, a másik személyes vagy emberi. Az intézményi szerint a szannyászin hagyomány azt mondja, hogy 12 évig kell ásram környezetben élni. Ezután elhagyod az ásramot, és átlépsz a parivrajaka (vándorló koldus) szakaszba annyi ideig, ami ahhoz szükséges, hogy érettséget szerezz az életben, aztán letelepszel, és a társadalomért, a közösségért és saját spirituális életedért dolgozol. Régebben, amikor az embereknek kevesebb vágya és ambíciója volt, akkor el tudtak tölteni 12 évet egy ásramban, elérték azt, ami szükséges a képességeiknek megfelelően, és aztán tovább mentek a guru, a tanító, a mester áldásával, magukkal víve egy célt, egy irányt az életben, miközben fenntartották a kapcsolatot az ásrammal, a guruval és a guru küldetésével. Ez volt a tradicionális megközelítés.

A személyes vagy emberi szinten, ha végignézek a szannyászinok generációin, akik itt jártak az ásramban a saját 60-as, 70-es évekbeli generációm óta a jelen generációig, akkor egy óriási változást látok azoknak a szannyászinoknak mentalitásában és viselkedésében, akik itt éltek az ásramban. Egy spontán összegzése történik a fejemben annak, hogy milyen életet is éltünk mi akkor, és a munkáról azokban a korai napokban, és hogy ma az ásram szerkezetén belül alkalmazkodnunk kell mindenkinek az ambíciójához és szükségleteihez. Kétségtelenül változtak a dolgok, és mindig is változni fognak az idő minőségének megfelelően.

Az ásram szerepe

Ma az emberek egy céllal, egy ambícióval jönnek az ásramba. Ez nem egy tiszta, szattvikus cél, ez egy ambíció, hogy felismerjenek valamit vagy valamivé váljanak, hogy lehetőséget kapjanak, hogy kifejezzék a természetüket vagy kreativitásukat. Nagyon tisztán kell gondolkodnunk afelől, hogy mit akarunk elérni az életben. Ha hatalmi ambícióink vannak, akkor a szannyászin élet biztos, hogy nem fog működni. Ha más típusú ambícióink vannak, mint 24 órán át való meditálás naponta, vagy szádhana gyakorlás, amikor ehhez csak kedvünk van, akkor szintén nem fog működni, mert nem az az ásram célja, hogy megfeleljen az emberek ambícióinak.

Az ásram egy hely, ahol lehetőséget biztosítanak arra, hogy immunitást fejlessz ki az élet negatív tendenciáival szemben. Ez a szilárd véleményem és meggyőződésem. Ahhoz, hogy elérd az immunitást ezzel a negatív, tamaszikus és radzsaszikus környezettel szemben, ahhoz nagyon tiszta fejjel kell rendelkezned. Nem mindenki tökéletes lény, aki geru színt visel, néha emberek, akik gerut viselnek, hajlamosak visszaélni a guru, az intézmény és a küldetés bizalmával. A geru csak a folyamat kezdete, amely egy életen át tart, és nem a vége. Nem válok szentté a geru viselése által, a geru inkább egy bizalmat képvisel, amelyet a guru helyezett belém azt remélve, hogy egy napon meg lesz a képességem arra, hogy megfeleljek a bizalomnak, hogy beteljesítsem azt a küldetést, amelyet nekem adott.

Az ásram víziója az immunitás. A szannyászin víziója, hogy az immunitáson keresztül meghaladja a határait. Azonban ahhoz, hogy kifejlesszük ezt az éberséget, fel kell fedeznünk, hogy mit kell tennünk az életben. Nincs kétség afelől, hogy az ásramban a személyes ambícióknak nagyon nagy szerepük van, mivel itt kiderülnek. De ha van bennünk éberség, akkor meg tudjuk tanulni, hogy hogyan kezeljünk és csatornázzunk bármilyen negativitást, amely megjelenik. Azzal a vággyal érkezünk az ásramba, hogy valamivé váljunk, valamit elérjünk vagy felismerjünk. Aztán később lehet, hogy úgy találjuk, hogy azok az emberek, akikkel együtt élünk gyakran rosszabbak, mint saját magunk. Bár sárga színt viselsz, mégis úgy érezheted, hogy jobb vagy, mint egy másik, akik gerut hord és 40 éve az ásramban él.

Tekintettel kell lennünk az itt élők korlátaira, ambícióira és egójára, és ugyanakkor minden egyes embernek lehetőséget kell biztosítanunk, hogy kifejezze magát. Ez a tanár feladata, és nagyon nehéz, mert gyakran van egy tanártól való függés is. Amikor a tanár egyvalakinek lehetőséget biztosít, hogy kifejezze a természetét, gyakran a többiek erre reagálnak, és saját korlátaik szerint krízist vagy problémát, nehézséget kreálnak ezen ember számára. A gurunak vagy tanárnak biztosítania kell azt, hogy mindenki boldog legyen, miközben lehet, hogy egymás között meg harcolnak.

Fedezd fel az ásram szellemiségét

Egy ásram környezet sok lehetőséget biztosít. Ha tudatában vagy ezeknek, akkor remélhetőleg nem leszel rozsdás és penészes, mert megtanulsz minden napot életed egy új napjaként kezelni, és nem a múlt folytatásaként. Visszanézve a saját szannyászin életemre, úgy érzem, hogy nem használtam ki teljesen minden lehetőségemet vagy erősségemet. Olyan sok minden van, amit tehetnék vagy tehettem volna, de nem érzem magam rozsdásnak vagy penészesnek. Eközben néhány ember számára az ásramban eltöltött egy nap akár egy évnek is tűnhet, és szélsőségesen negatívvá válnak az egész helyzet miatt. Ezek az élet realitásai. De ha a saját életemre nézek, azt érzem, hogy ezek alatt az évek alatt egy tanulási folyamaton mentem keresztül, és még mindig tanulok, és folytatni is fogom a tanulást, mert tudatában vagyok azoknak a lehetőségeknek, amelyeket egy ásram kínálhat nekem.

Először is az ásram annak a lehetőségét kínálja, hogy megfigyeljem saját kapcsolódásaimat az emberekkel, emberekhez, akár pozitívan, akár negatívan reagálok, és azt, hogy hogyan tudom kezelni ezt a reakciót, hogy belső harmóniát hozzak létre. Másodszor, hogyan tudom fenntartani a tiszta fejet, a gondolatok tiszta láncolatát, és hogy ne adjam át magam mások negativitásának. Harmadszor, mit tehetek annak érdekében, hogy támogassak és segítsek másokat abban, amit csinálnak. Négy, milyen úton-módon tudok immunitást kifejleszteni a karmák, az ambíciók és az egó hatásával szemben. Az ásram sok-sok lehetőséget kínál az életben azoknak, akik akarják ezeket. Ez csak annak a dolga, hogy felfedezed az ásram szellemiségét, és ezt csak akkor tudod megtenni, hogy ha ráhangolod magad, és a környezet részének érzed magad.

Az inspiráció megújítása

Intézményi szinten egy olyan rendszer bevezetésére gondolok, ahol néhány év után a szvámikat hat hónapra vagy egy évre kitesszük az ásramból, gondoskodjanak magukról, így meg tudják tanulni, hogyan éljenek túl a társadalomban anélkül, hogy az ásramtól vagy a tanártól függenének. Élj átlagos életet, és egy év után, ha a hajlam és a szándék továbbra is ott van, akkor gyere vissza egy pár évre. Gyakran megtörténik, hogy valamilyen környezetben vagy, de nem értékeled azt, és csak akkor, amikor elmész, ismered fel, hogy mit jelentett az a számodra, és megújult inspirációval térsz vissza. Ez nem fog azokra vonatkozni, akik időnként az ásramon kívül élnek, olyanokra mint a karma szannyászinok, akiknek megvan a saját családjuk, munkájuk, és tisztelik az ásramot és a szannyászin életet.

A világot tekintve nagyon éretlenek vagyunk. Az ásram zárt környezetében képesek vagyunk sok mindenre rálátni, de a világban túl sok a zavaró tényező, amely lehetővé teszi számunkra, hogy figyelmünk elterelődjön ide vagy oda bármikor, amikor azt érezzük, hogy krízis közeledik. A külvilágban el tudunk menekülni a krízis elől, de egy ásramban nem tudjuk megtenni ezt, szembe kell néznünk a krízissel. Ugyanakkor azonban, ha a szannjászát az igazi szellemében éljük, akkor nem szabad elveszítenünk a kapcsolatot azzal a realitással, ami az ásram kapuin kívül van.

Az elköteleződés pillanata

Fontos, hogy ne veszítsük el azt az inspirációt, amellyel először érkeztünk. Az egyetlen példa, akiről tudom, hogy nem veszítette el eredeti inspirációját, az Paramahamszadzsi (Swami Satyananda). Mi egy inspirációval érkezünk, de aztán, amikor a külső körülmények és helyeztek nyakon csípnek minket, az inspiráció tisztasága elveszik számunkra. Talán az inspiráció folytatódik, de kétségtelenül nem tiszta, és nem adja meg ugyanazt az erőt és életerőt számunkra, hogy kezeljük a meglévő helyzeteket és körülményeket. Akkor jöttem rá Swami Satyananda inspirációjára, amikor üzenetet küldött az egyik évfordulós kongresszusra. Ez volt az üzenet: „Még mindig kedves a szívemnek az ötven évvel ezelőtti elköteleződés pillanata, még mindig ápolom ezt az emléket magamban, amikor elköteleztem magam a gurumnak, Swami Sivanandának.” Ez mutatja a mentalitást, amely mindig a kezdetre emlékszik és nem a végre.

Mi mindig az eredménnyel vagyunk elfoglalva, és nem a kezdéssel, vagy, hogy hogyan csináljuk a dolgokat. Ha tanulók vagyunk, akkor diplomát akarunk, hogy mutogassuk. Ha szannjászinok vagyunk, akkor is diplomát akarunk. Mi a különbség? A diploma válik a célunkká, és nem az elköteleződés pillanata. Az elköteleződés pillanatára való emlékezés már önmagában is egy nagyon erőteljes inspiráció, amely felismerteti velünk azt, hogy kereső vagyok az úton, és hogy sok mérföldet kell még bejárnom, mielőtt megpihennék.

Tehát az eredeti inspirációt kell fenntartani. Minden tanítványnak erőfeszítést kell tennie arra, hogy emlékezzen mi volt a motiváció, a húzás, mi vonzott, ami erre az útra hozott, és hogy ez a húzás és vonzódás hogyan vált a belső életed erejévé. Csak akkor nem fogod majd rozsdásnak és penészesnek érezni magad.