A Jagjá hagyománya

Swami Satyananda Saraswati

Dél-Amerika erdeiben kivételes látnivalóval találkoztam a Kolumbia előtti korszakból, és úgy találtam, hogy a Kolumbia előtti civilizáció gyakorolta a jagját. A világ minden részén végzett archeológiai ásatások, melyek a kőkorszakot, a bronzkorszakot és más korokat kutatják, bizonyítékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a régiek olyan szertartásokat végeztek, melyek során természetes gyógynövényeket és füveket ajánlottak fel a tűzben, miközben mantrákat kántáltak és rituális táncokat mutattak be. Sajnos ezek a tradíciók letűntek mindenütt a világon, kivéve Indiát, ahol a jagjá hagyománya megőrződött évezredeken át.

Az indiai kultúra a jagjá többféle értelmezését adja. Melyek a jagjá különböző formái? Hogyan tudja az egyén bemutatnia a jagját? Hogyan tudja egy közösség bemutatni a jagját? És ha egy ország királya vagy uralkodója akarja egyáltalán bemutatni a jagját, miképpen tegye? India mind a mai napig megőrizte, fenn- és életben tartotta ezeket a dolgokat.

Indiában a jagjá nagyon népszerű esemény, olyan, mint a könnyűzene Nyugaton. Mindenki tart jagját: művelt és műveletlen, tanult és magasan képzett, gazdag és a leggazdagabb, szegény és a legszegényebb. Mikor esküvő van, kell jagjának lennie. Gyermek névadási ünnepségén is van jagjá. Ha az emberek először lépnek be házukba, akkor is jagját tartanak. Igencsak mindennapos ceremónia. A panditokat, a jagját bemutató ácsárjákat évekre előre le kell foglalni. A panditok bráhminok (a szellemi vezetők kasztja Indiában); nem ksatriják (harcosok kasztja), nem vaisják (kereskedők) és nem súdrák (munkások). Csak bizonyos bráhminok válnak ácsárjákká, akik végzik a jagját. Gazdag és szegény közösségek fognak össze, pénzt gyűjtenek, és meghívják a bráhmin-okat, hogy végezzék el a jagját.

Mikor a jagjára sor kerül, plakátokat és zászlókat raknak ki az emberek tájékoztatására, akik ezrével jönnek, mert úgy tartják, hogy mennyei lények vagy isteni energiák járják át a teret, ahol a jagját tartják. Ahhoz hasonlatos, mint mikor az ember egy légkondicionált helységbe lépve megérzi a hűvösséget. Nem csak a testre hatással lévő anyagi, fizikai környezet tisztul meg, hanem a spirituális környezet is, az elmét befolyásoló ákása vagy más néven finom atmoszféra is. Mikor belépünk egy szellemi rezgésekkel erősen töltött térbe, elménk is békés, tiszta és emelkedett lesz.

Manapság van ismeretünk a környezetről, tudunk az üvegházhatásról, a globális felmelegedésről és hasonlókról. A jagjá orvosság mindezekre az egyensúlytalanságokra. Mindazok, akik szeretik a környezetet, és úgy gondolják, hogy az atmoszférát meg kellene tisztítani, hogy a szénmonoxid-mennyiséget csökkenteni kell, végezzenek jagját, de ne csak egy tömegben, hanem egyénileg is.

A Védákban szerepel egy olyan jagjá, melyet az ember egyedileg is gyakorolhat otthon a családjával. Apám Árja Szamadzsi volt (a Swami Dayananda Saraswati által 1875-ben alapított azonos nevű hindu vallási reformmozgalom követője, mely – többek között – a Védák megkérdőjelezhetetlen tekintélyét hirdette). Minden reggel beletett néhány fa rudacskát egy rézedénybe, és tizenöt percen keresztül kántálta az Agnihotra Vidhi Veda Mantrát. Még most is emlékszem erre abból az időből, mikor kisgyerek voltam. Tehát az egyes ember is végezhet jagját otthon, és tisztíthatja az atmoszférát. Egy közösség is végezhet jagját, és tisztíthatja a közösség, a falu vagy város atmoszféráját.

A föld és környezetének megtisztításával együtt fontossá vált a mentális, az érzelmi és pszichikai atmoszféra megtisztítása is, melyek romlottá váltak. Az emberek elméje teli s tele van negatív gondolatokkal, olyanok, mint a skorpió csípte majmok. Miképp tudjuk elnémítani ezeket a majmokat? Őseink azt mondták: „Végezz jagját.” Jagjá azt jelenti: felajánlás, áldozat. Mikor ételt adunk a szegényeknek és az éhezőknek, az jagjá. Mikor ruhát adunk annak, akinek nincs, az jagjá. Adni, adni, adni: ez a jagjá. A szanszkritban a jagjá szó három betű kombinációja: „ya” (ejtsd:ja), „ja” (dzsa) és „na” (na) – termelés, elosztás és fogyasztás. A három elem között egyensúlynak kell lennie. Az ősi Indiában az emberek mélyen gyökereztek a jagjá hagyományában. Számukra nem pusztán rituálé volt, hanem életmód. Hittek hatóerejében és szentségében. Ilyen jagjákra való utalásokat lehet találni e páratlan ország történelmi, földrajzi, mitológiai, filozófiai és szellemi témájú szövegeiben (granthák). A jagjára vonatkozó tudást a Védák őrizték meg, amely az emberiség legősibb irodalmi műve.

Egy szisztematikus, mégis egyszerű módszert találtak ki, melynek révén a jagján keresztül egy láthatatlan erőt hívtak meg otthonukba nagyjából oly módon, ahogy mi meghívót szoktunk küldeni egy nagyon fontos embernek. Mindazonáltal a láthatatlan erő, melyet meghívunk a jagjára, egyetemes jelenség, nem korlátozódik valamely országra, vallásra, hitre vagy nemre. Maga ez a tény határtalan erőt ad a jagjának.

A Bhagavad Gítában Sri Krisna sok részletet elmagyaráz a jagjáról. A jagjá mindegyik megjelenési formája kapcsolatban van a védikus miszticizmussal. A jagjá a legősibb, ezoterikus gyakorlat. Nagyon mély, és sok tanulmányozást igényel. A jagján keresztül összhangba tudunk kerülni az univerzum láthatatlan erőivel. Az érzékekkel felfogható dolgok szemmel láthatóak, megnyilvánultak, de létezik egy nem megnyilvánult dimenzió is. Vannak dolgok, melyek nem láthatók, melyek túl vannak az elmén. Ezt tudjuk, azt azonban nem tudjuk, miként beszéljünk a láthatatlannal, hogyan hangolódjunk rá, hogyan integráljuk, hogyan értsük és hogyan tapasztaljuk meg azt. A jagjá e cél elérésének egy, méghozzá igen fontos módszere.

Nem évek vagy évszázadok, hanem korszakok és júgák folyamán a jagják gyakorlása olyan hatalmas spirituális erőteret hozott létre Indiában, melyet még mind a mai napig lehet érezni, holott ma már nem olyan gyakran és nem oly nagyszabású jagjákat végeznek, mint egykoron. Ez az a szellemi kisugárzás, mely határozott karaktert és identitást adott Indiának, és megszabta sorsát, hogy legyen a többi ország guruja és szellemi tanítója.

Prajag, a hely, ahol a szent Gangesz vize keveredik és egybeolvad a Jamunával és a Saraswatival, egyszerűen onnan kapta a nevét, hogy egy olyan hely volt, ahol számos fontos jagját tartottak. A Jag a jagjákra használt másik kifejezés, a pra előtag pedig a helyre utal, ahol a jagjákat tartották. Innen már gyaníthatjuk, hogy minek kellett itt történnie. Prajagot most Allahabadnak hívják, de vonzereje mégsem csökkent, és a Kumbha Méla alatt a spirituális erők központjává válik. Varanaszi, mint Uddzsain ősi városa egy másik példa, és van még sok más hely is, melyeken – felületesen szemlélve – egyszerűen nincs semmi csodálatos.

Túl a fizikai dimenzión, ahol a szépség csupán külsődleges, felszínes és idővel lassan eltűnik, létezik egy mérhetetlen szépségű másik dimenzió, melyet a jagjá megszentelt aktusa hoz létre, és amely ellenáll az idő pusztító hatásának, a történelem, a kormányok és civilizációk szerencsétlenségeinek. Ez a dimenzió kapcsolatban van minden egyes emberrel, veled és velem is. Az ember egyszerűen azért látogatja meg ezeket a helyeket, mert van egy erő, mely odahúzza, egy erő, mely cáfolja a logikát, egy erő, mely nem a külső megjelenési formánkat szólítja meg, hanem valamit ott mélyen bennünk.

Ez a tényező Rikhiában is nyilvánvalóan jelen van.

Az egymást követő évek során a Szat Csandi Mahájagjá hatása mind mélyebb lesz. Az évről évre megtartott jágják következtében egyre erősödő spirituális energia és a kiáramló isteni rezgések olyan mágneses aurát teremtettek, mely minden évben növekvő számban vonz embereket Rikhiába, annak ellenére, hogy ez a hely olyan távoli, nehéz megközelíteni, és nem nyújt vagy csak kis mértékben olyan típusú komfortot, melyhez a modern ember szokott.

Indiában, különösen a hinduknak van egy sajátos filozófiája. Amikor ők spirituális életről beszélnek, akkor veszekedésekről és verekedésekről, háborúkról és csatákról, gyilkolásról és pusztításról beszélnek. Az összes Puránában és Itihaszában (ősi indiai eposz), az ország teljes történelmében bárhol, ahol a spiritualitás bemutatása kerül szóba, azt mindig csaták, háborúk és halál segítségével, dévákon (isteni lények), aszúrákon (démonok) és manavákon (emberi lények: te és én, az egyén) keresztül fejezik ki.

Valóban, az élet csatamező, és mi mindnyájan harcolunk. A harc a sötétség és a világosság erői között zajlik. A két erő közötti örök harc minden emberben folytatódik, míg él, sőt még halála után is. Nincs más mód az élet helyzeteinek elmagyarázására, mint a csata. A Mahábháratában a Pándavák vannak az egyik, míg a Kauravák a másik oldalon. Krisna azt mondja: „Harcolj!” Vajon Krisna erőszakos ember volt-e? Harcoljunk vagy ne?

Itt a csatát az élet alacsonyabb rendű hajlamai és korlátjai ellen vívják, melyek minden emberben megvannak. Van valamilyen akadály a személyiségünkben, mert a dolog, melyet keresünk, nagyon közel van hozzánk, de nem látjuk. Közelebb van, mint a saját lélegzetünk, mint a saját elménk, mégsem vagyunk képesek meglátni. Még ha el is hisszük, hogy ott van, akkor sem látjuk. Ezt a mentális akadályt agjáná-nak, avídjá-nak, vagyis tudatlanságnak nevezik. A jagjá segít ezen akadály eltávolításában.

Az emberek Indiában egy csomó kívánsággal mennek a jagjára: gyermekekért, pénzért, megoldásért az összes fajta problémájukra. Néhányuknak rákja van, másoknak szívbetegsége, megint másoknak családi problémája. Mindenkinek van valami baja. A jagjában megoldásokat keresnek, és meg is kapják ezeket, mivel a tudatosságuk kiélesedik. A jagjá alatt egy, az életre vonatkozó fontos szankalpát (elhatározást, fogadalmat) kell tennünk: „Istenem, mutatkozz meg nekem bármilyen formában, amilyenben csak akarsz!” Ez minden, és meg fog történni.

A jagjá sikeressége nem a felmerült költségek nagyságával vagy a résztvevők számával mérhető; a siker minden egyes emberen múlik. A nagyiparosok milliókat költhetnek egy csodaszép jagjá megszervezésére, de ha az odaadás nincs jelen, a jagjá nem lesz hatékony. A jagjá sajátos jellegzetessége a sráddha (hit) és a bhakti (odaadás), melyeket az e célból összegyűlt, mindenféle kasztú, hitű és vallású emberek hoznak létre. Jóllehet, az ember esetleg egyetlen szertartást vagy kántálást sem ért meg, mégis a környezetben jelen lévő isteni rezgésekre hangolódva meg tudja tapasztalni a jagjá jótékony hatását.

Forrás: Yajna – Swami Sivananada Saraswati és Swami Satyananda Saraswati tanításaiból

Kiadta: Sivananda Math, Munger (ingyenes kiadvány)