Swami Satyananda Saraswati
“Rikhiapeeth Satsang 4” című könyvéből
A prarabdha karma folytán találta meg a guruját?
Nem, a guru nem a prarabdha miatt található meg (prarabdha karma: a jelenlegi életet okozó karma – a szerk.) A gurut csakis az isteni kegyelem következtében lehet megtalálni: „Rama kripa bina sulabha na soee” – Nem tudsz semmilyen kedvező vagy sikeres dolgot elérni az isteni kegyelme nélkül. Gurut kapni és a gurut felismerni nagyon nehéz. Ha azt mondod egy koldusasszonynak, hogy menjen az ékszerészhez és vegyen gyémántot, hogyan tehetné ezt meg, mikor fel sem ismeri a gyémántot. Meg fog kérdezni valakit, hogy az most valóban gyémánt-e vagy sem. Ha te ismered a gyémántot, akkor azt mondod: „Igen, ez gyémánt.” Ha nincsenek ismereteid a gyémántról, akkor azt mondod: „ Igen, ez úgy néz ki.” A guru olyan, mint egy gyémánt, egy igazán erőteljes tattva (elem) az életben. Indiában majdnem minden közösségben és régióban él a hagyomány, hogy az embereknek van guruja. Madhya Pradesh államban azokat az embereket nem engedik be a konyhába, akik nincsenek beavatva, akiknek nincs guruja. Madhya Pradeshben az a szokás, hogy az ifjú asszonyt addig nem engedik be a konyhába, amíg egy guru be nem avatta.
Az életben nem mindegyik tanító guru. A guru az, aki felnyitja a szemed a tudásra, és elűzi a sötétséget az életedből. Hányan találtak ilyen gurut? Swami Vivekananda talált, és élete értékessé vált, de ez nem a prarabdha folytán történt. Ha egy elveszett utazó a sűrű őserdőben találkozik egy erdésszel, aki kivezeti őt az erdőből, ezt prarabdhának mondanátok? Az nem a prarabdha, hanem Isten kegyelme, hogy az erdész pont arra a helyre ért, és megmutatta az utazónak a kivezető utat.
Yoga Magazin: 2014.07.