Swami Sivanada Saraswati
A félelem (bhaya) és a ragaszkodás (raga) az elmében lévő vrittik módosulásai. Átmeneti örvények vagy hullámok. Az elme lényege nem más, mint ragaszkodás és félelem. Ezek ketten ikertestvérek. Ennélfogva szoros kapcsolatban is állnak egymással. Ha elpusztítod a félelmet és a ragaszkodást, az elme számára nincs többé sem élet, sem létezés.
Az Upanishadok kinyilatkoztatása szerint: „Függetlenség (= nem-ragaszkodás), hit, félelem, ragaszkodás, félénkség, szerénység, szégyen, stb. – ezek mind csupán az elme.” A félelem az avidya (tudatlanság) terméke. Az ember elfelejti lényegi, isteni természetét a moha (káprázat, elbolondulás) és a testtel való azonosulás következtében. Az ember kezdetben a mindent-átható, halhatatlan, félelem nélküli Lélek vagy Brahman volt. Ő volt „a Santam (békés), Ajaram (romolhatatlan), Amritam (halhatatlan), Abhayam (félelem nélküli) Brahman”. Egoizmusa miatt azonban engedetlen gyerekké vált. Elkülönült Atyjától. A vagyon felosztására lázított, és megkezdte független életét a földi síkon. Házat bérelt a modern világban. Beköltözött a test húsból épült, romlandó házába, és kicsi, félős emberré lett, egy kis dzsivává a félelem összes fajtájával. Így kezdődött elbukása a Mindenható Atyával való vitája folytán, és ennek következtében új, egoista élete a raga-dwesha (vonzódás és taszítás) jegyében.
Az ember test-, izom-, hús-, csont-, „én”-, „enyém”- és vágy nélküli volt, mikor egy volt az Atyával, mikor létezett egy közös család, és így ő abszolút félelem nélküli, örökké-áldott és békével telt volt. Nem gondolt a testre, házra, vagyonra, feleségre, gyerekekre, pozícióra és presztízsre. Nem gondolt a test betegségeire vagy arra, hogy elveszítheti társadalmi státuszát, presztízsét. Nem gondolt ellenségekre, háborúra, lázadásokra, vagy, hogy egy másik biztosabb és biztonságosabb helyre kellene mennie. Eredeti otthona békésen biztonságos és minden fajta veszélytől és ellenségtől mentes volt. Az egész egy közösség volt a Brahmannal. Ott nem volt hindu-muzulmán ellentét sem. Nem kellett félni bomba- vagy torpedótámadásoktól. Bevehetetlen, sérthetetlen erődítmény volt. Betegség-biztos, bombabiztos, földrengés-biztos volt.
Az ember az új, független, egoista életében önző, tisztességtelen, szűk látókörű és hitvány lett. Alantas gondolatok foglalkoztatták. Örökké a húsra és a hús gyönyöreire gondolt. A hús filozófiáját gyakorolta, ami a „disznó filozófiájával” egyenértékű. Félelme minden eltelt nappal sokszorozódott, mivel nagyon erősen ragaszkodott a saját testéhez, a felesége és a gyerekei testéhez, a házához, vagyonához, és így tovább. Még olyasmikhez is ragaszkodott, mint egy töltőtoll, sétapálca, csónak, óra, törülköző. A ragaszkodás következtében lassan félelem lett rajta úrrá. Félt, hogy elveszíti ezeket. Mindig jusson eszedbe a gondolat, hogy „minden tárgy illuzórikus, romlandó és fájdalmat okozó”. Így nem fogsz ragaszkodni. De még ha lesz is ragaszkodás, enyhülni fog. El tudod űzni kis gondolkodással és belátással.
Az Úr Krishna azt mondja a Gítában: „Vitaragabhaya-krodhah sthitadheer-muniruchyate” – „Aki mentes a ragaszkodástól, félelemtől és dühtől, azt szilárd elméjű bölcsnek nevezik”. Add fel a ragaszkodást a „nem-ragaszkodás” (vairagya) gyakorlatán, és az Úr, a félelem nélküli Brahman lótuszlábaihoz való ragaszkodáson keresztül. Minden félelem el fog tűnni!
Az „abhinivesha”, vagyis a földi élet szeretete minden félelem legfőbb oka. Az abhinivesha az életbe és a testbe való kapaszkodás. Ragaszkodás a dolgokhoz, félelmet okoz. Ragaszkodás a névhez és hírnévhez, félelmet okoz. Ragaszkodás a pénzhez és a nőkhöz, félelmet okoz. Bármilyen ragaszkodás rettenetes félelem méhe. Aki birtokol, az fél. Az nem fél, aki lemondott mindenről, aki Az Átmát látja mindenben. Azonosítsd magad a testtelen, nem nélküli, tiszta, mindent átható és halhatatlan Átmannal, a Brahmannal, és ezáltal add fel a testhez való ragaszkodást.
Félünk, mert szeretünk bizonyos dolgokat. A szeretet a félelem oka. Nem akarunk megválni bizonyos dolgoktól. És ha valami megakadályozza a szeretett és vágyott dolgok megszerzését, akkor bosszankodunk, sajnáljuk ezt, és elveszítjük mentális egyensúlyunkat. Lemondani mindenről, és a Brahmabhava-t gyakorolni, ez a legjobb ellenszer a félelmek legyőzésére.
Ülj le, és nézz befelé. Találd meg a bajok gyökerét. Ha magadtól nem vagy képes erre, kérd egy pszichoterapeuta vagy egy jógi segítségét. A mélyen a tudatalatti tudatban eltemetett dolgot fel kell hozni, és el kell oszlatni.
Forrás:Yoga magazin, 1993. július.