Patanjali Rádzsa Jógája

Swami Satyananda Saraswati

Bombay, 1978. március 8.

Patanjali jógája egyedülálló rendszer az emberiség történelmében. Teljesen egyértelmű, mentes a vallási tapasztalatok és rituálék leírásaitól. Patanjali egyenesen a probléma gyökeréig hatol, és biztosak lehetünk benne, hogy a rádzsa jóga rendszerében megadott utasítások nem kötődnek semmilyen szektához vagy irányzathoz, viszont tudományosak és száz százalékig spirituálisak. Lehetsz hindu, muszlim, párszi, keresztény vagy ateista, nem számít; a tanítások kizárólag az egyén tudatosságának a magasabb, világosabb dimenzióinak elérésével foglalkoznak.

A számkhja filozófia szerint Kapila, a nagy risi (megvalósított bölcs) kijelentette, hogy a tudatosságnak megvannak a maga korlátai a megnyilvánulás különböző szintjein. A fizikában az anyagnak veleszületett, különböző fokú korlátja van, míg végül részecskékké alakul és felszabadul belőle az energia. Ez az energia beleolvad a végtelen birodalmába, ami már túl van a megismerőképességünk határán. Ehhez hasonlóan Patanjali feltárja a spirituális fejlődés folyamatát a végestől a végtelenig.

Patanjali szerint, az éberség vagy tudatosság csúcspontja a tapasztalat. Ez a tapasztalat nem pszichikus természetű, nincsenek benne dévik és dévaták (istennők és istenségek), nap vagy hold, és démonok sem. Nem! Ezt nem lehet kategorizálni, ez egyszerűen csak puszta tapasztalás, amiben nincsenek képek és fogalmak. Sőt, az anubhava (a végső, legmagasabb spirituá­lis tapasztalás) ezen állapota nem is tud az elme közegén keresztül megnyilvánulni. Az elmének megvan a maga viszonylagos személyisége és korlátja. Az elme nem abszolút. Vannak meghatározott törvényszerűségei.

Az anubhava, a végső spirituális tapasztalat, nem meghatározott törvények szerint működik. Jól meg kell értenünk a nem meghatározottság és a meghatározottság törvényszerűségeit. Ha a tapasztalat természetét és eredetét a hétköznapi logika szerint nem lehet elmagyarázni, akkor megkérdezhetjük, hogy „Ki volt a tapasztaló?” Erre azt mondom, senki. Mégis, amikor tapasztalatról beszé­lünk, ott van a kettősség, nevezetesen a tapasztalat és a tapasztaló. Az anubhaván belül nem létezik kettősség, így két szembeálló nézőpont keletkezik. De a szamádhira a logika szabályai nem vonatkoznak. Ezért a rádzsa jóga szádhanáját nem logika, vagy merev filozófia mentén határozták meg, de nem is azért, hogy eleget tegyen valamely vallási törvénynek vagy moralitásnak.

Jáma és nijáma

A jáma (társadalmi szabályok) és nijáma (egyénre vonatkozó szabályok) a rádzsa jóga első két alapvető pontja. Elsőre talán hajlamosak vagyunk őket vallási előírásokkal összekapcsolni. Például a szatjam, ami igazságosságot jelent, egy jáma szabály. Az igazságosság mindegyik vallásban szerepet kap, ezért valaki úgy is érvelhetne, hogy amikor a rádzsa jóga az igazságosság betartásához ragaszkodik, akkor ez vajon nem valamely vallási előírás betartatását jelenti-e? Így sok ember, aki nem hisz a vallásban, ezen az alapon azonnal elutasítaná a rádzsa jógát. Ez viszont helytelen.

A jáma összetevői az ahimsza (nem-ártás), szatja (igazságosság), aszteja (becsületesség), brahmacsárja (érzéki önmegtartóztatás), és aparigraha (nem-szerzés vagy nem-birtoklás). A nijáma összetevői a szaucsa (tisztaság), szantosa (megelégedettség), tapasz (mértékletesség), szvádhaja (önfejlesztés) és isvara pranidhána (felajánlás Istennek). Azt fogod találni, hogy ez az öt jáma és öt nijáma elsődlegesen arra szolgál, hogy az elme zavaró tényezőit – az érzelmi, fizikai és szellemi testek negatív hatásait – kiküszöbölje. Eltávolítja a negatív szamszkárákat, amelyek a tudatosság legmélyebb zugaiba ágyazódtak, és amelyek korlátot képeznek a meditáció magasabb szintjein.

A szamszkárákat pozitív és negatív módon is el lehet távolítani. A pozitív módszerrel az ember a szellemi, érzelmi és fizikai tulajdonságokat fejleszti, edzi, amelyek átitatják az elmét szattva gúnával (tökéletes egyensúllyal). Ezek a tulajdonságok a maitri (barátságosság), karuna (együttérzés), mudita (boldogság) és upéksa (közömbösség). Ezeket a pozitív tulajdonságokat az ember személyiségébe lehet illeszteni. Képzelj el valakit, akinek a személyisége izzik a barátságosságtól, az együttérzéstől, a boldogságtól és a mentális kiegyensúlyozottságtól. Neki határozottan kevesebb problémája lesz a dhjána jógával, mint egy olyan személynek, aki irigy, kegyetlen, búskomor, szenvedélyes, valamint elégedetlen önmagával és a világgal. Ennek a személynek sok pszichotikus tapasztalattal kell szembe néznie a meditáció során. Ijedté, zavarodottá is válhat és sírhat vagy üvölthet, mint egy kutya.

A jáma és nijáma megtisztítja a tudatosság általános területeit, csakúgy, mint egy poros, szennyezett környéken az ember úgy tartja tisztán a házát, hogy becsukja az ajtókat és ablakokat. Nos, te nem tudod a vászanák, a vágyak, szenvedélyek és ragaszkodások ajtajait becsukni. Minden szellemi törekvőnek meg kell határoznia a jáma és nijáma természetét vagy korlátait a saját személyisége alapján. Az egyik embert az összes jáma és nijáma betartása elmélyült meditációhoz vezeti, de egy másiknál hisztériát és pszichotikus rohamot eredményezhet. Ezért figyelembe kell venni az adhikarát, vagyis az egyén személyes képességeit. Az elme egészségének megőrzése érdekében emlé­kezz rá, hogy bármi, ami megbetegíti az elmédet, az anti-jáma és anti-nijáma. Bármi, ami elnyomja a tudatosságodat és elmédet, és fullasztó érzést, nyugtalansá­got és depressziót okoz a személyiségedben, az szintén anti-jáma és anti-nijáma.

A mantra használata

Az egész eseménynek természetes és kellemes tapasztalatnak kellene lenni. Ha a jáma és nijáma gyakorlása közben feszültség keletkezik, akkor mi fog történni a pratjahárában (a tudat leválasztása a külső környezetről), a meditációról nem is beszélve? Ezért a jámával és nijámával együtt mantra jógát is gyakorolni kell. A mantra egy szó, egy rezgés, ami felszabadítja az elmét a szamszkáráktól, mint ahogy az energia felszabadul az anyagból. Ez a mantra eredete. Ez egyértelműen meghatározott a szellemi és spirituális szabadság vagy moksa szemszögéből.

A náda jóga szerint az anyag szerkezete ismert és ismeretlen hangok millióiból áll össze. Minden tárgy hangrészecskék sűrű egyvelege, és ezeknek a részecskéknek a halmazát a jógik hang vagy mantra formájában képesek érzékelni. Ha mantrát ismételsz, akkor tulajdonképpen a tudatosságod és az elméd problémáit dolgozod fel. Ez a legerőteljesebb gyakorlat.

Vegyük például az Óm mantrát. Ezt két hang alkotja, O és M, és négyféleképpen lehet ismételni – hangosan, suttogva, mentálisan vagy automatikusan. Végül a tudatosságod részévé válik. Ahogy a vászon, melyre egy művész egy gyönyörű képet fest, megszűnik létezni eredeti formájában, ugyanúgy a mantra is beépül az elme általános szerkezetébe.

A mantrázást négy formában kell gyakorolnod. Először hangosan, vagy úgy, hogy Ómmmmmm vagy Óoooomm, hagyd, hogy az agyad érzékelje a hangot, ami aztán megváltoztatja az agy hullá­mait, hogy az elme békéje és a pratjahára spontán bekövetkezik. Egy pár hónap után suttogva kell ismételni, majd mentá­lisan, végül a lélegzéssel együtt. A pratjahára akkor lesz sikeres, ha a mantra a szádhana alapját képezi.

Pratjahára

A pratjahárában a tudatosság ideiglenesen elszakad az érzékelő és a motoros idegektől. Az áramló impulzusok vissza húzódnak a karmendrijákból (a cselekvéshez kapcsolódó szervek) és a gjánendrijákból (érzékeléshez és tudáshoz kapcsolódó szervek). Ennek eredményeképpen az éberség elkülönül a külső ingerek érzékelésétől. De belül, másféle anyag
érzékelhető, amit szamszkárának hívunk.

A tapasztalás áramlása gátolt, ezért az elme az előző születések alatt felhalmozódott benyomásokon töpreng, valamint az egyén jelenlegi életből eltelt utolsó húsz vagy hatvan évén. Amikor minden benyomás a felszínre jön, egy mentális robbanás következik be. Hétköznapi körülmények között, ha az üzletben vagy, vagy tévét nézel, az elméd csendes, és nincsen gondod. De abban a pillanatban, amikor veszed a máládat és elkezded a mantra dzsapát, a lélegzetre vagy valamelyik csakrára koncentrálsz, nyugtalanság vesz erőt rajtad.

Ez jó, vagy szükséges egyáltalán? Mindenképpen. Ezeknek a figyelemelterelődéseknek vagy viksépáknak ott kell lenniük a pratjahára kezdeti szakaszában, máskülönben a dhárana, a dhjána, vagy esetleg a szavikalpa szamádhi állapotában kell szembenézned velük. Ha a gyomrod felfordul, akkor teljesen mindegy, hogy Calcuttába, Bombaybe vagy Mungerbe utazol-e. Meg kell tisztítanod valahol, méghozzá mielőbb. Egyszerűbb, ha a tudatosság teljes területét megtisztítjuk miközben a pratjahára állapotában vagyunk. Jöjjön ki minden! Amikor szádhakák (spirituális törekvők) pránajámát gyakorolnak, és félelmeket, szenvedélyeket és aggodalmakat élnek meg, akkor azt hiszik, hogy a szádhanájuk nem megfelelő. Ez tévedés. Az áldás nem szállhat le azonnal. Hogy teljes egészében élvezni tudjunk egy ételt, ahhoz először a gyomornak tisztának kell lennie. Ehhez hasonlóan a dhjána gyönyörének megtapasztalásához az elmét meg kell tisztítani. Ez a tisztító folyamat elkerülhetetlenül fájdalmas és kellemetlen.

Dhárana

Képzelj el egy égő gyertyát egy kis asztalon egy szobában. Az ablak nyitva, és a láng rezeg. Nos, ha bekapcsolod a ventilátort, a láng kialszik. De ha becsukod az ablakot és kikapcsolod a ventilá­tort, a láng mozdulatlan lesz. A tudatosságod olyan, mint a láng, és állandóvá kell tenni úgy, hogy becsukod az érzékek ablakát. Ekkor erőlködés nélkül meg fogod tapasztalni a dhárana vagy koncentráció állapotát. Egyszerűen csukd be a szemed, és mentális erőlködés nélkül fogod megtapasztalni a célt.

Tegyük fel, hogy egy gyertya lángját próbálod vizualizálni. A pratjahára állapotában nem tudod eléggé rögzíteni az elmédet ahhoz, hogy meg tudd tartani a képet. A dháranában ugyanakkor, a gyertya lángja azonnal megjelenik, bár itt is bezavarnak a gondolatok, amint az elme elterelődik. A dháranában alapvetően a szimbólum fénylővé és állandóvá válik. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a következő gyakorlatok kellenek.

Az első a trátaka. Ebben a gyakorlatban mereven nézel egy pontra, mint például egy gyertyalángra. A gyors szemmozgások (rapid eye movement – R.E.M.) melyek a dhárana alatt jelentkeznek, időről időre megtörik a koncentrációdat, valamint eltávolítják a szimbólumod képét. Látod a lángot, majd eltűnik. Ez azért van, mert a szem mozgásai befolyá­solják a tudatosság szerkezetét, amit az agy támogat. Ezért a trátakában az egy pontra koncentrálás biztosítja a szemeidnek a kívánt mozdulatlanságot. Ezután, csukott szemmel, képes leszel fenntartani a koncentrációdat három-öt percig a R.E.M. bekövetkezte nélkül.

A második gyakorlat a sambhavi mudra, melyben mindkét szemet a szemöldökök közötti térre kell fókuszálni.

A harmadik gyakorlat a naszikagra dristi, mely során az orrhegyet kell mereven nézni. Ez tovább erősíti a R.E.M. szabályozásának képességét, és ezáltal lehetővé teszi a szimbólum képének állandó fenntartását.

Csaitanja

Patanjali rádzsa jóga rendszerének valamennyi gyakorlata szükséges a tudatosság átalakításához. Ahogy a szobrász gyönyörű mesterművet farag egy durva kődarabból, ugyanúgy kell az egyén nyers és primitív személyiségét levágni és megtisztítani. A tamasz és radzsasz minőségeit fel kell számolni. Miután valaki megszabadul a szükségtelen múltbéli karmájától, a tudata teljesen elszigetelt marad, így a tudatosság meg tudja tapasztalni saját magát.

A csaitanjaként is ismert tudat négy különböző szinten működik. Jagritiben, az ébrenlét állapotában, az érzékek és az elme közegén keresztül működik. Szvapnában (swapna), az alvás állapotá­ban az álom szintjén működik. A szusuptiban (sushupti), az álom nélküli mélyalvásban akkor következik be, amikor az összes inger megszűnt, és a tudatosság nem érzékel sem tárgyat, sem tapasztalatot, sem képet. A negyedik, turijának (turiya) nevezett állapotban a tudat valamennyi külső benyomástól mentes, az összes csatorna zárva van, és önmagát tiszta formájában érzékeli. Tudom, hogy vagyok. Amikor ez a tudás megjelenik, akkor elértük a jóga célját – az emberi élet fejlődését.

Rádzsa jóga a mai embernek

Az ember a visszautasító magatartása miatt tapasztalja meg saját személyiségé­nek borzalmait. Problémákat gyárt, és a megoldásukkal kapcsolatos aggodalmá­ban további problémákat hoz létre. Mint az az ember, aki a saját ürülékével tisztítja a WC csészét. Hogyan tudnának a problémák valaha is problémákat megoldani? Hogyan tud egy korlátozott és erőtlen elme ilyen kavarodásból kijutni? Az elme közegén keresztül nem tudsz felülkerekedni a kényszerhelyzetekkel vívott küzdelmeidben. Keleten és nyugaton is sok ember van, akik magas szinten végeztek tanulmányokat az elméről és pszichéről, és akik képtelenek megoldani a saját problémáikat. A megoldás az elme meghaladásában rejlik. Ha szorongsz, elmezavarod, vagy ideggyengeséged van, meg kell tanulnod, hogyan urald az elmét. Nem elég, ha csupán az összetevőit ismered. Ezt nem lehet vallási gyakorlatok betartásával vagy puritán életstílus felvételével megvalósítani.

Ahogy az autó vezetésének és karbantartásának elsajátítására is van tudomány, épp úgy ennek az életnek, ennek a járműnek a kezelése is megtanulható. A jóga az a tudomány, ami megtanít a kormánymű helyes kezelésére, hogyan és mikor fékezz, hogyan alakítsd az életed a különböző sebességi fokozatokban, hogy az harmonikusan folyjon és elvigyen
téged, ahova csak szeretnéd.

A test és az elme járművek. Az érzelmek, szenvedélyek és gondolatok: vrittik (az elme módosulásai), de nem maguk az elme. Az elme nem rossz vagy jó, ördögi vagy isteni. Az elme nirguna (a három gúnán túl van, tulajdonság nélküli), Brahmantól született, és a saktija felülmúlja a képzeletet. Mint ahogy a fény, ami ha átszűrődik az ajtónyíláson, képessé tesz látni a dolgokat, ugyanúgy az szűrődik elmén keresztül a legfelsőbb erő, és ez maga éberség és tudatosság.

Az elme nem egy halom kártékony szokás. Nem bűnös, és nincsenek benne vallási tantételek. Az elme a transzcendentális valóság átszivárgása a tudatossá­gon és az érzékeken keresztül. Az elmé­nek ezzel a kis világosságával vagy képes látni és tudatában lenni a dolgoknak. Ezt az aprócska fényt még ragyogóbbá lehet tenni, ami által felismerheted a világmindenséget és a teremtődet. Patanjali rádzsa jóga rendszere végtelen magas szintre képes fejleszteni az elmét. Úgy van kidolgozva, hogy a világon élő emberek azon sokasága, aki ég a vágytól, hogy szenvedéseitől megszabaduljon, követheti a rádzsa jóga útját, és eljuthat a kaivaljához – az önmegvalósítás legmagasabb állapotához.

Forrás: Yoga magazin, 1978. augusztus