Swami Sivananda Saraswati tanításaiból
Az igazi tanítvány az, aki pontosan betű szerint és annak szellemiségében követi guruja utasításait, és terjeszti tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdekli a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru a guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Mindig emlékezzünk arra, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.
A guru személyes példájával tanít. Napi életvitele élő ideál a megfigyelő tanítvány számára. Élete élő prédikáció a komoly tanítványnak. A folyamatos kapcsolattal a tanítvány magába szívja a guru erényeit, és fokozatosan formálódik. A tanítvány, szó szerint követve a guru utasításait, egy idő után ahhoz hasonlatossá válik.
A guru iránti rajongó tiszteletünk kifejezésének legjobb módja, ha követjük nemes példáját. Éljünk az általa megadott irányelvek szerint. Legyen ő az eszményképünk. Törekedjünk az ő mintájára felépíteni magunkat. Ez lesz a leghatékonyabb púdzsa gurudévád számára, és a legkedvesebb guru daksina.
A guru csak olyan törekvőt részesít szellemi útmutatásban, aki vágyik a megszabadulásra, aki megfelelő módon engedelmeskedik a shasztrák (szent könyvek) rendelkezéseinek, aki megfékezi az érzékeit és a szenvedélyeit, akinek nyugodt a tudata, és aki olyan erényes tulajdonságokkal bír, mint a könyörületesség, egyetemes szeretet, türelem, alázatosság, kitartás, béketűrés és becsületesség. Brahman misztériumába való beavatás csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a tanítvány elméje tisztává és vágymentessé válik.
Az egyéni ént, az előre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat és az önző érdekeket fel kell az embernek adnia. Mindezek a guru tanításainak és utasításainak végrehajtása útjában állnak. A gurukripa (a guru áldása) csak akkor kezd el hatni, ha teljesen átadod magad a gurunak. A guru iránti nagyon mély tisztelet és odaadás, tanításainak kitartó követése, ezek az igazi tanítvány leglényegibb tulajdonságai. A guru kegyelme azokra száll, akik tökéletesen alázatosak és hűségesek hozzá. Az a tanítvány, aki hisz a guruban, nem vitatkozik, nem spekulál, és nem okoskodik. Egyszerűen csak engedelmeskedik, engedelmeskedik, és engedelmeskedik.
Az alacsony rendű természetet teljesen meg kell újítani. A tanítvány azt mondja tanítójának: „Jógázni szeretnék. El akarom érni a nirvikalpa szamádhit. A lábadnál akarok ülni. Teljesen átadtam magam Neked.” Nem akarja viszont megváltoztatni alacsonyabb természetét és szokásait, korábbi jellemét, viselkedését és magatartását. Az egyéni ént, az előre megalkotott elképzeléseket, a kedvenc gondolatokat, az előítéleteket és az önző érdekeket fel kell az embernek adnia. Mindezek a guru tanításai és utasításai végrehajtásának útjában állnak.
Tárd fel szíved titkait a gurudnak. Minél inkább így teszel, annál nagyobb a guru együttérzése, ami azt jelenti, hogy annál nagyobb erővel rendelkezel a kísértések elleni harcban. Az isteni kegyelem csak akkor jelenik meg, mikor igazi a vágy a tanítványban, mikor kész a kegyelmet befogadni. Még távolból is reagál a guru spirituális tanácsának szikrájára.
A tanítvány önátadása és a guru kegyelme kölcsönös függőségben vannak egymással. Az ön-átadás következménye a guru kegyelme, és a guru kegyelme teszi teljessé az ön-átadást. A guru kegyelme a szádhana formájában működik a tanítványban. Ha egy tanítvány állhatatosan ragaszkodik az úthoz, az a guru kegyelme. Ha ellenáll, mikor kísértés támadja meg, az a guru kegyelme. Ha az emberek szeretettel és tisztelettel fogadják, az a guru kegyelme. Ha bátorítást és erőt nyer, mikor kétségbeesett és reményvesztett, az a guru kegyelme. Ha túljut a testtudatosságon, és saját üdvözült Önvalójában nyugszik, az a guru kegyelme. Érezd minden lépésnél ezt a kegyet, és légy őszinte és igaz hozzá.
Az igazi tanítványság kitágítja a látásmódot, és felgyújtja a spirituális tüzet. Felébreszti a szunnyadó képességeket. Az ember számára ez a legszükségesebb a szellemi úton, melynek végén a guru és a tanítvány eggyé válik. A guru megáldja, kíséri és inspirálja a tanítványt. Átviszi belé saját szellemi erejét. Átalakítja, és átszellemíti őt.
Ha a tanítvány még él, miután a guru elhagyta halandó testét, hátra lévő életét guruja útmutatásainak szigorúan megfelelve kell leélnie, és oly módon, hogy saját személyes példáján keresztül hirdesse másoknak ezeket. Akinek önuralma és spirituális látásmódja van, és az atmabháva szellemében szolgálja guruját, az az igazi tanítvány. Az igazi tanítvány az, aki élete végéig szolgálja guruját.