Tantra és jóga a mindennapi életben

Swami Niranjanananda Saraswati

A tantra egy módszer, mely megtanítja, hogyan fejezzük ki önmagunkat kreatívabban. A tantra alapelvei és gyakorlati alkalmazásai ebből a koncepcióból bontakoztak ki. Az első alapelv a megnyilvánult természet megértése, ami az egyén szintjén kezdődik és egészen a kozmikus szintek megértéséig tágítható. A második alapelv a szádhana, az erőfeszítés, hogy fejlesszük és átalakítsuk az élet korlátozó tulajdonságait és tényezőit. Ez a két alapelv határozza meg a tantra teljes folyamatát. A gjána a tudást, megértést vagy bölcsességet képviseli, a szádhana pedig egy folyamat, ami által megtapasztalhatjuk a transzcendentális természetünket. Mindkét alapelv a különböző élethelyzetek elfogadására tanít. Az elfogadás a tantra harmadik alapelve.

Gjána – megértés

Először is meg kell értenünk a test természetét, mert a test önmagában egy mikrokozmosz, teljes egység, ami ötvözi a tudatosság esszenciáját az energia esszenciájával, ami mozog és formál a megnyilvánult világban. A test az egyensúlytalanság állapotain halad keresztül, melyeket fizikai fájdalom és szenvedés formájában él át. Legyen az emésztési zavar, az immunrendszer elégtelensége vagy ízületi fájdalom, mindezek a különböző modern kori betegségek és kórok azt jelzik, hogy nem ismerjük a saját testünket, valamint a tudatosság és az energia nincs összhangban egymással.

A második szükséges dolog az, hogy az elme működéséről folyamatosan egyre mélyebb tudást szerezzünk. A modern pszichológia szolgál néhány felületes és tökéletlen elmélettel arról, hogyan működik az elménk. A jóga erről azt mondja, hogy a szubtilis (finom) test magában hordozza az intellektust, az elmét, az egót és az érzékelés képességét; és az érzékelésen keresztül szerezhetünk tapasztalatot és bölcsességet.

Az elmével érzékszervi benyomásokat és vágyakat tapasztalhatunk a külső világból, valamint kifejezhetjük az érzéseinket és gondolatainkat. Léteznek bizonyos mélyebb belső tapasztalatok és történések is, melyek irányítják életünk alakulását, ezeket szamszkáráknak, karmáknak és ösztönöknek nevezzük. Az elme alaposabb megértéséhez meg kell ismerni ezeket a szamszkárákat, karmákat és ösztönöket, valamint a vágyakat és a gondolatokat is. Ha hiányos az észlelésünk és a tudásunk ezekről az állapotokról, akkor az egyensúly felborul, ezért szenvedéssel és belső diszharmóniával találjuk szembe magunkat, ami idegösszeroppanáshoz, érzelmi zavarokhoz és lelki egyensúlytalanságokhoz vezet. Tehát ilyenkor a tantra első alapelvét kell alkalmaznunk – a gjánát, az elme működésének megértését, és azt hogy, hogyan tudjuk harmonizálni.

Szádhana – erőfeszítés

A fizikai vagy durva testet és az elmét vagy finom testet a jóga gyakorlataival tudjuk összhangba hozni. A jóga jelentése: egység. Néhányan filozófiai szempontból értelmezik, mint az egyéni tudatosság összeolvadása a magasabb tudatossággal. Mások gyakorlati nézőpontból azt mondják, hogy az evolúció annak az eredménye, hogy az öt elem harmonikus kölcsönhatása megteremti a fizikai testet, míg a finom testet az öt prána alkotja.

A jóga ágai különböző szempontok alapján csoportosíthatók, hogy az egyéni szükségleteknek megfeleljen. Értelmezhetik, mint a (i) az egészség fenntartását és a harmónia megteremtését a fizikai testben a hatha jóga által, (ii) a külső szociális kapcsolatok fejlesztését a karma jógán keresztül, (iii) az érzelmi megnyilvánulások összhangjának megteremtését a bhakti jóga által, (iv) a racionális és intellektuális képességek kiegyensúlyozását a gjána jógával, (v) a szunnyadó képességek és pránikus energiák felébresztését a krijá jóga által, és (vi) a tudatosság és energia egyesítését a kundaliní jógával, stb. Ennek következtében mondhatjuk, hogy a jóga a tantra szempontjából szádhana. A tantra és a jóga kombinációja nagyon hatékony rendszert nyújt, hogy az életet a maga teljes szentségében megtapasztalhassunk. Amikor a tantra és a jóga alapelveit a hétköznapi életben is alkalmazzuk, akkor az egész életmódunk megváltozik.

 A megfigyelés a tudatossággal kezdődik

Hogyan tudjuk kombinálni a tantra és a jóga gyakorlatait, hogy mélyítsük a megértésünket és finomítsuk az érzékelésünket? A tantra gyakorlata az élet megfigyelése – ahogyan gondolkodunk, cselekszünk, hatunk és reagálunk a különböző helyzetekben. Ez a megfigyelési folyamat egy éberséget hoz létre, ami pillanatról pillanatra fennmarad, állandó és folyamatos.

Némelyikünknek nehéz kifejleszteni az éberséget, mert általában nagyon egyszerűen, megszokásból reagálunk a különböző helyzetekre anélkül, hogy racionálisan átgondolnánk. A reakcióinkat múltbeli benyomások irányítják emlékek formájában. Tudjuk, hogy a tűz ég, és amikor meglátunk egy tüzet, legyen az egy gyufaszál, egy gyertya vagy egy hatalmas tűzrakás, az emlékek vagy benyomások öntudatlanul is veszélyt jeleznek. A gyermekeknek még nincs ilyen emlékük; őket vonzzák a lángok, ezért óvnunk kell őket. Nekünk kell megteremtenünk azt a benyomást a tudatukban, hogy a tűz veszélyes, mert éget. Úgy tanítjuk őket, hogy megteremtjük vagy felelevenítjük bennük ezt az emléket.

Eleven emlékek

Ugyanígy, ha alaposan megfigyeljük az életünket, rájövünk, hogy amit tulajdonképpen érzékelünk, ami bennünk megnyilvánul, az egy emlék a múltból. Ezt az emléket talán évezredek során szereztük, az elmúlt létezési formáinkon és elődeinken keresztül, legyen az akár emberi, állati vagy növényi létforma. A tudatosság különböző dimenziókon keresztül fejlődik. A jóga azt mondja, hogy a tudatosság szempontjából számos különböző életen és létformán mentünk már keresztül, ahol megtapasztalhattuk a tudatosságot szikla alakjában, növényi, állati vagy ösztönös és emberi vagy racionális létezési formában.

Az emlékeket benyomások formájában őriztük meg a tudatunkban. Valamennyi válaszreakciónk és gondolatunk kapcsolatban van a múlttal, és ezen keresztül meghatározza a jövőben a viselkedésünket, hozzáállásunkat és érzelmi megnyilvánulásainkat. Néha természetes módon idézzük fel ezeket a benyomásokat, néha tudatosan hozzuk a felszínre őket meditáció által, és néha újra kell magunkat képezni, hogy további tapasztalatokat szerezzünk. De egész életünk során különböző emléknyomokra reagálunk, melyek bennünk élnek, és amely benyomások nem mindig tökéletesek. Ezek a benyomások az evolúciót megelőző időszakból származnak.

A mi evolúciónk ott kezdődik, ahol éppen most tartunk, folyamatosan ettől a pillanattól kezdve, mert az evolúciónk pillanatról pillanatra zajlik, és mindig a jelenben kezdődik. Valami új, ami előrelendít. Tágabb értelemben az is evolúció, ami a múltban történt, de amin már keresztülmentünk, az már benyomások formájában el van tárolva. A múlt a megismert dolgokról való tudás. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő; haladás az ismeretlen felé, ez az evolúció.

Evolúciós tudatosság meditáción keresztül

A tudatosság kifejlesztéséhez, aminek végül is egy élő, természetes éberségnek kellene lenni, nem pedig erőltetett éberségnek, meditációt kell gyakorolnunk. Az erőltetett tudatosság során egy időre, tíz-tizenöt percre azt mondjuk magunknak: „Éber maradok és a képességeimet az éberség fenntartására fordítom”. Ez alatt az idő alatt az elme a cselekvőből átvált a megfigyelő szerepére. Később az elme újból cselekvő lesz, újból elkezdünk ösztönös válaszreakciókat adni emlékeinkre és tapasztalatainkra, így a tudatos éberségünk eltűnik. A meditáció megtanít arra, hogyan tudunk folyamatos és állandó éberséget kifejleszteni, amit pillanatról pillanatra fenn tudunk tartani a bölcsesség, a megértés, az együttérzés és az elme tisztasága révén. Ez a meditáció célja – hogy tudatossá tegyen.

Különféle meditációs technikák léteznek, amik a tudatossá válás fokozatain keresztül vezetnek bennünket. Az egyik technika a fizikai állapotok megfigyelése és tudatosítása. Tudatában kell legyünk, hogy a test keménységet vagy nyomást érzékel, esetleg ellazult vagy fájdalmat érez, és ennek a felismerésnek nem csak az adott pillanatra kell vonatkoznia, hanem pillanatról pillanatra, folyamatos megismerésnek kell lennie. A fizikai állapot megfigyelése a kája sztahirjam gyakorlattal is végezhető, amikor megtapasztalhatjuk a test mozdulatlanságát, ami a meditáció alapja. Azután lassan elkezdjük kifejleszteni az éberséget, eljutunk a testtől az elméig a pratjáhárán keresztül a dháraná szintjéig, és fokozatosan megnyitjuk a természet kapuit.

A jógában fokozatosan megnyitjuk személyiségünk valamennyi ajtaját. Ezért a gjána, a megértés és az éberség az első alapelv, és a szádhana, a rendszeres gyakorlás a második alapelv vagy gyakorlati szempont a tantrában.

Viszont a meditáció nem korlátozódik pusztán ülésre, befelé fordulásra, valamint a test, elme, érzelmek, természet és egyéb dolgok érzékelésére. A tantra élő meditáció – ez arra vonatkozik, hogy hogyan élünk pillanatról pillanatra. Az ösztönöket, amik megnyilvánulnak bennünk, és irányítják a tetteinket és viselkedésünket, a szerelem, vágyakozás, biztonságérzet, félelem és szexuális kielégülés ösztöneit mind megfigyeli és tudatában van ezeknek.

Számos félreértés létezik a tantrával kapcsolatban. A tantrát általában úgy látják, mint az élvezetekben való elmerülést, mint egy olyan életmódot, ami teljes szabadságot enged. De a gyakorlati jógikus elemek, amikkel a mindennapi életünkben dolgozunk a tantrában, az az éberség és a meditáció. A tantra és a jóga kiegészítik egymást. A tantra egy nagyon terebélyes rendszer, ami által megértheted és elfogadhatod az életedet úgy, ahogy van, anélkül, hogy változtatnod kellene rajta. Inkább hagyd, hogy a változás fokozatosan történjen meg, ahogy egyre mélyül az éberséged a tapasztalataidról és benyomásaidról.

Meditáció – a három gúna átalakítása

Fel kell ismerni, hogy minden egyént a három gúna vagy minőség irányít: a szattva, radzsasz és a tamasz. Minden érzékelést, minden viselkedési mintát, minden gondolatot, minden érzelmet végső soron a három gúna közvetít és befolyásol. Például a szexualitás három ok miatt vonz minket. Az egyik az élvezet, ami tágabb értelemben tamaszikus jellegű. A második az utódok létrehozása, ami egy radzsasz jellegű vágy, hogy életet teremtsünk, és a megteremtett életet irányítsuk. A harmadik a szexualitás átnemesítésével létrejövő megvilágosodás, ami szattvikus jellegű. Ehhez hasonlóan a tantra minden cselekedetben felismeri ezt a három minőséget.

Mikor az élvezetet keressük, legyen az érzéki, szellemi vagy érzelmi, a természetünk tamaszikus aspektusát erősítjük. Az élvezet az összes energiát egy bizonyos tapasztalatra összpontosítja. Az élvezet kielégíti a test, az elme és az érzelmek szükségleteit. Amikor boldogok és elégedettek vagyunk, ez általában egy önmagunkra irányuló érzés, tamaszikus éberség, melyben megpróbáljuk feldobni magunkat vagy megdolgozni személyiségünket, a vágyainkat és törekvéseinket. Ez könnyedén szattvikussá alakítható.

Ha ez egy szexuális cselekvés, akkor olyan tapasztalattá kell alakítani, ami a tudatosság felé visz, az anyagi kötöttségekből egyenesen a bölcsesség, megértés és spiritualitás dimenzióiba. Amikor megbirkózol a félelmeddel és a bizonytalanság érzése nem tud úrrá lenni rajtad, találd meg, hogy hol van az az egyensúlytalanság, ami a félelem megjelenéséért felelős. Vizsgáld meg magad és a múltbeli benyomásaidat, amik a viselkedésedet és a hozzáállásodat alakítják. Fedezd fel az okokat és alakítsd át a félelem tamaszikus jellegét szattvikus minőséggé a meditáción keresztül. Kezd el felfedezni és folyamatosan hozd egyensúlyba a belső feszültségeket, amelyek kívül bizonytalanságként és félelemként jelennek meg.

Egy kés többféleképpen használható. Ha arra használod, hogy megölj valakit, az tamaszikus tett. Ha az étel felszeletelésére használod, hogy tápláld magad, az radzsaszikus. Ha orvosként arra használod, hogy életet ments vele, az szattvikus. A kés használatában mutatkozik meg az egyén természete. Hasonlóképpen az érzékeink, az elménk, a motivációink és az érzelmeink csak eszközök. Meg kell tanulni használni őket. Ha megfelelő módon használjuk őket, akkor kifejlődik a tudatosság.

A gjánát a gyakorlatban úgy alkalmazzuk, hogy éberen és tudatosan érintkezünk másokkal, és így fejezzük ki önmagunkat érzelmeink, érzéseink, vágyaink, céljaink, korlátaink eszközeivel, az együttérzés, szeretet, gyűlölet és féltékenység megjelenésein keresztül, és meg kell állapítanunk, hogy ezek természetükből adódóan korlátoznak-e bennünket vagy sem. Ha korlátoznak, akkor dolgoznunk kell azon, hogy nyitottabbá, kreatívabbá tegyük őket és így megváltoztassuk  érzékelésünk minőségét, valamint szellemi és érzelmi kifejeződéseinket. Tehát a meditációban az első lépés a gúnák éber megfigyelése, tudatosítása.

Meditáció – a hozzáállás megváltoztatása

Miért meditálunk? Hogy felfedezzük, mi van bennünk és hogy megváltoztassuk a hozzáállásunkat. Felfedezhetjük, hogy mi van bennünk, de ha nem tudjuk átalakítani a szemléletünket, akkor nem jutunk egyről a kettőre. Nap mint nap arra a következtetésre juthatunk bizonyos helyzetekben, hogy „Ezt nem kellett volna megtennem. Jobban is viselkedhettem volna.” De vajon képesek vagyunk-e másképp reagálni, ha legközelebb ugyanabba a helyzetbe kerülünk?

A jóga szövegek különféle meditációk széles választékát tartalmazzák a legegyszerűbb kája szthairjam, a test mozdulatlanságának gyakorlatától a dháraná végső stádiumáig, a vjóma pancsaka dháranáig, ahol a tudatosságunk egybeolvad a mindent átható térrel. A kája szthairjam után következhet a jóga nidra, majd az adzsapa dzsapa, antar mouna, antar darshan, hamsza dhjána, és így folytatódik a sorozat egészen a dháranáig. A dháranában gyakorolhatsz trátakát, csidákása dháranát, hridajakása dháranát, daharakása dháranát, stb., amíg el nem jutsz a vjóma pancsaka dhárana végső stádiumába. Ekkor kezdődik a dhjána.

Az egész gyakorlási folyamat során benyomások, gondolatok, kellemes érzések és ösztönzések szabadulnak fel belülről. Nemcsak felszabadulnak, ezzel együtt a hozzáállásunk is meg kell, hogy változzon. Úgy is mondhatnám, hogy életfelfogásunk ne különbözzön életgyakorlatunktól. Úgy kell élnünk, ahogy hiszünk, és ekkor fog a belső változás is megtörténni. A meditáció célja, hogy megváltoztassa a hozzáállásunkat, és hogy ez a változás a külső megnyilvánulásainkban is bekövetkezzen.

Elfogadás

A tantra harmadik alapelve az elfogadás. Az elfogadás a különböző emberek számára mást és mást jelent. Az egyik meghatározás szerint az elfogadás azt jelenti, hogy bármi történjék is egyszerűen kívülállóként nem veszünk részt semmiben, csak hagyjuk megtörténni a dolgokat. Az elfogadás azt is jelentheti, hogy elfogadjuk azt, ami történik, és kapcsolatba hozzuk a kreativitásunkkal, hogy pozitív irányban tudjon kibontakozni. Elfogadás lehet az is, hogy erőlködés nélkül felismerjük a különböző feltételek jellegét. Ha valaki negatív beállítottságú, rendben van, ilyen a természete. Ha azt mondod, hogy én egy kutya vagyok, rendben, de ettől még nem lettem kutya – tudom, hogy ki vagyok. Ha viszont azt mondod, hogy egy istenség vagyok, ez is rendben van, de ettől nem válok istenséggé. Ez az elfogadás megmutatja a megkülönböztetés képességét és azt, hogy felismerjük a helyünket az evolúcióban. Ha egyszer megtanultuk ezt, akkor sok szellemi akadályt, komplexust és félelmet kerülhetünk el, és mindig irányítani tudjuk a kreativitásunkat, ha egyszer megtanultuk elfogadni saját természetünket a megkülönböztetés segítségével.

A tantra első alapelve az éberség és megértés, a második a szádhana és a meditáció gyakorlata, a harmadik pedig az elfogadás. Ez az a három gyakorlati fogalom, amivel a tantra dolgozik. A tantra kombinálja is ezt a három összetevőt a mindennapi életben. Nem számít, hogy kapcsolatban állsz-e más emberekkel; ne kötődj a világi dolgokhoz, legyen spirituális tudatosságod. Nem számít, hogy irodában dolgozol-e vagy gyárban; nem kell magányba vonulnod ahhoz, hogy a spirituális tudatosságot fenntartsd. Tapasztald meg azt, amit éppen csinálsz. Arra irányítsd az elmédet, ami most történik. Fejezd ki magad a jelen helyzetben, legyél nyugodt és türelmes. Ez magában foglalja az éberség, meditáció és elfogadás aspektusait.

Jóga a kiegyensúlyozottságért

Azért gyakoroljuk a jógát, hogy elősegítsük ezt a folyamatot. A jóga a testtel kezdődik és belső természetünk, a spirituális dimenzió megvalósításával végződik. Egy komoly jógagyakorló számára nincs veszteség, csak a cél elérése. Mit veszíthetünk, ha jógát gyakorlunk? A testünk nem kerül ki az irányításunk alól, sőt jobban tudatában vagyunk a testünknek. Az érzékelésünk sem kerül ki az irányításunk alól, hanem úgy irányítjuk, hogy megfelelőbb módon nyilvánuljon meg. Az elménk felett sem veszítjük el az uralmat; a szellemi adottságaink napról napra finomabbá válnak.

Honnan is jön akkor a veszteség fogalma? Azt gondoljuk, hogy veszítünk, ha nem vagyunk képesek egy tapasztalathoz magasabb szinten viszonyulni, ezért alacsonyabb szintűvé degradáljuk le. De ez nem a mi hibánk, hanem az oktatás hiánya. Nincs tiszta képünk a folyamatokról és a történések láncolatáról. Ezért egyes emberek nem képesek hitük szerint élni. Törésvonal van filozófiájuk és tetteik között, ami mentális problémákat és szellemi akadályokat okoz.

A jóga egyértelműen kijelenti, hogy sok dolog van az elménk mélyén, amikről nincs tudomásunk. Ahogy egyre érzékenyebbé válsz természeted szubtilis aspektusainak érzékelésére, egyre több dolgot fogsz felfedezni. A negativitás és a bizonytalanság biztosan a felszínre kerül; de a tiszta világosság nem mindig alakul ki. Ezért valamit folyamatosan fenn kell tartani, hogy tovább tudj haladni az utadon. Itt tesz említést a jóga a szankalpáról, a pozitív megerősítésről, ami irányítja a viselkedésünket.

Akár ászanákat gyakorlunk a testünkért, vagy más technikákat, mint a karma jóga, azért gyakorlunk, hogy hatékonyan hozzájárulhassunk az emberi társadalomhoz vagy közösséghez. Azért gyakorlunk bhakti jógát, hogy az érzelmeinket és érzéseinket megfelelő irányba tereljük, ahol társadalmi feltételek, függőségek nélkül tudnak kifejeződni. Azért gyakoroljuk a gjána jógát, hogy a tudást gyakorlati oldalról tapasztaljuk meg, ne tömjük az elménket idegen elképzelésekkel és ötletekkel. A krijá jógát azért gyakoroljuk, hogy a belső történések észlelését elmélyítsük, így az összes, fizikai, szubtilis, kauzális és transzcendentális szinteken is harmónia uralkodjon.

Kundaliní – a belső természet

A kundaliní jógát nem azért gyakoroljuk, hogy felébresszük a kundalinít, hanem hogy kezelni tudjuk a felébredés utáni tapasztalatokat. A kundaliní felébresztése nem bonyolult. Több módszer is van a kundaliní felébresztésére, de képtelenek vagyunk fenntartani ezt az állapotot. A jóga világosan kimondja, hogy a kundalinít a szádhanával lehet felébreszteni. Bizonyos növényekkel is fel lehet ébreszteni, amik megváltoztatják a személyiség élettani, pránikus és érzelmi szerkezetét, valamint nagyon érzékennyé tesznek a módosult tudatállapotok érzékelésére.

A szádhanával felemelhetjük a kundalinít egyik csakrából a másikba, de ez elsöprő, pusztító hatással lehet a személyiségünkre, amit nem vagyunk képesek kezelni. Megijedünk, ha valamilyen szúró vagy csípő érzésünk támad a testünkben vagy mikor látomásunk van. Hitre, önszabályozásra, egyensúlyra és szatjamra (igazságra) van szükségünk. Ezért a kundaliní jóga azon kívül, hogy megtanítja hogyan kell felébreszteni a kundalinít, azt is meg kell tanítsa, hogy hogyan kezeljük a kundaliní felébredésekor megtapasztalható állapotokat.

A jógában nem csak az a célunk, hogy felébresszünk valamit belül és fantasztikus, transzcendentális élményünk legyen. Ha így gondolunk a jógára, akkor meg kell változtatnunk ezt a hozzáállásunkat. Létezik egy tanulási folyamat, ami mélyebb, mint a technikák, amit végrehajtunk. A tanulási folyamat elvezet  igazi természetünkhöz. Ez nem azonos az ösztönös, megnyilvánult természettel, hanem az a belső természet, ami az életfolyamatainkat irányítja. Hogy ezt kibontakoztassuk, kombinálva alkalmazzuk a jóga gyakorlatainak teljes spektrumát az éberség, meditáció és elfogadás tantrikus elveivel.

Mangrove Mountain, Ausztrália, 1995

Forrás: Yoga Magazine, 2007. március