A belső guru

Swami Niranjanananda

A belső guru, a guru erejének felébredése a tanítvány életében, testében és személyiségében. A guru energiájának kivirágzása, ami belül manifesztálódik. A „guru” szó jelentése: a sötétség eloszlatója. Lehet egy személy, de lehet egy koncepció vagy gondolat, lehet bármi. A belső guru olyan valami, ami segít túljutnod a természeted korlátok közé szorított jellemvonásain, és hogy szélesebb látóköröd alakuljon ki önmagadat és a világegyetemet illetően. Sokak számára a guru egy könyv, másoknak pedig a hit és az odaadás élő jelenléte vagy ideája.

A szikhek számára a végső guru a Guru Granth Sahib. A legfontosabb írás és guru, amit a legnagyobb tisztelettel és hittel követnek, a tradíciójuk tíz gurujának tanításaiból összeállított gyűjtemény. Nincs fizikai, élő gurujuk. Még a Szanatan spirituális tradíció követői számára is a Védák és az Upanisádok jelentik a gurut. Számos spirituális kereső számára a guruk élő személyek vagy erők, míg másoknak a guru az isteninek egy ideája vagy koncepciója, amely felé mély, belső tiszteletet, elfogadást és hitet mutatnak. Azonban bármilyen megjelenési formájú gurud van, az egyszerűen csak egy eszköz vagy médium, amelyen keresztül túljuthatsz a korlátaidon, eloszlathatod a tudatlanság fátylát, és megtapasztalhatod a fényt.

A teremetés kezdetétől fogva jellemző tulajdonság, hogy az ember önmagát egy másik megtestesülésre vonatkoztatja. Mindig egy másik személyre néztünk, hogy vezessen a felfedező folyamatban. Ezért modern kontextusban a guru kapcsolatot jelent egy élő személlyel, aki egy idea betetőzését vagy egy koncepció beteljesülését jelenti. A koncepció beteljesülése fontos energiává válik. A bhakti orientált emberek vigaszt találnak, amikor például elmennek a Hare Krisna közösségbe. Az intellektuális késztetésű emberek kielégülést éreznek, amikor ellátogatnak valakihez, mint Swami Chinmayananda, aki egy kiemelkedő intellektuális személy volt. Az olyan szabálytalan alakú, színű és formájú emberek pedig, mint mi, vonzalmat érzünk egy olyan ember felé, mint Swami Satyananda.

Most, hogy megtapasztaljuk a belső gurut, a tanítványnak vagy aspiránsnak erőfeszítést kell tennie, hogy elengedje a védekezéseit, és hagyja, hogy a guru ereje belülről megváltoztassa egész lényét. Ha fürödni akarsz, először le kell vetned a ruháidat. Ha el akarsz végezni egy munkát, alkalmaznod kell az ahhoz szükséges módszert. Ha meg akarod tapasztalni a belső gurut, át kell adnod magad. Át kell adnod magad, mert amíg fennáll az „Én más személy vagyok, mint a guru, és én vagyok a gurum utasításainak a bírája” korlát, addig a lényed legmélyéből vágyhatsz ugyan a belső guru megtapasztalására, de nem fogod megtapasztalni, mert fennáll a kettőség, a dvaita bháva. Az „én” és az „ő” képzete áll fenn, és fennáll az „én” és a guru, mint különálló lények képzete. A „de” és az „és” az a két szó, ami nem létezik az önátadásban. A „de” jelenti az egót, az „és” pedig az egyén ambícióját. Ha átadod magad, akkor fogod megtapasztalni a belső gurut. Ezért más személlyé kell válnod. Nem lehetsz önmagad, nem lehetsz az, amit önmagadként érzékelsz. Nem „Én vagyok a személy, akinek ez az elképzelése, ez a vágya, ez a motivációja, ez az érzése.” Ha ez az, ami vagy, akkor nem igazán érdemes vagy szükséges tanítvánnyá válnod. Ha nem gondolod azt, hogy „én ez vagyok, én az vagyok”, akkor könnyebb a guru energiájának messze ható testével egyesülni. Ez több szabadságot hagy.

Máskülönben az egész olyan, mint a folyóban úszni nagy csomagokkal a hátadon, amelyek lefelé húznak. A személy a másik parton azt mondja: „Dobd le a terheidet a hátadról!”, és te azt mondod: „De hát ebben van az egész élettapasztalatom. Hogyan tegyem?” Tehát, ha nem tudod megtenni, elsüllyedsz. Ki törődik vele? A guru nem fog vele törődni, neki mindenkivel törődnie kell. Miért ölje meg magát azért, mert valaki a rögeszméje miatt nem akar hallgatni rá. Ez a guruság gyakorlati jellege. A tanítványnak másfélének kell lennie, olyannak, aki egyszerűen azt mondja „Oké, levettem a terheimet, és könnyűvé tettem a haladást. És most mit tegyek?”

Ganga Darshan, 1994