Paramahamsa Swami Satyananda Saraswati
A szádhaknak fel kellene ismernie, hogy meditációjának tárgya nem csupán egy fénykép, hanem egy felület, amelyre az isteni leereszkedhet.
Minden tekintetben meg kellene értenie, hogy minél inkább koncentrál a képre, annál tisztábbá válik az istamja (Isten egyéni víziója). Hagynia kell, hogy az elméje igazságává váljon, hogy az istam mindenütt jelen van, habár testbe van burkolva a bhaktái (hódolói) kedvéért. Az első és utolsó igazság az, hogy folyamatosan tudatában kellene lennie annak a ténynek, hogy minden igazság benne van a következő mondásban: „Hús-vér formában fog megjelenni előtted, kinyilatkozik a gjánád számára, és beszélget veled”.
Amikor minden vritti ( az elme mintájának a változása), amely a külső megtapasztalások velejárója, visszafejlődik, és egyetlen vritti uralkodik mindenen keresztül, akkor a szádhaka (spirituális törekvő) eléri a meditáció tiszta stádiumát. És amikor egyedül folytatódik ezen egyetlen vritti stádiuma, és más gondolat vagy vritti a legkevésbé sem érezhető, akkor az illető, úgy mondják, elérte a szampradzsnyáta szamádhit. Amikor a szádhaka teljes tudatossága átalakult az istam formájává, oly mértékben, hogy az tisztán látható, az örökké ragyogó darsan szampradzsnyáta szamádhiként ismert.
Az első stádiumban a forma úgy látható, ahogy a képet látod. Ez azt jelenti, hogy még a külső világ tudatában vagy. Amint a tudatosság egyedülivé válik és a szeretet érzése eléri a legmagasabb szintet, és nem emlékszel senki másra, csupán a szeretett lényre, akkor az istam halhatatlan formája oly valóságosan nyilvánul meg előtted, ahogy azt szeretnéd, hogy legyen. Tulajdonképpen mindez a nagymértékű egybeolvadás és a nem-duális tudatosság stádiumában történik. A forma ugyanaz, mint amit ismersz, de eddig nem voltál képes látni az érzéki és mentális korlátok miatt. Most, hogy elérted azt az állapotot, amikor az átma mindent-áthatóvá válik, az érzéki és mentális korlátok hiánya miatt, képes vagy látni őt.
Amint a forma megértésre kerül, az istam belép a formába. Előtted van abban az ismerős szvarúpában (saját természetes forma), amin meditálsz. Tudattal rendelkező, mégis csendesen ül vagy áll. Folyamatosan nézel rá, és ő is néz rád. Ehhez idő kell. Amikor már nézted bizonyos ideig, érzelmek törnek fel benned, folynak a könnyeid és automatikusan a lábai elé esel.
A szádhakának ezt a formát folyamatosan látnia kellene legalább hét napig. A megnyilvánulás azt követő napján, ismét le kellene ülnie, hogy meditáljon, mint általában, de a fényképen való meditáció helyett a megnyilvánulás képét kellene az elméjébe idézni, és így felébreszteni a tudatosságát. Ennek a folyamatnak addig kellene folytatódnia, amíg az istenség bárhol, azonnal el nem jön hozzád. Ha képes vagy látni őt bármikor, amikor akarod, akkor el kellene kezdened beszélgetni vele, és imádkozni hozzá.
Hamarabb nem fogsz leülni, hogy meditálj ebben a stádiumban, csak miután látni fogod őt magad előtt a szokott helyzetében. Te rá nézel és ő rád. Hirtelen érzelmekben törsz ki, és lehajolsz a lábai elé. Ő megáld és eltűnik. Ekkor visszatérsz a fizikai tudatosságba, és halványan úgy emlékszel az élményre, mintha az egy távoli álom lenne. Az öröm és ánanda határtalanná válik. Az elme nyugodt, csendes és derűs lesz. A vonzerő mérhetetlenül megnövekszik. A hang megédesedik. Az imáid beteljesülnek és a kérdéseid megválaszolásra kerülnek. Vigyázz, hogy ne használd ezt a vívmányt személyes célokra.
Ezen a ponton jön egy stádium, ahol az alacsonyabb éned teljesen átalakul, és az ingadozások (a mentális védőfalak) megszűnnek. A tiszta átmabháv (annak képessége, hogy lásd magadat visszatükröződni egy másik személyben) felvirrad. A szádhaka az elméje, az érzékei és a teste sziddha-mesterré válik – a tudás spontán módon felszínre jön nála, kinyilatkoztatás kinyilatkoztatás után. Erőteljessé válik, bölcsességgel telivé, egy kalpa vriksává (kívánság-teljesítő isteni fa), és egy kész tárházzá a Brahma anubháva (a Teremtő Isten megtapasztalása) számára, ami a végső célja.
Forrás: Yoga Magazin, 1994. november