A prána felébresztése

Swami Satyananda Saraswati előadása

(Dánia, 1979. szeptember)

A spirituális ébredés magját a pránájáma gyakorlása alakítja ki. Sokak számára a pránájáma egyszerűen csak a légzés szabályozását jelenti, ám ez félreértés és helytelen értelmezés. A prána alapvető természete az egyetemesség. Az egyén saját pránája a prána univerzális rendszerének mikrokozmikus reprezentánsa, és nem összetévesztendő a levegővel, amelyet belélegzünk.

Bizonyos mennyiségű prána minden emberi testben lakozik. A prána kiterjesztésével elménk rejtett zugait ébreszthetjük fel. A prána a testben felületi szinten áramolva tartja karban testünket és szerveinket. A prána egy erő vagy energia, amely az ember fizikai testén mindenütt rezonáns. A hatha jóga tudománya szerint a prána közvetítő csatornája a pingalá nádí, amely a gerincoszlop jobb oldala mentén halad a múládhára csakrától az ágjá csakráig. A prána szétosztása az ember fizikai testében egy másik rendszeren keresztül történik, amely ezer és ezer idegpályából áll. Ezeken keresztül jut el a prána ereje a test minden egyes atomjához, biztosítva azok fennmaradását és növekedését. A pránájáma gyakorlása azt célozza, hogy a pránát a fizikai testen túlra is kiterjesszük. Az erőnek számos megnyilvánulása van. Az energia bármilyen kiterjedésű lehet. Lehet nagyon kicsiny, csakúgy, mint kozmikus méretű.

A prána és az agyi működés

Az agy 10 részre oszlik, amely közül 9 néma. A tudósok az agyat 3 részre osztják: a nagyagyra, a köztiagyra és az agytörzsre. Az agytörzset az agynak az a 9 része alkotja, amelyek léteznek ugyan, de nem vesznek részt az emberi élet sematikus rendszerében. Ezeket nevezzük „néma területeknek”, s ezek tulajdonságairól nincsenek ismereteink. Ha ez a 9 néma agyi terület is működne, akkor az emberi képességeket sokkal szélesebb körűen lehetne fejleszteni, és képességeink nem hanyatlanának.

Az emberi evolúció során a néma területek lassan fejlődnek és válnak aktívvá. Képzeljünk el egy nagyvárost tele gyönyörű házakkal, utakkal és épületekkel elektromos energia nélkül. Ehhez a városhoz hasonlóan az agy néma területei, erő és energia hiányában nem működnek. A pránikus energia bennünk lévő alapmennyisége nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a néma agyi területeket aktiváljuk. A pránájáma alapvető célja, hogy a prána mennyiségét megnöveljük, és a pránikus testben megváltoztassuk az elektromos erők természetét, majd ezt a pránát a néma agyi területekhez eljuttassuk. A pránájáma különböző formái azokat a csatornákat vagy közvetítő eszközöket készítik fel, amelyeken keresztül a pránikus energiának folynia kell.

Mielőtt az energia e magasabb formáit az agyba irányítjuk, meg kell tisztítani az odavezető csatornákat. A pránikus energiák pingálá nádín keresztül áramlanak a múládhára csakrából a magasabb agyi központok felé. A teljes néma agyi területet az ágjá csakra, a medulla oblongata (azaz a nyúltvelő) felügyeli, amely a gerincvelő tetején helyezkedik el. Amikor ez a fantasztikus mennyiségű energia újraképződik a rendszerben, azt a pingálá nádí vezeti fel az ágjá csakrához, ahonnan aztán az az agy néma területeibe áramlik.

A pránasaktí székhelye

A pránák, amelyek egyetemes módon léteznek a természetben, potenciális energiaként szunnyadnak a múládhára csakrában. E nagyszerű pránasaktí más néven kundaliníként ismert, a kundaliní felébredése pedig a nagy egyetemes pránikus erő felébredését jelenti az individuális emberi lényben. Tehát a múládhára csakrában létező kis központ, vagy mirigy nem mítosz, mese, vagy legenda. Ez az egyik legfontosabb tudományos megállapítás emberi evolúciót illetően.

A múládhára a teremtés központja. A múládhára nem tekinthető tisztátalannak csak azért, mert a testben a nemi szervek környékén található. Sokan, mivel nem akarják a szent kundaliní saktít a profán nemiséggel összekapcsolni, kétségbe vonják azt, vagy szégyellik, hogy a kundaliní a múládhára csakra lakója és azt állítják, hogy a manipúra csakrában található. Ám az már tudományos igazolást nyert, hogy a múládhára csakra ezen kis mirigye végtelen energiával bír. A múládhára csakrából számos lelki és spirituális tapasztalás ered.

A hinduk szerint a múládhárában van egy tojásra emlékeztető ovális siva lingam. A modern természettan szerint a tojást ősanyag alkotja. Minden anyag központjában található egy sejtmag, s ez a mag a tantra és a jóga szerint a bindu, az anyag, a dolgok és a teremtés központja. A bindu ugyanúgy magában foglalja a teljes univerzumot, ahogyan egy nagy fa egyetlen magba sűrűsödik. Ekörül a mag körül tojás alakú végtelen ősanyag van, két pólussal, pozitív és negatív energiával, amelyet idő és tér néven ismerünk. A kundaliní teljes tudományos koncepciójának ez a helyes értelmezése. Ez az a pont, ahol a végtelen idő és a végtelen tér találkozik. Amikor ezek a pozitív és negatív energiák egyesülnek, akkor a magban, vagy az anyagban robbanás történik.

Habár a múládhára csakra egy fizikai mirigyben található, – ugyanúgy, mint minden anyagban, energia rejlik benne. Az anyag, nem más, mint az energia egy másik formája, és az energia nem más, mint az anyag másik formája. Az anyag és az energia a teremtés minden szintjén átalakítható egymásba. Emiatt nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez a szerv a végtelen energia forrása lehet.

Prána és pránájáma

A pránájáma gyakorlatok végzése során az egész testben bizonyos mennyiségű hő vagy kreatív erő keletkezik, amely befolyásolja a már meglévő prána mennyiségét. Például, ha egy szobában hőt termelünk, akkor az fel fogja melegíteni a benne lévő levegőt. Mindannyiunkban van egy bizonyos mennyiségű prána, amely az életműködésünkhöz szükséges. A pránájáma ezt a mennyiséget növeli meg, amely aztán a pingalá nádín keresztül az ágjá csakrába áramlik. Amikor elegendő hő termelődik, az ágjá csakra visszasugározza az üzenetet a kundaliní alapjához, és megtörténik a nagy prána felébredése. Röviden ez a pránájáma célja.

A pránájáma nem kifejezetten a kundaliní felébresztését célozza. Bizonyos pránájáma gyakorlatok a közvetítő csatornák, azaz az idegrendszer tisztítását szolgálják. Más gyakorlatok a hőtermelést célozzák, megint mások az ágjá csakra sugárzó képességét erősítik. Nagyon fontos pránájáma gyakorlat például az uddzsájí, amely a pingalá tisztítításával a práná felfelé áramlását segíti elő.

A pránájáma egész tudománya a prána visszatartásán, a khumbakán alapul. A belégzés és a kilégzés akaratlan. A kumbhaka lényegében a pránájáma, és a pránájáma a kumbhaka. Azoknak a gyakorlóknak, akik az agyuk néma területeit szeretnék felébreszteni, a kumbhaka tökéletesítésével kell lassan felkészíteniük magukat. A pránájáma tudományos vizsgálataiból ismert, hogy a kumbhaka során nagyobb mennyiségű vér áramlik az agyba, ugyanakkor a testben extra mennyiségű hő termelődik.

A pránájáma hatással van az agyfolyadékra is. Amikor energia keletkezik, az megváltoztatja a koponyában az agyfolyadék kémiai szerkezetét. Ez a kémiai változás, hatással van az agy működésére. Kábítószer használata esetén például azonnal kémiai reakció jön létre ebben a folyadékban, amelynek eredményeként bizonyos pszichikus jelenségeket tapasztalsz. A kumbhaka során többletenergia keletkezik, amely elektromosság formájában megváltoztatja az agyfolyadék kémiai struktúráját. Ez az oka annak, hogy egyesek ilyenkor szédülést éreznek.

Ez a szédülés az agyban jelentkezik, de az elmére kell vonatkoztatni. Valamennyi nagy kirobbanó élmény ennek a szédülésnek a holdudvarában jelentkezik, és csak nagyon kevés ember tudja, hogyan kezelje azt. Amikor az ébredésre sor kerül és jelentkezik a szédülés, vizuális segítségre van szükség. Ezért kell a pránájáma gyakorlását dháranával, azaz koncentrációval ötvözni. A koncentrációhoz ezernyi szimbólum van; egy kis pont, egy gyertyaláng, egy csillag, vagy az OM jel. Amikor vizualizáljuk a szimbólumot, azt azonnal az agy állapotára vetíthetjük. Amikor ez a belső tudatosság élővé, elevenné válik, ezzel párhuzamosan megtörténik a kundaliní felébredése. Épp ezért a pránájáma gyakorlását nagyon intelligensen és türelmesen kell művelni. A pránájámát a jóga tudatos gyakorlásával összefüggésben kell látni.

A gyakorlás

Elsőként tökéletesítsük a sziddhászanát, minden pózok legjobbikát. Ezt követően kezdjük el gyakorolni a nádí sódhana pránájámát: belégzés, belső légzésvisszatartás, kilégzés, külső légzésvisszatartás 1:2:2:1 arányban. A belső légzésvisszatartást kombináljuk dzsálandhara bandhával és múla bandhával. A külső légzésvisszatartással együtt gyakoroljunk dzsálandhara-, múla- és ezen felül uddíjána bandhát is. Fokozatosan próbáljuk a légzés minőségét finomítani a belégzés és a kilégzés kontrollálásával.

A légzés lehet erőltetett és nyugodt. Az erőltetett légzés érzékelhető, észlelhető, míg a nyugodt légzés nem. A durva és erőltetett be- és kilégzés nem pránájáma. Amikor a légzés nyugodttá válik, a tudatosság minősége javul. A be- és kilégzésnek egyformának kell lennie. Ne legyen se sűrű, se ritka, se megtört, sem pedig hullámzó.

Egy kör nádi sódhana gyakorlását követően üljünk csendesen, figyelmünket a szemöldök központra összepontosítva. Amikor minden lecsendesedett bennünk, folytassuk a gyakorlatot a második körrel.

A pránájámának nagyon fontos szerepe van a jógában. A pránájáma gyakorláshoz szükséges a jól képzett és tapasztalt oktató; könyvből nem lehet elsajátítani. A pránájáma segítségével felébreszthető a kundaliní és felgyorsítható az egyéni fejlődés.

Yoga Magazin 1980. 01.