Szatszang – 1989

Swami Nirandjanananda Saraswati

Tudom, hogy fontos mások szükségleteit a sajátjainknál előbbre helyezni, de hogyan lehet ezt megvalósítani egy olyan világban, ahol kihasználják az embert ha ilyen önzetlenül cselekszik?

Azt gondolom, hogy csupán az ostoba embereket használják ki. Ha valaki őszinte és hű önmagához és az indítékát illetően, egyszerűen az marad, aki; nem várja el önmagától, hogy adjon, másoktól sem várja el, hogy kapjon. Akkor nincs rá mód, hogy ezen a világon bárki, vagy bármilyen hatalom kihasználja az embert. Szvámidzsínek (Paramahamsa Satyananda) feltettem ugyanezt a kérdést hét évvel ezelőtt, és a válasz, amit adott nekem, az az volt, hogyha önmagad maradsz, akkor senki és semmi sem használhat ki téged. A nehézség akkor jön, amikor megpróbálunk az életünkben különböző szerepeket felvenni, annak érdekében, hogy kielégítsük elménket és érzelmeinket.

Ha meglátunk valakit, akinek segítségre van szüksége, akkor azzal a gondolattal megyünk oda ahhoz az emberhez, hogy ’én most segíteni fogok’, azonban az egónk másképp gondolja, az egó elismerést keres. Ha, azáltal szerzünk elismerést, hogy segítettünk egy másik embert – boldognak, megelégedettnek és kielégültnek érezzük magunkat. Tehát éppen most, ebben a megszokott lelkiállapotunkban, ha megpróbálunk segíteni valakinek, ugyanekkor egónknak is táplálékot keresünk. Jelenleg ezt nehéz elfogadni, megérteni, vagy átültetni a gyakorlatba.

Ha a szolgálatból, a szévából, el tudjuk távolítani az egó elemet, akkor, ha más emberek megpróbálnak kihasználni minket, nem fognak sikerrel járni, mivel ha az én egóm nem vonódik be, akkor az övék sem. Ha az egó nem vonódik be, akkor remélhetőleg, mindenre tisztán, világosan ráláthatok. Ha úgy találom, hogy valaki csak trükközik velem, akkor egyszerűen azt mondom: “Hari Om Tat Sat; találj valaki mást, aki segít rajtad” és megyek a saját utamon.

Tehát az emberek azok, akik hagyják, hogy mások kihasználják őket. Én vagyok az és te vagy az, aki hagyja másoknak, hogy kihasználjanak engem, vagy kihasználjanak téged – a saját egónk kielégítése érdekében. Ha egy nálam erősebb képes az egóját az egóm fölé helyezni, akkor az kihasználás, kizsákmányolás. Úgyhogy ez az a pont, ahol belép a viveka, a (helyes) megkülönböztetés – visszakozni ahol az szükséges, és előre menni bárhol, ahol az szükséges. Ha a viveka jelen van, akkor semmi szükség fájdalomra és szenvedésre. Tehát fejleszd a vivekát.

Yoga magazin, 1992. március