Jóga és a pszichikus gyermek

Swami Niranjanananda Saraswati

Szatszang a Ganga Darshan-ban, 1989

A jógikus elképzelés szerint az anyaméhben lévő kisbaba identitása nem különbözik az anyáétól, mivel táplálása és növekedése teljesen az anyától függ. Ennek három aspektusával foglalkozunk, mielőtt belemerülnénk a mantrák témájába. Az első az anya elméjének közvetlen hatása a születendő gyermekre; a második a születendő vagy újszülött gyerekre vonatkozik, aki bizonyos szavakat felismer és válaszol azokra; a harmadik pedig azokról a benyomásokról szól, amelyek az anya hozzáállásának és viselkedésének következtében a kisbaba elméjének mezőjében maradnak.

Az identitás három aspektusa

1. Az anya hangulata

Először is, a viselkedésről és hozzáállásról: ha az elme feszült, vagy az anya frusztrált, depressziós ill. negatív mentális állapotban van, akkor a légzése, szívverése, és a testében lévő mirigyek működése és a hormonok termelése hatással lesznek a gyerek testére. A benne keletkező érzések mirigy- és hormonális működéssé alakulnak, amelyek eljutnak a kisbabához.

2. A nyelv

Másodsorban, mindannyian egy bizonyos nyelvre válaszolunk, egy bizonyos szókészletre, mert ezt az eszközt használjuk a megértéshez. Beszélhetsz kettő vagy akár húsz nyelvet is, de általában, a nyugati országokban, ha kínaiul vagy hindiül, japánul vagy arabul beszélsz valakivel, aki ezeket a nyelveket nem érti, ez semmit nem számít. Azonban ha angolul beszélsz, amit értenek, a szavak érzelmet, érzést vagy vágyat hoznak létre. A nyelv koncepcióját és megértését a gyerek automatikusan elsajátítja az anya reakcióin keresztül. Indiában általában a hindit tanulja automatikusan a gyerek ugyanúgy, mint ahogy a kisbaba értelmezi az anya reakcióit. A nyelvet nem nyelvként, hanem a nyelv mögötti elképzeléseket és érzéseket sajátítja el.

További tudatalatti folyamat is alakítja a reakcióinkat. Amikor azt a szót hallod, hogy “idióta!” vagy “együttérzés”, egy bizonyos módon reagálsz, és ez az információ beletáplálódik a gyerekbe is. Az “apa”, “anya”, “buta”, “jó” szavakra adott reakciójuk magja már ott van, és ez az egész természetükre kihathat, akár pozitívan, akár negatívan. Ez megint csak visszavezethető az anyára. Mondják, hogy a gyerek születése után perceken belül bizonyos izomreakcióval vagy mozgással válaszol anyanyelvének minden hangjára. Ez nem természetellenes, mivel a reakció magja, az érzés magja, ami egy nyelvhez vagy egy szóhoz kapcsolódik, már az anyaméhben beleivódott a gyerekbe.

A köldökzsinór az a fizikai kapcsolat, amely a gyerek növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges dolgokat biztosítja. Ha az anya teste nem tiszta, a mérgek hatással lehetnek a születendő gyerekre a köldökhálózatba épített védőmechanizmusok ellenére. Az indiai tradícióban hangsúlyozzák, hogy az anyának nagyon erkölcsös, harmonikus és kiegyensúlyozott életet kell folytatnia. Talán ez manapság nem így van, de az elv létezik. A hagyomány szerint a terhesség alatt minden munkát fel kell függeszteni és több időt kell szentelni a vallásos vagy spirituális történetek hallgatására, a szatszangokra, a mantrázásra és hasonlókra. Még a nyugati országokban is ma azt mondják a jövendő anyáknak, hogy hagyjanak fel minden olyan folyadék vagy étel fogyasztásával, amely negatívan befolyásolhatja a születendő gyermeket, és hogy kerüljenek minden mentális feszültséget, szorongást és aggódást, amely befolyásolhatja a gyermeket.

3. Az elme területe

Itt lép be a harmadik aspektus: a benyomások létrejötte az elme területén, vagy az elme területének programozása. A szatszang során, amelyet Swamiji (Swami Satyananda – a szerk.) tartott Trayambakeshwar-ban, említette, hogy a lélek a méhbe a negyedik hónap után lép be, amely összhangban van az indiai hagyományos elképzeléssel. Ezután nagyon figyelmesen kell ellenőrzés alatt tartani a gondolkodási folyamatot, az érzelmeket, a vágyakat, és mindig pozitív hozzáállást kell tanúsítani az élettel szemben. Ez azért van így, mert a lélek belépése után a tudat tágra nyitott minden beletáplált információra. Az elme programozása ezzel az információ bevitellel kezdődik, az anya reakcióinak és a nyelvi képzés formájában.

Ezt szamszkara néven ismerik. A negyedik hónap után, bármilyen információ, amely a gyerekhez jut, a szamszkara magjának elvetéseként ismert. A szamszkara létrehozása az elme programozását jelenti bizonyos módon történő cselekvésre vagy viselkedésre. Sok olyan eset van, amikor az emberek ténylegesen különböző írásokat vagy tudományokat tanultak még az anyaméhben. Az egyik ilyen eset Arjuna fia, Abhimanyu, a mahabharata-i háborúból, aki az íjászat tudományát az anyaméhben sajátította el. Egy másik ilyen Astavakra története, egy szenté, aki a teste nyolc részében volt deformálódott. Az összes Védákat megismerte még az anyaméhben.

Mantra és pszichikus fejlődés

Tudomásunk szerint a mantráknak nincsen szó szerinti jelentése. Különféle hangok vagy rezgések kombinációi, amelyek a mélyebb személyiség különböző területeit stimulálják. Fontos különbséget tennünk a mantra és az ima között. Amikor egy mantrát zengetünk, amely nem rendelkezik semmilyen érzelmi töltéssel, pl. “So-Ham”, más az eredménye, más a hatása a gyerekre, mint amikor azt mondjuk, hogy “Ó, Istenem, add meg nekem ezt, add meg nekem azt, add, hogy a gyerekem boldog és sikeres legyen az életben”. Semmi, egyáltalán semmi kapcsolat, csak a belégzés és a kilégzés hangja. Ennek más a hatása, mint bármely imának, akár szanszkrit, latin, angol vagy hindi nyelven, mert mindenfajta ima esetében jelen van egy érzelmi kapcsolat, amelyet mi magunk hozunk létre.

Az érzés, hogy valakihez imádkozom és az a valaki hallgatja, egy olyan kapcsolat, amelyet magam hozok létre saját magam és az elképzelt valaki között. A mantránál ez a kapcsolat nem létezik, amíg nem tudsz a mantra bármilyen vallási vagy filozófiai jelentéséről. Az “OM Namah Shivaya” mantra erős. Abban a pillanatban, hogy tudod, hogy Sivához kapcsolódik, Siva, mint egy fajta istenség koncepciója, átalakítja ennek a mantrának az ismétlését ima formába, létrehozva a kapcsolatot “Ó, Siva nevét ismétlem”. Az “Om Namo Narayanaya” mantra imává alakul abban a pillanatban, amikor Visnura gondolsz. Ha megjelenik az a gondolat, hogy a mantrát valakiért ismétled, imává válik, de ha erről nem tudsz, akkor a pszichikus személyiségre hat.

A terhesség alatt ajánlott az anya számára, hogy amikor mentálisan vagy szóban mantrázik, teljes koncentrálással, teljesen egységben legyen az elméjével. Ez a koncentráció és a mantra tudatosítása a gyerek elméjét úgy programozza, hogy annak pszichikus ébredése nagyon egyszerűvé válik. Ez a pszichikus gyermek koncepciója, vagy a nyugati terminológia szerint a Vízöntő Korának koncepciója, amikor minden újszülött gyerek intuitív, pszichikus, és irányítja önvalója részeit. Ha létre tudjuk hozni ezt a fajta hatást a gyerek elme mezőjében mantrával; ha az anya jól van, ami azt jelenti, hogy nincsenek külső elterelő tényezők; ha a környezet megfelelő, akkor maga a környezet hangulata is segít az anyának, hogy jobban tudjon koncentrálni, fókuszálni és összpontosítani magát, és ez egy külső segítséggé válik a gyerek elme mezőjének befolyásolásában.

Egy dolgot ne felejtsünk el: a terhesség alatti mantrázással a gyerek nem válik spirituálissá. Nem az a cél, hogy bárkit spirituálissá változtasson. A “spiritualitás” csak egy létállapot, amely természetesen és spontán módon jön létre. Valaki természeténél fogva spirituális, valaki pedig nem, annak ellenére, hogy esetleg nagyon fogékony, intuitív és pszichikus. A spiritualitás egy bizonyos elmeállapot és tudatosság tünete. A mantrázás célja, hogy a teljes elme mező hozzáférhetővé váljon, és lehetővé tegye az ún. “alvó részek” természetes és spontán növekedését. Ezek a részek bennünk szunnyadnak, de lehet, hogy a gyerekben nem szunnyadnak a születése után, mivel már létrehoztunk egy átjárót a gyerek elméjében. Ha úgy nevelhetik, hogy egy bizonyos fegyelmezett életet folytasson, akkor az elme mezője hozzáférhetővé válik a gyerek természetes erőfeszítésén keresztül.

A gyerek tanítása

További hasonló eredmények érdekében a gyereknek három dolgot kell megtanítani nyolc éves korában, a serdülőkor előtt, mielőtt az időzített bombák felrobbannak a testében. Az első az ászanák, hogy kontrollálja a robbanásokat és kiegyensúlyozott növekedést és működést hozzon létre a mirigy- és hormonális rendszerben. A második a pranayama, hogy a tiszta elme mező ne essen szét a feszültségek és helyzetek következtében, amelyek természetesen beoltódtak a gyerek elméjébe. A harmadik a mantra, hogy nyitott legyen a hozzáférés a pszichikus fejlődéshez és a részek felébresztéséhez. Korábban ez nem lehetséges, de nyolc éves kortól az ászanák, a pranayama és a mantrák gyakorlásával lehetővé válik a szenzorális és motorikus idegrendszer megfelelően kiegyensúlyozott működése.

Az oktatás, elemzés, koordinálás és kommunikáció hivatalosan nyolc éves kortól kezdődik, bár nem hivatalosan már sokkal korábban elkezdődik. Önmagunk oktatását őszintén kezdjük el, ellenőrzést nyerve önmagunk, a testünk és a gondolkodási folyamat felett. De a gyerek rendszere nyolc éves kortól kezd telezsúfolódni. A felnőttek úgy gondolják, hogy a gyereket egy bizonyos módon kell tanítani. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy egy órában, tíz perc tanítás után tizenöt perc szünet elegendő pihenés a gyereknek, hogy ne váljék izgatottá és szorongóvá. Ez a mi elképzelésünk, de a gyerek szempontjából a nap minden perce tanítás, még ha nem is szóbeli vagy iskolai jellegű. A gyerek mindent elemez, amit lát vagy érzékel, bármit, amit tapasztal ( még az éhséget, a szomjúságot vagy az elégedettséget is).

A gyerek a szülőkkel folytatott minden kommunikációból, és a szülők reakcióiból tanul: “Apu, ezt akarom; Anyu, azt akarom; Ezt nem szeretem”. Ahogy reagálsz – bejössz az ajtón és lerogysz a kanapéra – tanítás a gyerek számára. Ahogy beszélsz a feleségeddel, és ahogyan ő válaszol – ez a tanítás pillanata. Minden pillanat a tanítás pillanata a gyerek számára, és ezáltal sok információ beletáplálódik. A korai szakaszban a gyerek nem tudja kiszűrni a felesleges információt és megtartani a szükséges információt, mert az intellektusa nem fejlett. A túl sok információ megállítására használják a mantrát, ami már nagyon fiatal kortól lehetővé teszi a koncentrálás fejlesztését.

A Gayatri mantrát használják, és a hozzá fűződő elképzelés az, hogy ez a mantra a nevelést szolgálja. ‘Ha ezt a mantrát ismétled, jó nevelést fogsz kapni, és gyorsan.’ Ezt az elképzelést szándékosan találták ki. Azt is mondják, hogy a mantra ismétlése alatt a piros, felkelő napot kell nézned. Ezt a koncepciót is szándékosan találták ki, mivel a felkelő nap szimbólumként szolgál, amelyre fókuszálhatsz, különben ide-oda nézegetsz, a mantrát véletlenszerűen ismételgeted, egyszer lassan, máskor gyorsan, azt gondolva, hogy ez nem számít. Nem tudjuk azt mondani a gyereknek, hogy csukja be a szemét és minden nap képzelje el a felkelő napot. Azért, hogy egy nyolc éves gyerek elméjének megfelelő feltételeket teremtsünk a mantra ismétléséhez, azt mondjuk neki: ‘ Figyelj, minden reggel látnod kell a felkelő napot. Tudod, hogy milyen a felkelő nap? Piros. Amíg nézed a felkelő napot, 21-szer, 30-szor vagy 15-ször ismétled a mantrát. Miért? Hogy megfelelő nevelésben részesülj. Részesülni fogsz Saraswati, Gayatri áldásaiban.’

Ez olyasmi, mint amikor egy sárgarépát tartasz a szamár elé és arra készteted, hogy mozduljon a répa felé. A koncepció a meditáció, csak dinamikus módon tanítva. A napot nem magadban belül, hanem odakint a horizonton nézed. Ahelyett, hogy öt percig ülsz és ismételed a mantrát, miközben ide-oda nézegetsz, számolod az ujjaidon a tizenötszöri ismétlést, különben a mamád megharagszik. ‘Rendben’, mondja a gyerek ‘Megcsinálom tizenötször’, és ennyi ideig koncentrál. De ha azt mondanád a gyereknek, hogy üljön egy sarokba és ismételje a mantrát egy ideig, akkor hamarosan elkezdene vakarózni, és az elméje elkezdene ide-oda kalandozni. Tehát sok mindent felhasználtak az emberi pszichológiából a mentális csapongások ellenőrzésére, és a gyerek mentális éberségének és koncentrálásának fejlesztésére.

Következtetés

A terhességtől kezdve tehát úgy tíz éves korig bizonyos rendszert kell fenntartani. A terhesség alatt az anyának pozitív hozzáállással és kiegyensúlyozott fizikai állapottal kell rendelkeznie, hogy a teste fizikailag tiszta legyen. A reakciói minden szituációban legyenek kiegyensúlyozottak, és ne hirtelenek. A mantra ismétlése fontos azért, hogy az anya koncentrációs állapota felnyissa a gyerek elméjének pszichikus vagy szubtilis területeit. Aztán nyolc éves korban három dolog bevezetése fontos: ászanák, amelyek közül a napüdvözlet gyakorlat az előírt, pranayama, amelyek közül a nadi shodhana/váltott orrlyukú légzés az ajánlott, és a Gayatri mantra.

Nem szándékunk az ászanákat, a pranayama-t és a meditációt mint olyant tanítani; a gyereknek az önkifejezés dinamikus formáját tanítjuk a jógán keresztül. Tehát amennyiben ezt a rendszert fenntartjuk a terhesség idejétől kezdve tíz éves korig, akkor a gyerek teljes mértékben alkalmazkodni fog az élethez, és kifejleszti azt képességet, hogy az élet kihívásait teljes bizalommal, könnyedséggel és tudatossággal tudja kezelni.

Forrás: Yoga Magazin 1990.március