Jóga és jógaoktatás gyerekeknek

Swami Satyananda Saraswati

Convention of the European Union of National Federations of Yoga (Nemzeti Jóga Szövetségek Európai Uniójának Kongresszusa), Zinal, Svájc, 1977

Beszélnél nekünk a gyerekek jógaoktatásáról?

Indiában a gyerekeket hagyományosan nyolc, kilenc vagy tízéves korban vezetik be a jógába. A hinduknak van egy szertartásuk az ilyen idős gyermekek számára, amely során a gyermeknek megtanítják a szúrja namaszkárát, a nádí sódhana pránájámát és a mantra gyakorlatát. Ez a hagyomány így vagy úgy ma is folytatódik Indiában, de szükséges volt bevezetni a jógát a formális oktatás részeként is. Én is azon elsők között voltam, akik bevezették a jóga tananyagát a gyerekek számára az iskolákban. Később végeztem egyfajta felmérést a gyerekek problémáiról.

A gyerekeknek sok megmagyarázatlan és ki nem mondott problémájuk van. Nem tudják helyesen kifejezni a problémáikat, mert a kifejezőerejük és saját pszichológiájuk ismerete nem eléggé érett. Ennél fogva a gyerekek problémái általában a viselkedésükben fejeződnek ki, és hacsak nem egy pszichoanalitikus elemzi a gyerekek viselkedését, az illető nem fog pontos diagnózist kapni. Ez nagyon nehézzé válik a legtöbb szülő számára, mivel ők nem pszichoanalitikusok, és a gyerekeik problémáit szubjektíven látják. Például, ha egy gyermek arrogáns és szófogadatlan, a szülők megbélyegzik, mint ʽszófogadatlan’, de nem fognak mélyebbre menni annak okát illetően. Ha a gyermek nem akar otthon maradni, hanem a jó vagy rossz barátaival akar lenni, a szülök csavargónak, léhűtőnek fogják bélyegezni. A pszichoanalitikus meg fogja próbálni elemezni az okot, de a legtöbb szülő nem tudja ezt megtenni. Ez nem azért van, mert nem tudják, hogyan kell elemezni, hanem éppen azért, mert ők a szülők. Van egyfajta előítéletük, elfogultak.

Ha a gyermekben van egyfajta egyensúly hiány bizonyos hajlamok között hét és tizenkét éves kor között, a fizikai növekedés és a pszichológiai növekedés nem együtt zajlik. A ʽfizikai növekedés’ kifejezést itt az aggyal, az idegrendszerrel és a belső elválasztású mirigyek rendszerével kapcsolatosan használom. Néha a fizikai növekedés jóval előrébb van a mentális növekedésnél, és sokszor a mentális növekedés van jóval előrébb a fizikai növekedésnél, ami az elsődleges oka a gyermekek problémáinak.

Nem azon kellene igyekeznünk, hogy a gyerekek problémáit az etika és erkölcs fényében értelmezzük. Például, ha túlzott a mellékvese kiválasztás, a gyermek tele lesz félelemmel. Nem képes szembenézni nehéz emberekkel, és ha az iskolában van egy nagyon szigorú tanára, akkor mindig fél. Nem akar szembenézni azzal a tanárral és az adott tantárgyat sem szereti. Ilyen esetben a probléma oka nem etikai és erkölcsi, nem is társadalmi, hanem teljesen pszichológiai. Mindaz, amit tennünk kell, a mellékvese kiválasztás egyensúlyozása és biztosan meg tudjuk változtatni a gyermek jellemét. Azoknak, akiket érdekel a gyerekek problémáinak megoldása, tanulmányozniuk kell a hormonok kiváltotta érzelmi reakciókat a rendszerben. A problémákat okozhatják a pajzsmirigy és mellékvese hormonok közötti zavar is.

Hét vagy nyolcéves korban a tobozmirigy elkezd visszafejlődni, és amikor ez a folyamat eljut egy bizonyos fokig, a nemi hormonok elkezdenek működni a testben. Addig a tobozmirigy meggátolja a nemi tudatosságot a gyermekben és a kapcsolódó érzelmi és mentális sajátosság gyors növekedését is. Abban a pillanatban, amikor a tobozmirigy visszafejlődése befejeződik, az érzelmi növekedés borzalmasan gyors lesz, és a gyermek nehéznek találja, hogy alkalmazkodjon. Az érzelmi alkalmazkodás problémája nagyon fontos a gyermek életében, és ha késleltetni tudjuk az érzelmi növekedést a fizikai növekedéshez kapcsolódóan, a gyermek stabilitása nagyban fokozódik. Ennek elérésére fenn kell tartanunk a tobozmirigy egészségét, és ehhez a sámbhaví mudrá gyakorlata – a szemek koncentrációja a szemöldökközpontba – nagyon fontos.

Ahogy láthatjuk a tobozmirigy nagyon fontos. A jógában ágjá csakraként ismert, és az agyban, a nyúltvelő tetején helyezkedik el. Ez egy nagyon kicsi mirigy és úgy működik, mint egy zár. Mindaddig, amíg a tobozmirigy jó egészségben van, a felforgató nemi magatartás nem következik be. A nemi tudatosságnak akkor kellene kifejlődni, amikor a gyermek képes kiegyensúlyozni annak reakcióit az elméjében. Ha a szexuális fantáziák tudatossága kifejlődik mielőtt képes kifejezni őket, az erősen érintheti őt. Néha lehetnek ijesztő, borzalmas, fantasztikus vagy zavaros álmai. Ugyanakkor a mindennapi életében megpróbál úrrá lenni ezen a tudatosságon oly módon viselkedve, melyet az emberek nem szeretnek. A nemi tudatosság korai érettsége ezért majdnem képes megtörni egy gyermek elméjét. Amikor a nemi hormonok elkezdenek kiválasztódni, a lányokban például, a mellmirigyek, a petefészek és méh mind elkezd működni. Azonban, ha a tobozmirigy túl korán kikerül a képből, az egész zűrzavar rossz időben kezdődik. A gyermek nyugtalanná válik, mert fizikailag nincs kész, hogy kifejezze ezt az új fejlődést.

Ennél fogva jótékony a gyerekek számára a sámbhaví mudrá gyakorlata annak érdekében, hogy belsőleg befolyásolja az ágjá csakrát és késleltesse a szexuális érettséget a megfelelő ideig. Hogy még érdekesebbé tegyük ezt a gyakorlatot, kérjük meg a gyermeket, hogy egyidejűleg gyakoroljon vizualizációt. A vizualizáció a jógában dháranaként ismert. A dháraná ezen formájában körülbelül ötven dolgot nevezünk meg, és egyenként vizualizáltatjuk a gyermekkel. Folyamatosan mozgásban tartja a gyerek éberségét, aki magában mondja és látja a rózsaszín rózsát, a hömpölygő folyót, a hófödte hegyet, a mozgó autót, a szálló repülőt, a gujava gyümölcsöt, a templomot, stb. Ez a gyakorlat nem csak abban segíti a gyermeket, hogy fenntartsa a pszicho-érzelmi egyensúlyt, hanem segíti a vizualizációs képességét is. Később, amikor az iskolában földrajzot, történelmet és matematikát tanul, rendelkezni fog mind vizualizáló elmével, mind gondolkodó elmével. A tárgyaknak három sorozata létezik vizualizálásra. Az egyik olyan tárgyak sorozata, melyeket a gyermek már látott, a másik, amelyeket nem látott, és a harmadik absztrakt fogalmak sorozata, mint szeretet-gyűlölet. Bár nincs erős tudományos bizonyítékunk erre, hiszem, hogy a jóga gyakorlása fenn tudja tartani a tobozmirigy egészségét és éveket tud adni számára. Ez az, amiért Indiában szúrja namaszkárát (egy dinamikus jógagyakorlatot); nádí sódhana pránájámát (a tobozmirigy egészségéért és egyensúlyáért); mantrát (hogy kihívás elé állítsuk a gyermek szétszórt elméjét); sámbhaví mudrát vizualizációval (hogy fenntartsuk a tobozmirigy működését) tanítunk.

Tudjuk, hogy a jóga célja a meditáció és fegyelem. Hogyan tanítsuk a diákokat az iskolában, és ragaszkodnunk kell-e ahhoz, hogy egész nap csendben üljenek?

A fegyelem csak úgy, mint a fegyelmezetlenség az emberi agy megnyilvánulása. Minden emberi lényben két sakti van. Az egyik a prána sakti, a vitalitás, és a másik a manasz sakti, az elme.

Ezek fizikailag megegyeznek a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerrel. Ha egyike ezeknek a rendszereknek túlsúlyban van és a másik alávetett, akkor a túlsúlyban lévő rendszer megnyilvánul a magatartásban is. Ezért egyensúlyt kell teremteni a prána és az elme között.

Természetesen a prána alatt nem csupán a lélegzetet értem, hanem az életerőt; és az elme vagy manasz alatt nem csak a gondolatot értem, hanem a teljes tudatosságot.

A jógában ezeket a rendszereket idának és pingalának hívják. Az idá rendszer az, amely felelős a mentális összetevő teljes kontrolljáért. Ha az idá dominál a prána sakti felett, az elme sebességváltó nélkül halad, frusztrációt, fegyelmezetlenséget és terrorizmust eredményezve. Egy fegyelmezetlen gyermeket kapunk és egy fegyelmezetlen társadalmat. Azonban, ha a kettő között egyensúly jön létre, akkor a szimpatikus és paraszimpatikus rendszerek impulzusai a valódi gyökerüknél vannak kontrollálva az agyban, és a gyermek külső megnyilvánuló magatartása összhangban lesz azzal, ami belül történik.

Megfigyelték, hogy meditációban is, amikor az agy alfa aktivitása maximumon van, létezik egy természetes egyensúly, amely feltölti az egész agyat. Ez befolyásolja a szemeket, a légzést, az autonóm idegrendszert és a hormon kiválasztást.

A fegyelemnek egy tapasztalat megnyilvánulásának kellene lennie, nem pedig egy olyan megnyilvánulásnak, amelyet a törvény vagy a társadalom erőltet. Ami általában történik azonban az, hogy a szülők azt akarják, hogy a gyermekük egy sajátos módon viselkedjen, tehát egy fegyelmezett életet éljen. A kormány azt akarja, hogy egy sajátos módon éljen, tehát egy fegyelmezett állampolgárrá váljon. Az igazi fegyelem azonban a belső béke kifejezése, amely a fizikai és a mentális harmónia és egyensúly által kerül elérésre.

A gyerekek számára két gyakorlatunk van – mantra és nádí sódhana pránájáma. Ezek a gyakorlatok el fognak indítani egy viselkedési rendet, amelyben a fegyelem inkább belülről jövő harmóniából fog kialakulni, semmint külső kényszerítésből.

Mit gondolsz a statikus ászanák tanításáról gyerekek számára?

Úgy hiszem, hogy statikus ászanákat az érettség elérése után kellene tanítani. Serdülőkorig a gyermek teste – a csontok, az idegrendszer, minden – gyorsan nő, így olyan ászanákat kellene tanítani nekik, melyek magukkal hozzák a növekedést. Érettség után a statikus ászanák és a statikus egyensúlyozó ászanák nagyon jók számukra. A gyerekeknek dinamikus gyakorlatokat tanítunk, mint szúrja namaszkára és kombinált dinamikus/statikus gyakorlatokat, mint a pascsimóttánászana. Az olyan statikus ászanák, mint a fejenállás, serdülőkor után taníthatók.

Mit kellene asztmás gyerekeknek tanítanunk?

Naponta kellene gyakorolniuk a következőket: kundzsal és néti, sasánkászana (akkor is, amikor a roham a küszöbön áll), vadzsrászana, pádahasztászana, szarvangászana, és bhasztriká pránájáma.

Milyen ászanákat kellene elkerülnünk a gyerekeknél 14-15 évesen, különösen a lányoknál?

Az ilyen korú gyerekeknél el kellene kerülni mindazokat az ászanákat, melyek befolyásolják a pajzsmirigyet, ilyenek például a szarvangászana vagy a halászana.

Ha egy lány amenorrheatól (nincs menstruációja) szenved, el kell kerülnie a csakrászanát és virászanát. Ha dysmenorrheája (fájdalmas periódus) van, akkor végeznie kell a csakrászanát és a virászanát.

Ha a gyerekek görnyedtek, akkor az előre hajló testtartásokat el kell kerülniük, és hátra hajló testtartásokat kell gyakran végezniük.

Ha egy gyermeknek vértolulásos mirigyei (mandulák, fülek) vannak, szinhászanát, oroszlán pózt kell gyakorolnia.

Ha a gyerekek ágyba vizelnek, olyan ászanákat kell gyakorolniuk, mint a trikonászana és az ardha matszjéndrászana.

Milyen hosszúnak kellene lennie a gyerekek ászana foglalkozásának?

Körülbelül 10-12 percnek.

Nagy figyelmet kell fordítanunk gyerekeknél arra, hogy a légzés és mozgás közötti szinkronizálás tökéletes legyen?

Nem, egészen az érettségig. Csak amikor egy gyermek normálisan elérte az érettséget, kellene kérnünk tőle, hogy tartsa fenn a szinkronizációt a fizikai mozgás és a prána között.

Hogyan tudjuk a legjobban segíteni a gyerekeket, hogy fejlesszük a bennük lévő lehetőségeket?

Mindenkiben rejlik lehetőség, de a gyermekben rejlő lehetőséget könnyű kifejezésre juttatni. Ha a gyermek alkalmat kap arra, hogy spirituálisan fejlődjön mialatt oktatásban részesül, sokkal jobban fog teljesíteni, mint mi felnőttek. Ez azért van, mert a gyerek nem kondicionált. Nem ment keresztül agymosáson és olyan, mint egy friss virág. A lelkét és a személyiségét segíteni lehet, ha spirituális lehetőségek vannak biztosítva számára az iskolai tanulmányai alatt.

A gyerekeknek az oktatást egy kulturálisan nemzetközi környezetben kellene megkapniuk. Nem a könyveknek, imáknak, egyháznak vagy templomnak kellene a spirituális kultúrájuk alapjává válnia. A gyermek spirituális oktatását az önmagán való munkával kellene kezdeni. Akár egy ásramban, kolostorban, kollégiumban vagy otthon él a szüleivel, meg kellene adni neki a lehetőséget, hogy vegyen részt a mindennapi munkában. A munka a legjobb módja a spirituális tapasztalatok, spirituális szamszkárák gyermekbe nevelésének. A korlátok, melyek egy gyermek személyiségében léteznek, soha nem távolíthatók el vallásos dorgálás által, de könnyen megszüntethetők karma jóga által.

Az egész világ sorsa a kisgyermekektől függ. Ha látni akarod a reményt feltűnni a láthatáron, nem téged vagy engem, hanem a gyerekeket kell spiritualizálni.

Forrás: Yoga Magazin, 1979. február