Isten akarata, az isteni akarat

Swami Satyananda Saraswati

Mangrove Mountain ásram, Ausztrália, 1980. november

Isten akarata, másként mondva, az isteni akarat, egyetemes valóság. Ez a legnagyobb erő, mely minden egyes tevékenység irányítója, a láthatóké és a láthatatlanoké egyaránt. Ha az embert elcsábítja a mája, akkor nagyon messze kerül ettől az isteni akarattól, és gyengévé válik, tele félelemmel és aggodalommal. Ha egyszer át tud lépni az elme korlátain, elkezdi felismerni Isten akaratát, ami megszabja minden teremtmény sorsát. Ha egyszer megismeri Isten akaratát, megtudja, hogyan intézze az ügyeit és hogyan dolgozzon.

Amíg személyes vágyaink vannak, addig még a szellemi élet is a törekvések terepe marad. Nem egy, hanem számos probléma fog jelentkezni. Még ha esetleg jógát vagy más ilyen dolgokat is csinálsz, kell lennie egy fontos és központi filozófiádnak: „Legyen meg a Te akaratod.” Mikor ez a filozófia egész lényed legmélyéből árad ki, akkor bármivel is szembesülsz az életben, az örömmé válik és nem pszichológiai vagy lelki-érzelmi problémává.

Valójában nincsenek igazi problémák az életben. Mi csak azt hisszük, hogy problémáink vannak, mert az életet nem az isteni akarat fényében értjük meg. Ebben a világban minden megvan: folyók, óceánok, sivatagok, hegyek, völgyek, erdők. De mikor egy sivatagban vagyunk, akkor a sivatag lesz a probléma. Ha Kasmír völgyében tartózkodunk, akkor az is problémává válik. Az ember elégedetlen az élettel, mivel meg sem próbálja azt annak egyetemes nézőpontjából megérteni. A dolgokat korlátozott érzékelő-képességgel látja. Ezért vannak a problémák, és nem csak az őszinte spirituális törekvők életében, hanem bárhol az emberekében.

Időeltérés

Mostanában igen gyorsan változik az élet, és minden más ahhoz képest, amilyen volt. Elődeinknek rendkívül keményen kellett dolgozniuk. Vizet és nehéz terheket kellett cipelniük a vállukon vagy szamarakon és pónilovakon. Sok-sok mérföldet kellett megtenniük a piacig. Pirkadattól szürkületig el voltak foglalva fizikailag, mentálisan és érzelmileg. Olyannyira bevonódtak külső problémáikba, hogy nem volt idejük tekintetbe venni a belső problémákat, komplexusokat és konfliktusokat, melyek megállás nélkül zajlanak az elmében. De a legutóbbi évszázad alatt a tudomány olyan szintre fejlődött, hogy néhány óra leforgása alatt a világ bármely pontjára el tudsz utazni. Tárcsázod a telefont és bárkivel tudsz beszélni bármilyen távolságból másodperceken belül. Nem kell elmenned vízért, csak kinyitod a csapot. Megnyomod a kapcsolót, és van fény.

Lehet, hogy hamarosan képes leszel másfél perc alatt elkészíteni az ennivalódat, és ehhez inkább hanghullámokat használsz, mint elektromosságot. Ha az ételed elkészítése másfél percet vesz csak igénybe, mit fogsz kezdeni a maradék időddel? Mindenfelé számítógépek lesznek, hogy elvégezzék a munkát. Esetleg a gyerekeknek sem kell már iskolába menniük. Csak bekapcsolják a tévét, és beállítják a történelem, a fizika, a biológia, a matematika, a kémia vagy a földrajz órát.

Ilyen módon történnek manapság a dolgok. A történelem során most először válik az ember annyira szabaddá, hogy nincs elegendő problémája, amivel lefoglalhatná az elméjét. Nemrégiben Skandináviában egy csomó fiatallal találkoztam, és kezdetben nehezen tudtam kideríteni mélyen fekvő elégedetlenségük természetét. Megkérdeztem, hogy van-e valamilyen bajuk az oktatással, a házassággal, a munkával, a lakhatással, az üzemanyaggal, az energiával vagy bármi mással. „Nem, nincs ilyen problémánk” – válaszolták. Ekkor azt mondtam: „Igen, ez a ti bajotok.” Mikor az embernek nincs gondja az anyagi világban, akkor foglalkoznia kell az elméjével, és ez a legnagyobb probléma.

Megtalálni az egyensúlyt

Több mint 5.000 évvel ezelőtt, mikor az indiai civilizáció a csúcspontján volt, az emberek az elme és a psziché, az idegi kiegyensúlyozatlanság és spirituális diszharmónia ugyanezen problémáival szembesültek. Akkortájt kezdtek el azon gondolkodni, hogyan találjanak kivezető utat. Szóval a jóga tudománya azért éledt fel, hogy csatornázni tudja az ember mentális, érzelmi és spirituális energiáit.

Napjainkban, ahogy a modern élet fokozatosan távolítja el az embert a természettől, az embernek közelednie kell a jógához, hogy pótolni tudja az elveszett harmóniát. Ma már ténylegesen megfigyelhetjük a jógához történő masszív visszatérést, ahogy az emberek mindenfelé keresik az idejük hasznosításának konstruktívabb módjait. A jóga tegnap még egy ismeretlen fogalom volt, ma viszont a népesség jelentős része gyakorolja, és követőinek száma gyorsan növekszik. Egyedül az európai országokban több mint 70.000 regisztrált jógaoktató található. A jóga elkezdi áthatni az élet minden területét.

Mikor a jógáról beszélünk, nem csak a testtartásokra vagy a pránájámára gondolunk. A jóga az ember mentális, fizikai és érzelmi személyiségének teljes tudománya. Több útja van – karma jóga, az életbeli dinamikus kifejeződés jógája; bhakti jóga, az érzelmek csatornázásának jógája; rádzsa jóga, a pszichikus személyiség feletti uralom jógája; gjána jóga, az egyetemes élet mélyebb titkai megértésnek jógája; kundalíni jóga, az emberben szunnyadó potenciál, teremtő erő felébresztésének jógája. A jóga igazából mindezt együtt jelenti, ezért a jóga valamennyi formáját kell kombinálnunk az életünkben. Az emberben rejtett energia, egy fejlett erő található, mely még alvó állapotban van, de a jóga gyakorlataival fel lehet ébreszteni. A múltban csupán egy maroknyi szent, bölcs és misztikus volt, akik felébresztették ezt a shaktit magukban. De most elérkezett az idő, mikor az embernek meg kell haladnia az alacsonyabb mentális síkot, és meg kell próbálnia harmóniában élni a mindenséggel egy magasabb spirituális szinten. A kundalíni felébredése nagyon fontos esemény az ember fejlődésében, és már el is kezdődött. Néhány évtized múlva sokkal több ember fog élni fejlett spirituális tudatossággal.

Isten és a guru

Mikor spirituális tudatosságról beszélünk, akkor van egy nagyon fontos aspektus, amit nem szabad elfelejtenünk, mégpedig Isten és a guru. Beszélhetünk Isten létezésének lételméleti, kozmológiai, ideológiai bizonyítékáról. De az Istenről való tudás még nem ébredt fel az emberben. Mai hitünk tisztán intellektuális, és azon alapszik, amit szüleinktől és tanárainktól hallottunk. Kell lennie egy gyújtóerőnek, hogy az Istenben való hitet, a transzcendens valóság igazi tudatosságát felébressze. Ahogy felrobbantasz egy bombát, ugyanúgy a belső, élő hitet – tehát nem az értelmit vagy a szent iratok szerintit – is be kell robbantani, és fel kell ébreszteni. Ennek felébresztése érdekében el kell fogadnod egy gurut.

A guru az ösztönző tényező, a detonátor, mert látni és érteni tudod őt. Ez nem hit kérdése, mivel ő névvel és alakkal együtt létezik. Az elméd véges és korlátozott, mellyel az időt, a teret és tárgyat meg tudod érteni és határozni. A guru ebben a tartományban van, és a véges elméddel fel tudod fogni őt. Persze legvégső értelemben a guru ténylegesen végtelen és nem véges.

Mi a végtelen? Ami nem fér bele a véges elme kategóriájába. Hogyan is tudnák befogadni az isteniség végtelenségét a véges elmébe? Ez nem lehetséges. Ezért legelsőként a véges elmét kell átalakítanunk, a határokat kell megszüntetnünk. Fel kell ébresztenünk a kundalínit, hogy a véges elmét meghaladjuk, és a tapasztalás végtelen eszközét kifejleszthessük. Mikor a kundalíni felébred, a véges elme felrobban. Az alacsony én szétrombolásával a tapasztalás egy végtelen eszközét nyerjük, mellyel képes leszel megpillantani Isten igazi valóságát. Tehát a guru az első lépés a szellemi úton. Isten, az isteniség, a legfelső átman, a Paramatman, lehet esetleg a célod, de a guru elfogadásával kell kezdened, és ki kell alakítanod vele az őszinte tanítványi viszonyt.

A testvérből soha nem lesz apa

A tanítványság fontosabb, mint a guruság. Az igaz tanítvány az, aki élete során hatalmas mértékben fejleszti tudatosságát. Neki a guru mindig közel van. Az igazi tanítvány attitűdje soha nem változik. A tanítvány mindig tanítvány marad; számára nincs előléptetés.

A történelemben csak kevés született guru van, a többi mind tanítvány. Azokra, akik spirituális életet élnek, és előbbre járnak nálad, esetleg úgy tekintesz úgy, mint gurura, de ők csak a te idősebb testvéreid. Ők többet tudnak, így kísérőid lehetnek, ahogy például egy báty gondoskodik a kisebbekről. De a testvér soha nem lesz apa. Ezért maradj tanítvány, és próbáld fejleszteni a tanítványra jellemző tulajdonságokat, ekkor a belső tudatosság felfénylik.

Az igazi tanítvány soha nem érzi úgy, hogy rosszul bánnak vele. Akik arra panaszkodnak, hogy a guru becsapta őket, pontosan ők maguk a csalók. Az ilyenek soha nem képesek kifejleszteni a tanítvány attitűdjét. Szóval soha ne sértsd meg a gurukat. A gurut csak a saját képedben kapod, nem többet ennél.

Ne fecséreld arra az idődet, hogy mész egyik helyről a másikra, és megpróbálod megtalálni a legnagyobb gurut, azt, aki csodákat tesz, aki okosabb, aki erős és hatalmas, lobogó szakálla van. Az ilyen tanítvány soha nem fogja fel egy nagy ember mélységeit, aki mélyebb az óceánnál, és tágasabb az égnél.

Folytasd szellemi gyakorlataidat, és menj előre erős hittel és alázatossággal. Menj el időről időre az ásramba, és próbálj meg olyan csendesen élni, amennyire csak lehet. Ne aggódj az élet üressége miatt. Élj Isten akarata szerint. Saját tapasztalataimról beszélek, nem könyvekből. Isten az első és az utolsó. Végső soron az ő akarata valósul meg. Nem tudsz tenni semmit; te csak eszköz vagy.

Teljes felajánlás

Ifjú éveim alatt eszembe sem volt jógát tanítani, ásramot alapítani, tanítványokat fogadni, utazni a világban és központokat létrehozni. Az a típus voltam, aki évekre magányba vonul. Jobban szerettem a hibernáltság állapotában maradni. Ebben leltem az örömömet, mert nem akartam gondolkodni. De kénytelen voltam gondolkodni; az emberek gondolkodásra késztettek. A személyes törekvésem az volt, hogy egyáltalán ne gondolkodjam, de az isteni mást akart.

Soha nem akartam ásramot, de építenem kellett ásramokat. Soha nem akartam pénzzel vagy emberekkel foglalkozni, de pénzzel és emberekkel kellett foglalkoznom. Soha nem hittem abban, hogy az emberek bármilyen gyakorlaton keresztül fejlődhetnek, tényleg ezt hittem. Soha nem hittem, hogy az embereknek bármit is tenniük kell szellemi fejlődésükért. Azt gondoltam: „Minek? Isten születést adott nekem, az ő kötelessége, hogy gondoskodjon rólam. Mi lesz belőlem, szegény nyomorultból, bűnöző vagy szent? Ő hozott létre engem, nem én magam. Nézzen ezzel szembe.” Volt egy költemény, melyet India egy nagy hívője, bhaktája írt, aki ezt mondta:

Minden a Te akaratod.
Legyen meg a Te akaratod.
Akár, ha felemelsz
A szellemi dicsőség magasába,
Akár lelöksz engem
A pokol végtelen mélységeibe,
Elfogadom ezt
Készséggel, boldogan, örömmel,
Mert ez a Te akaratod.
Én vagyok a fogat,
Te a hajtó.
Én vagyok a ló,
Te vagy a mester.
Tégy velem kedved szerint.
Használj engem, bánj velem rosszul vagy durván,
Nincs mit megvédenem.

Ez a teljes felajánlás attitűdje. Az embernek nincs más tennivalója, mint tökéletesen átadni magát Isten akaratának. De tudjátok, milyen nehéz teljesen az Ő akaratánál maradni. Minden alkalommal, ha panaszod van, veszteség és kudarc ér, az mind az enyém és semmi sem a tiéd. Mikor az életedet felajánlottad, és mindenedet feladtad, mikor magadat tökéletesen a legfelsőbb akarat rendelkezésére bocsátottad, akkor fel kell készülnöd arra, hogy minden körülmények között nyugodtan és békésen élj. Még azt is elfogadhatod isteni akaratként, ha a férjed vagy a feleséged elhagy. Mikor az élet súlyos terheket ró rád, tekintsd az ilyen helyzetet is a Tőle származó ajándéknak. Mindent, tehát nemcsak az értékes, kedves és kényelmes dolgokat, hanem a nehézségeket, a megalázó és kemény próbatételeket is vegyük ajándéknak, tekintsük az Ő akarata kifejeződésének. Ez az alapvető hit hiányzik a mai szellemi életből.

A legtöbb dolog, amit Istenről mondunk, csupán intellektuális tornagyakorlat. Olvastuk ebben a könyvben vagy abban a könyvben, és idézzük és idézzük, de az elmében nem hagy nyomot. Azt mondjuk: „Uram, majd’ meghalok érted. Legyen meg a Te akaratod, de kérlek, hozd vissza nekem a férjemet.” Miféle dolog ez az életben, hogy megpróbálunk mindent átadni Neki, de megtartunk magunknak egy szalmaszálat, és utána e szalmaszál miatt szenvedünk?

A bhakti teljes felajánlás az Istennek, az isteni akaratnak, a kozmikus vagy univerzális folyamatnak, melynek egy picike kis része vagy. Semmi vagy; kisebb vagy, mint egy molekula vagy egy atom. Apró kis fogaskerék vagy ebben a mérhetetlen egyetemes folyamatban. A dolgok tovább mennek az isteniség történelmében és földrajzában. Ide-oda taszigálnak ebbe vagy abba az irányba, és ha ezt nem fogadod el, mindig boldogtalan leszel.

Jóga filozófia

A boldogság titka az isteni akarat misztériumának, a teremtés és a karma törvényeinek megértése. Ez azt jelenti, hogy az teljes életfilozófiánkat meg kell változtatni. A kezdetek kezdetétől fogva azt tanították nekünk, hogy szeressük a gyönyört és gyűlöljük a fájdalmat. A jógikus filozófia azt mondja, hogy minden tapasztalat, mely az érzékekből és az érzéki tárgyakból születik, fájdalommal végződik. A bölcs ember nem fogadja el ezeket valóságként, mert mindegyiknek van kezdete és vége, és ezért nem állandó. Mikor a tapasztalás véget ér, akkor befejeződött, akár kellemes akár fájdalmas volt.

Nem könnyű átstrukturálni az egész gondolkodásmódunkat, teljes életfilozófiánkat. Ez az, amit megpróbálunk elérni a szannjászinoknál, de nem mindig sikerül. Sokszor megbotlasz és elesel, de ez nem érdekes egészen addig, amíg képes vagy magadat újból összeszedni és tovább menni.

Egyszerű életvitel és minimális szükségletek, egyszerű gondolkodásmód – ez a jógikus filozófia. A többi időben próbáld meg fejleszteni tudatosságod éberségét. A fény meg fog jelenni.

A Gíta tizenegyedik fejezetében Ardzsúna azt kéri Krisnától: „Uram, kérlek, mutasd meg nekem kozmikus alakodat, hogy Istenként láthassalak és ismerhesselek.” E kérésre Krisna így felel: „Nem könnyű meglátni az isteni alakot ezekkel a szemekkel, ezzel az elmével és tudatossággal, mert ezek korlátozottak.” De Ardzsúna hajthatatlan, míg végül Krisna enged és így szól: „Rendben, megmutatom neked kozmikus alakomat.” De mihelyst az megjelent, Ardzsúna elméjében robbanásszerű tapasztalat jött létre, és félelmében felkiáltott: „Kérlek, Uram, tüntesd el ezt a tapasztalást. Nem bírlak látni Téged e formában; túl rémisztő! Emberi alakban szeretnélek látni, amelyet korábban ismertem, és melyet fel tudok fogni.”

E történet mutatja, hogy a szellemi életben felkészülésre van szükség. Nincs értelme felébreszteni a kozmikus tapasztalást, míg nem vagyunk képesek azzal bánni. Ezért jön mindenekelőtt a guru. Ezt követi a tudatosság teljes szerkezetének átalakítása. Ekkor érkezel el ahhoz az állomáshoz, mikor elkezded felismerni a nagy kozmikus természetet, az isteni törvényt. Ezután az élet csendes vitorlázássá válik. Nincs többé sem fájdalom, sem öröm. A belső élet tökéletesen megváltozik, de a külső ugyanaz marad.

Forrás: Yoga Magazin 1981. április