Swami Niranjanananda Saraswati
Ganga Darhsan és az ausztrál ásramok, 1989
Tudom, hogy fontos mások szükségleteit sajátunk elé helyezni, de ezt hogyan tudjuk elérni egy olyan világban, ahol kihasználják az emberek önzetlen cselekedeteit?
Úgy gondolom, hogy csak az idiótákat használják ki. Ha valaki őszinte, hű önmagához és az ügyhöz, egyszerűen csak az, aki, és nem várja el az adást és a kapást sem, akkor nincs mód arra, hogy bárki is vagy bármilyen erő ezen a világon ki tudja használni. Feltettem ugyanezt a kérdést Swami Satyanandának hét évvel ezelőtt, és azt a választ kaptam tőle, hogy ha önmagad maradsz, akkor semmi sincs, ami kihasználhatna téged. A nehézség abban a pillanatban jelenik meg, amikor elménk és érzelmeink kielégítése céljából különféle szerepeknek próbálunk megfelelni az életünkben.
Ha látunk valakit, akinek segítségre van szüksége, akkor azzal a gondolattal megyünk oda az illetőhöz, hogy „Segítek neki”, de az egónk másként gondolja, az egó elismerést vár. Ha mások megsegítésével elismerést kapunk, boldognak, megelégedettnek és kielégültnek érezzük magunkat. Tehát most az átlagelmével gondolkodva, ha megpróbálunk segíteni valakinek, ezzel egyidejűleg egyfajta táplálékot is keresünk az egónknak. Nos, ezt nehéz elfogadni, megérteni vagy gyakorlatba ültetni.
Ha el tudjuk távolítani az egót a szolgálatból, a szévából, akkor, ha mások megpróbálnak kihasználni minket, sikertelenek lesznek, mert ha az én egóm nem működik közre, akkor a tiéd sem. Amikor az egó nem működik közre, akkor remélhetőleg mindent tiszta nézőpontból látok. Ha úgy látom, hogy valaki át akar verni, akkor csak azt mondom: „Hari Om Tat Sat, keress valaki mást, aki segít neked”, és megyek a dolgomra.
Tehát az emberek azok, akik megengedik másoknak, hogy kihasználják őket. Én vagyok az, és te vagy az, aki megengedi másoknak, hogy kihasználjanak az egó-kielégülésünk miatt. Ha valaki nálam erősebb képes az egóját az enyémre ráhelyezni, akkor az kihasználás. És ez az a pont, ahol a viveka, a megkülönböztető-képesség bekerül a képbe, lépj ki, ahol szükséges, és menj tovább, amikor csak szükséges. Ha megvan a viveka, akkor nincs szükség szenvedésre és fájdalomra. Tehát fejleszd a vivekát.
Swamiji, Swami Satyananda azt mondta: „Mit mondhatnék azoknak, akik nem értik a karma jóga dicsőségét?” Te mit mondanál?
Meg kellene próbálnunk megérteni a karma jóga szerepét a szádhaka életében. Különféle nézőpontokból is megvizsgálhatjuk, mert már ismerjük a karma jóga meghatározását – ’a cselekvés jógája’. Tudjuk, hogy azt várják tőlünk, hogy eredmények, nyereség vagy gyümölcsök elvárása nélkül cselekedjünk, ne várjuk el a tett gyümölcsét, hanem a tökéletesség eszméjével cselekedjünk.
Egy szádhaka életében a karma jógának sok szerepet kell betöltenie. Az első az, hogy ahol túl sok a befelé fordulás, amikor túl sok a mentális megfigyelés, meditáció, elmélkedés és önelemzés, akkor az elme hajlamos arra, hogy elszakadjon a világtól, és az elme korlátai között elszigetelődjön. Ezt érezzük akkor, amikor befelé fordulóvá (introvertálttá) válunk, illetve amikor kissé lehangolttá (depresszióssá) válunk. Akkor érezzük ezt, amikor képtelenek vagyunk kikerülni abból az állapotból, amelyben az elme saját magát vizsgálja. Ezt külsőleg, fizikálisan letargiaként, pránikus energiahiányként, a külső környezethez, a tárgyhoz, az idő és a tér elvéhez való kapcsolódás hiányaként érezzük.
Ezért a jóga tradíciójában, annak érdekében, hogy egyensúlyt hozzunk létre a mentális tapasztalás és az elme külső környezethez való kapcsolódásai között, valamint hogy létrehozzuk az elmének ezen kapcsolódását az érzékekkel, előírjuk a karma jóga gyakorlását. A karma jóga elméletében azt is mondják, hogy ha valaki fél órát meditál, gyakorol egy technikát, amellyel befelé tud figyelni, akkor ezt a félórát minimum három óra fizikai, kifelé forduló testi, elmebeli és érzelmi aktivitással kellene kiegészíteni azért, hogy ne legyen ragaszkodás a meditáció alatt történtekhez, sem eltávolodás az élettől. Tehát a karma jógának ez az egyik célja, megteremteni annak a tudatosságát, hogy milyen szerepet játszik az elme a testre vonatkozóan, az indrijákra (az érzékszervi észleletekre) vonatkozóan, az intellektusra, társadalmi életre, családi életre vagy az egyéni személyiségre vonatkozóan.
A karma jógának van egy másik aspektusa is. Amikor tudatában vagyunk a mentális tevékenységeknek, akkor a karma nem csupán cselekvést jelent, hanem az éppen akkor történő cselekvés teljes folyamatát is. Gondolkodunk, és e gondolat mögött van egy ok, hogy miért jött ez a gondolat. Amikor antar mounát gyakorolunk, megfigyeljük a gondolkodási folyamatot, kapcsolatot találunk a gondolatok között, és megpróbálunk mélyebbre menni. Ez a mentális karma jóga. Ez nem egy állapot tapasztalása, hanem a cselekvés tapasztalása, a kapcsolaté, amely összeköti az egészet, megnyilvánulásunk, gondolatunk, érzésünk és viselkedésünk teljességét. Tehát a karma jóga a teljes folyamatnak a tudatossága, az egész aktivitás, amely vagy az elme, az intellektus birodalmában, az érzelmek birodalmában vagy fizikálisan történik meg.
A karma jóga kulcsszava a megfigyelés folyamata, amelyet mi drashtának, a tanú hozzáállásának, a megfigyelő attitűdjének nevezünk. Figyeld meg, mit csinálsz. Ez nem vakon cselekvés, hanem tudatossággal végzett aktivitás, amely mögött van egy cél. Tehát, amikor a megfigyelésnek ez a fogalma, az elme minden cselekvésének, a test minden cselekvésének megfigyelése lassan kifejlődik, akkor ez vezet a tudat tágulásához. Képesek leszünk megérteni, hogy mi történik, miféle cselekedet vagy tett történik, és hogy hogyan tudnánk ezt a bizonyos cselekvést, ezt a bizonyos tettet javítani.
A megfigyelő éberségének, a megfigyelés folyamatának ezzel a felébredésével, természetesen és spontán módon kerülünk tudatába a konfliktusoknak, amelyek bennünk történnek. Tudatába kerülünk annak, amit szeretünk, és amit nem, saját ambícióinknak és saját korlátainknak. Tehát lesz egy folyamat, amely kiszűri a negatívat a pozitívból, és ez a személyiség újrafelfedezésének a folyamata. Tudatába kerülünk a kötődéseinknek, vonzalmainknak és ellenszenveinknek a megfigyelés folyamatán keresztül. Tudatában leszünk családi kötődéseinknek, az anyagi világ olyan tárgyaihoz való kötődéseinknek, mint egy autó vagy egy televízió, amelyek ha elromlanak, azt megérezzük, mert elúszik a pénzünk. Ezt a kötődést, amely lehet érzelmi, fizikális vagy intellektuális, meg lehet figyelni és ez meg is történik. A kötődés hatása, amely hátrányos a személyiség fejlődésére, kiszűrődik, és szintén kiszűrődik a kötődés vagy vágy, amely előnyös a személyiség fejlődése szempontjából. Ezért egyszerűen azt fogjuk mondani, hogy amikor karma jógát gyakorolunk, akkor az egót is kiküszöböljük.
Nagyon sok dolgot el lehetne még mondani ezzel kapcsolatban. Azt mondják, hogy egy ásramban karma jógát kellene végezned. Igen, mert objektív tudatossággal végzed. A külső karma jóga végzése során csakis az objektivitásnak ezt a megértését szeretnénk hangsúlyozni. Később az az érzés, amit megszerzünk a külső karma jóga során, átkerül az elmébe, így a szádhanád, saját meditációd és elmélkedésed gyakorlata jobb eredményeket fog hozni, és segít csatornázni az ellentmondó energiákat, amelyek a kötődések miatt jönnek létre, és amelyek a megszűretlen elme tartalom miatt áramlanak át a pszichén. Ez a szűrés a karma jóga folyamata.
Karma jóga – el tudná magyarázni a jógikus élet és a családi élet szempontjából is?
A Bhagavad Gítában ez áll:
”Yoginahah karma kurvanti sangam tyaktwa dhananjaya”
“Jóginahah karma kurvanti szangamtyjaktva dhánandzsája”
“Azok, akik tudatosak, a jógik, a karma jógát kötődések nélkül végzik, a belső tisztulás céljából.”
Ugyanebben a fejezetben az áll, hogy a karma jógát az elmével – manasszal, az intellektussal – buddhival, és a beszéddel, a vah-hal gyakoroljuk. Ha igaz az, hogy a karma jógát lehet gyakorolni a beszéden keresztül, hogy a karma jógát lehet gyakorolni az intellektus birodalmában és az elmében, akkor természetes módon válik az átman tisztításának az eszközévé. Az „átman’ itt nem a lelket jelenti, hanem az egyén „én vagyok” azonosulását.
Itt látható a különbség a karma jóga gyakorlatai között, amelyeket belsőleg tudatos emberek vagy jógik alkalmaznak, és amelyeket az érzéki élvezeteket keresők, a bhógik alkalmaznak, mert az egyik embercsoport esetében megvan az elme, az intellektus és az interakció tudatossága. A beszéd itt csak szimbólikus módja az interakció leírásának. Ezen tudatos emberek számára a karma jóga önmagában egy meditációs folyamattá válik.
A másik csoport számára a karma jóga a „cselekvés” szó szerinti jelentésével azonosul, és az önkiteljesítésnek, a vágyak beteljesedésének és az egó kielégülésének a folyamatává válik. Ez a csoport nagyobb biztonság érzetét alakítja ki, az „ezt vagy azt birtoklom” érzetét, a jólét és az önzés érzését. Kétségtelen, hogy a világon mindenki önző. A jógik önzők és a családosok is önzők. Senki sincs ezen a világon, aki mentes lenne ettől az ideától, ettől az identitástól.
Az egyetlen különbség a tudatosság. Az egyik oldalon egyszerűen csak hanyatt-homlok beleveted magad a világba, hogy megelégedettséget és örömet nyerj. A másik oldalon, ugyanazokat a cselekedeteket végrehajtva, ugyanazt az életmódot vezetve, ugyanazt a munkát és családi életmódot végezve és élve, megpróbálsz egyensúlyt találni önmagadban. Tehát, ha tudni akarod, mi a különbség a karma jógában a jógi és a családban élők számára, akkor az a tudatosság és a felismerés.
Szangam tjaktva átman shuddijé-: Lemondva a kötődésekről (szangam tjaktva), az átman tisztulásáért (atmashuddhi), a jógi cselekedeteket hajt végre (jóginah karma kurvanti). A tetteket a manasz, a vacsa és a buddhi képviselői hajtják végre – az elme, a beszéd és az intellektus. Megint az elme, az intellektus és az interakció (érintkezés) foglaltatik benne.
Az intellektus az a racionális folyamat, amely mindenkinek a fejében zajlik: gondolkodás, analizálás és szűrés. Amikor ezt kreatívan fejlesztik, akkor érjük el a vivek állapotát, a helyes megértést vagy helyes észlelést, de amikor az intellektus, a buddhi szabad utat kap és kiömlik a külvilágba, az anyag dimenziójába, akkor avivek-kel, helytelen eszmékkel találjuk magunkat körülvéve.
A viveka és aviveka, a helyes és helytelen eszmék fogalmának semmi köze ahhoz, hogy helyesen gondolkodunk vagy helyesen cselekszünk-e. Nem! A viveka elmélete a Természet törvényeinek a megértésén alapszik, amelyek irányítják az univerzumot (kint a makrokozmoszt), a testet, engem (a mikrokozmoszt bennem). Ezen törvénynek a szellemében való életet jelent, amely a viveka eszméje. Az, hogy egyensúlyt találjunk a Természet azon törvényei között, amelyek belsőleg irányítják a testet, az érzelmeket, az elmét és a lelket, és azok között, amelyek külsőleg irányítják a világot és az univerzumot. Tehát felismerve saját képességeinket, saját észlelésünket és megértve a Természet Törvényeit, a karma jógát az intellektuson keresztül gyakoroljuk. A buddhi vivekát gyakoroljuk, és itt megint a kitágult tudatosság elméletével találkozunk.
Másodszor, nézzük az elmét, amellyel az előző kérdés során röviden foglalkoztunk. Megvan a képességünk a kapcsolódásra és az eltávolodásra, a képesség, hogy közvetlen szubjektív érzéseinek legyen valamivel kapcsolatban, és az a képesség is, hogy azt objektívan, kívülről figyeljük. A képesség, hogy vágyat hozzunk létre és a képesség, hogy eltávolítsuk azt a vágyat. A tradicionális indiai rendszerben az életnek négy szakaszát említik, amelyen minden egyénnek át kell mennie a halál előtt. Ezek az artha, dharma, káma és móksa. „Artha” azt jelenti bőség, gazdagság (társadalmi és egyéni), megelégedettség és önelégedettség. Ez gazdasági jóllétet is jelent hajlék és társaság értelmében. Ez az élet teljes folyamata, amely nincs meg a szannyászin hagyományban – megszületni, iskolába járni, megházasodni, gyerekeket nemzeni, elválni, megöregedni, pénzt keresni, megtakarítani, öregek otthonában élni és tartós helyet találni a temetőben. Általánosságban ez az az élet, amit a társadalom elfogad. Nos, ebben az életben az artha nagyon fontos szerepet játszik, és a dharma nagyon csekély szerepet játszik. „Dharma” kötelezettséget, kötelességet jelent, ez a belső vallás és nem a külső. Ez a belső vallás, amely egyesíti ezt azzal, ez a kapocs, amely egyesíti ezt az identitást azzal az identitással. A káma, avagy érzéki élvezetek, nagyon fontos szerepet játszanak a társadalmi életben. A móksa nem játszik semmilyen szerepet, tudjátok, mi nem akarunk szabaddá válni, túl sok a kötődés, túl sok dolog vált akadállyá az elmében.
A társadalomban élő ember számára az artha, a gazdagodás és a káma, az érzéki élvezetek a fontosak. A visszavonult számára a dharma, a kapocs ismerete és a móksa, a megszabadulás elmélete a fontosak. Ha képesek vagyunk mind a négyet egyesíteni, az artha aspektust (gazdagodás) a dharmával, a dharmát kámával, és a kámát a móksával, akkor meghaladjuk az elmét, mivel az elme duális természetét használjuk fel arra, hogy egy harmadik elmeállapotot teremtsünk meg, amely harmonikus és transzcendentális.
Van egy elmélet, amelyet magamról neveztem el. Ez a SWAN elmélet. Az „S” az erősséget (strength) jelenti. Mindenkinek vannak erősségei, eltökéltsége, akaratereje, életereje és energiája, de ugyanakkor mindenkinek van „W”-je is. Vannak gyengeségeink (weakness), bizonytalanságaink, alsóbbrendűség érzetünk, nem vagyunk tudatában lehetőségeinknek. Ez korlátozza a fejlődésünket. Ugyanakkor mindenkinek van „A”-ja, ambíciója is. Mindannyian azzá akarunk válni, amik nem vagyunk, és keményen próbálkozunk vele. Az, hogy sikerül-e vagy sem, egy másik dolog, erről később fogok beszélni. Mindenkinek van „N”-je, (needs) szükségletei. Vannak szükségletek a fizikai megelégedettségre, amikor éhesek vagyunk, ételre van szükségünk, amikor szomjasak vagyunk, vízre van szükségünk. Ugyanígy van egy társadalmi szükséglet a hajlékra, ruhára és kényelemre. Mentális szükségletek is vannak, vágy a megelégedettségre, valami célra az életben, a vágy, hogy békés, csendes és egészséges életet éljünk. Van spirituális szükséglet is, a szükséglet, hogy belül az egységet érezzük és ne a konfliktust. Tehát vannak lehetőségeink, erősségünk és gyengeségünk, ambíciónk és szükségleteink.
Ezt a SWAN elvet az elme irányítja. Ha azt gondolod, hogy gyenge vagy, akkor gyenge vagy. Ha azt gondolod, hogy erős vagy, akkor erős vagy. Az önhipnózis egy folyamatán keresztül azok lehetünk, amik nem vagyunk, akár lefele, akár felfele irányban. Ha lehangoltak vagyunk, megvan az erősségünk, hogy kikerüljünk a depresszió ezen állapotából, de mivel az elme is benne van a folyamatban, azt érzi, hogy nem tudja előhívni az erősséget, hogy kikerüljön ebből az állapotból. Képesek vagyunk az eksztázisra, az örömre és boldogságra, szétrobbanunk, pezsgünk, a könnyünk is potyog a boldogságtól. Az elme is benne van ebben a tapasztalásban, nem képes a figyelmét egy tapasztalásról elvonni, és megőrizni az egyensúlyát. Tehát mivel úgy látszik, az élet minden tapasztalása, minden ambíciója és minden szükséglete az elme irányítása alatt áll, a legjobb módja annak, hogy az elmének ezt a bizonyos képességét irányítsuk az az, ha biztosítjuk ennek a tulajdonságnak azt a képességet, hogy mindig a megfelelő pillanatban kapcsolódjon és távolodjon el, a helyzetnek, a lehetőségnek és a körülménynek megfelelően. Ez a karma jóga az elme számára.
Pozitív beszéd és viselkedés – ezeket kreatívan fejlesztjük azáltal, hogy kiegyensúlyozottak maradunk. Amikor képesek vagyunk irányítani a negativitást, amely bennünk van, és amit időnként érzünk, valamint ha azzal, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, arra is képesek vagyunk, hogy kifejezzük a pozitív tulajdonságainkat, akkor ez a megnyilvánulás a rezgések és a fizikai kommunikáció, a beszéd szintjén pozitív és felemelő hatással van a másik egyénre. Megtapasztaltad már ezt, amikor valaki vagy te magad kivetítesz valamiféle negativitást, és látod mi a reakció.
Ekkor azonnal összecsapnak az elmék, és a kapcsolat, amelyben voltál, egy barátság, amelyet felépítettél, hirtelen összeomlik egy negatív pillanat hatása alatt. Ez megtörténik barátok között, megtörténik családokban, megtörténik férj, feleség és gyerekek között. Megtörténik guruk és tanítványok között. Ezt akkor is megtapasztaltuk, amikor pozitív energiát, kiegyensúlyozott energiát vetítünk ki, még az ellenségeink is barátainkká válnak. Tehát az energia kiegyensúlyozása és ennek a kiegyensúlyozott energiának a kifejezése és kapcsolódása a te energiáddal, ez a karma jóga harmadik aspektusa.
Ha már képes vagy kezelni az elmét, az interakciókat és az intellektust, akkor a belső tisztulás, az öntisztítás folyamata, az atmashuddhi megtörténik. Tehát még családfőként, még szannyszinként, visszavonultként is meg kellene próbálnod elérni ezt az egyensúlyt a karma jóga gyakorlásával. Sokak szerint a bhakti jóga önmagában nem elégséges a móksához, ez az életnek csak egy aspektusa. A gjána jóga nem elégséges a móksához, a hatha jóga nem elégséges, de ha bármely gyakorlatot a karma jógával kötöd össze, akkor az teljes jógává válik.
Forrás: Yoga Magazin, 1992. március