Guru csak egy van

Swami Satyananda Saraswati

Sok tanítvány érdeklődik különféle szentek, tanítók és szerzők munkája iránt. A jóga vonatkozásában azonban a lényeg a spirituális tudatosság, az, hogy hogyan szabadítsuk fel az energiát. Gyakran inspirálnak bennünket nagy tanítók, és ebben semmi ártalmas nincs, de a hagyomány szerint csak egy guru van. Fejleszthetsz maximális spirituális energiát más forrásokból is, de ne hagyd magad félrevezetni olyan tanítóktól, akik esetleg meggyőzik az elméd alacsonyabb szintjét. Amikor egy tanító engedi, hogy olyan módon élj, ahogy akarsz, természetesen szeretni fogod őt. Hallgatni fogsz mindenre, amit mond, nem azért, mert igaz, hanem mert kényelmes számodra.

Ne hagyd magad irányítani felületes filozófiáktól. Le kell merülnöd a tanítás mélységeibe. Bizonyos rendszerek azt tanítják, hogy ne ellenkezz az elméddel. Azonban ez nem jelenti azt, hogy fegyelmezetlennek kell lenned. Meditáció vagy dzsapa (mantrázás) közben, akkor amikor a gondolatok cikáznak az elmében, az az időszak, amikor nem szabad az elme ellen harcolni. De amikor mindennapi problémákkal foglalkozol, és az elme rossz döntésekre kényszerít, a „Ne ellenkezz az elméddel” útmutatás többé már nem alkalmazható. Az elmét követve ilyenkor az árokba fogsz hajtani az autóddal.

Az élet bárhol, keleten vagy nyugaton, nagyon fegyelmezett kell legyen. Dolgozz akár gyárban, kórházban vagy telefonközpontban, teljes ellenőrzésre van szükség a mentális ösztönzések felett. Ha hagyod az elmét csapongani miközben egy telefonközpontban dolgozol, katasztrofális problémák adódhatnak. Csak a befelé fordulás perceiben, mikor egyedül vagy önmagaddal, engeded be a kapzsiság, szenvedély, erőszak és agresszió gyorsan változó gondolatait az elmédbe. Ez nem jelenti azt, hogy meg kellene valósítanod ezeket a dolgokat – ez teljes anarchiába torkollna. Sok ember azonban így értelmezi a tanításokat és nagyon fegyelmezetlen életvitelt folytat.

Az elmúlt idők sok nagy tanítója, mint Buddha, Jézus, Krisna, Mohamed, Zarathusztra, Ramakrisna Paramahamsa és Vivekanada, hagyta lábnyomát az idő homokjában. Teljes tiszteletet és hódolatot kell táplálnunk irántuk, mivel ők testesítik meg az istenit emberi alakban. Az ő tanításuk és cselekedeteik még ma is inspirálnak bennünket. Ezen nagy emberek mindegyike, akik keresztülmentek az isteni megtapasztalásán, egyet és ugyanazt tanították életük során. Nincs ellentmondás a tanításaik között. Ha olvasod a Gítát (Bhagavad Gíta), a Rámájáná-t, a Bibliát vagy a Koránt, azt fogod találni, hogy egységesek. Ugyanakkor azok, akik az isteni megtapasztalása nélkül tanítanak, elmozdulnak a fő tanításoktól az évek során. Egyszer állítanak egy dolgot, majd később valami teljesen mást. Nincs egységesség, folyamatosság és állandóság az üzeneteikben. A folytonosság nagyon fontos a spirituális életben. Habár tisztelhetsz különböző mestereket és spirituális utakat, amikor a személyes spirituális szádhanádról (gyakorlat) van szó, egyetlen gurut és egy tanítást kell követned. Ez annak érdekében szükséges, hogy a szétszórt és radzsasszal (aktivitás) teli elméd ne találjon kibúvót a gyakorlat elvégzése alól. Ha már egyszer van gurud, őt kell követned. Ha dzsapa jóga gyakorlást ír elő számodra, folytasd azt változtatás nélkül. Ez az egyetlen módja a spirituális fejlődésnek.

Hadd mondjak egy durva példát. Amikor egy lány férjhez megy, olyan különleges kapcsolata lesz a férjével, ami bármely más férfival nincs meg, és ez így van jól. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem kellene más férfiakkal beszélnie. Épp úgy, ahogy az asszony viszonya a férjéhez különleges, míg másokkal átlagos és hétköznapi, hasonlóan a tanítványnak is különleges kapcsolata kell legyen a guruval, de szokásos mindenki mással. Tisztelnünk kellene minden szentet, legyenek hinduk, keresztények vagy muzulmánok, és nem lenne szabad senkit sem bírálnunk. Ugyanakkor nem kellene elvesztenünk a hitünket a gurunkban, csak azért, mert egy másik vonzóbbnak tűnik.

Vég nélküli a világon lévő megnyerő személyek száma. Végtelen sok vonzó hit van. Időtlen idők óta, szentek százezrei születnek a földi életre, hogy az embereket spirituális útra tereljék. Ezért tudunk még ma is túlélni, még ebben a viszonylag kevésbé spirituális társadalomban is.

Szatszang, Ausztrália, 1980. 11. 30.