Sannyasi Ratnashakti
Most kora nyár van Mungerben, és mi mind a mangó érését figyeljük a fákon. Ez egy érdekes folyamat, olyan, amelyből mi mint tanítványok, tanulhatunk.
A mangófák olyan hihetetlenül szépek. A leveleik sötét, fénylő zöldek, karcsúak és hosszúak. A fák előkelően formáltak. Néha az ágaik olyanok, hogy úgy tűnik, mintha táncolnának, máskor pedig magasak és parancsolóak, mint egy tábornok. Kora tavasszal virágoznak, és nagyjából két héten belül a teljes fát aranyló virágú ágacskák borítják, édesen illatozva, mint valamiféle méz vagy nektár. Ekkor a mangófa úgy néz ki, mint egy földre szállt angyal.
Miért adnak a mangófák mangót? Nem saját kielégülésükre, hanem hogy másokat tápláljanak – másoknak adjanak. Amit a fa nyújt, az saját gyümölcse. Dolgozik, hogy gyümölcsöt teremjen, hogy másoknak hasznára váljék. Tehát, ha a guru olyan, mint a mangófa, akkor elképzelhetjük, hogy a tanítvány a gyümölcs.
Ugyanolyan módon, ahogy a guru vonzza az új tanítványokat, a fa virágba borul. A virágzás egyszerűen ellenállhatatlanul vonzza a méheket, így kis mangók jönnek létre. Mikor először formát öltenek a virágba borult gallyakon, még kicsik és sokan vannak, tömött fürtökbe préselődve. Ahogy telik az idő, a mangók érnek és nőnek. Ám tavasszal változékony időjárás fordul elő, szél jön, eső jön, varjak és mókusok járnak az ágak körül. Ezek a dolgok nincsenek hatással a fára. Az mozdulatlanul áll mindezen hatások közepette, mert a gyökerei mélyen nyúlnak a földbe. A kis mangókat megzavarja, sok közülük le is hullik. A kapcsolat a mangó és a fa között egy vékony szár, amely néha nem elég erős, hogy kiállja ezeket a viszontagságokat.
Ahogy a mangó növekszik, úgy erősödik a kapcsolat a mangó és a fa között, hogy támogassa a növekedést. Ezen idő alatt a fa energiát, táplálékot, támaszt és védelmet nyújt nagy ágai alatt a levelek között megbújó kis mangóknak. Ezen a kapcsolaton keresztül a mangó és a fa között, a tápanyagok, amelyeket a fa a talajból és az elemektől vesz, továbbítódnak. A fa ezt azért teszi, hogy a mangók végül kiteljesedjenek, miközben elősegítik ezzel a fa szankalpájának megvalósulását, amely a másokról, a szükségben szenvedőkről való gondoskodás.
Nem számít, hogy milyen közel van a mangó a fa törzséhez, vagy milyen helyzetben van. Ami lényeges, az a kapcsolat erőssége a mangó és a fa között, amely úgy indul, mint egy vékony szár, de olyan erőssé válhat, amely szilárdan megtartja a mangót, bármilyen erős szél is jön.
Forrás: Yoga Magazine 2003. július