Swami Niranjanananda Saraswati
A Ganga Darshanban és ausztrál ásramokban 1989-ben
Te, vagy Swami Satyananda, adtok sakti pátot? Ha igen, hogyan kaphatok?
Nos, csak Swamijiről (Swami Satyananda) beszéljünk. Nem hiszem, hogy nekem lenne hozzá képességem, és hogy valaha is lesz. És nem is akarom, túl sok probléma.
Mit értesz sakti pát alatt? Érintést értesz alatta? Vagy átadást? Úgy látom, hogy ezt a szót nagyon félreértik. Rendszerint úgy tekintünk a sakti pátra, hogy jön valaki, megérinti a testet, aztán bummm! A nagy bumm inkább belül történik meg, semmint fenn a mennyországban.
A tantrában sokféle beavatás létezik. Van mantra beavatás, szannyásza beavatás és karma szannyásza beavatás. Ugyanígy van drik diksa, azaz látás útján történő beavatás, és ez a sakti pát egy formája.
A formális beavatás, annak minden kellékével és gyakorlataival, nem szükséges. A guru bárkit be tud avatni pusztán látás által, odabent a psziché – és nem az intellektus – érintése révén. A mantra beavatás az intellektust érinti meg, a szannyásza beavatás pedig az intellektus közvetítésével történik, de a sakti pát, amely sok formában lehetséges, mint pl. a látás általi beavatás, finom és nagyon erőteljes beavatás.
A sparsa diksa, az érintés általi beavatás egy különös beavatási forma, amelyet az emberek szintén sakti pátnak tartanak. Ekkor a guru energiája hozzáadódik a tanítvány energiájához, felébresztve a csakrákat, vagy a tudatosságot, vagy az energiát.
Aztán van a dór diksa, a távoli beavatás, amely nagyon ritkán történik meg, de megtörténik. Amikor a tanítvány készen áll és gurut keres, akkor a tanítvány valahogy képes az elméjét összekapcsolni a guru elméjével. Ekkor a guru megjelenik, még akkor is, ha százezer mérföldekre vannak egymástól. A guru meg fog jelenni előtted vagy energia, vagy fizikai alak formájában. Még a guru halála után is megtörténik ez a fajta asztrális beavatás, ha a kapcsolat elég erős, és képes vagy pszichikusan kommunikálni. Természetesen, minderről olvasunk és lévén a megértésünkön túl vannak, mindezt vagy lehetségesnek tartjuk, vagy nem.
Aztán ott van a szvapna dvésha, beavatás álomban, amely szintén a sakti pát egy formája. A tantrában harmincféle beavatás van, és ebből a harmincból csak a mantra diksa és a szannyász beavatás a valós fizikai esemény a guru vagy a guru közvetítője és a tanítvány között. A fennmaradó huszonnyolcféle diksa a sakti pát különféle formái, amelyek a törekvő életében különféle időpontokban történnek meg.
Mint jógatanár, hogyan fejleszthetem a kreativitásomat a mindennapi életemben?
A válasz nagyon egyszerű, egy szóban is el lehet mondani: megfigyelés. Jógatanárként ébernek kellene lenned, meg kellene figyelned saját magad, és mindig meg kellene próbálnod javítani azt, amit éppen csinálsz. Próbálj tökéletesíteni, minden alkalommal próbáld még jobban csinálni. Fejleszd ki az iccsá saktit, amely a vágy, az igény pozitív aspektusa; a krijá saktit, amely a cselekvés energiája; a szankalpa saktit, az eltökéltség energiáját, és a vicsára saktit, amely a pozitív gondolkodás energiája. Az élet minden pozitív minőségét egyre jobban és jobban kell fejleszteni. Ez nem azt jelenti, hogy meg kellene tagadnod bármit is, amit rossznak tartasz. Nem. Most elkezdesz megfigyelni, és nincs semmiféle megtagadás. Ha fejleszteni akarod magad, kreatív, boldog és sikeres akarsz lenni az életben, akkor az életben mindent fogjál fel a szádhana egy formájaként.
Ez az, amit a legtöbben közülünk megfigyeltek Swamiji életében. Látjuk, hogy minden tevékenységet, minden helyzetet, minden problémát, minden nehézséget és minden örömöt az életben a szádhana egy formájaként fogadott. Ezért még ma is, ha nehéz emberekkel körülvéve vagy nehéz időkben találjuk őt, teljesen otthonosan érzi magát mindenkivel, illetve ha jó emberekkel van körülvéve és jó időszakokban, akkor is békében van mindennel és mindenkivel.
Talán ezt a legnehezebb megtenni, de mindig el tudjuk kezdeni a megfigyelést, megfigyelve azt, hogy hogyan érzünk, hogyan reagálunk, hogyan viselkedünk, és hogyan gondolkodunk, valamint megfigyelve azt, hogy hogyan tehetjük magunkat jobbá gondolkodásban, cselekvésben, viselkedésben, érzésben, a kivetítésekben és a befogadásban. Ez még az üzleti élet szereplőinek is lehetséges, és a szannyászinok számára is lehetséges.
Ha valaki megbetegszik és gyógyszert kell szednie, akkor jobbak-e a természetes szerek és alternatív gyógymód a hagyományos nyugati gyógyszerekkel ellentétben, vagy jobb-e fenntartani egy egyensúlyt a kétféle gyógymód között?
A kezelésre vonatkozóan azt gondolom, hogy neked kellene döntened. Ez a te döntésed kellene, hogy legyen. Persze a természetes terápiák kétségtelenül jobbak. Nem hoznak létre fizikai egyensúlytalanságot, amelyre a különféle kemikáliákat és hormonokat tartalmazó gyógyszerek hajlamosak. Tehát a jóga a természetes gyógymódok használatát részesíti előnyben, de néha a természetes gyógymódok hatása lassan jelentkezik, és ha valakinek azonnali enyhülésre van szüksége egy problémánál, egy betegségnél, akkor abban a pillanatban az allopátiás gyógyszereket lehet használni, hogy túljusson azon a helyzeten. Ezenkívül egymással párhuzamosan különféle terápiákat is ki lehet próbálni, amelyeknek lassú, de biztos hatása van a testre.
A jógában az egészség fogalma azt jelenti, hogy valósítsuk meg a test, az elme és az érzelmek természetes életerejét, teherbírását és képességét. Minél közelebb kerülünk természetes énünkhöz, annál kevesebbszer tapasztalunk egyensúlytalanságot a rendszerben: szervi hibát, egyensúlytalanságot az idegrendszerben, a hormonrendszerben vagy az érzelmi világunkban. Tehát csupán egy egyensúlytalanság helyreállításával legyőzhetjük a betegséget. Ez a megközelítés a fizikai egészségünk számára hatékonyabbnak és jótékonyabbnak tűnik.
A jóga folyamatos gyakorlásával az emberek úgy találják, hogy nem betegednek meg olyan könnyen. Persze, természetesen lehet valakinek hasmenése, vérhasa vagy szorulása, de pusztán ilyen betegségeket találnál egy jógagyakorló esetében. Ha kiegyensúlyozottá válik az életmódunk, és békében, harmóniában vagyunk saját magunkkal, akkor egyszerűen nincs helye a betegségnek az életünkben. Ez a jógikus egészség és a jógikus terápia rendszerének elmélete röviden.
Jó néhány éve karma szannyászin vagyok, és az életemet a jógának szeretném szentelni. Maradjak-e továbbra is karma szannyászin vagy legyek púrna szannyászin? Vagy ez megtörténik majd akkor, amikor eljön az ideje, vagy amikor a guru tanácsolja?
Mindig van ez a sóvárgás bennünk, hogy azzá váljunk, amik jelenleg nem vagyunk. Van egy ideánk, egy elképzelésünk valami szépről, jóról és pozitívról, amit megpróbálunk szem előtt tartani, és mindig ezt próbáljuk meg elérni. A karma szannyász egy szádhana. Alig van valami különbség a karma szannyász és a púrna szannyász között. Egyszerűen csak beavatás és a felelősség elengedésének a kérdése, és azé, hogy átadjuk magunkat egy bizonyos útnak. Ez beavatás, elköteleződés és részvétel kérdése, de egyébként a szannyászin, a karma szannyászin vagy a spirituális kereső szádhanája ugyanaz. Tehát attól függ. Az akadémiai területen, miután megszerzed a főiskolai szintű diplomát és egyetemit akarsz, akkor megkaphatod azt a diplomát is, de a spirituális életben csak egy diploma van.
A karma szannyász egy külső identitás, de a szádhana, amelyet a karma szannyász idején kapsz, vagy a púrna szannyász alatt, az egy belső azonosulás. A szádhana ugyanaz marad, mindig a cél felé visz, és nem térít el attól. Ha púrna szannyászinként akarod elkötelezni magad, mindenféle társadalmi és családi kötelezettség nélkül, akkor dönthetsz úgy, hogy púrna szannyászát kérsz, de ha egyszerűen csak egy-két-három évre akarod kipróbálni a púrna szannyászt, akkor igazából nincs ok arra, hogy ezt tedd.
A szádhanában való rendszeresség itt fontosabb, és ha rendszeres vagy a szádhanában, akkor sok olyan púrna szannyászint túlszárnyalhatsz, akik nem érték el ezt az eredményt. Tehát az én értelmezésem szerint azt javasolom, hogy a szádhanára kellene koncentrálnod a fejlődésed és növekedésed érdekében, a púrna szannyászt pedig felejtsd el.
Sok púrna szannyászint ismertem, akik amikor meghallották, hogy Swamiji karma szannyász beavatásokat ad, megkérték, hogy inkább karma szannyászin beavatást adjon nekik. Volt még egy szvámi is, aki hét éven át volt púrna szannyászin, ebben az ásramban élt. Nagyon helyes ember volt, ugyanakkor teljesen idióta is. Hét év szannyászinság után jött mantra beavatást kérni.
Tehát vannak olyan emberek, mint ő, akik úgy vélik, hogy minél mélyebben be vannak avatva, annál gyorsabban haladnak majd! De ez nem így van. Kapsz egy járművet. A jármű a szádhana és (a sebesség) attól függ, hogy egyes sebességben vagy négyesben haladsz – az autó ugyanaz. A belső motivációd, a belső hajtóerőd fog továbbvinni. Ez a karma szannyászinokra és a púrna szannyászinokra is igaz.
Isten létezik? És ha igen, láttad Őt?
Úgy hiszem, hogy létezik. Természetesen még nem részesültem abban a kiváltságban, hogy lássam Őt, talán a közeljövőben. Először azt gondoljuk át, hogy milyen formája van, és hogy a szemeinkkel tudjuk-e látni, vagy az érzékekkel, vagy miféle szemekre lenne szükségünk ahhoz, hogy lássuk Őt?
Van egy történet egy uralkodóról, aki három kérdést tett fel alattvalóinak. A három kérdés ez volt: „Hol tartózkodik Isten? Mi a formája? Mit csinál?” Az emberek megpróbálták kitalálni, de nem tudtak válaszokat adni.
Végül egy kisfiú előrelépett és ezt mondta: „Én meg tudom mondani neked, hogy Isten hol tartózkodik, mi a formája és mit csinál.” Az uralkodó nagyon megörült. A fiú ezt mondta: „Hogy ezt bemutassam, két dologra van szükségem: tejre és egy gyertyára.” Az uralkodó tejet és gyertyát hozatott a terembe. A fiú megkérdezte az uralkodót: „Látod a vajat a tejben?” Az uralkodó válaszolt: „Nem, nem látom.”
A fiú odahívott valakit, és mondta neki, hogy köpülje a tejet. Egy idő után megjelent a vaj, és a fiú elmagyarázta: „Isten mindenhol létezik. Nem láthatjuk Őt, de a keverés folyamatán át, ahogyan a vaj elválik a tejtől, ugyanígy Isten felismerését, Isten látását el lehet különíteni a világ illuzórikus tapasztalásaitól, ami a mája.”
A következő kérdésre, hogy mi Isten formája, a fiú ezt válaszolta: „Gyújtsd meg a gyertyát.” Az uralkodó meggyújtotta a gyertyát és a fiú megkérdezte: „Le tudod írni a fény formáját, amelyet a gyertya kibocsát?” Az uralkodó azt mondta: „Nem, nem tudom.” A fiú így válaszolt: „Ez Isten formája. Tudod, látod, de nem tudod leírni. Ha meggyújtasz egy gyertyát a sötét szobában, akkor látod a fényt, amely a lángból ered. Ne nézz a lángba. Nézd a fényt, amely ebből ered, mert a láng csak egy tárgy, de a fény, amely átjárja az egész szobát, az mi? Neveznéd-e tárgynak? Nem, nem nevezheted tárgynak.”
A harmadik kérdésre válaszul, hogy mit csinál Isten, a fiú ezt mondta az uralkodónak: „Nos, ez egy nagyon bonyolult kérdés. Mielőtt erre válaszolnék, a tanítványommá kell válnod.” A király azt mondta: „Rendben, a tanítványod leszek”. A fiút felültette a trónra, ő pedig a földre ült. A fiú ezt mondta: „Ez az, amit Isten csinál. Az uralkodókat a földre ülteti, és egy szegény fiút, mint én, pedig a trónra. Ez Isten munkája.”
Úgy gondolni Istenre, mint egy személyre, aki az érzékekkel látható és tapasztalható, aki az elmével, az intellektussal vagy a szemünkkel látható, az a saját tudatlanságunkat jelképezi. Ahogyan köpülnöd kell a tejet ahhoz, hogy kiváljon belőle a vaj, épp úgy köpülnöd kell a személyiségedet ahhoz, hogy kihozd belőle az istenit, és ez a folyamat az, ami szádhanaként ismert, amely nélkül semmi sem érhető el a spirituális életben.
Ahelyett, hogy Istenre filozófiai nézőpontból tekintenénk, miért nem próbálod meg Őt gyakorlatias nézőpontból nézni? Az a három betű, amelyből Isten neve áll (angolul: God), jelképezi Őt a három gúna (szattva, radzsasz és tamasz) teljes megnyilvánulásában. És itt van Brahma, Visnu és Síva hármasa, a Teremtő, a Fenntartó és a Romboló. És van három betűnk Isten angol elnevezésében, amelyek a (g) teremtés, (o) fenntartás és (d) rombolás aspektusait fejezik ki. Tehát a teremtés, fenntartás és rombolás Isten (angolul God) három minősége, amit meg kellene próbálnunk megérteni saját életünk keretei között. Ha egyszer megtesszük ezt, biztos vagyok benne, hogy szemtől szemben fogjuk látni Istent.
Forrás: Yoga Magazin, 1992. március