Swami Sivananda tanításai a Gjána jógáról
A vairágja jelentése szenvtelenség, vágynélküliség vagy nem-ragaszkodás. Közömbösség az érzéki dolgok iránt nemcsak most, hanem ezek után is. A vairágját a szad-vivéka, a helyes megkülönböztetés képessége hozza létre és tartja fenn. A vairágja a raga (kötődés) ellentéte. A raga a szamszárához köti az embert; a vairágja megszabadít a fogságtól. A vairágja lefogyasztja a zsíros, elhízott érzéki elmét, és befelé fordítja. A szellemi törekvő számára a vairágja a legfontosabb tulajdonság. E nélkül nem lehetséges spirituális élet.
A vairágja nem a társadalmi kötelességek és az élet felelősségeinek feladását jelenti. Nem a világról való leválást jelenti. Nem azt jelenti, hogy a Himalája elhagyatott barlangjaiban vagy a temetőben élünk. Nem azt jelenti, hogy nímlevélen, tehén vizeletén és ürülékén élünk. Nem azt jelenti, hogy gubancos, csapzott hajat viselünk és tökből vagy kókuszdió héjából készült kamandalut (hosszúkás vízhordó edény) hordunk. Nem azt jelenti, hogy leborotváljuk a fejünket és eldobjuk a ruháinkat. A vairágja az összes világi kapcsolattól való mentális függetlenséget jelenti.
Az ember a világban maradhat, és eleget tehet társadalmi osztálya és adott életszakasza által megszabott kötelességeinek, ám tegye mindezt anélkül, hogy függésbe kerülne tőle. Az ember lehet családfenntartó. Élhet a családjával és a gyermekeivel. De ezzel egy időben mentálisan tökéletesen független lehet mindentől. Végezheti szellemi szádhanáját. Az, aki képes a tökéletes mentális függetlenségre, miközben a világban marad, valójában ő az igazi hős. Sokkal inkább, mint az a szádhu, aki a Himalája barlangjában él, hiszen a világban élő ember életének minden pillanatában számtalan kísértéssel kell szembe néznie.
Tanulmányozd a Vairágja-Prakaránát a Yoga Vashistában. Részleteiben és átfogóan meg fogod érteni a vairágja valódi lényegét. Megtalálod benne, világosan leírva, hogy milyen volt Sri Ráma valódi szenvtelen tudatállapota. Ízletes ételek, frissítő italok, szerető apa, anya, testvérek, kedves barátok, gyémántok, gyöngyök, virágok, szantálfa, dísztárgyak, puha ágy vagy kert nem bírt semmilyen vonzerővel számára. Éppen ellenkezőleg, már ezek puszta látványa is mély fájdalmat okozott neki. A vairágjában a brahmacsárja antargata (immanens) módon, tehát rejtetten van benne. A vairágja magában foglalja a gondolatra, beszédre és tettre vonatkozó cölibátust (brahmacsárja). A vairágja tisztán mentális állapot.
A vairágja két fajtája
A vairágja kétféle lehet: (i) karana vairágja, vagyis valamilyen szenvedés következtében létrejövő vairágja, és (ii) vivéka purvaka vairágja, azaz a valós és valótlan közötti megkülönböztető képesség folytán kialakuló vairágja. Az első típusú vairágja esetében az illető elméje egyszerűen csak vár a lehetőségre, hogy visszatérhessen azokhoz a dolgokhoz, melyeket feladott. Mihelyst az első alkalom adódik, az illető elbukik, és visszakerül a korábbi állapotába. Az (érzéki) dolgok a reakció hatásától megkettőződött erővel és bosszúvággyal pusztítanak benne. De a másik típusú ember, aki a vivékán, a világi dolgok illuzórikus természetének belátásán keresztül érte el a vairágját, spirituális fejlődésen fog átmenni, és nem fog elbukni.
A legfelsőbb szintű szenvtelenség, a para vairágja, azután következik, hogy valaki elérte az Önvalóra-ébredést. Ilyenkor az egész világ értéktelen kis semmiségnek látszik, és a vairágja mindent átható viselkedéssé válik. Belső spirituális erő ez. Para vairágja.
Az átmeneti, múló szenvtelenség nem vairágja. Az ilyen nem segít a törekvőnek az Önvalóra-ébredés elérésében. Meglehetősen általános dolog, hogy ilyen vagy olyan okból közömbösség jön létre bizonyos tárgyak iránt. Ám a vivékából született vairágja tartós és maradandó állapot. Soha nem fogja cserbenhagyni a törekvőt, mint az a vairágja, ami átmenetileg jelentkezik, amikor például egy nő gyermeket szül, vagy mikor egy férfi temetésen vesz részt.
Az igazi vairágjának a vizsgálódásból, a kérdésfeltevésből (vicsára: az Önvaló, a Brahman, az igazság természetét kutató mély érdeklődés) kell származnia: „Mindezek a tárgyak nem nyújtanak tartós boldogságot. Csak fájdalomba és bánatba sodornak minket.” Csak az ilyen mély vizsgálódás, mely állhatatosan ismétlődik igen hosszú időn keresztül, csak az hoz létre tartós vairágját. Ez a törekvő igazi gazdagsága. Ez segít neki az igazi szádhanában. Ez teszi az elmét befelé fordulóvá. Ez a vairágja szakítja meg az elme kifelé forduló irányultságát. Még ha az elme érzéki objektumok felé rohan is, ez azonnal rámutat majd arra, hogy fájdalom létezik ott, s hogy az érzéki élvezet újjászületést és a mélységes szenvedést okoz. Szóval az elme rettenetesen megijed, és fokozatosan, az intenzív gyakorlás révén alapozódik meg az igazi, tartós, hosszantartó, mély vairágjában.
Az elmét fokozatosan kell leszoktatni régi szokásairól és vágyairól. Ha hirtelen választod le az összes örömközpontot, az elme összezavarodik. Lassan képezd a meditációban az elmét, és ízleltesd meg vele a belső boldogságot. Így az felesleges apránként elhagyja régi szokásait és vágyait, és te megalapozódsz az igazi vairágjában.
Vairágja és szádhana
Mikor a vairágja megjelenik az elmében, kitárja az isteni bölcsesség kapuját. A törekvés az érzéki tárgyak és a világi érzéki élvezetek okozta kielégületlenségből származik. A törekvésből származik az elvonódás (az érzékek tárgyától). Az elvonódásból pedig az elme összpontosítása. Az elme összpontosításából származik a meditáció vagy kontempláció. A kontemplációból származik a szamádhi vagyis az Önvalóra-ébredés. Kielégületlenség vagy vairágja nélkül nem lehetséges semmi.
Ahogy egy köves, száraz vidék megművelése teljesen terméketlen, úgy a jóga gyakorlása és az átma-vicsára, a lélek önmagára vonatkozó vizsgálódása is teljesen terméketlen vairágja nélkül. Vagy, ahogy a víz is elszivárog a patkánylyukakba ahelyett, hogy a mezőgazdasági termőterületek megfelelő csatornáiba folyna, és így pocsékba megy, nem segítvén a növények növekedését, ugyanígy a törekvő erőfeszítései is kárba vesznek, ha nem rendelkezik a vairágja erényével. Nem is fog elérni spirituális fejlődést.
A törekvők elméjében szádhanájuk során végig erőteljes vairágjának kell jelen lennie. A jógában a puszta mentális vonzódás kevés a sikerhez. A megszabadulás utáni erős vágyakozásnak kell jelen lennie:a magas szintű vairágja éppoly fontos minta szádhanára, vagyis spirituális gyakorlatra való képesség. A törekvők csak így nyerhetik el a nirvikalpa szamádhit és a móksát. Rádzsa Janaka és Prahlada rendelkezett a tivra viarágjával, vagyis erős szenvtelenséggel. Ez a fajta vairágja szükséges a gyors felébredéshez. Nagyon nehéz átkelni a szamszára óceánján egy tompa, lanyha típusú vairágjával. A trisna(vágy) érzéki élvezetek és érzéki tárgyak után vágyakozó krokodilja a torkánál kapja el a törekvőket, és még félúton megfojtja őket.
A vairágja ellenségei
Vonzódás: a vonzódásból csalódás származik. Általános megfigyelés, hogy az ember elszomorodik, ha a macska megeszi a háztáji baromfit, de nem érez szomorúságot akkor, ha a macska egy verebet vagy egy egeret eszik meg. Éppen ezért ki kell irtanod a vonzódást, ami a hiábavaló ragaszkodás oka. A vonzódás és a szeretet mögött ott van a bánat és a szomorúság. A fájdalom élvezettel keveredik. Az ember a szeretet nevében elveti a bánat mérgező magvait, melyekből hamarosan elősarjadnak a vonzalom – melynek tüze olyan veszélyes, mint a villám – hajtásai. Ezekből a sarjakból a bánat megszámlálhatatlan ágú fái nőnek ki, melyek égnek, mint egy halom lefedett szalma, lassan emésztve el a testet.
A vonzódás görcsét erősíti az, ha hosszú ideig merülünk bele. A vonzódástól való megszabadulás legfőbb eszköze annak tekintetbe vétele, hogy az érzés múlandó. Hány millió szülő, feleség, gyerek, nagybácsi és nagyszülő távozott már el erről a világról. Tekintsd úgy barátaid társaságát, mint a villám egy másodpercnyi villanását, és ezt elmédben sokszor megforgatva, élvezd boldogságodat!
Remény és várakozás: a remény és a várakozás a vairágja és a tjág (lemondás, feladás) ellentétei. Ezek hizlalják az elmét. A tökéletes reménytelenség egy filozófus számára igen emelkedett állapot, de a világi emberek számára nagyon rossz. Mindig lenézéssel mondják a világiak: „Ő reménytelen egy ember.” A világi emberek és a filozófusok egymáshoz képest ellentétes póluson helyezkednek el.
A vaigrája ébredése
Figyeld meg, hogyan ébred fel a vairágja az elmében. A dolgok átmeneti és romlandó természete undort kelt minden elmében, és ez, a világ dolgaira adott reakció minden ember elméjét érinti, annak függvényében, hogy mennyire mély és finom az illető személyisége. Ellenállhatatlan érzés ébred az elmében arról, hogy a véges soha nem tudja kielégíteni a bennünk lakó Végtelent, s hogy a változás és romlás nem tudja kielégíteni változatlan és halhatatlan természetünket.
Amikor nem hat rád a gazdag életvitel gondolata, akkor nem vonz a gazdag életstílus. Amikor mélyen megtapasztalod, hogy a hús és a bor egyáltalán nem élvezetes, akkor nem tudnak megkísérteni. Ha nem fogyasztasz húst és bort, nem élsz gazdagon, az elméd nem fog kétségbe esni egyáltalán. Miért vonzódsz egy fiatal, gyönyörű nőhöz? Mivel tudatlanságodban hiábavalóan azt hiszed, hogy élvezethez jutsz rajta keresztül. Ha a vivéka birtokában vagy, az rögtön megmondja neked, hogy mérhetetlen fájdalmat kapsz őáltala. Így az elme meghátrál és elhúzódik majd tőle.
A vairágja az érzéki élet hibáinak tanulmányozása folytán keletkezik. Mikor a méhecske úgy találja, hogy a lába beleragadt a mézbe, akkor megnyalogatja néhányszor, majd boldogan továbbrepül. Ugyanígy te is szabadítsd ki magad az elme testhez való tapadásából és kapaszkodásából, és repülj ki a hús és a csont ketrecéből a forráshoz, Brahmanhoz, az Abszolúthoz.
Ülj le egy magányos szobában. Elmélkedj a földi élet nyomorúságain, bajain, gondjain, aggodalmain, az éhségen, a szomjúságon, a bűnökön, a kísértéseken, a szenvedélyen, a harcokon, a félelmeken, a hiúságon, a betegségen, a halálon, az öregségen, a bánaton, a szomorúságon, a lelki kínokon, a veszteségen, a kudarcokon, a csalódásokon, a rosszindulaton, a skorpió marásán és a moszkitó csípésén. Ez hatékony eszközként szolgál arra, hogy az elmét leválasszuk a szamszáráról. Gondolkodj minden nap ilyen módon. Folyton emlékezz a világi létezés különböző szenvedéseire. A moha (csalódás, káprázat) eltűnik, ha naponta többször ismételgeted a Bhagavad Gíta következő sorait (13:9):
Indriyaartheshu vairaagyamanahankaara eva cha;
Janmamrityujaraavyaadhi duhkhadoshaanu darshanam.
Az érzéki tárgyak iránti közömbösség, önzetlenség: elmélkedés a születésben, a halálban, az öregségben, a betegségben és a fájdalomban egyaránt jelen lévő bánaton és szenvedésen (ezt nevezzük tudásnak).
Mindig értesd meg az elmével világosan, hogy csak fájdalom van ebben a világban. Elmélkedj rendszeresen a világ bizonytalanságán. Ez a törekvőknek rendelt első szádhana. Ezáltal tudják kifejleszteni a vairágját.
Yoga Magazine, 2009. 10.