Dr. Karel Nespor
A jóga gyakorlatok egyik jellegzetessége a relaxáció.. Egy ászana gyakorlása közben a nem használt izmok ellazultak maradnak. Minden ászana után teljes lazítás (savászana) következik és jóga nidra formájában mély relaxáció zárja a testtartások sorozatát. A légzőgyakorlatok és a meditáció alatt az izmok újból ellazulnak. Ha elegendő alkalommal végzik, a gyakorlat második természetté válik. Ugyanígy a jógát tanulók úgy találják, hogy a relaxáció mindennapi életük részévé válik.
Az orvostudománynak is megvannak a maga lazító technikái. A pszichiáterek a gyógyítás olyan formáját használják, amely így vagy úgy, a relaxáció bizonyos formájához vezet, legyen az mentális vagy fizikai.
Egy példa Luther autogén semlegesítése, amelyben az ellazult páciens fokozatosan képessé válik passzívan elfogadni és kifejezni gondolatait. Egy másik példa Wolpe szisztematikus deszenzitizáció módszere, amely egy a páciensben félelmet keltő tárgy vagy helyzet vizualizációja relaxációval összekapcsolva. Ez a gondolat vagy kép kifejlődik, pontosabbá, élőbbé válik, ahogy a kezelés halad, végül a pácienst elvezeti magának a fájdalomnak a megértéséhez. Például egy iskolába járástól félő fiú kezdésként elképzelheti iskolája épületét. Aztán képzeletben állhat az iskola előtt. Ami után elképzelheti, hogy besétál az osztályterembe, és így tovább. Amint a relaxáció megtörtént, a tudat szabaddá válik, hogy kifejezze magát.
A fizikai betegség szintén enyhíthető lazítás által. A jóga relaxációs módszereket az orvosok sikerrel alkalmazták a magas vérnyomás kezelésében. A relaxáció csökkenti a feszültséget a hipotalamuszban, amely az olyan autonóm funkciókat ellenőrzi, mint a vérnyomás. Schultz autogén tréningje, amelyet szívrohamot szenvedett páciensek rehabilitációjánál alkalmazott, a jóga módszerek egyik átdolgozása. A stressz szívrohamot okoz, a relaxáció pedig a stressz hiánya. Ha a páciens elhagyja a kórházat és visszatér a korábbi stresszel teli helyzetekbe, a szívroham megismétlődhet. Ezért a lazítást, mint rehabilitációs programjának alapját írják fel neki. A lazítás gyógyító ereje határtalan.
Fizikálisan a relaxációt az izmok feszültség szintjével mérik. Amikor az izomfeszültség csökken, kevesebb az idegi információküldés az idegrendszer felé. Az izom tónusára vonatkozó információ kétféle úton jut el az agyba. Az első mód egy közvetlen adat továbbítás az izom feszültségét illetően. Ez a közvetítés az izom tónus szabályozásához szükséges és tudattalanul folyik. Ugyanilyen módon a tudatos éberség követi az izomtónusra vonatkozó információt az agytörzs retikuláris aktiváló rendszerén keresztül, amely a gerincoszlop tetején helyezkedik el, és a tudatosságért felelős. Befolyásolja a készenléti állapotot, az éberséget és a tudatos észlelést az agy különböző részeinek stimulálásán keresztül. Az izomfeszültségre vonatkozó bejövő információ az észlelés területére kerül és az egyén tudatába kerül az izmokban lévő feszültség szintjének. Az első folyamat éjjel-nappal folyamatosan történik. Ha az egyén alszik, az izmok tónusát az agy még mindig vezérli, de mint a második folyamatban az izomfeszültség tudatossága hiányzik, mert alvás közben a retikuláris aktiváló rendszer blokkolja a tudatos észlelést.
A magas vérnyomás kezelésében a jógikus relaxáció hatása abban nyilvánult meg, hogy a hipotalamusz túlzott ingerlése csökkent, amely (szerven) keresztül történik a vegetatív idegrendszer és hormonrendszer autonóm funkcióinak irányítása. A jógik régóta állítják, hogy a relaxáció gyakorlása megtartja a pránikus energiát. Biokémiailag a relaxáció (élet)erőt adó hatása az izmok csökkentett a adenozin-trifoszfát (ATP) felhasználása miatt jön létre. Az ATP molekulák biztosítják az energiát a biokémiai reakciókhoz test szerte. Az ATP kapcsolódik a pránikus energiához, amely átjárja és aktiválja az összes életfolyamatot.
Stressz
A szervezet egyformán reagál a stresszre. Egy egér, meglátva egy macskát, növelni fogja izmainak feszültségét. Szívverése, légzése gyorsabbá és erőteljesebbé válik. Az energia készletek aktiválódnak, különböző hormonok szabadulnak fel és a véráramba kerülnek, így az egér rövid idő alatt intenzív testi aktivitásra áll készen. (Ezt menekülés- vagy harc reakciónak hívják.) Egy ember teste társadalmi környezetben, stressz hatására hasonló módon reagál. Például, ha valaki dühös lesz egy tiszteletre méltó személy társaságában, a test átmegy minden biokémiai változáson, hogy felkészítse magát a harcra, ha az szükséges. Azonban, ebben a szóban forgó helyzetben a harc szóba sem jöhet. A reakció, amelyre a test felkészült sosem következik be tekintettel a társadalmi korlátokra. Ezek a biokémiai és idegi stressz reakciók gyakran aktiválódnak megoldatlan érzelmi helyzetekben a mindennapi élet során. Még akkor is, ha minden ide kapcsolódó élettani folyamattal ezek az érzelmek cselekvésre készítenek fel, fizikai cselekvés nem történik a társadalmi elvárások miatt. Ha ez a fajta megoldatlan érzelmi helyzet ritka lenne, nem történne mentális vagy fizikai sérülés. Azonban az ilyen helyzetek jellemzik a modern ember mindennapi életét. Minden egyes be nem teljesült alkalommal a test fiziológiai mechanizmusa mozgásba lendül, hormonokat és idegi energiát pumpálva a szövetekbe és szervekbe, túlfeszítve a szervezet rendszerét. Nem meglepő, hogy a betegség rendszerint bekövetkezik.
Valamilyen stressz-oldó sürgősen szükséges a modern ember számára. A kémiai feszültség csökkentők nem jelentenek megoldást. A rendszeres gyógyszer használat függőséget okozhat a felhasználóban, és néhány kémiai nyugtatónak komoly mellékhatásai vannak. Úgy tűnik, hogy egyre inkább a relaxáció a válasz erre a problémára. A relaxáció alatti fiziológiai változások épp az ellenkezői a stressz reakciónak. A stressz és a relaxáció EEG-vel mért összehasonlítása kimutatja, hogy az izomtónus, a vérnyomás, a szívritmus, a verítékezés és a hormon kiválasztás nő stressz hatására, az agy több béta (nagyobb frekvenciájú) hullámot bocsát ki és kevesebbet a relaxáció alatt, alfa (kisebb frekvenciájú) hullámokat mutatva.
Hogyan relaxáljunk?
Minden ember veleszületett képessége, hogy ellazítsa magát, csak meg kell mutatni neki, hogyan tegye ezt. A relaxáció fizikai (izomzati) és mentális is egyben. Tekintettel a test és az elme közötti kapcsolatra a fizikális, izom relaxáció azt jelenti, hogy mentális relaxáció is történik. A mentális relaxáció magában foglalja a tudat felszabadítását azért, hogy nagyobb szabadságra irányultsággal fejezhesse ki magát. Bármelyik jóga részt gyakorolja is valaki, a relaxáció a töltő erő mögötte.
A relaxáció annyira egyszerű, a józan ész szerinti módja az örömteli, egészséges életnek. A nagyközönségnek is tudnia kellene róla. A jógikus relaxáció a pihenés egy koncentrált formája. Azonnali hatása van az egyén vitalitására és teljesítőképességére a munkanap során. Néhány embernek, akivel találkoztam megvolt a képessége, hogy egész nap relaxált állapotban maradjon. Például, az egyik egyetemi tanárom úgy tűnt, hogy a lustaság határáig laza és gondtalan. Meglepett, amikor megtudtam egy vele közvetlenül együtt dolgozó orvostól, hogy igencsak eredményes és aktív férfi. Ma már tudom, hogy ez az ember öntudatlanul is relaxált volt.
A relaxáció nem csak a kiválasztott keveseké. Bármelyik ember újra tudja tanulni. Az oktatása során az ember sok olyan dolgot tanul, amelyet sosem használ. Akkor miért ne relaxációt tanuljon, valami hasznosat az élethez?
Forrás: Yoga Magazine, 1979. január