Pancsagní és bhakti

Swami Satyananda Saraswati

Rikhia, 1994. november

Azt a szankalpát tettem, hogy öt éven keresztül fogom végezni a Pancsagnít. A szankalpát egy évig, öt évig, hét évig, tizenkét évig vagy egy életen keresztül kell követni. A Pancsagní nehéz, egyáltalán nem könnyű. Csak Isten kegyelmének köszönhető, hogy egyetlen napra sem betegedtem meg, mert az öt tűz, legyen az belső vagy külső, folyton égeti az embert. Az öt belső tűz: káma, a szenvedély, kródha, a düh, lóbha, a kapzsiság, mada, az arrogancia, és mohá, a ragaszkodás. Ezek belső énünket égetik és megbetegítenek mentálisan, illetve spirituálisan. Teljesen kimerítik a belső mentális és pszichés energiákat.

Öt év

A külső tüzek dehidratálják a testet, sok bajt és betegséget okoznak. De én egyetlen napig sem voltam beteg. Reggel, amikor leültem és elkezdtem a gyakorlást, a hőmérséklet körülöttem 30 fok volt, ami egy majdnem átlagos nyári hőmérsékletnek felelt meg. Mire befejeztem az első kört, 50 fok volt, és amikor elkezdtem a második kört addigra 60 fok lett. Tartottam magamnál egy kenyérsütésnél használatos hőmérőt. Egyik nap, amikor nyugati szél fújt, egészen 90 fokig emelkedett a mutatója. De az örömérzet és a békesség határtalan volt.

A Pancsagnít nem gyakorolják egész évben. Akkor kell kezdeni, amikor a nap eléri a Bak jegyét és akkor kell befejezni, amikor a nap eléri a Rák jegyét. Ez összesen hat hónapot jelent. Ez idő alatt nagyon körültekintőnek kell lenned mindenben, a gondolataiddal összefüggésben éppúgy, mint a más emberekkel való kapcsolatokat illetően. Éppen ezért nem megengedett a másokkal való kapcsolattartás. Éberen kell figyelned minden gondolatodat, minden cselekedetedet és mozdulatodat. Előírt szabályok szerint kell aludni, enni, tisztálkodni, ülni, kapcsolatot tartani és kommunikálni. Ez az oka annak, hogy nagyon szigorúnak kellett lennem ezeket a dolgokat illetően.

Az öt év nagyon csendesen telt el. Sem testi, sem külső bajok nem adódtak. Ez év július 16-án, amikor a nap belépett a Rák jegyébe, eloltottam az öt külső tüzet. Most újabb hét éven át közel leszek a tűzhöz, de a tűz belső lesz. Hideg lesz, nem forró. A Bak jegyétől a Rák jegyéig fog tartani. A csáturmász az Asadha sukla ékadáshíban kezdődik valamikor júliusban és a Kartik sukla ékadásíban, valamikor október vagy november táján fejeződik be. Ezalatt a négy hónap alatt belülre figyelünk és nem kifelé.

A csaturmászt soha nem ünnepeltem meg pályafutásom során.  Az első mini, kéthónapos csaturmászt 1989-ben Trayambakeshwarban tartottam meg. A két hónap csak egy mini csaturmászra elegendő. Itt Rikhiában most már a teljes négy hónapos csaturmászt megtartom annak összes szabályával és előírásával együtt: mauna, pihenés, alvás, yoga nidra, relaxáció. A Kartik sukla ékadásí és a Makar Szankranti közti két hónapban pránájámát gyakorlok. Ezek az egymástól elkülönülő programok.

A legfontosabb azonban a természetes, spontán légzés és a mantra tudatosítása, nyugodt állapotban a légzéssel együtt. És hogy mindeközben arról gondolkodjak, „Ki Isten számomra és ki vagyok én Őneki? Ki Ő és ki vagyok én? Milyen kapcsolatom van Ővele?” Többségünk még nem talált erre válaszokat.

Kapcsolat az Istenivel

Istent Istenként imádjuk, de azt az egy dolgot elfelejtjük, hogy kapcsolatban vagyunk Istennel. Van egy kapcsolat közöttünk. Mindenki kapcsolatban áll Istennel, csakúgy, mint ahogy az összes villanykörte, az összes hűtőgép, az összes légkondicionáló, az összes gép az üzemekben, minden, amit Kalkuttában, Bombayben és Delhiben látsz, kapcsolódik a fő erőműtelephez. A hűtőgép is kapcsolódik az erőműhöz, a villanykörte is kapcsolódik az erőműhöz, és a légkondicionáló is kapcsolódik az erőműhöz, de mindegyik kapcsolat különböző.

Ez alatt az öt év alatt sikerült megismernem a kapcsolatomat Istennel, és nagyon hálás vagyok Őneki, hogy ezt felfedte előttem. Azt szoktam mondani: „Az apám vagy, az anyám vagy, a bátyám vagy, a barátom vagy, te vagy a mindenem.” Úgy gondolom, hogy ti mindannyian ugyanezt teszitek, de Ő mást jelent nekem és mást nektek. Amíg fel nem fedezed a kapcsolatod milyenségét Istennel, addig csak a sötétben vergődsz.

Ezalatt az öt év alatt egy dolgot megtanultam: ebben a fizikális testben létezem és a tudatom ebben a fizikális testben lakik. Az asszociációim, a kapcsolódásaim, a gondolati mintáim, a céljaim, a szándékaim, a karmám, a dharmám, a függőségeim, a gyengeségeim, a tehetségem, a képességeim, a hibáim természetüknél fogva mind fizikálisak. Ezek déha buddhi-k, földi jellegűek, és nem átma buddhi-k, azaz spirituális jellegűek. Az ember, aki megszületik, létezik és él, saját lelkével a testében, annak kell, hogy legyenek ilyen kapcsolódásai.

Rádhának eltérő kapcsolata volt Istennel, mert nem a déha buddhihoz tartozott. Chaitanya Mahaprabhunak, Mirabainak és sok más egyéb szentnek is másfajta kapcsolata volt. Sok-sok évig, úgy ötven vagy hatvan évig, annyira ostoba voltam! Még azt sem tudtam, hogy az Ő szolgája vagyok. Azt gondoltam, hogy Isten egy része vagyok. Talán ez idő alatt még azt sem tudtam, hogy az Ő kelletlen, engedetlen, tudatlan és ostoba szolgája voltam.

Rikhiában jött a felismerés. Amikor visszagondolok a múltra, akkor jövök rá arra, hogy Ő mondta nekem azt, hogy menjek Mungerbe. Ő mondta azt, hogy hagyjam el Mungert. Ő mondta, hogy jöjjek Rikhiába. Ő volt az, aki mindezt mondta nekem. Azt gondoltam korábban, hogy ez a belső énem hangja, szava és parancsa volt. De nem. Nincs ilyen dolog. Éppen ezért ekkor kezdődött a spirituális életem következő szakasza.

Bhakti

A bhaktit nem kell kifejleszteni, vagy meghatározni. A bhakti mindenkiben jelen van. Nemcsak az emberek, hanem minden élőlény lényegét teljesen áthatja.

A bhakti az érzelmekkel kapcsolatos. Az Isten felé irányuló érzelem a bhakti. A valaki ellensége felé irányuló érzelem a bosszú. Egy lány felé irányuló érzelem a szenvedély. A pénz felé irányuló érzelem a kapzsiság. Ezek mind érzelmek. Amikor az érzelmed az Isten felé irányul, akkor azt bhaktinak hívják. Ugyanez az érzelem, ha egy anya vagy gyermek felé irányul, akkor szeretet, vagy sznéha. Amikor egy barát felé irányul, akkor az barátság, atyai, anyai vagy testvéri. Ezek mind érzések.

Nem kell mástól megtanulnod, hogyan fejleszd az érzelmeidet. Csak azt kell megtanítani neked, hogy hogyan irányítsd azokat. Csak az szükséges, hogy képes legyél irányítani az érzelmeidet. A bhakti teljesen természetes mindenki számára! Csak az áramlását vagy irányát kell megváltoztatnod. Ugyanazt az érzést, ami a féltékenység, a düh, a kapzsiság és a szenvedély felé áramlott, most kicsit más irányba kell vezetned, hogy bhaktivá váljon.

Átalakulás

A történelem során sok gaz, indulatos, szörnyen elzüllött embert láttunk. Aztán történt velük valami és egy másodpercen belül, egy szempillantás alatt nagyszerű bhaktákká váltak. Nem kellett a szeretetet kifejleszteniük, mert már bennük volt. Csak éppen rossz helyen volt, rossz irányba mutatott és rosszul kezelték.

Biztos ismeritek Szent Tulsidas-nak, a szent költőnek a történetét, aki a Rámájánát írta. Milyen erősek voltak az ő érzelmei! Csak azért, hogy feleségével találkozzon egy emberi tetem tetején kelt át a folyón, az éjszaka közepén heves esőzések ellenére. Amikor végre megérkezett, a felesége kíméletlenül bánt vele. Kemény szavai teljesen megváltoztatták Tulsidas életét. Az odaadás legbelül már megvolt benne, de felesége szavai felszabadították fel benne annak addig legátolt áramlását. A felesége okozta sokk egy pillanat alatt más útra terelte őt. Felesége csak a közvetítő volt.

Az Úr maga mondta a rámacsaritamanaszban: „Gyűjtsétek össze a szülőkhöz, gyermekekhez, feleséghez, rokonokhoz, testhez, gazdagsághoz, vagyonhoz és családhoz való ragaszkodás szálait. Sodorjátok őket össze, készítsetek belőlük egy jó erős kötelet és ezt mentálisan kössétek hozzá a lábamhoz”!

A pandák, a templomi hívek púdzsát végeznek, de vajon szívüket és lelküket is beleadják? Nem. Ezzel szemben egy anya nem énekli főzés közben a családtagjai nevét, ők mégis folyamatosan a tudatában vannak. Ott van az az érzés, hogy a fiának vagy a férjének főz, és hogy így vagy úgy szeretni fogják a főztjét. Mindig ott van az elméje mélyén ez a gondolat. Ilyennek kell lennie az Istenhez való hozzáállásodnak, miközben a földi teendőidet intézed.

Para bhakti

Amikor nagy erő van a bhaktiban, akkor para bhaktinak vagy transzcendentális odaadásnak hívják. A para bhakti és a dzsnyána, azaz tudás egy és ugyanaz. A para bhakti nagy erősségű, szuper-odaadás. Mennyire erős ez az odaadás? Nem langyos szeretet, hanem rendkívül intenzív.

Ez az intenzitás nem függ a karmától. Nem függ a horoszkóptól. Nem függ senki mástól, csak Őtőle. Ha Ő úgy akarja, akkor megadja neked ezt az intenzív szeretetet. A bhaktit csak az Isten kegyelméből lehet megélni, nem szent könyvekből és nem is gyakorlással. Nem! Nincs olyan módszer, amelynek segítségével el lehet érni a para bhaktit.

Ha zarándokútra mégy, ha templomokat látogatsz meg, ha böjtölsz, ha szatszangod van a guruddal, ha istentiszteletet végzel, akkor lehet, hogy átélsz ugyan valami langyos odaadást és jobban érzed magadat, de ez nem para bhakti. A para bhakti nem pusztán egy hétköznapi szeretet, hanem az az isteni szeretet, amelyre Mirabai, Chaitanya Mahaprabhu és mások is ráébredtek. A nap huszonnégy órájában, amikor ettek, ittak, keltek, ültek, aludtak vagy felébredtek, akkor semmi mást nem éreztek csak túláradó odaadást az Isteni iránt. Ezt az állapotot kizárólag csak Isten kegyelméből lehet elérni, nincs más módja.

A para bhaktiban a hívő teljes egészében egybeolvad az Istenséggel. Eggyé válik Ővele, és elfeledkezik saját magáról. Még csak hívőnek sem tekinti magát. Az elméje annyira elmerül az Istenben, hogy saját magát Istennek érzi.

Az odaadás, a hívő és az Isten hármas jellegének összeolvasztásával folyamatosan fejleszteni kell Isten felé az odaadást. Azok a hívők a legjobbak, akik örökké kapcsolatban állnak az Istennel. Amikor Istenről beszélnek, akkor a hangjuk megcsuklik a meghatottságtól, az egész testük remeg az eksztázistól és könny folyik a szemükből.

Ha bárki megkérdezné tőlem, hogyan lehet ezt a legmagasabb szintű odaadást elérni, akkor azt válaszolnám neki, hogy nem tudom. És nemcsak én nem tudom, hanem más sem! Mint ahogy a csatak madár mindig nyitva tartja a csőrét várván, hogy a svatí naksátra, az év huszonhét csillagképe egyikének ideje alatt az esőcseppek majd belehullnak, ugyanígy kell nekünk is a szívünket mindig nyitva tartanunk. Isten kegyelmének cseppjei ránk hullhatnak egy napon.

Yoga Magazine 1996. 01.