A felébredő energia

Swami Satyananda Saraswati

Sivanandashram, Párizs, 1980. szeptember 15.

A teremtés kezdetétől fogva az ember a külső úton sétált teljes sötétségben. Ezt az utat követte, mivel nem ismert más utat. De amikor minden tapasztalat egy halálos véghez ért, amikor minden örömnek megvolt a maga korlátja, felismerte, hogy befelé kellene utaznia. Természetesen, az ember sok nehézséggel és akadállyal szembesült, amikor elkezdett befelé utazni. Először is, nem ismerte az utat vagy, hogy melyik kapun lépjen be. Aztán, bármerre is irányította az elméjét, oly sok ajtót talált. Átlépve bármelyiken, csábító utakat, izgató folyosókat és gyönyörű kerteket talált minden oldalon. Akárhogy is, ha megállna, hogy felfedezze ezeket, hosszú ideig elterelődne. Valójában, ez történik sok emberrel, aki a meditációt gyakorolja.

Habár a meditáció ingadozás nélküli és egyhegyű tudatosságot jelentene, ezt ritkán tapasztalják meg a meditáció gyakorlói. Abban a pillanatban, amikor elkezdik koncentrálni az elméjüket, az energiaszintjük zavart lesz és bevonódnak az energiaminták változásának megfigyelésébe. Meditáció során néhányan fényeket vagy isteni lényt látnak; mennyei hangokat vagy zenét hallanak. Ezek a megtapasztalások nem mások, mint energiaminták, melyek felébrednek időről-időre a tudatosság óceánjában. Amikor meditációt gyakorolsz, megnyitod az energiacsatornákat.

Változó energiaminták

Az anyag az energia lakhelye és az energia anyag a megnyilvánulásban. Az energia átalakítható anyaggá és az anyag energiává. Az csak szervezés kérdése, ahogy a természet elrendezi ezt. A teremtés egy szintjén valami anyag, és másik szintjén energia.

Az energia a gyökere a tudatosság minden formájának. Amit egy ember gondol, energiamintaként lefordítható, az energia-kölcsönhatás egy formája. Amikor mérges vagy, a dühöd, mint energiahullámok szétszórt formája látható. Az energiahullámok és minták mellett, melyekről már tudunk, léteznek az energia láthatatlan birodalmai, a hullámok mögötti hullámok, energiaminták egy teljes sorozata. Ez azt jelenti, hogy vég nélkül folytathatod az utazásod a különböző energiadimenziókon keresztül.

Tehát a meditáció tanulói és tanárai vagyunk, az energia új formáit és dimenzióit felfedezve. Nem próbálunk meg elmenekülni a valóságtól. Néha azt mondják azokról, akik meditálnak, hogy csak ülnek a sarokban, csukott szemekkel, és elfelejtik, hogy van egy gyakorlati élet odakint. De ne hagyd, hogy ezt mondják rólad. Amikor meditálsz, csukd be a szemed, de kövesd, figyeld az ébredő energiát. Kövesd az ébredést és ne veszítsd el a tudatos éberség kapcsolatát. Ennek az éberségnek folyamatossá és szilárddá kell válnia. Az éberségben minden tökéletlenséget el kell kerülni. Egyenletesnek és végtelennek kell lennie, szétágazások és kereszteződések nélkül.

A jóga tudományában a meditáció az ember minden spirituális erőfeszítésének a betetőzése. Lehet, azt gondolod, hogy a meditáció csak az odaadásnak egy cselekvése, de ez jóval több, mint az. A test, elme és szellem egy integrál összetétel, és a meditáció kiegyensúlyozza az energiadimenziókat minden szinten, lehetővé téve, hogy egy harmonikus egészként működjenek.

A meditáció gyakorlatát soha nem kellene csak pszichológiai vagy érzelmi gyakorlat értelmében tekinteni. Meditációban, a test különböző energiahullámai lelassulnak és harmonizálódnak. Ennek természetes és erőteljes hatása van az agy központjaira, melyek a belső szerveket ellenőrzik.

A meditáció alatt befolyásoljuk a pránikus energiát a múládhára csakrában. A meditáció mindig ösztönzi a kundaliní székhelyét. Akár a szemöldökközponton, az orrhegyen, a szív- vagy köldökközponton meditálsz, a hatás rögtön a múládhára csakrába, a kundaliní székhelyére lesz szállítva. Amikor ez a központ felébred mély meditációban, a tulajdonképpen létrehozott hullámok visszaáramlanak az agyba és befolyásolják az agyi folyadékot. Ez az ébredés hatalmas energiamennyiséget szabadít fel és belső megtapasztalásokat hoz létre.

Ezért, a meditáció minden szakaszában, változó energiamintákat fogsz tapasztalni. Mit teszel, amikor ez történik? Sokan nehéznek találják, hogy értékeljék és megkülönböztessék az útjukat ezeken a megtapasztalásokon keresztül. Ha nincs egy szilárd alapod a jógában, akkor az ébredő energia ezen tapasztalásai meglehetősen zavaróak lehetnek.

Az a probléma a legtöbb ember számára, hogy hirtelen energiaszint emelkedéssel szembesülnek, ami az ébredés eredménye. Az energiának nem csak egy szintje van; az energiának végtelen számú szintje van. Ugyanilyen módon, a megtapasztalásnak sem csak egy szintje van. Minden tapasztalat az energia különböző szintjein megy végbe, és az energia és annak megtapasztalása fokozható. Csak úgy, ahogy fokozhatjuk az elektromosságot, fokozhatjuk az energiát, amely a fizikai testben termelődik. Át is alakíthatjuk, szét is szórhatjuk, vagy egy lézersugár mintájába formálhatjuk.

Amit el szeretnénk kerülni a meditációnk gyakorlásában az az energia hirtelen robbanása, és ezt meg tudjuk tenni a fokozatos fejlődés által a jógagyakorlatokon keresztül. Amikor végrehajtod az ászanákat, alig veszed észre az ébredő energiát. Aztán gyakorlod a mudrákat, és azoknak egy kicsit nagyobb a befolyása az emelkedő energiára. Következőleg bandhákat gyakorolsz, és azoknak nagyobb hatása van. Aztán, amikor pránájámát gyakorolsz, azt találod, hogy rettentő nagy hatása van az energia ébredésére. Ha rendszeresen felkészítetted magad ezekkel a technikákkal, akkor amikor pratjáhárát gyakorolsz és látsz egy ragyogó fényt vagy egy démont, az nem fogja felzaklatni a belső utadat.

Nincs rövidebb út

Néha azért tanítjuk a meditációt, hogy elérjük az elme nyugalmát és békéjét vagy, hogy lecsendesítsük az izgatott idegrendszert. De valójában, amit igazán tanítunk az egyáltalán nem meditáció, az pratjáhára. Patanjali rádzsa jógája ezt nagyon jól megmagyarázza. Amikor az agy el van szigetelve, az pratjáhára. A pratjáhára egy nagyon fontos szempont a dhjána jógában.

A pratjáhára állapotban az első dolog, amit teszel, az érzéki impulzusok elkülönítése, melyek táplálják az elmét és formálják a vrittiket. Amikor egy formára koncentrálsz, egy mantrát ismételsz, vagy egy bizonyos pránájáma technikát gyakorolsz, valójában megpróbálod a pratjáhára állapotot megszilárdítani.

Ha a gyakorlásod sikeres, akkor képes vagy elkülöníteni a tudatosságot az érzékeléstől, és ez az első lépés a meditációban. Csupán elkerülni a külső ingereket nem elégséges, az érzékeket vissza kell vonni, mielőtt az elme ki tudná fejleszteni a koncentrálás képességét. Az egyhegyűség csak akkor jöhet el, amikor a pratjáhára tökéletes elsajátításra került. Nincs rövidebb út.

Pratjáhára állapotban, amikor elkülöníted a tudatosságodat az érzékelési csatornáktól és impulzusoktól, nagyon sok energiát tartasz meg, és ez az energia lehet, hogy megnyilvánul minták vagy látomások formájában. Sokan félreértik ezeket az energiamintákat és lelkesen pszichés történésekről beszélnek. Ők eltévesztik a meditáció célját, és letérnek az útról. Meg kell szilárdítanunk a célunkat és rögzíteni a koncentrálási pontunkat és a szimbólumunkat. Aztán fenn kell tartanunk a szimbólum folyamatos és töretlen tudatosságát, teljesen figyelmen kívül hagyva más megtapasztalásokat.

Egy integrált út

Most kapcsolatot kell találnunk a különböző jógagyakorlatok között. Valójában, nem kellene jógát vagy meditációt mondanunk, azt kellene mondanunk, hogy a jóga meditáció és a meditáció jóga. Végül is, mit jelent a jóga szó? Egyesülés, egybeolvadás, egység; ez a jóga. Mi a meditáció? Az egyéni elme teljes megszűnése és az univerzális elme teljes tudatossága, ez a dhjána.

Ha nagyon figyelmesen olvasod a jóga szövegeket, látni fogod, hogy nincsenek különböző jógák. A jóga egy; én egy vagyok. Még akkor is, ha tíz ujjam van, két kezem, két lábam, egy orrom és két szemem, egy vagyok. Ugyanilyen módon, a jóga egy tömörített tudomány. Ne informáld félre a tanulóidat. Ne mondd azt egy embernek: „te aktívabb vagy, karma jógát kellene végezned”, vagy másnak, „te érzelmesebb vagy, neked bhakti jógát kellene gyakorolnod”. Mindezek a jógaformák integrálva vannak; kiegészítik egymást. A bhakti jóga rendbe hozza az érzelmeket, a karma jóga megtisztítja az elmét, a hatha jóga harmonizálja az idá és pingalá nádit, a gjána jóga fejleszti a tudatosságodat, és a kundaliní jóga ad egy lökést a kundalíninek.

Sok ember hiszi, hogy a gjána jógának köze van az intelligenciához. A gyakorlatban ez nem igaz; a gjána jógát a tudatosság fejlesztésére használják. Mi a tudatosság? Amikor beszélek hozzád és tudom, hogy beszélek. De ha egy kutya ugat, nem tudja, hogy ugat. A tetteink ismerete az idő és tér, valamint a tárgy viszonylatában a gjána. Az intellektuális mutatvány nem gjána. A létezésed az egész univerzumhoz viszonyítva, az időhöz és a térhez, valamint a tárgyhoz viszonyítva, gjána. Gjána jógi lehetsz egyetlen könyv elolvasása nélkül is.

A karma jóga, bhakti jóga, hatha jóga és minden más jóga egy tömörített rendszer része, de a rádzsa jóga a központi mag és minden jóga legfőbb jógája. Amikor megtisztítottad a tudatosságodat, rendezted az érzéseidet, és harmonizáltad a különböző nádi rendszereket, azt követően leülsz meditálni. Sziddhászanában vagy padmászanában ülve, csukd be a szemeidet és rögzítsd az elmédet egy pontra. Nem lesz nehézséged, akadályod. A pont mindig a tudatosságod közepén lesz.

A bindu felrobbanása

Ez a pont, ez a bindu nagyon fontos. Ez átman. Létrehoztunk egy feltételes szimbólumot az elménkben, de a bindu a központi mag struktúrája és tartalmazza a teremtés egészét az ölében. A múlt, jelen, jövő teljes megteremtése egy megnyilvánulás, amely látens a binduban. Ez a központi mag.

Érted, hogy mi a központi mag? A központi mag körül van az univerzális elme struktúrája. Az univerzális elmének két pólusa van – egy pozitív pólus és egy negatív pólus, és ezeket megfelelően térként és időként ismerjük. Ez a két pont egymás felé halad és középen találkoznak. Abban a pillanatban, amikor találkoznak a központi magban, a teremtés robbanása jön létre. A bindu szétszakad ezernyi és milliónyi és trilliónyi binduvá és minden bindu abszolút önmagában.

Habár a bindu felrobban milliónyi töredékre, minden bindu potenciálisan abszolút. Ezért van ez a mantra az Upanisádokban:

„Ez abszolút, az abszolút az abszolútból, abszolút jön létre, amikor az abszolút kivételre kerül az abszolútból, az abszolút mégis megmarad.”

Az abszolút sosem változik, ezért meditáció által eljuthatsz a binduhoz és megtapasztalhatod ezt magad is. De keresztül kell utaznod az elmén. Be kell lépned az univerzális elmébe, hogy a központi maghoz érj. Ott a teremtővel vagy; a teremtővel teremtesz, és aztán társteremtővé válsz.

Forrás: Yoga Magazin, 1980. augusztus