Swami Satyananda Saraswati
A szannjászin a nivritti márgán (a forráshoz való visszatérés ösvénye) halad. A nagyobb nyilvánosság ezt belső ösvénynek nevezi, szemben a pravritti márgával (a külső ösvény, a világi cselekvés). Tulajdonképpen ez a kifejezés, hogy „belső ösvény”, helytelen elnevezés. A szannjászin nemcsak belső lényével foglalkozik; a világban is cselekszik. Tulajdonképpen erőteljesebben cselekszik a külvilágban. A belső ösvény valójában azt jelenti, hogy a belső és a külső világ egyesült és harmóniába került, úgy, hogy nincs többé semmiféle merev határvonal e kettő között. A belső ösvény nem azt jelenti, hogy az ember kizárólag a pszichéjével (lélek) foglalkozik; ez a pszichikus vagy ida ösvény. Ez az ösvény pszichikus erőkhöz vezet, de nem szükségszerűen spirituális realizációhoz. A szannjászin belső ösvénye a szusumná ösvénye, tökéletes egyensúly az ida és a pingala között, a belső és a külső birodalmak között.
A külső ösvény (pingala), amin a legtöbb ember jár, frusztrációhoz és zavarodottsághoz vezet. Ez a külső anyagi világban való teljes elmerülést jelenti. Az ida ösvény, amely minden érdeklődés psziché felé fordítását, a pszichikus erők felébresztését stb. jelenti, szintén csalódáshoz vezet, csak másfajtához. A szusumna belső ösvénye realizációhoz vezet. Mennyei boldogsághoz és harmóniához vezet. Az ida és a pingala ösvény rabsághoz vezet. A szusumná ösvény, a belső ösvény az, amely a törekvőt a teljes szabadsághoz vezeti.
Sok írás van, amely átfogó tanításokat adott arra vonatkozólag, hogy milyen ösvényt kell bejárnia a szannjászinnak. Például a Szeng T’szanban ez áll:
„A tökéletes ösvény
csak azoknak nehéz,
akik finnyáskodnak és válogatnak;
Ne kedvelj, és ne utálj,
akkor minden világos lesz.
Tégy hajszálnyi különbséget,
és a menny és a föld elkülönül.
Ha azt akarod,
hogy az igazság világosan álljon előtted,
sose légy valami mellett és valami ellen.
A küzdelem e kettő közt,
Az elme legsúlyosabb problémája és betegsége.”
Ez azoknak egy utalás, akik komolyan akarnak járni az ösvényen a tökéletesség felé. Ezt az ösvényt gyakran egy borotva éleként írják le, és ez valóban az is. Ez nem osztályozható logikai kifejezésekkel, ahogy ezt a Mumokan idézet is mutatja:
„A magasztos ösvénynek nincsenek kapui,
Mégis utak ezrei futnak belé.
Amikor valaki áthalad e kapu nélküli kapun,
Szabadon jár menny és föld között.”
Ez az a titokzatos ösvény, amelyen egy szannjászinnak járnia kell. Ezt csak úgy lehet megérteni, ha a szannjászin végighalad ennek keskeny mezsgyéjén, ugyanúgy, ahogy az utazó is útja során, csak úgy ismerheti meg az út mentén a tájat, ha ő maga, valóban végigmegy az úton.
A szannjásza ösvény Indiában, a hagyomány szerint összekapcsolódik az Aum kozmikus mantrával. Sok szannjászinnak a fő szádhanája (spirituális gyakorlat) az Aum folyamatos elmében tartása. Még azt is mondják néha, hogy egy szannjászinnak nincs szüksége más gyakorlatra. A Mahánarájána Upanisádban ez áll: „A szannjászinnak minden gondolatát az Aum-ra kell összpontosítania. Ezt az Aum szótagot, az Upanisádoknak és titkainak esszenciáját, gondosan megvédik azoktól, akiket az istenek (asztrális lények) nem találnak alkalmasnak erre. Aki a szannjászába való beavatás után, folyamatosan elmélkedik az Aum jelentésén, el fogja érni a Mindenek Fölött Valót. Ez az Aum titkainak megismerésén keresztül fog megtörténni.” (80;18)
A Nárada Parivrádzsaka Upanishád írja: „Az Aum-on kívül nincs szükség más írás és vallás tanulmányozására.” (5;20)
Az Aum fontosságát a szannjászin életében, sok más írás ismétli újra, beleértve a Mandúkja Upanisádot is. Más mantrákat is lehet használni. A Kularnava Tantrában a Szóham (a lélegzet mantrája) folyamatos elmében tartását, és az azon való elmélkedést javasolják. A mantra célja az, hogy az elmét egyhegyűvé tegye. A folyamatos emlékezés létrehozza ezt; az egész elme egy irányba áramlik, mint a Gangesz folyó. A Szóham jelentésén való folyamatos elmélkedés feltárja és megvilágítja a mantra értelmét, legmélyebb jelentőségét. A folyamatot világosan leírták a Mahánarájana Upanisádban a következőképpen: „…(a gyakorlásnak való) odaadás által felébred a mentális erő. A mentális erőből következik az érzékek visszavonása (pratjáhára); ez teszi lehetővé a mély elmélkedést. Az elmélkedésből származik a csendes elme. Ez vezet az igazság helyes fényben történő látásához, avagy egyértelmű megtapasztalásához. Ez a tiszta megértés felerősíti az igazságra való emlékezést. Ez az emlékezés folyamatos emlékezést teremt. A folyamatos emlékezés az igazság töretlen és közvetlen megvalósításához vezet. Az ilyen realizáció által az ember az Átmanban él.” (79;15)
Az Alíz csodaországban ezt a következőképpen írja:
„Fogj hozzá az elején
és folytasd, amíg a végére nem érsz;
akkor állj meg.”
A szannjászinnak erőteljessé és egyhegyűvé kell tennie az elméjét. Ahhoz, hogy ezt megtegye, megpróbálhat szüntelenül elméjében tartani egy mantrát. Elméjét egyhegyűvé teheti a karma jógán, bhakti jógán, gjána jógán vagy a jóga bármely más formáján keresztül. Ezt abhjászának (jógikus gyakorlásnak) hívják. Ezzel egy időben fokozatosan fel kell ébresztenie a vajrágja (lemondás) belső érzését. Ez a kombináció csendessé, mégis egyhegyűvé teszi az elmét.
E két szó, vajrágja és abhjásza, tulajdonképpen összefoglalja a szannjásza ösvényét. Ők a létra két oldala, amelyek által egy szannjászin, vagy bármely más spirituális törekvő felküzdi magát és felemelkedik a bölcsességhez. Ne feledd e két szót, de még jobb életed szerves részévé tenni őket.
Amíg a szannjászin az úton halad, folytonos törekvés kell legyen benne. Szent Máté gyönyörűen fejti ezt ki:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”
Szent Máté evangéliuma (7,7-8)
E törekvés nélkül a kapu nélküli ösvény kapui sohasem fognak megnyílni. Tehát a szannjászinnak folyamatosan törekednie kell az igazság megismerésére; gyakorolnia kell a jógát, és lassan felébresztenie önmagában a nem ragaszkodást. Ez a szannjászin ösvénye.
Forrás: Yoga magazin, 1998. január