Yoga Magazin különkiadása a stressz jógikus kezeléséről 1991. november
Általában nem köztudott, hogy a stressztől szenvedő emberek nagy része gyerek. Felnőttként ezt nem ismerjük fel, mert a gyerek életében mi vagyunk a fő stressz forrás. Minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a stressz okozásának a lehetősége, a szülő akaratán kívül a legnagyobb károkozóvá válhat! A felnőttek világában sajnos a gyerekeket nem képviselik, és hangtalan állampolgárok maradnak. Gyakran a gyerek még túl kicsi is ahhoz, hogy megértse vagy kifejezze önmagát, annak ellenére is, hogy stresszes helyzetben lehet.
A természet azonban a gyerekek pártján áll. Mivel a gyerek biológiailag egy ’tanulógép’, a legtöbb állapotot, amely másképp stresszes lenne, a gyerek testrendszere, amely még mindig a tanulás és növekedés folyamatban van, nem stresszként érzékeli, ezért még mindig a tűrhetőség határán belül van.
A szülők játéktere
A modern társadalomban mindenkit arra kondicionálnak, hogy érjen el valamit, és ezt a gyerekekkel kezdik az iskolában. Az iskola egyre növekvő mértékben a szülők játékterévé válik ahelyett, hogy a boldog tanulás helye lenne, ahol a gyerek felnő. A gyerekeket szembeállítják egymással, tekintet nélkül nemükre, otthoni környezetükre, szocio-emocionális tényezőkre, és a briliáns gyerek parádézik, mint egy győztes ló a lóversenyen.
A gyerek iskolai sikereit úgy tekintik, mint egy újabb státus megszerzését, amely hozzájárul a férj pozíciójához, aki sikeres ügyvezető, üzletember vagy szakember. Szerencsétlen gyereket arra oktatják, hogy felnőtt ismérvek alapján válassza ki barátait, és ne saját kedvelésének spontán reakciójaként. Az otthon, amelynek meleg, megértő és védelmező fészeknek kellene lennie, egy kommandós kiképző központtá válik. A gyereket folyamatosan kiképzés alatt tartják, hogy jobb legyen az iskolában, és más felnőttes elvárásoknak feleljen meg, amelyeknek nincs értelme, még egy megvilágosodott elme számára sem. Egyik vagy mindkét szülő kudarcait, valósakat vagy képzelteket, és a fel nem ismert ambíciókat, amelyek régóta ott parázslanak a szülők elméjében, most a gyerekre sózzák rá. A gyerek az, akinek mindenben jónak kell lennie. Ha felnő, neki kell bosszút állnia a családot ért igazságtalanságért. Ha volt fekete bárány a családban, a gyerek az, akinek vissza kell állítania a család nevének becsületét és glóriáját. A stressz, amelyet a szülők vagy mások így a gyerek hátára tesznek elég ahhoz, hogy a gyereket oda vezessék, hogy bármely áron kitörjön, akár drogokkal is.
Azzal a spontán megértéssel, amely a jóga gyakorlásán keresztül fejlődik ki, a szülők megértenék, hogy a gyerek egy lélek, amely azért született meg, hogy megélje szamszkáráit. A szülők választását és a következő születés választását is a szamszkárák határozzák meg. A legtöbb szülő azonban ráerőlteti saját akaratát és választásait a gyerek életének minden szakaszára. Nem ismerik a szamszkárák törvényét, amely szerint minden be nem teljesített vágyat meg kell tapasztalni a következő születésben. Tehát a lélek egy másik születésbe kerül, és ez alkalommal a születést a megmaradó, nem megélt szamszkárák, plusz más olyan szamszkárák határozzák meg, amelyeket aközben szedett össze a gyerek, miközben ’engedelmeskedett szülei kívánságainak’ közvetlen előző életében. Az így összeadódó szamszkárák mélyebbre és mélyebbre viszik a lelket az élet és halál körforgásában. A szegény lélek igazából sosem kap lehetőséget, hogy kiteljesítse emberi lényként megszületve eredeti küldetését, amely a tudatosság evolúciójának következő magasabb szakasza.
Azok mellett az akadályok mellett, amelyeket mi helyezünk a gyerek útjába, a gyerek is magával hozza genetikus programjának terheit elméjében, amelyeket születésekor szerez. Tehát a kezdetektől fogva hátrányos helyzetbe hozzuk a gyerekeinket. Igazából sosem adunk nekik egy jó indulási alapot, és hibás az, hogy megadjuk nekik a világ összes jó dolgát!
A törött gyerekkor
A felbomlott családból származott gyerek többet szenved, mint az elvált szülők bármelyike. A gyerekkora az, amit elrabolnak tőle. A felbomlott család érzelmi stressze maradandó sebet hagy a gyerekben. A gyerek pszichoszomatikus betegségeket fejleszt ki, mint hebegés, dadogás, skizofrénia, vagy antiszociálisan viselkedik és bűntetteket hajt végre.
A legtöbb házasság tisztán önző okokból bomlik fel, és a felnőttek saját kielégülése érdekében. A gyerek szükségleteit és érzéseit sosem veszik tekintetbe. A szülők mindig választhatnak másik partnert, de a gyereknek nincs ilyen lehetősége, mivel egy szülőpártól született.
Amikor egyik vagy mindkét szülő meghalt, a gyerek óriási fizikális, mentális és érzelmi stresszt élhet át. A gyerek elméjének újra át kell dolgoznia a kapcsolatot, és alkalmazkodni egy új helyzethez. Szomorúbban szólva, a gyereknek nem szabad többé gyereknek lennie, és egy keményebb, nem-védelmező, a felnőttek dolgozó világába kell belépnie, vagy a könyörület tárgyává válni. Az a nagybácsi, aki valaha minden alkalommal csokit hozott a ’kis királylánynak’, amikor meglátogatta, most már alig látogatja, és ferde szemmel néz rá.
A hátrányos helyzetű gyerek
A hátrányos helyzetű gyerek nagyobb stressz alatt van, mint egészséges testvére. Születésétől fogva a hátrányos helyzet gátolja a gyerek növekedését. Minden szakaszban a gyereknek ki kell kerülnie egy vagy több érzékszervének használatát, mint szemek vagy fülek, a nyelv beszédre képtelenségét némaság esetén, a tapintás, ha alsó vagy felső végtagja hiányzik (a jóga érzékszervnek tekinti a cselekvő képességeket is: pl. beszéd, járás – a szerk.).
Néhány szülő számára a fizikailag hátrányos helyzetben lévő gyerek vagy a visszafejlődött gyerek az egó és saját önértékelésük érzetének a felfújása. Az a stressz, amivel egy hátrányos helyzetű gyereknek szembe kell nézni ilyen családi környezetben, lehetséges, hogy messze nagyobb, mert saját hátrányához hozzáadódik az, hogy ’aggódó’ szülőkkel kell élnie. Az ilyen gyerekek szüleinek saját maguknak kell külön erőfeszítés tenniük arra, hogy megváltoztassák hozzáállásukat, amely stresszt okozhat körülöttük, beleértve saját magukat is.
Sula Wolf, a ’Gyerekek stresszben’ könyv írója hozza fel egy mentálisan visszafejlődött gyerek példáját:
„Csak amikor már elkerülhetetlenül világos volt, hogy Elizabeth nem tud feljebb lépni egy hétköznapi iskolában, akkor egyeztek bele a szülők vonakodva, hogy gyógypedagógiai iskolába engedjék őt. A gyerek azonnal boldogabb lett, és barátokra talált. Életében először látta azt, hogy képes dolgokat jobban csinálni, mint a többi gyerek. Otthon az anyjának nem lett könnyebb éretlenségét tolerálni. Amikor a gyerek elvesztette a sapkáját, engedte egy négyévesnek, hogy eltörje az óráját vagy elvesztette a buszbérletét, az anya nem tudta magában tartani ingerültségét.
Az otthoni hiszti folytatódott, és a szülők végül azt javasolták, hogy jobb lenne neki távolabb az otthontól, egy olyan intézményben, ahol ’kezelnék’ őt. A speciális iskolában tapasztalt jó fejlődésének láttán a hatóságok először ellenálltak egy ilyen ötletnek. De néhány hónap után az otthoni stressz túl sok volt a gyereknek. El kezdett lopni a családtól is és az iskolából is …”
El lehet képzelni a szomorú végeredményt.
A tehetséges gyerek is hátrányos helyzetű
Pontosan ugyanúgy, ahogyan a hátrányos helyzetű gyerek szorong a hétköznapi környezetben, ugyanúgy a tehetséges gyerek is stressz alatt van. A kivételesen magas intelligencia, a képesség óriási mennyiségű szám megjegyzésére, matematikai mutatványok és ehhez hasonló tehetségek lehet, hogy felismeretlenül maradnak vagy nem értjük meg. Másrészről az ilyen tehetség elismerésének megvannak a maga buktatói. Túlzott engedékenység, a gyerek minden egyes mozdulatának hangzatos ünneplése, annak a veszélye, hogy kiskutyaként mutogassák, csak azért szerepeltetik, hogy lenyűgözze a családot, barátokat vagy pénzszerzés céljából.
A kivételes gyerek bensőjében van egy ellentmondás gyorsabb intellektuális fejlődése, és ehhez viszonyítva lassabb fizikai és érzelmi fejlődése között. A normális iskolában (sajnos alig vannak speciális iskolák kivételes gyerekek számára) az osztálymunka és más tevékenységek unalmassá válnak. Az érdeklődés hiányát félreértelmezik, és különféle büntetések követik ezt, végül a gyerek akár össze is törhet ez alatt. Társadalmi szempontból a kivételes gyerek magányos a családban és az iskolában egyaránt, mivel környezete nem tudja ellátni különleges szükségleteit. Könnyen unalomba esik, a frusztráció megjelenik, és állandó stresszhelyzetekbe juttatja magát. A stressz kikerülése közben lehetséges, hogy káros szokásokat és tevékenységeket vesz fel.
Érzelmi stressz
A gyerekek nagy érzelmi stresszen mennek át, és szétszakadnak a bennük lévő természetes szeretet, a szüleik iránti bizalom és saját természetes hajlamaik között. Az apa egyik kezében nádpálcával, a másikban a családi pénztárcával a fizikai bántalmazást és a pénzügyi biztonságot jelenti. A másik oldalon az anya megfojtja a gyereket a szeretettel és a mama főztjével, és fiúgyerek esetén az anya és a fia közötti kötelék gyakran nagyon erős. Az anyák ismertek az érzelmi zsarolás használatáról fiaikkal kapcsolatban.
G.P. Anyan idéz egy történetet ’A szülők kezelése’ című könyvében, amely klasszikus példája annak az érzelmi krízisnek, amelyen egy gyerek átmegy, különösen anya-fia kapcsolatban.
„Egy tíz éves fiút hoztak többszörös arcrángással. Rángatta a vállát, állandóan pislogott, fura fintorokat vágott, és hadonászott a jobb karjával. Nyilvánvaló ok nem található ilyen viselkedésre. Egy tapasztalt szociális munkás látogatta meg a családot, és pár alkalom után felfedezte a nyilvánvaló okot.
A gyerek nagyon jól zongorázott, de nem szerette a klasszikus zenét, amit játszattak vele. Saját ízlésének megfelelő zenét akart választani, és nem akarta megcsinálni a zongora vizsgáját. Ha saját vágyait követte volna, hogy modern zenét játsszon, az az anyját nagyon felzaklatta volna. A kisfiút anyjához való hűsége és a klasszikus zene iránti utálata (amelyet az anyja annyira szeretett) szétszakította, és ennek következményeképpen bizonytalan volt.
Az orvos kikérdezte a családot, elértek egy kompromisszumot, és egy pár hónap múlva a rángások teljesen eltűntek.”
A stressz-mentes otthon
A nyugodt és békés elme, amelyet a jóga gyakorlásával el lehet érni, még azokra is befolyással lesz majd, akik rendszeresen kapcsolatban vannak a gyakorlóval. A gyerekekre nagyobb hatást tesz ez a családban, mert a gyerekek átveszik szüleik rezgését. Az egyik vagy mindkét szülőben meglévő szorongás ’átmegy’ a gyerekre, és nem számít, hogy milyen ügyes kísérlet történik álcázására.
Stressz és oktatás
Swami Yogabhakti, aki angolt és jógát tanít Franciaországban, azt állítja a ’Jóga a gyerekek oktatásában’ c. könyvében, hogy az óra előtti rövid jóga gyakorlatok segítenek visszanyerni a nyugalmat, és fokozzák a tanulók koncentrációs készségét. Azt is tapasztalta, hogy sok gyereknek vannak családi problémái, amelyek zavarják azt a képességüket, hogy megjegyezzenek dolgokat, és azt javasolja, hogy a személyiség fizikális, érzelmi és mentális síkjait egyaránt harmonizálni kell, hogy a tanítás hatékonyabb lehessen.
India néhány államában mostanra a jóga része lett az oktatási rendszernek. Bihar, Madhya Pradesh és Orissa államokból a tanárok jógaképzést kapnak a Bihar School of Yoga-nál. Nyugaton civilek és szervezetek próbálják a jógát bemutatni az oktatási rendszernek saját országaikban. A RYE (Research on Yoga in Education – A jóga az oktatásban kutatás) úttörő munkát végez ebben az irányban.
Forrás: Yoga Magazin, 1991. november