Swami Satyananda Saraswati
„A karma jóga az ember különböző szamszkáráinak (mentális benyomások és problémák) megnyilvánulási lehetősége.”
A karma jóga a cselekvés vagy a munka jógája. Ez egy olyan jógikus út, amely nyitva áll mindenki számára, mivel mindannyiunknak kell dolgoznunk, illetve különböző tevékenységeket végeznünk, legyen az akár fizikai vagy mentális. A karma jóga segít békét és lelki egyensúlyt hozni az ember stresszel teli életébe.
A karma jóga fejleszti az akaraterőt. Az akaraterő fontosságáról a stresszkezelésben gyakran nem vesznek tudomást. Az akaraterőt úgy definiálhatjuk, mint azt a képességet, amely motiválja, mozgósítja és harmonizálja tevékenységeinket annak érdekében, hogy elérjünk egy bizonyos célt. A Gíta úgy definiálja a karma jógát mint „a cselekvésben való hatékonyságot”. Ez, az éppen végzett munkában való teljes elmélyülés óriási akaraterőhöz, valamint az elmében rejlő erők szabadjára engedéséhez vezet. Egész elménk és testünk egységbe rendeződik és egy magasabb fokú érzékenységre hangolódik, és a munka illetve más tevékenységek azok, amelyek közben felismerjük mentális problémáinkat.
A karma jóga eszköz arra, hogy megtisztítsuk az elmét a fóbiáktól, problémáktól, félelmektől és minden más zavaró tényezőtől, amely stresszes szituációk kialakulásához vezet. Karma jóga közben az embernek szembe kell néznie mindenféle típusú tapasztalattal, jóval is és rosszal is. Ezeken a tapasztalatokon keresztül önnön magunkról, képességeinkről és gátlásainkról tanulunk. Egyikünk sem kerülheti el a munkát, így aztán akár el is fogadhatjuk a szituációt és dolgozhatunk, ugyanakkor használhatjuk úgy, mint egy módszert elménk megtisztítására. Ez nem csupán a munkavégzésről szól, hanem arról, hogy tudatosan dolgozzunk és még többet kihozzunk belőle.
A karma jóga egyik alapszabálya nagyon egyszerű, mégis mélyre ható: ne ragaszkodj tetteidhez és azok következményeihez. Akkor a munka játékká válik, megszűnik munka lenni. A munkát általában valamilyen motivációval és elvárással végezzük annak eredménye vagy jutalma tekintetében, míg a játék önmagáért való. A ragaszkodás, és nem a munka miatt van az, hogy boldogtalanokká és elégedetlenekké válunk.
Fontos, hogy elfogadjuk saját korlátainkat, és úgy cselekedjünk, ahogy az a legharmonikusabbnak tűnik, még akkor is, ha ez ellenkezik mások elvárásaival. Túl gyakran van az, hogy más emberek határozzák meg tetteinket. Látjuk, miként végeznek mások bizonyos tevékenységeket, és úgy érezzük, hogy nekünk is ugyanazt kell tennünk még akkor is, ha az esetleg ellenkezik saját személyiségünkkel. Kényszerítve érezzük magunkat arra, hogy megfeleljünk más emberek elvárásainak, és hogy megpróbáljunk olyasvalamivé válni, amik nem vagyunk. Boldogtalanság és negatív stressz a következmény. Jobb pozitív munkát végezni a karma jóga hozzáállásával, mint úgy végezni a munkát, hogy annak negatív utóhatása van. A pozitív munka nem csak más emberek hasznára válik, de minket is nyugodt elmeállapothoz és természethez vezet.
Tökéletes karma jóga nem jöhet létre addig, amíg az elme szüntelen fecsegése és nyugtalansága le nem csillapodik, amíg az elme kristálytisztává nem válik, és olyan nyugodt nem lesz mint egy tükörsima felületű tó. A gondolatok úgy fognak felszínre törni mint az elme végtelen óceánján keletkező óriási kitörések. Hatalmas erejük lesz, mégis csendben elenyésznek majd, olyan gyorsan ahogyan létrejöttek. A gondolatok újra alámerülnek a nyugodt mélységbe anélkül, hogy a legcsekélyebb nyomot is hagynák.
A legtöbb embernél egyensúlyban kell, hogy legyen az önmegfigyelés és a munka formájában megnyilvánuló külső kifejeződés. Minél intenzívebb és kényszerítőbb a munka, annál jobb, mivel előrevisz minket, kényszerít minket, hogy letérjünk a múltban élés kitaposott útjáról. Arra leszünk kényszerítve, hogy a mában éljünk vagy nézzünk előre, a jövő felé. Ilyen módon gátat vetünk a problémáinkon való rágódásnak. Feléledünk, és kiemelkedünk a lustaság fertőjéből. Ugyanakkor bizonyos mértékben befelé kell tekintenünk, mivel ez teszi lehetővé nekünk, hogy szembesüljünk elménk tartalmával, beleértve a fóbiákat, konfliktusokat.
A munka, kombinálva bizonyos mértékű meditatív gyakorlással, önmegfigyelés formájában a módja annak, hogy mentális problémáinkat megszüntessük és békére találjunk. Ahelyett, hogy komplexusainkon rágódnánk, fel fogjuk ismerni a problémáink gyökerét, és ezek idővel eltűnnek a munkán keresztül kifejeződésre jutva és a tudatosság által.
Forrás: Yoga Magazine, 1991. november.