Tulszi a gyógynövény

Swami Satyananda Saraswati

Az indiaiak nagy becsben tartják a tulszi növényt időtlen idők óta. A tulszi egy nagyon érzékeny növény. A zöld és a fekete tulszi a legkiemelkedőbb fajták. Az indiaiak a tulszit minden fájdalom és betegség megsemmisítőjének tartják, és a legfontosabbnak minden növény és gyógynövény közül.

Orvosság

Az emberek különböző tulszi készítményeket használnak, amikor megfázástól, huruttól, influenzától, maláriában vagy más szokásos betegségben szenvednek.

Sok évvel ezelőtt egy nagy Viktória Emlékműt építettek Kalkuttában. Az emlékműn dolgozó munkások maláriások lettek. A hatóságok tulszit ültettek négy-öt mérföldes körzetben. Azt követően a Viktória Emlékmű építése teljesen megfelelően haladt előre.

Sokkötetnyi kutatási anyag létezik a tulsziról és annak kémiai összetevőiről. Rishikesh közelében, az egyik legnagyobb indiai gyár gyógyszereket készít. Több mint százötven mérföldnyi tulszit termesztenek az erdőkben. A növényből kivonják az illóolajat, hogy kámfort és gyógyszereket készítsenek légzőszervi, maláriás és hormonális problémákra.

A tulszit széles körben használják hormonális egyensúlytalanság esetén. Néhány nappal a menstruációs ciklus előtt a nők Indiában gyakran használnak tulszit, mert szabályozza a peteéréssel kapcsolatos problémákat. A menstruációs periódusuk során a nők még csak az árnyékukat sem vetik a tulszira. Ha így tennének, a növény néhány percen belül meghalna.

Minden málák közül, a tulszinak van a legnagyobb hatása az egyén spirituális életére. A legerőteljesebb és legjótékonyabb hatással van a testben lévő kifinomult erők kontrollálására, melyek ellenőrzik a hormonokat, a mirigyeket, a szimpatikus idegrendszert, a vérkeringést, a légzést, az emésztést és más testi funkciókat. A tulszi málának van egy általánosan kiterjedő hatása minden rendszerre a fejtetőtől a lábujjakig.

Tulszivá válni

A legtöbb indiainak van egy tulszi növénye a háza előtt. Általában a hagyományos indiai házaknak van egy belső udvara, a szobák körben helyezkednek el, és a központ nyitott, ahol egy sárból készített téglákból álló oltár helyezkedik el. A tetejére egy tulszit ültetnek. Esténként, alkonyatkor, az indiai hölgyek vagy a hajadonlányok meggyújtanak egy apró, agyagból készült lámpát, az oltár falában lévő kis üregbe teszik, és leülnek néhány percre. Ezt a legnagyobb rendszerességgel és fegyelemmel végzik.

Ha bármilyen nagy nehézség van a faluban, ha az elme nem képes pontos választ adni, ha a külső helyzetek elégtelenek, akkor esténként nem ülnek, hanem állnak. Összefonják a kezeiket, közel helyezik az anáhata csakrához és megérintik a homlokukat az ujjaikkal. Ebben a pozícióban maradnak hosszú ideig. Ezen periódus során kapnak egy, azt mondanám, pillanatnyi saktípátot, egyfajta felébredést. Ez nem egy magasabb ébredés, hanem egy apró ébredés. Amikor a hölgy elkezdi rázni a fejét, a családtagok felé jönnek. Arra az időre a lány a tulszi hasonmásává válik. Arra az időre ő nem a lány vagy a feleség, hanem a tulszi. A családtagok előtte állnak és kérdéseket tesznek fel, nem sok kérdést, hanem a legsürgetőbbet, amely megválaszolásra kerül. A válasz precíz, alapos és egyértelmű: e célból és okból van az, hogy ez a tantrikus rendszer és gyakorlat folyamatos minden hindu otthonban.

Chamarande, Franciaország, 1981

Tulszi Rikhiapeethben

Tulszi Anya az elnöklő istensége ennek az akhárának, amely egy speciális szádhana hely. Minden akhárának van egy saját speciális istensége. Ennek az akhárának a neve Paramahansza Akhára.

1989. szeptember 23-án, egy különleges helyen álltam néhány szvámival együtt, amikor egy geru-színű kígyó, nem kevesebb, mint 12-láb hosszú (= 3,66 m) és kb. 12 hüvelyk széles (= 30,5 cm), jött és körbejárta a területet, majd eltűnt. Abban a pillanatban megértettem, hogy a pont, ahol ez a kígyó éppen eltűnt a szemünk elől lesz a helye a dhunimnak, a szádhana tüzemnek.

Meggyújtottam ott a dhunimat, és még most is parázslik. Aztán csináltam egy kis szentélyt a kút közelében az Anyának, aki az elnöklő istensége a spirituális és védikus darshannak.

Rendszeresen imádom és nagyon kedvelem Tulszit. Az ilyen imádat nem igényel jó intellektust, csupán jó szívet. Aki nem rendelkezik sem jó intellektussal, sem jó szívvel, az egy szegény, hátrányos helyzetű ember. Akinek jó intellektusa van, de nincs szíve, az olyan, mint egy mű édességbolt, ahol az édességekből hiányzik az édes íz. Mire jó tulajdonképpen a magas intellektus? Az intellektusoddal vagy a szíveddel szereted a feleségedet? Az ellenséged gyűlölete intellektuális vagy érzelmi? A szeretet, gyűlölet, könyörület és vágyakozás mind a szív megnyilvánulásai, nem az intellektusé. A spirituális élet, a szádhana, a bhakti vagy Isten a szív ügyei, nem az intellektusé. Könnyen megközelítheted őket érzéssel és hittel.

A tulszit nem csak Indiában imádják, hanem sok helyen szerte a világon. Thaiföldön, Indonéziában és Görögországban. Sok helyen a ház elülső udvarára ültetik és ott imádják. Azért választottam Tulszit elnöklő istenségnek az Akhára számára, mert Sri Baidyanath az általános sebész és a Tulszi minden gyógynövény királynője. Ő a feje a gyógyszerészeti növényvilág minden részlegének.

Tulszitól csak egy áldást kértem, a tökéletes egészséget, hogy az önként vállalt fogadalmam vagy anuszhthanám ne szakadjon vagy törjön meg egy pillanatra sem. Csak egy ima volt elé terjesztve: „Tarts egészségesen mindaddig, amíg gyakorlom a spirituális életet. Az a pillanat, amikor azt látod, hogy valami helytelen és hogy elhagytam a spirituális életet, vidd el ezt a testet.

Tulszi meghallgatta és elfogadta az imámat. Minden tökéletesen alakult, a mantrám meghozta gyümölcsét és tökéletes egészségben maradtam.

Rikhiapeeth, 1994

Forrás: Yoga Magazine, 2012.április