Swami Satyananda Saraswati
A „Hari Óm Tat Szat” egy nagyon ősi mantra a Védákból. A „Hari Óm” az egyik mantra és az „Óm Tat Szat” egy másik. Ezt a kettőt összekapcsoltam a „Hari Óm Tat Szat”-ban. A „Hari” jelképezi a megnyilvánult univerzumot és az életet. Az „Óm” jelképezi a meg nem nyilvánult és végső valóságot. A valóság szó alatt az abszolút létezést értem. Akár az Isten szót is használhatod. Valóság, létezés, Isten, Brahman, az abszolút mind rokon értelmű megnevezések, amelyek egyetlen létezőre utalnak, de igazából nem határozzák meg azt pontosan.
Ennek a valóságnak két fázisa van. Az egyik az abszolút, a másik a megnyilvánult. Ez a durva anyagi univerzum, a napok, holdak, csillagok milliói, az űr, amely ezeken túl, és e pici Földön túl létezik, ameddig csak a gondolat el tud jutni, mind annak a valóságnak a megjelenési formái, és nem a valóság teremtményei. A teremtés és megnyilvánulás folyamata különbözik. Fogod a gyapotot, fonalat készítesz belőle, majd inget. A gyapot vált inggé, és nem a gyapot hozta létre az inget. A gyapot inggé transzformálta magát. Ugyanilyen módon létezik egy hatalmas láthatatlan erő. Senki sem látja és senki sem látta néhány ember kivételével, akiket avatároknak hívunk.
A megnyilvánult valóságot, ezt a világot a „Hari” mantra jeleníti meg. Az „Óm” a nem-megnyilvánult valóság; az abszolút, a végső valóság nem-látott, láthatatlan, nem-teremtett vetülete. Így tehát a „Hari Óm Tat Szat” az jelenti „Az az Igazság”. Az, amit a szememmel látok és az, ami a szemeimen túl van ugyanaz, nem különböznek. A teremtő és a teremtett világ nem kettő. A teremtő nem megteremtette a világot, hanem megnyilvánult, avagy magát transzformálta át a teremtett világgá.
Mindezek az igazságok kifejeződnek a „Hari Óm Tat Szat” mantrában. Amikor azt mondom „Hari Óm Tat Szat”, ez arra emlékeztet, hogy a látható és a láthatatlan ugyanaz.
Forrás: Yoga Magazine, 2007. augusztus